Miért burjánzik az önismereti kérdésekkel foglalkozók népes hada?

Miért burjánzik az önismereti kérdésekkel foglalkozók népes hada?

MIND A MAI NAPIG.  VAJON MI ŰZI ÉS HAJTJA AZ EMBEREKET?

A régen letűnt kultúrák sem nélkülözték, a miénk sem. Művelték e mesterséget sámánok, vajákosok, álomfejtők, ördögűzők, papok, filozófusok, orvosok, próféták, jósok…… A módszerek látszólag különbözőek voltak, de tulajdonképpen más kultúra más kifejezésmódján, más aspektusból, de mindig ugyanaz hangzott el, és visszhangzik mind a mai napig az, amit olyan pontosan fogalmazott meg a delphoi jósda jelmondata: Gnóthi szeauton – Ismerd meg önmagad.

AZ EMBEREK KÍVÁNCSIAK VOLTAK A JÖVŐJÜKRE NÉZVE, ÉS TUDNI AKARTÁK MILYEN SORS VÁR RÁJUK.

Ismerd meg önmagadat, és tudni fogod a sorsodat. Mert a sorsod te vagy. Nem külső erők uralkodnak rajtad, az istenek benned vannak, és jellemed, személyiséged alakítja, formálja a jövődet. Változtass magadon, és változni fog a sorsod is. Fogadd el magadat, és el tudod majd fogadni a sorsodat is. Ez a gnóthi szeauton igazi értelme.

Más a kultúránk, más a nyelvünk, mások a szempontjaink, a módszereink, de a lényeg azonos. Tudományos kutatások sok rejtett rugóját és okát tárták már fel az emberi viselkedés bonyolult szerveződésének, de a szubjektív problémák ugyanazok maradtak.

 

HOL A HELYEM A VILÁGBAN, AZ EMBERI KAPCSOLATOK SZÖVEVÉNYES RENDSZERÉBEN?

 

Miért vagyok boldogtalan, miért rossz a közérzetem, miért nem tudom kibontakoztatni a képességeimet, miért keveredem újra és újra hasonló konfliktusokba?
Miért nem szeretnek úgy és annyira, ahogy én igényelném, miért nem tudok én úgy szeretni, miért ér annyi kudarc és bántás?

EGYÁLTALÁN MIT ÉREK ÉN?

Miért nyomasztanak félelmek, bűntudatok?
Miért nem tudok úgy élni, mint a többi ember – akik látszólag oly könnyen haladnak az élet útján. Kérdések, kérdések….
De a kérdezés már eredmény! Mindenesetre tovább vezet, mint önmagunk tömjénezése és a környezet vádolása.

 

AZ ÖNMAGÁVAL VÍVÓDÓ, ELÉGEDETLEN , A HELYZETEIVEL KÜSZKÖDŐ EMBER PSZICHÉSEN ELÉGEDETT!
Sőt!

A BELSŐ KÜZDELMEI ÉPPEN AZ EGÉSZSÉGÉBŐL, A PROBLÉMALÁTÁSÁBÓL, A VÁLTOZÁS ÉS A VÁLTOZTATÁS IGÉNYÉBŐL FAKADNAK!

Ezek az erőfeszítések közé tartozik az ember belső vívódása önmagával, kínlódásai azon a fejlődési úton, amit végigjár. De az egyenlethez az is hozzátartozik, hogy gyakran elkényelmesedünk önmagunk faragásában és nevelésében, ellustulunk emberi kapcsolataink ápolásában.

Kikerüljük a kényes és feszült helyzeteink megoldását. Néha ez kompromisszumokra, szkepticizmusra, cinizmusra való hajlandóságunkban is megmutatkozik. Jobb egy – két tabletta beszedésével, erőfeszítés nélkül csökkenteni idegességünket, mint kemény munkával végigjárni egy önismereti utat, hogy saját erőnkből ismerjük meg feszültségeink okát, és jussunk túl rajta.

SOKKAL EGYSZERŰBB TANÁCSOT KÉRNI VALAKITŐL, MINT VÁLLALNI A DÖNTÉS FELELŐSSÉGÉT!

 

Ezért éli reneszánszát az ilyen-olyan területen tevékenykedő „tanácsadók” hada. Rengeteg önjelölt, a tutit megmondó tanácsadó vállal fel olyan területet, amely súlyos károkat okoz, hamis illúziókba kergeti a hozzá fordulókat. Azonban a másik embertől kapott tanács, ami egy másik ember élményvilágából, érték rendjéből származik, vajon a saját énünktől nem idegen-e? Vagy inkább megfizetjük ennek az árát, csak hogy másra tudjuk hárítani a felelősséget, a belső terheinket?

EGYSZERŰBB PANASZKODNI, MINT KIVEREJTÉKEZNI A MEGOLDÁST?

 

Olyan tehetetlen vagyok….

 

 

NEM JOBB-E LÉPÉSRŐL-LÉPÉSRE KITAPOSNI A SAJÁT HITELES UTUNKAT, LEGYEN EZ AZ ÚT BÁRMILYEN KESKENY ÖSVÉNY IS….DE EZ VALÓBAN A MIÉNK!

 

Csak akkor meríthetünk bátorságot ahhoz, hogy őszintén szembenézzünk önmagunkkal, ha el tudjuk fogadni magunkat. Az összes fájó, kedvezőtlen, negatív tulajdonságunkkal, viselkedésünkkel együtt. Csak ezen az elfogadáson belül kísérelhetjük meg, hogy változni próbálunk.

 

AZ ELFOGADÁS VALÓDI ÉRTELME

 

Nem jelent belenyugvást abba, amibe nem lehet belenyugodni .
Az elfogadás higgadt és elemző tudomásulvételt jelent, a valóság ( a mi valóságunk) tiszteletét, legyen az bármilyen, talán éppen olyan, hogy változtatni akarunk rajta.
Az elfogadás tehát megismerést eredményez. Saját magunk jobb megismerését, és éppen ezért válhat a továbblépés kiindulópontjává.

