Légy büszke magadra!

Légy büszke magadra!

Légy büszke magadra!

A büszkeséget sokan sokféleképpen értelmezik.

Büszke vagy magadra? Szerintem csak kevesen érzik magukat annak vagy vállaljak fel a büszkeség érzését. Néha úgy tűnik, mintha egy szitokszó lenne a büszkeség.

Most egy teljesen más oldalról közelítem meg a büszkeséget, mint érzést, ami életünk mindennapjaiban kihagyhatatlan erőnek kellene lennie.

 

Legtöbben leginkább negatív értelmet adnak ennek az érzésnek. Keverik az egóval, az önelégültséggel, a gőggel, a kevélységgel.

Pedig a büszkeség érzése egyfajta megelégedettség, öröm, azért amit tettünk, vagy amit egy másik személy tett. Egy szülőt büszkeség tölti el, ha gyermeke sikeres, ha jól tanul, ha jól szerepel valamilyen általa választott sportban, zenében… bármiben. Vagy egyszerűen csak büszke arra, hogy van egy kis szeretni való kisember, aki az életének más tartalmat ad, aki boldoggá teszi.

 

 

father-1633655_960_720

 

Ettől még a legtöbb szülő nem lesz gőgös és önelégült. Még az egója sem fog az égig emelkedni.

 

A büszkeséget érzünk, amikor rájövünk önmagunk értékességére.

 

Egyfajta bizonyosság abban, hogy magunk vagy társainkkal együtt képesek vagyunk jó hatásokat okozni, célokat elérni.

Gondoljunk csak a sikeres vállalkozókra. Vajon a fal mellett kúszva folytatják tovább tevékenységüket, vagy masszív büszkeség tölti el őket, hogy jó irányba haladnak. Ennek az érzésnek a mentén tudnak további sikereket elérni.

Vagy említhetnék bárkit, aki élete során rengeteg kudarcot élt át, padlóra került, de bármilyen mély gödörbe is került mégis talpra állt.

Vajon milyen érzéseket élt át? Gyanítom, hogy a megkönnyebbülés mellett időnként a büszkeség érzése is elöntötte.

Diadalmas érzés, amit az ember önmagába vetett hite, bizonyossága és a saját, magas szintű jóra törekvése váltott ki.

Ez olyan önbecsülés, amit az eredmény igazol vissza.

Megalapozott a büszkeség.

Az élet bármely területéről lehet példát venni.

Bárki, aki nehézséggel küzd, de érzi magában az erőt, hogy képes legyőzni azt.

Büszke lehet magára bárki, aki olyan dolgot tett, ami megelégedettséggel töltötte el. Nem kell nagy dologra gondolni.

Egy olimpiai bajnok is ezt érzi. Az olimpia győzelme láttán elönti a büszkeség… és lehetne számtalan példát felsorolni a legapróbbaktól, a legnagyobbakig.

Ez tart minket életben, ez visz előre minket.

A büszkeség a boldog élet egyik alappillére.

De az alattomos rágalmak és egyéb divatos tanok megpróbálják aláásni a jóra törekvő emberek büszkeségét.

Ne hagyjuk!

Tevékenységem során azt tapasztalom, hogy a hozzám fordulók nagy többsége hihetetlen mértékű önbizalom hiánnyal küzd.

Az önbizalom hiánya leginkább abból az érzésből fakad, hogy kevesebbnek érzik magukat, mint az általuk sikeresebbnek vélt emberek.

Kevesebbnek érzik magukat mivel – tévesen –  úgy gondolják, hogy nem tettek le az asztalra semmit, amitől nőne az önbecsülésük, amire büszkék lehetnének.

Pedig ha hátranéznének az életükben, bizonyára számos kisebb-nagyobb büszkeségre adó okot találnának. De az emberek gyarlók. Nagyon sokszor nem veszik észre, hogy mennyi mindent tettek meg már életük során, amire büszkék lehetnének.

Csak a padlót látják, ami jóval mélyebben égett bele az agyi idegpályákba, mint az a sok erőfeszítés, aminek révén felálltak arról az ominózus padlóról.

Vajon éreztek büszkeséget? Szerintem a legtöbben nem érezték. Éreztek valamiféle megkönnyebbülést, hogy „na végre túl vagyok ezen is”, de nem voltak saját magukra büszkék. Pedig kellett volna.

Én is csak nagy sokára értettem meg ennek a jelentőségét.

Én, az örök elégedetlen.

