Te is érezted már, hogy időnként tehetetlen vagy?

Szerző:

Vannak olyan helyzetek az életünkben, melyeket nem kontrollálhatunk, nem irányíthatunk.

 

Előfordulhat, hogy bizonyos esetekben tehetetlennek érezzük magunkat.

 

 

Ebben a tehetetlenségi érzésben hangsúlyos szerepet játszik, hogy milyen  szemüveget viselünk. Tudjuk-e szubjektivitásunkat az oldalvonalra küldeni?

Tudunk-e nehéz helyzetben pozitívan viszonyulni a problémákhoz?

Legtöbbször úgy érezzük, hogy áthághatatlan akadályokba ütközünk, az adott helyzetből nem látjuk a kiutat.

Ez egy nagyon kellemetlen, fojtogató érzés. De azt is tudnunk kell, hogy szerencsére ez csak egy átmeneti állapot. Amint feltűnik néhány bárányfelhő a sötét fellegek között, már kissé megnyugszunk, és ha csak egy nagyon apró lépést teszünk előre, már kezdjük érezni, hogy visszatér az erőnk. Ettől az érzéstől további megerősítést kapunk, hogy tenni tudunk magunkért, képesek vagyunk megbirkózni a nehézségekkel.

 

Gond akkor van, ha a tehetetlenség érzését sokáig átéljük

Az idő telik, mi pedig belesüppedünk a negatív gondolatainkba, amik megerősödnek, energiával telítődnek és önmeghatározásunk, énképünk részévé válnak.

Ezért van az, hogy az ilyen típusú emberek hajlamosak csődtömegként tekinteni önmagukra, ami a jövőbeli viselkedésüket, cselekedeteiket is meghatározza.

Mi lesz ennek az eredménye?

 

Torz képet alakítunk ki magunkról és a környezetünkről. Ez szilárd meggyőződéssé alakul, beépülhet a személyiségünkbe.

 

Ha már beépült, akkor a későbbiekben sem tudjuk kézben tartani életünket, még akkor sem, ha a megoldás az ölünkbe pottyan.

Egyszerűen tehetetlenek leszünk.

De mit tehet az az ember, aki a múltban kénytelen volt hosszan elszenvedni a tehetetlenség állapotát és az ebből fakadó hitrendszer határozza meg életét?

Két dologra felhívnám a figyelmet.

1.

sohasem maga a szituáció a mérvadó, hanem annak értékelése, a saját hozzáállásunk.

Ha tehát egy látszólag kilátástalan helyzetbe kerülünk, de azt nem akadálynak, hanem kihívásnak tekintjük, ezzel máris csökkentettük a szorongást és növeltük kompetenciaérzésünket.

2.

a tehetetlenség hamis látásmódot feltételez és von maga után.

Egy rossz tapasztalatból kiindulva állandósítjuk, kiterjesztjük már helyzetekre is, általánosítjuk az inkompetencia érzését és a tehetetlenségbe vetett hitet.

A legszomorúbb az egészben, hogy azokat állandó, stabil jellemvonásainknak tekintjük.

Úgy, hogy szinte észre sem vesszük.

Ha azonban tudatában vagyunk annak, hogy ez mennyire hamis és torz látásmód, akkor könnyebben váltunk nézőpontot. Valójában minden kilátástalannak megélt szituáció elmúltával lehetőségünk van tenni önmagunkért, az életünkért, ebben pusztán az akadályozhat meg bennünket, ha ezt nem vagyunk képesek felismerni, és a tehetetlenség sötét bugyrában maradunk.

suri éva

suri éva

Motivációs filozófiák konzulense, tréner, szerző, szerkesztő

 

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban.

Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok.

Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél.  Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com