Önmagunk felvállalása híján még a szembenézésig sem juthatunk el, inkább becsapjuk magunkat. És az ember olyan könnyen hazudik önmagának….. nem kell félnie a leleplezéstől. De az ember kíváncsi is, hajtja őt előre a megismerés örök szomjúsága. Ez a megismerési vágy évezredek óta nem csak a külvilágra, hanem az ember belső világára is irányul.

Ki vagyok én? Ez a kérdés fontos hajtó erő az ember lázadó elégedetlensége önmagával szemben, fejlődési igénye, netán saját boldogtalansága szempontjából. Vágya önmagával és a világgal való harmóniára.

HA MEGRAJZOLHATNÁNK EGY TÖKÉLETESEN KIEGYENSÚLYOZOTT EMBER IDEÁLIS KÉPÉT, VAJON MIT MONDHATNÁNK EL RÓLA?

 

 

Képes arra, hogy tehetségének, képességének megfelelően produkáljon tanulásban, a munkájában, a hivatásában.
Képes arra, hogy jól érezze magát a világban; képes életörömre, képes élvezni az élet által nyújtott lehetőségeket: az evést, a munkát, a pihenést, a szerelmet, a kultúrát…… stb.
Képes arra, hogy jó közérzete megteremtése során ne zavarja, ne tegye tönkre más emberek életét, mindez ne mások rovására történjen. Tehát képes a szociális beilleszkedésre.
Nem túl sok ez? Mindenesetre kevesen mondhatják el magukról, hogy így élnek. De valószínűleg így szeretnének élni. Ezért vagyunk manapság is tanúi annak, hogy az önmegismerés és az önnevelés iránt egyre fokozódó szellemi éhség nyilvánul meg.

 

A KÉRDÉS CSAK AZ, HOGY KINEK A KEZÉBE TESSZÜK LE AZ ÉLETÜNKET….

Suri Éva

Suri Éva

Motivációs filozófiák konzulense, mentor, szerző

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban. Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok. Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

Ahol találkozhattál velem

A lúzer és az érzelmi intelligencia

A lúzer és az érzelmi intelligencia

Ki mondhatja el magáról, hogy időnként nem érezte már magát lúzernek? Szerintem senki. Ha őszintén a szívünkre tesszük a kezünket és nem hazudunk saját maguknak, akkor bizony be kell vallanunk, hogy időnként beleestünk mi is a lúzerség gödrébe.

 Az, hogy folyamatosan hibázunk egyáltalán nem baj, mert tanulni tudunk belőle.

A magas érzelmi intelligenciával

rendelkező személyek esetében mindenképpen.

Bennük megvan az a nélkülözhetetlen képesség, hogy lúzerségük egyszer vagy kétszer tör felszínre.

 De mi van azokkal, akik a faltörő kos szerepét játsszák, újra és újra azokat a hibákat követik el? Innen üzenem, hogy ők a lúzerek, a megrögzött gondolkodás módjuknak köszönhetően.

 Amikor hibázunk, nehéz bevallani mások, de főképpen önmagunk előtt, mert ez aláássa az önértékelésünket. Mégis meg kell tenni ezt a fontos lépést, különben csapdába kerülünk: újra és újra fejjel mehetünk a falnak.

 A Michigani Egyetem pszichológusai kutatásaik eredményeképpen arra jutottak, hogy a hibákat illetően az emberek két nagy csoportra oszthatók. Az egyikbe azok tartoznak, akiknek rögzült a szemléletmódjuk, nevezetesen: amikor hibáznak, azt mondják, hagyjuk, nincs mit tenni, ez nekem már sosem fog menni.

A másik csoport tagjainak viszont fejlett a szemléletmódjuk.
Izmos érzelmi intelligenciával rendelkeznek.

 A reakciójuk nem a rezignált beletörődés a lúzerségbe, hanem komolyan elgondolkodnak azon, hogy mit csináltak rosszul. Ezt egyfajta figyelmeztetésnek veszik, hogy még véletlenül se kövessék el ugyanazt a hibát.

 

 

Természetesen a magas érzelmi intelligenciával rendelkezők sem tökéletesek, ezért lehet, hogy még párszor hibázni fognak, de szembe néznek a következményekkel, levonják a tanulságot, hogy legközelebb mire figyeljenek.
Ezért képesek boldogulni, mivel ezt a tudást felhasználják a továbbiakban.

 Akik nem rendelkeznek erős érzelmi intelligenciával, és mélyen rögzült a szemléletmódjuk, arra vannak kárhoztatva, hogy újra és újra ugyanazt a hibákat kövessék el. Egyszerűen nem hajlandók beismerni a korábbi kudarcaikat és szembenézni a következményekkel. Igazi struccpolitika.

 

Álljon itt Dr. Travis Bradberry összefoglalója arról a 7 alapvető hibáról, ami a fejlett érzelmi intelligenciájú emberek életükben csak egyszer követnek el.

 

1. Azt feltételezni, hogy valami vagy valaki olyan jó, hogy az már nem is igaz

 

Vannak emberek, akik annyira karizmatikusak és magabiztosak, hogy úgy tűnik, muszáj követni őket. Folyton a sikereikről beszélnek, meg arról, hogy mindenki rajong értük, és azzal kecsegtetnek, hogy számtalan lehetőséget tudnak kínálni. Néhány ember esetében ez valóban így van, de azért ők elég ritkán fordulnak elő. Az okos embert elég egyszer becsapni, és soha többet nem fogja elhinni, hogy egy ajánlat annyira jó lehet, hogy szinte már nem is igaz.

 

A naivitás és az odafigyelés hiánya katasztrofális következményekhez vezethet. Az okos emberek komoly kérdéseket tesznek fel, mielőtt elköteleznék magukat, mert tudják, hogy senki, önmagukat is beleértve, nem lehet olyan jó, amilyennek látszik.