Hiába győzködtek, hogy nézzek már hátrafelé is, hogy milyen sikereket értem el…. nem számított. Mindig csak az aktuális „nem jó ez így, nem elég ez, nem sikerül…” érzés volt bennem.

Elfelejtettem, hogy ha visszatekintenék a korábbi sikerekre, az akkori érzelmeimre, az akkor felbukkanó büszkeség érzésemre, bizonyára több erőt kaptam volna a folytatáshoz.

Miért is jutottak eszembe ezek a gondolatok ahhoz, hogy egy bejegyzést írjak ebből a témából?

Pont nekem, aki egy mély érzelmi beállítottságú ember lévén nem igazán szereti magát fényezni. Pedig a personal brandingemnek lehet, hogy szüksége volna rá. 🙂

Aki egyáltalán nem érezte azt, hogy büszke lehet magára, noha élete során hihetetlen magasságokat és mélységeket élt át.

Aki a többszöri talpra állás művészetének nagymestere.

Akiről a könyve sajtótájékoztatóján az egyik újságíró a cikkében úgy jellemezte, hogy az örök „keljfeljancsi”? Természetesen pozitív értelemben.

Éreztem én valaha is a büszkeség érzését?

Nem.

De az elmúlt évek bebizonyították, hogy erre szükség van. Erőt nyújt.

Most már nem szégyellem kimondani, hogy igenis büszke vagyok bizonyos tetteimre, a gondolkodásmódomra, a tevékenységemre, hogy időnként szembemegyek a megszokott nyájszellemmel.

Miért? Mert a történések, a munkám sikere ezt visszaigazolta.

Többek között íme, egy példa a sok közül, amire felhívták a figyelmemet. Ezért publikálom is amúgy szerényen 🙂

Mert büszke vagyok rá. Már ki merem mondani, hogy igenis büszke vagyok arra, hogy egy félórás rádióinterjúm 11 ezer fb megosztást kapott. Nem, nem lájkot. Megosztást, akik továbbajánlottak.

Köszönöm mind a 11 ezer embernek, akikre én is büszke vagyok, akik hittek nekem, akiknek tetszett az én sajátos stílusom és nézőpontom. Akik egyetlen félóra miatt megjutalmaztak a figyelmükkel.

kepkivagas

Ez ad további erőt (többek között), hogy igenis van értelme a munkámnak, van értelme a tudásomnak, van értelme ezt a tudást megosztani másokkal. Van értelme sok-sok szeretet adni az embereknek.

Te mire vagy büszke? Kérlek, gondold végig alaposan.

Ha nem tartozol a magabiztos, önmagát jól ismerő és elismerő  büszkeséggel rendelkező társaid közé, eleinte nehezen fogsz találni olyan dolgot, amire büszke leszel.

De azután egymás után szép sorban bukkannak fel majd az emlékezetedben a büszkeséged forrásai és érzései.

Táplálkozz belőlük….

 

Suri Éva

Suri Éva

Tréner, szerző, szerkesztő

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban.

Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok.

Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre.

Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

A kapcsolataid meghozzák számodra a hőn vágyott sikert, vagy mégsem?

A kapcsolataid meghozzák számodra a hőn vágyott sikert, vagy mégsem?

A sikert nem lehet magányos farkasként elérni. Szükség van a többiek segítségére, elismerésére. Szükség van mások támogatására. Szükség van kapcsolatokra.

 

Senki sem érhet el maradandó sikert úgy, hogy egyedül munkálkodik rajta a személyes szigetén.

Hogy miért?

Mert a sikerhez elengedhetetlen az a képesség, hogy kialakítsuk a bizalom légkörét, összeférjünk másokkal, és ráhangolódjunk a másik emberre is.
A Carnegie Alapítvány egyik tanulmánya kimutatta, hogy a sikerek mindössze 15-%-a tulajdonítható a szakmai tudásnak és szakirányú készségeknek. Persze szükség van ezekre is, de a tanulmány szerint az ember sikerét 85 %-ban a kapcsolatkezelési képességnek és hozzáállásnak nevezett tényezők határozzák meg.

 

De hogyan sajátítsuk el a kapcsolatok kiépítésének módszerét?

 

Ki taníthat meg bennünket arra, hogy hogyan csináljuk mindezt?
Sokunk önállóan oldja meg ezt a feladatot, és csak a saját ösztöneinkre támaszkodunk.

Miért van az, hogy az egyikünknek lazán, könnyedén megy a kapcsolatépítés, míg másoknál kínszenvedés?

expressions-francaises-1300622_640

A kulcsszó, a személyiségünk. A személyiségünkből eredő gátlások, vagy „gátlástalanságok”.