 

2. Folyamatosan ugyanazt csinálni, és azt várni, hogy más legyen az eredmény

 

Az őrültség jele, ha valaki ugyanazt csinálja, és azt várja, hogy más legyen az eredmény, mondta Albert Einstein. A mondás közismert, mégis az lehet a benyomásunk, rengetegen gondolják úgy, hogy kettő meg kettő egyszer talán öt lehet. Az okos emberek is beleeshetnek ebbe a csapdába, de csak egyszer.

Egyszerű: ha ugyanaz marad a megközelítés, az eredmény is ugyanaz lesz, hiába várjuk az ellenkezőjét. Ha más eredményre vágyunk, változtatni kell a megközelítésen, legyen az bármennyire fájdalmas.

 

3. Azonnali jutalmazásra vágyni

Manapság minden szinte egy szempillantás alatt történik. Az interneten azonnal meg tudjuk szerezni a szükséges információkat, valós időben nézhetünk egy polgárháborút egy másik kontinensen, hipp-hopp letöltjük a kívánt filmet vagy zeneszámot, simán videóbeszélgetést folytathatunk a külföldön élő rokonokkal.

 Hozzászoktunk, hogy minden rögtön a rendelkezésünkre áll, a fejlett érzelmi intelligenciájú emberek azonban tisztában vannak azzal, hogy nagy eredményeket csak hosszú távon, kemény munkával lehet elérni. Azt is tudják, hogyan fordíthatják hasznukra ezt a motivációt a sikerhez vezető gyötrelmes folyamat egyes szakaszaiban, mert egyszer már megtapasztalták a kudarcot, amikor azonnali jutalmazásra vágytak.

 

 

4. Nem látni a fától az erdőt

Könnyen előfordulhat, hogy annyira beborít valakit a sok feladat, hogy szem elől téveszti a végső nagy célt. Az okos embereket azonban a sok kis napi feladat sosem zavarja abban, hogy pontosan tudják, mit akarnak elérni a folyamat végén. Az élet arról szól, hogy muszáj látni a fáktól az erdőt, különben mindenki pórul jár.

 

5. A házi feladatok elhanyagolása

Bármikor közbejöhet valami, amiért ki kell hagyni egy-egy lépést egy munkafolyamatban vagy más trükkös megoldáshoz kell folyamodni. Az érzelmileg intelligens emberek tudják, hogy egyszer-kétszer az ilyesmit meg lehet úszni, de ez a hozzáállás hosszú távon gátolja őket a teljes kibontakozásban.
Ezért nem kockáztatnak, és mindig szem előtt tartják, hogy a kemény munkát és a kitartó szorgalmat semmi sem pótolhatja. Tisztában vannak vele, hogy ha elbliccelik a házi feladatot, nem tanulnak semmit, így pedig egyenes út vezet a karrierjük halálához.

 

6. Valaki másnak látszani 

Nagy a kísértés, hogy megpróbáljunk másnak látszani, mint amik vagyunk, mert ezzel meg tudunk nyerni magunknak a környezetünket, hosszú távon azonban sosem lehet ebből jól kijönni.

Az okos emberek erre azonnal rájönnek, amikor először leplezik le őket, és kiesnek a szerepükből. Sokan azonban sosem tudatosítják magukban, hogy mindenki azonnal átlát rajtuk. Nem veszik észre, hogy kapcsolatok mennek tönkre, munkák vesznek oda, lehetőségeket mulasztanak el, mert másnak akarnak látszani, mint amik valójában. Az okos emberek viszont azonnal felismerik, hogy ha boldogok és sikeresek akarnak lenni, hitelesnek kell lenniük.

 

7. Mindenkinek megfelelni

 

Egy ponton majdnem mindenki beleesik ebbe a hibába, de az okos emberek gyorsan felismerik, hogy lehetetlen mindenkinek megfelelni, mert ha megpróbálják, a végén senkinek nem tudnak megfelelni. Ehelyett megtanulják, hogy ha hatékonyak akarnak lenni, ki kell fejleszteni magukban a bátorságot ahhoz, hogy válasszanak az átgondolt meglátásaik szerint, még ha ez némelyeknek nem is fog tetszeni.

Suri Éva

Suri Éva

Motivációs filozófiák konzulense, mentor, szerző

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban. Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok. Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

Ahol találkozhattál velem

Álmodj nagyot! Semmi se lehetetlen. Tényleg?

Álmodj nagyot! Semmi se lehetetlen. Tényleg?

Igen, álmodni lehet nagyot, de lehet, hogy az ébrenlét kiábrándító lesz.
Lehet, hogy ismerős neked is?

Nézzük meg, hogy mit üzen ez számunkra.

 

Az előző cikkemben a nárcizmussal foglalkoztam, ez a cikk is valamilyen szinten kötődik a témához.

Kezdjük azzal, hogy minden az életünket meghatározó trend Amerikából indult ki. A számtalan önfejlesztésről szóló könyv, amit valaki kitalált és a többi szerző könyve is ezt az irányzatot követi, másolás és kiegészítés révén.

Miért? 

Mert az önfejlesztés egy profitorientált biznisz Amerikában, ahol a belső piacnak hatalmas felvevő képessége van.

De gondolkodjunk el azon, hogy az első ilyen könyvet is ember írta, a saját gondolkodása, elmélkedése, kitalációja alapján.
De azon is érdemes elgondolkodni, hogy amit állít, az mindig, mindenben megállja a helyét?
Hisz mindenkinek ugyanazt ajánlja. Súlyos hiba, hisz nem vagyunk egyforma személyiségek.

Ha nem sikerül az általuk leírt okosságokat betartva sikerre vinni az életünket, akkor már lúzerek vagyunk? Akkor bennünk van a hiba?
Egy frászt.

Ha szoktál eredetiben olvasni amerikai könyveket, amerikai filmeket, beszélgetős műsorokat, show-kat nézni, akkor észrevehetted, hogy az amerikai mentalitás sok mindenben eltér a higgadtabb európaitól.
Nagy hangsúlyt kap az “én vagyok a legjobb, megvalósítom önmagam”, “tűzön-vízen át megszerzem, amit akarok”, “semmi sem lehetetlen számomra” beállítódás.

Alkalmazkodónak lenni, elismerni a hiányosságainkat, bevallani, hogy nem vagyunk jól, ott “lúzerségnek” számít.

magabiztos, önismeret

 

A filmjeik tele vannak “tökös” fickókkal és csajokkal, akik mindent elérnek, amit kitűznek maguk elé. Sajnos ez az áramlat már elérkezett hozzánk is, mint ahogy eddig is elért bennünket minden amerikai trend egy idő után. Még a gyerekeknek készült filmek is ezt az irányt támogatják. Sajnos.

De miért is írtam le mindezt?

Azért, mert nagyon sok köze van ahhoz, hogy a nárcizmus terjedjen, mondván, hogy az önhittség, az önimádat valójában nem is lelki torzulás, hanem olyan adaptív képességünk, amely segít bennünket abban, hogy az élet nehézségeivel megküzdjünk, hogy megvalósítsuk önmagunkat, hogy elérjük céljainkat.

Ha ez valóban így történik, az egy újabb tünete lesz a modern társadalomnak, amely egyre kaotikusabbá válik attól, hogy értékzavar keletkezik a fejekben.

Nagyon sokat változik a világ jelenleg, ráadásul hatalmas sebességgel. Az individualizmus eszménnyé vált, és úgy tűnik, magával hoz egy csomó pozitív és negatív dolgot is.

Pozitív oldalon pl. a szabadságot, az egyéni döntés lehetőségét. Ha megfigyeled, soha korábban a történelemben nem tudhattak magukénak olyan nagyfokú szabadságot és függetlenséget az emberek, mint manapság.
Sokkal jobban kötötte őket a hely és a közösség, amelybe beleszülettek, sokkal inkább ki voltak osztva a társadalmi szerepek, senkinek sem jutott eszébe, hogy önmegvalósításon törje a fejét.

Manapság tényleg jóval több lehetősége van az egyszerű átlagembernek arra, hogy kezébe vegye élete irányítását, mint akár néhány évtizeddel ezelőtt.
Negatív oldalon azonban az individualizmus magával hozta az olyan torzulásokat is, mint az önimádat, az önzés, a nárcizmus.

Egyelőre a nárcisztikus személyiség pszichiátriai kórképnek számít, és olyan embereket érint, akik kórosan sokat foglalkoznak önmagukkal, saját énjük imádatával, és ennek megfelelően nincs se kedvük, se idejük mások érzéseivel, érdekeivel foglalkozni, tehát mérhetetlenül önzőek is.

Az ilyen személy, bár pszichológiai értelemben beteg, jellemzően nem fordul szakemberhez, akit természetesen önmagánál butábbnak, értéktelenebbnek tart.
Egy esetben azonban mégis eljuthat terápiára, mégpedig akkor, ha szenved ettől az állapottól. Miért szenvedhet egy ember attól, ha úgy érzi, az egész világ felett áll? – kérdezheted.

Ha te netán alacsonyabb önértékeléssel bírsz, akkor jogosan gondolhatod azt, hogy az ilyen személy kiválóan érezheti magát a bőrében.
Nos, igen, egészen addig, amíg a világ, a környezete visszatükrözi számára az ő nagyszerűségét.

Ha azonban ez nem történik meg, sőt netán még negatív kritikával is illetik, akkor sérülni fog az énképe nap mint nap, és emiatt szenvedni fog. Ő lesz a meg nem értett, el nem fogadott ember, akit senki sem szeret, mindenki csak bánt, akit félrelöknek, és nem kapja meg azt a megbecsülést, ami kijárna neki…

 

önismeret, önértékelés, személyiség

És itt álljunk meg egy pillanatra! Nem ismerősek egy kicsit ezek az érzések, panaszok? Hát a legtöbb alacsony önértékelésű ember is nem ugyanezeket érzi és mondja?

Hogyan lehetséges az, hogy egy felfuvalkodott, grandiózusra dagadt énképpel rendelkező nárcisztikus, meg egy önmagát leértékelő, érzékeny, kevés önbecsüléstől szenvedő ember ugyanazokat tapasztalja, szinte ugyanazokról a panaszokról számol be?

Lehetséges, hogy valami összeköti őket? Hogy nem is olyan hatalmas a különbség pszichés-lelki valóságukban, mint ahogy azt első látásra gondolnánk?

 

 

Suri Éva

Suri Éva

Motivációs filozófiák konzulense, mentor, szerző

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban. Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok. Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

Ahol találkozhattál velem

Narcisztikus vagy? Vigyázz, provokállak!

Narcisztikus vagy? Vigyázz, provokállak!

Jó, jó… tudom, hogy kell az én márkaépítés meg egyebek…

De azt is tudom (bizonyított tény, kutatások támasztják alá), hogy akinek fizimiskáját naponta többször látjuk, az előbb-utóbb elértéktelenedik mások szemében.

 

Több olyan embert ismerek, akinek teljesítményét elismerem, nagyra értékelem, és mégsem azért, mert percenként szembejön velem a facebookon, hanem azért, mert hiteles. Persze tudom, hogy néz ki és sohasem hiányolom az önmagáról készített pózolt képeit. Meg különben is, úgy vélem, meg se tenné.

 

 

VAJON MIÉRT VAN EKKORA KÜLÖNBSÉG AZ EMBERI MAGAMUTOGATÁS TERÉN.

 

Gondoltam, utánajárok a dolognak tudományos szinten is.

VAJON MILYEN A LELKIVILÁGUK AZOKNAK, AKIK KIVÉTELESEN ENNYIRE JÓBAN VANNAK MAGUKKAL, AKIK ENNYIRE SZERETIK ÖNMAGUKAT?

A nárcisztikusak körül semmi sem átlagos, sem egyszerű és még csak nem is normális.