A kapcsolatoknak nincs megszabott mintázata, nem léteznek egyetemes ismérvek. Minden ember egy kicsit másra vágyik, másra törekszik egy kapcsolatban, mint a többi embertársa.

Nem számít milyen a személyiséged, előbb-utóbb fel fogod ismerni, hogy a kapcsolatok előfeltételei a sikerednek.

A sikert egymagad nem vívhatod ki.

Ám a kapcsolatok nem teremnek csak úgy maguktól. Az egészséges kapcsolatok mindkét féltől időt és energiát követelnek, és ezek az egészséges viszonyok az idő múlásával fognak továbbfejlődni és átalakulni.

Stabil kapcsolatok kialakítása

Kutatók azt is megállapították, hogy minden egészséges emberi kapcsolatok alapja a bizalom. A kapcsolatot fenntartó felek hajlandóak megbeszélni a problémákat, őszintén feltárni a nehézségeket, és egy olyan módszert kialakítani, ami minden fél számára előnyös.

Az egészséges kapcsolatokat ápoló emberek legfontosabb tulajdonságai:

♥  érdeklődéssel viseltetnek mások érzései, aggodalmai és álmai iránt,
♥  hajlandóak vállalni a kapcsolat továbbfejlesztésének lehetőségét, és a másik embert is erre ösztönzik
♥  tudják, hogy a kapcsolatoknak nem pusztán az a lényegük, hogy milyen hasznot húzhatnak belőlük, hanem az is éppolyan fontos, hogy ők maguk milyen értéket tudnak belevinni a kapcsolataikba
♥  megértik, hogy a másik ember nem csupa jó dologgal járul hozzá a közös élményekhez, hiszen alkalmasint korábbi kapcsolataiból származó negatív terheket is cipel magával
♥  ugyanakkor tisztában vannak vele, hogy cselekedeteik kihatással vannak mások boldogságára és sikerére.

 

Azt is tudnunk kell, hogy a szilárd és pozitív, hosszú távú kölcsönös együttműködésen alapuló kapcsolatok nem születnek meg csak úgy maguktól.
Először leginkább egy előzetes kötődés alakul ki. Ám, ha találkozunk egy olyan személlyel, akivel sok tekintetben közös az érdeklődésünk, és egy valóban szilárd kapcsolat kialakítása a célunk, akkor mit tegyünk?
Tanúsítsunk figyelmet, megértést. Szenteljünk időt rá. Mutassunk hajlandóságot arra, hogy a másik ember igényeit éppolyan jelentőségteljesnek ismerjük el, mint a sajátjainkat.

Jól válogasd meg a kapcsolataidat.

Legfontosabb döntésünk a sikerünk érdekében az, hogy kivel töltjük az időnket. Kivel tudunk harmonikusan együtt dolgozni. Ugyanis előbb-utóbb hasonlóvá válunk a kapcsolatainkkal, akikkel a legtöbbet vagyunk, és ez bizony egyaránt bizonyulhat áldásnak vagy átoknak is.

Ez ellen nem lehet tenni. Ez az emberi természetünkből fakad és nincs sok ráhatásunk. Így vagyunk felépítve.
Tehát gondosan mérlegeld, hogy kivel fogsz kiépíteni kapcsolatokat, vagy ki elől fogsz pánikszerűen menekülni.
Ha olyan emberek kapcsolati köréhez tartozol, akik egy mélybe húzó ingoványra hasonlítanak, gyorsan fogd menekülőre a dolgot, mert ezzel saját magadat gáncsolod el a céljaid felé vezető utadon.

Van elég vér a pucádban?

Van elég vér a pucádban?

Van elég vér a pucádban?

Nem létezik olyasmi, hogy azonnali siker.

 

A siker soha nem máról holnapra virrad ránk, hanem a kitartásunk és abbéli hajlandóságunk jutalmaként, hogy tanultunk a kudarcainkból.

Hogy van vér a pucánkban.

Hogy van kurázsink.

 

 

Mert mi is a kurázsi?

Az a hozzáállás, hogy nem hátrálunk meg a veszélyesnek, bonyolultnak vagy fájdalmasnak ígérkező dolgok elől, hanem szembenézünk, és megbirkózunk velük.

 

Az ókori görögök már az időszámításunk előtti hatodik században azonosítottak bizonyos jellemvonásokat, amelyek a közember számára is lehetővé teszik, hogy kiemelkedjenek a tömegből.