Az emberek többsége elítéli ezeket a fazonokat, mégis egyre inkább belemerül a nézésükbe. Rajtuk keresztül belép egy másik világba.

De min is alapul a narcisztikus világ kábító hatása? Miért szippant be oly sokakat?

 

 

Talán a luxus sportkocsik, az aranyrúd, a 10 milliós óra? Vagy a folyamatos kihívások, a jeges Dunától a bikaviadalon át az erdélyi pásztorkodásig? Hiszen a legtöbb ember nem túlzottan vágyik ezekre, sokkal inkább tartalmas kapcsolatokra, amilyeneket a nárcisztikus világban nemigen lát.

 

Viszont ott lát valakit, akinek vágyai kifejezetten nagyratörők. A nárcisztikus karakter mindenből a legjobbat akarja, mindenkinél több akar lenni, semmi rutin, csak látványos teljesítmények. Elvégre a mesék vagy filmek hősszerelmesei sem azzal tündökölnek, hogy milyen szorgalmasan viszik le a szemetet.

 

 

Úgy vélem, hogy az emberek nem kezdenek el automatikusan sóvárogni a luxus tartozékai iránt. De ha valaki állandóan a fülükbe duruzsol, aki tud nagyra vágyni – méghozzá erősen és állandóan, ez felülírhatja az „átlagemberek” eredeti, jóval mértékletesebb vágyéletét.

 

 

A nárcisztikus karakter és környezete persze többé-kevésbé fikció. És nincs ez másként a való élet nárcisztikusánál sem, akinek történeteiből szintén gyököt vonhatunk. A verda, amelyben virít, a haverjáé. Tevékenységét felértékeli… „ szuperokos és szuperszakértő”. Hogy éppen hol járt, mit csinált, mit evett …Szelfihegyek.

 

A fele hazugság?

Vajon miért hazudik ilyen könnyedén? Sokszor a puszta figyelemért, csodálatért. Kutatások igazolják, hogy a nárcisztikusok ilyen esetben semmi lelkifurdalást nem éreznek hazugságaik, csalásaik miatt.

 

AZ ÖNIMÁDÓ AGY

 

Szerepjáték, kordivatnak való megfelelés a nárcizmus, vagy ennél több? Utóbbira utal, ha az agyműködésben is tetten érhető. S valóban ez a helyzet.

AZ AGY FÉLELMETES PONTOSSÁGGAL TÜKRÖZI AZ ÖNKÖZPONTÚSÁGOT ÉS A MÁSOK IRÁNTI KÖZÖMBÖSSÉGET.

 

Az egyik érintett terület az agykéreg ún. poszteromediális része, amelyen Lisa Aziz-Zadeh (Dél-Kaliforniai Egyetem) eredményei szerint állandó, felfokozott aktivitás mutatkozik. Ezt tartják többek között az önmagunkról való gondolkodás székhelyének.

Nárcisztikusoknál akkor is erőteljesen dolgozik, amikor minden feladat nélkül, nyugalomban fekszenek. Vagyis azon kívül, amit mindannyian tudunk róluk, hogy legszívesebben mindig magukról beszélnének, odabent, csendben is ezt teszik. Önmagukról morfondíroznak. Például elmélyülten elemzik saját lelküket, sikereik emlékképeit hívják elő, vagy ábrándokat szőnek. Maguk iránt sajátos érzelmeket táplálnak.

 

Szomjazzák a figyelmet, ráadásul egy belső folyamat automatikusan az oké, remek, vagy tökéletes címkével lát el mindent, amit csak kimondanak, kiénekelnek, vagy ami kikerül a kezük közül. Íme, igen jó.

És ami rosszabb: mindig lesznek, akik elhiszik nekik, hogy tényleg jó. Akik meggyőzéséhez elegendő a puszta magabiztosság. E szuggesztióra fogékony emberekből alakul ki a narcisztikusok kisebb-nagyobb közönsége; pl. a fészen a rajongók, lájkolók hada… Ha pedig egyszer divatba jönnek, s átlépik a hírnév vagy a hatalom küszöbét, egyre kevesebben kérdőjelezik meg különlegességüket. A világ kezdi azt hinni, amit ők hisznek magukról.

 

NÁRCISZTIKUS ROMBOLÁS

 

Tényleg ilyen “birkák” az emberek a narcisztikusok körül?

A tudósok szerint igen!

Hajlandóbbak például vásárolni tőlük, mint másoktól. Hajlandóak elhinni okos tanácsaikat. Felületes ismeretség után pedig őket választják meg gurunak…

 

 

A titkuk egyrészt, hogy megszerelmesednek saját képük láttán, saját hangjukat hallván, saját okosságuk tudatán.

Mindent tudnak és mindenhez értenek, főleg ahhoz, hogy mások tudatlannak és hozzá nem értőnek tűnjenek körülöttük.

 

Micsoda károkat okozva az emberek többségénél.
Sokan még csak nem is sejtik, hogy nem minden arany, ami fénylik. Elkezdik hozzájuk méricskélni önmagukat, így rombolva le az önbizalmukat, az önbecsülésüket. Így döngölik földbe magukat és szereznek egy alacsonyabb rendű érzést.

 

Az áldozat, ha besétál a csapdába, próbál változtatni. Néha még fizet is a narcisztikusnak tanácsokért, továbbképzésért, elismerésért.

Sokszor úgy tűnik, hogy a nárcisztikus emberek érzéketlenek. Mintha minden leperegne róluk.

 

Valójában a nárcisztikus nagyon jól lát és hall, remekül érzékeli az érzelmeket. De agya nem úgy reagál ezekre, mint az átlagos embereké, emberszabású majmoké és más, együttérzésre képes állatoké.

Stefan Röpke (Charité Pszichiátriai Osztály, Berlin) agyi képalkotó eljárással készült vizsgálata igazolta, hogy az empátiáért felelős agyterület, a bal oldali elülső insula kóros narcisztikusok esetében kevesebb szürkeállományt tartalmaz a szokásosnál: ez lehet az oka a spontán érzelmi ráhangolódás hiányának.

A sírást hisztinek, önsajnálatnak címkézik, ha nem éppen nárcizmusnak. Ugyanis a nárcisztikusok előszeretettel leplezik le másokban azt, ami valójában őket jellemzi.

 

TANÍTHATÓ-E AZ EGYÜTTÉRZÉS?

 

A nárcizmusban és a pszichopátiában közös a hideg empátia: átlagon felüli érzelemolvasás, együttérzés nélkül. De az is közös, hogy valójában képesek az együttérzésre, feltéve, hogy megfelelő felszólítást kapnak rá.

 

Tipikus erre irányuló kísérletben az alanyok egy nő bántalmazásáról szóló filmet néznek. Az átlagemberek átérzik a szenvedést, a pszichopaták, illetve narcisztikusok nem. De ha azt az utasítást kapják, hogy éljék bele magukat a nő helyzetébe, akkor egy varázsütésre megjelenik agyukban az érzelmi válasz. Vagyis esetükben az empátia szunnyadó képesség, amelyet teljesen háttérbe szorít a túltengő egoizmus. Nincs idejük a fájdalomra, főleg nem a másokéra.

Richard Davidson híres neurobiológus szerző (Wisconsin-Madison Egyetem) különös utakon jutott el ahhoz, hogy az együttérzést kutassa. Először arra volt kíváncsi, milyen hatással lehet a meditáció az agyműködésre. Egyenesen Dharamszalába, a Dalai Lámához zarándokolt el. Alig mert elébe járulni kérésével, de a Láma lelkesedése, tudomány iránti érdeklődése gyorsan eloszlatta kételyeit. A meditáló szerzeteseknél már nem aratott ekkora sikert: tartottak attól, hogy agyukat vizsgálják, vagy nem látták értelmét. Az elkeseredett tudós visszatért a Dalai Lámához, aki búcsúzóul azt kérdezte: miért nem foglalkozik a tudomány az együttérzéssel?

Davidson elhatározta: változtat ezen. De kitartott amellett is, hogy meditáló szerzetesek agyát kutassa. Első alanya a francia származású Matthieu Ricard lett, aki több évtizedig élt a Himalájában buddhista szerzetesként, de mint korábbi mikrobiológus, támogatta a tudományos kutatásokat. A többi meditáló hosszú évek alatt gyűlt össze.

 

A buddhista meditáció egyik típusa az együttérzésre irányul. A meditáló először egy szeretett lény képét vetíti maga elé, majd arra összpontosít, hogy a legjobbat kívánja neki, vagy épp megszüntesse a szenvedését. Amint átjárja az együttérzés, a meditáló fokozatosan kiterjeszti azt minden érző lényre.

 

Évtizedes gyakorlás után a meditáció áthangolja az agyhullámokat: fokozódik a gamma-aktivitás, a rendkívül magas fokú éberség jeleként. Az empátiáért felelős insulán kívül a mások érzelmi állapotának észleléséért és a célvezérelt viselkedésért felelős számos agyterület is aktívabbá válik, ennek megfelelően a meditáló hamar felismeri a szenvedést és kész habozás nélkül segíteni. Kevésbé aktiválódik viszont az amygdala, miáltal mások szenvedése már nem okoz akkora stresszt, mint korábban. Ez főként azoknál érdekes, akik eredendően túl empatikusak, s annyira a bőrükön érzik mások kínjait, hogy inkább menekülnek, mint hogy segítséget nyújtsanak.

 

Az empátia-skála másik végén lévő narcisztikusok és pszichopaták viszont nagyon is képesek lennének erre, de őket meg nem érdekli. Ha gyakorolnák a mások szemszögéből nézést, vagy az együttérzés-meditációt, talán az empátia szokásukká válhatna. Csakhogy ők nemigen gyakorolnak olyasmit, aminek ilyen kevés a látszata, s szinte semmi jutalma nincs. Hacsak nem divatból.

 

Bármit megtesznek, felvállalnak, ha a figyelem ettől rájuk irányul. Látva lássák, ismerjék el, építsenek neki zarándokhelyet, templomot, mauzóleumot, csak soha ne merüljön feledésbe a nevük.

 

 

Kultúránkban a jelen trend szerint, amely oly nagyra értékeli az önbecsülést és magabiztosságot, különösen hangzik, hogy e tulajdonságok vissza is üthetnek.

Ha egyszer valaki rátermettebb, intelligensebb, életrevalóbb másoknál, miért kellene szerénykednie?

Így gondolkodnak a nárcisztikusok.

Akik olyannyira büszkék magukra, hogy még saját nárcizmusukkal is elégedettek. Ha megkérdezik tőlük, hogy ők mennyire tartják magukat nárcisztikusnak, kivételes őszinteséggel válaszolnak.

Egy meglepő kutatási eredmény alapján kiderült, hogy a nárcisztikus ember egyáltalán nem tartja magát annak.

A kutatás és a tanulmány egyik szerzője, Brad Bushman (Ohio Állami Egyetem) azt is megválaszolja, szerinte

MI A BAJ A TÚLZOTT ÖNBECSÜLÉSSEL?

AKI ÚGY ÉRZI, ELEVE KIVÁLÓ, AZT SEMMI NEM SARKALLJA A FEJLŐDÉSRE!

Forrás: tudomány/science

 

Suri Éva

Suri Éva

Motivációs filozófiák konzulense, mentor, szerző

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban. Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok. Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

Ahol találkozhattál velem

Elégedett vagy magaddal? Akkor meghaltál…..

Elégedett vagy magaddal? Akkor meghaltál…..

Miért?

Mert már nem akarsz tanulni, fejlődni, egy magasabb szintre lépni.

Az elégedettség, némi önelégültséggel vegyítve már nem engedi.

 

 

De tudom, hogy ez rád nem vonatkozik, hisz itt vagy velem és olvasod a bejegyzésemet.

Elárulok egy kulisszatitkot, hogy megértsd, hogy mindezt miért kérdeztem és miért is provokáltalak egy kicsit.

Nos, valószínű, ha vállalkozó vagy ismered a hírlevelezés módját. Ezt egy szoftver végzi, én előre megírom a mondókámat, beparaméterezem, hogy egy adott időpontban a rendszer küldje ki a feliratkozóimnak.

Igen ám, de én azt is látom az okos kis szoftvernek köszönhetően, hogy hányan nyitották meg a levelemet, hányan kattintottak a benne szereplő linkre. Név szerint.

Amikor sokan nyitják meg nagyon  örülök, de sajnos néha nem tetszik, amikor látom a megnyitási arányokat. 

Ilyenkor két érzelem hullám viharzik át rajtam. 

1. Morcos leszek, napokig rágódom rajta. (ez a ritkább eset)

2. Veszem  a fáradságot, tanulmányozom, hogy mit hol rontottam el, s a következő levelemet már a többlettudásom szerint küldöm ki.

Ezért én már fel tudom ismerni, hogy milyen beállítottságú, habitusú az én kedves olvasóm. Mert fontosak a számomra. És nem utolsó sorban tanulok a reakciójuk függvényében.

Biztos vagyok abban, ha vállalkozol, akkor számodra is fontosak  az ügyfeleid. Ezért ismered őket ugye?

Vagy mégsem?

A történetemet  azért osztottam meg veled, hogy felismerd, hogy milyen elengedhetetlenül fontos az, hogy ismerd meg te is a saját attitűdödet, viselkedésedet, a dolgokra adott reakcióidat.

Hogy megtudd, miért működünk úgy, ahogy.

Ami választ ad arra vonatkozóan, hogy miért viselkedünk időnként önbizalom hiányosan, miért gondolkodunk úgy, ahogy, vagy miért nincs valós énképünk.

Mivel ez sikerünk, sikertelenségünk vagy a középszerűségünk oka!

Ennek a bejegyzésnek az alapja, hogy  rádió interjúra kértek fel, ebben a témakörben. Aki ismer, tudja jól, hogy én időnként szembe megyek a nyájszellemmel, a most oly divatos trendekkel, és a némileg provokatív gondolataimmal kiverem egyes embereknél a biztosítékot.

Az interjú során az énképünkről, személyiségünkről, önértékelésünkről, a komfortzónánkról, a hitünkről, az erősségeinkről, a motivációnkról beszélgettünk többek között.

Mivel kizárólag rajtad múlik minden!

A TE HOZZÁÁLLÁSOD, GONDOLATAID, CSELEKEDETEID FOGJÁK MEGHATÁROZNI A TOVÁBBI DÖNTÉSEIDET. 

 

A jót is, a rosszat is!

Elégedett leszel- e önmagaddal, és tudsz-e feljebb lépni.

 

A SZAKMAI TUDÁS NEM ELÉG.

 

Ha kellőképpen azt érzed, hogy te vagy a No 1., nos az sem elég. Előbb-utóbb önelégültséghez vezet. S mint tudjuk, hogy ennek mi a végkifejlete….

De hol kell jól pozicionálnod magad?  Saját magadnál!

A SIKER MULANDÓ. JÖHETNEK MÉLYPONTOK.

Kérdezem:

  • Hogyan gondolsz ezekre a mélypontokra?
  • Hogyan gondolsz a sikerekre? Miért nem egyenletes a teljesítmény?
  • Kit tartasz ezért felelősnek?
  • Mit gondolsz magadról? Belevisznek gondolataid egy mély érzelmi folyamatba? (Valld be őszintén)
  • Hogyan jössz ki belőle?
  • Megérted a körülötted lévőket?  Vállalkozóként megérted a vevőidet?
  • MEGÉRTED-E SAJÁT MAGAD MŰKÖDÉSI MECHANIZMUSÁT?
  • Néztél-e már magadra egy idegen szemével?
  • Vagy még nem is gondolkodtál el ezen?
  • Ismered-e vagy csak úgy gondolod, hogy ismered saját magad viselkedésének, hozzáállásának valódi hátterét? Vagy csak annyit ismersz, amennyit elmondanak vagy amit te mögéjük képzelsz?
  • Hogyan vélekedsz minderről?
  • És vajon mi ennek az oka?

Te saját magad!

Nem bántásként mondom!

 

Mert nagy valószínűséggel észre sem veszed, hogy valójában ki vagy. Hogyan viselkedsz. Milyen reakcióid vannak. Persze, hisz ez számodra teljesen természetes.

Tudod-e, hogy ha sikeresebbé akarsz válni, hatékonyabbá, céltudatosabbá tenni az életed, akkor elengedhetetlen, hogy tökéletesen ismerd saját magadat. Őszintén. Nem amit képzelsz magadról, nem azt, amit mások mondanak…. nem és nem.

Ha vállalkozol ugyanígy meg kell ismerned a csapatodat és a vevőidet is.

Fáradságos munka?

Bizony az!

Megéri?

Igen, megéri!

Vagy belesimulsz az elvárások– végrehajtás –némi siker vagy sikertelenség háromszögébe? Ugye lassan már fel sem tűnik, hogy ebben a csapdában vergődsz. Észre sem veszed. Számodra ez már teljesen természetes. Tudom, ismerem ezt a dolgot.

Vagy kreatív, proaktív szemlélettel bírsz?

JÖNNEK A SIKEREK?

Nos, akkor KÜLDÖK EGY KIS MENTÁLIS HÁTBA VEREGETÉST.

 

 

 

De ha nem jönnek az elvárt eredmények, mit teszel?

Rezignáltan tudomásul veszed, hogy nincs ráhatásod a dolgok menetére és annyiban hagyod?

Ezáltal elégedetté válsz?

Lehet, hogy kifelé azt kommunikálod, hogy nagyjából elégedett vagyok. De lelked mélyén tudod, hogy nem vagy az, és mehetnének jobban is a dolgok.

Vagy gondolkozol és segítséget kérsz?

Kitől? Egy nálad jobban teljesítő kollégádtól?

Ne tedd!

Ő is egy más személyiség.  Ami náluk működik, az nem biztos, hogy nálad is működni fog.

Vagy egy önmagát “guru”-nak kinevező valakit kérsz fel?

Vagy egy olyan szakértőtől kérsz segítséget, aki tapasztalt, ismeri kívül-belül  az emberi természetet és a viselkedés okát és mikéntjét?

Mert ő tárgyilagosabban tud ránézni a dolgokra?

Jól teszed. Ez a megoldás!

Suri Éva

Suri Éva

Motivációs filozófiák konzulense, mentor, szerző

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban. Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok. Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

Ahol találkozhattál velem

Fel mered-e vállalni önmagad? Provokatív cikk!

Fel mered-e vállalni önmagad? Provokatív cikk!

De tényleg. Kérdezd meg önmagad. És válaszolj őszintén.

Saját magad sikeressége és boldogulásod érdekében.

Tömören provokatív leszek! Kérlek, gondolkodj el azon, amit most lejjebb leírok.

 

Lépten-nyomon szaporodnak az olyan blogok, honlapok, amiket valaki a saját fejéből pattintotta ki, egy kis pénzszerzési lehetőségként a naív, mindenkinek mindent elhívő embereknek. Vagy az ismert külföldi vagy magyar “guru” által hangoztatott téziseket próbálják meg beültetni az emberek fejébe.  Nem gondolva arra, hogy micsoda károkat is okozhatnak némelyeknél.

Konzultációim során sokszor hallom ügyfeleimtől, hogy hiába fizettek ki egy rachedli pénzt a “guruknak”,  hiába olvasták el a divatos önfejlesztő könyvek hadát,  hiába jártak el különféle tréningekre, ezoterikus izékre … stb. semmi sem használt az ő helyzetükben.

Tényleg nagyon sokan már nem tudják kezelni ezt a “csináld így – csináld úgy” módszereket. Elvesznek a végtelen  fejlődési lehetőségek tengerében. Ráadásul ezek a lehetőségek sokszor ellentmondásosak.

Aki nyitott is a fejlődésre,  már nem találja meg azt a módszert, ami akkor és ott  neki való.

Nem fogok itt most névsorolvasást készíteni, de számos önfejlesztésről szóló könyv megtalálható a hazai könyvespolcokon. Megtalálható a reklámokban, megtalálható a Facebook hírfolyamban. Minden bizonnyal több nagyra törő ígéretet, több ilyen könyvet elolvastál, hogy az életedet vagy akár a vállalkozásodat valahogyan sínre tedd. Úgy szeretnél élni, ahogy az általad nagyra becsült és némi irigységgel figyelt emberek.

De ez egyenesen őrület. És mi ez az őrület?

Hogy gondolkodás nélkül mindent elhiszünk mindenkinek, amit leírnak.

Tudod miért?

Mert az emberek többsége még mindig rabságban él. Egy mások által felállított ketrecben. Miközben azon gondolkodnak, hogy miért is nem sikerül kitörni ebből a ketrecből.

De hát olyan szépen csengenek ezek a gondolatok, olyan jól esik olvasni, jól esik hinni benne. Egy pillanatra átérzik, hogy “ej be szép is az élet.”
A kérdés csak az, hogy

használ-e ez a sokféle olvasmány, a különféle tréningek a fejlődésüknek, a boldogulásuknak, az előrejutásuknak, a sikerességüknek?

Nos, állj meg egy pillanatra miközben olvasol, hol is állsz, ha mélyen és őszintén kezedet a szívedre téve, őszintén válaszolj saját magadnak.

Jutottál-e  már valamennyire előre? Szárnyalsz, hasítod az életet, a vállalkozásodat? Tökéletesen elégedett vagy életed minden területén?

De nehéz is bevallani az igazat.

Ha tényleg használnak a különféle olvasmányok, nem csak olyan szinten, hogy a lelkünk egy kicsit megnyugszik tőle, hanem bizonyítottan, kézzelfoghatóan használ, akkor nosza folytassuk tovább.

De mi van akkor, ha csak ámítjuk magunkat, mert olyan jó érzés, olyan jól esik (felszínesen) hinni benne. Ilyenkor egy kicsit megnyugszik a lelkünk, hogy mégis van megoldás az éppen aktuális problémánkra.

De valóban tartós megoldást találtál?

Ha nem, akkor rázzuk meg magunkat és kezdjünk el végre gondolkodni!

A saját fejünkkel, a saját elménkkel, a saját érzelmeinkkel, a saját személyiségünkkel!

Persze tudom, hogy ez néha nem kis erőfeszítést igényel, hisz gondolataink mindig visszazökkentenek a jól bejáratott hamis hitünkbe.

Ilyenkor szembesülünk azokkal a fránya nem szeretem dolgokkal.

De azt is tudnunk kell, hogy hosszú távon a saját elménk lesz a legjobb pajtásunk. Már ha jól használjuk!
Hogyan kell jól használni? Töltsd le a minitréninget, ebben bővebben kifejtem.

Mert ha ismét visszadugjuk a fejünket a jól ismert, kényelmes, majd más megmondja a tutit helyzetbe, akkor kicsit megnyugszunk tőle.
De ez a megnyugvás csak átmeneti lesz.

Hogy miért?

Mert ezek nem mi vagyunk. Nem belőlünk fakadnak a gondolatok. Mások mondják meg, hogy mit csináljunk, mit érezzünk, és hogyan gondolkozzunk. Egy ideig talán működni fog ez a fajta módszer, de hosszú távon semmiképpen sem.

Előbb-utóbb ismét elindulunk egy pesszimista, frusztrált, önsanyargató és önsajnálattal teli lelkiállapotba, de akkor már nem sok jót remélhetünk a jövőnket illetően.

Suri Éva

Suri Éva

Motivációs filozófiák konzulense, mentor, szerző

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban. Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok. Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com