Az egyik ilyen jellemvonás, az a tulajdonság, mely nélkülözhetetlen a jelentős hosszú távú teljesítményekhez, ami nem más, mint a kitartás.

Milyen sokszor hallhattunk már olyan emberekről, akikhez korábban – tudások alapján – vérmes reményeket fűztek és semmilyen kiemelkedő eredményt nem értek el. Nem  bontakoztatták ki a bennük rejlő lehetőségeket.

Az ilyen emberek az esetek túlnyomó többségében amiatt buktak meg, mert nem döntöttek. Nem döntöttek úgy, hogy kitartóak lesznek. Hogy előbb-utóbb sikerre vigyék álmaikat.

 

Aztán ott vannak a szürke eminenciások. 

Senki nem gondolta volna róluk, hogy valaha is kiemelkednek a tömegből, és  letesznek valami maradandót az asztalra.

Ők döntöttek. Döntésük egy cél volt és tudták, hogy el fogják érni. Voltak akadályok a menetelésük közben? Hát persze hogy voltak. Átevickéltek rajtuk, és ha a lendületüket le is fékezték az élet buktatói, azért rendületlenül folytatták útjukat.

 

katica

 

Volt vér a pucájukban?  Természetesen.

Féltek? Igen.

Bátrak voltak? Igen.

 

Semmi baj sincs azzal, ha az embernek olykor inába száll a bátorsága, hiszen a félelem természetes érzelem, amelyet olykor-olykor mindnyájan megtapasztalunk.

A félelem azonban nem szorítja ki a bátorságot úgy, ahogy a bátorság kiszorítja a félelmet.

 

A bátorság azt jelenti, hogy az embernek van elég mersze, elszántsága és lelkiereje ahhoz, hogy másként csinálja a dolgokat, és engedje kibontakozni a haladást, a lehetőséget, hogy ne vessen gátat a haladásnak, a fejlődésnek.

A fejlődés nem következhet be, ha a legkisebb ellenállás mentén haladunk, és leragadunk a régi, megszokás rendjénél.

 

Hozz meg egy döntést!

Jöhetnek olyan idők, amikor hiába követtél el minden telhetőt, csekély jövedelmed mellett nyakig ülsz az adósságban, és a következő döntéssel kell farkasszemet nézned: Folytassam tovább, vagy jobban  teszem, ha lemondok az álmomról?

Ezt a kérdést csak te válaszolhatod meg magadnak.

R.W. Emerson nagyszerű tanáccsal szolgált azok számára, akik válaszút előtt állnak, hogy kitartsanak vagy inkább lemondjanak álmaikról:

Bízzál önmagadban; minden szív erre az acélos hangra rezdül. Fogadd el a helyet, amelyet az Isteni gondviselés számodra kijelölt…. Végtére is: semmi se szent, csak lelkünk tisztessége….. Csak az tartozik rám, amit csinálnom kell, nem pedig az, mit gondolnak erről az emberek. Ez a szabály – melyet követni egyformán nehéz, mind a valós, mind a szellem életben – elégséges a nagyság és a középszerűség megkülönböztetéséhez.

 

Ha az a válaszod, hogy megmaradsz az elhatározásod mellett, akkor tarts ki. Ha viszont helyesebbnek tartod feladni álmodat, akkor legyen elég vér a pucádban, legyen annyi kurázsi benned, hogy meghozd ezt a döntést.

Semmi sem lélekrombolóbb annál, mint mikor sokáig hezitál az ember.

A lényeg az, hogy ne próbálj két lovat egy fenékkel megülni. Nem vezet sehová. Hidd el nekem.

Készülj fel a kihívásokra!

Készülj fel a kihívásokra!

Könnyű pozitív hozzáállást tanúsítani,

amikor minden jól megy. Sajnos azonban az élet velejárói azok az időszakok is, amikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan azt elterveztük.

 

Ha kihívásokkal találod szemben magad utad során, a leghelyesebb megközelítés a vágyott célra, nem pedig a félelmeidre összpontosítani. Fogd munkára a hozzáállásodat a saját érdekedben hittel és cselekvéssel.

Lásd lelki szemeiddel a jövendőbeli sikereidet, higgy benne, hogy el fogod érni őket, azután haladj tovább a célod felé!

Amikor szíved-lelked beleadod egy cél elérésébe, nincs időd az akadályokon töprengeni. Csak haladj töretlenül előre.

Úgy véled, hogy a múltad egy ösztönösen negatív hozzáállást alakított ki benned?

A múltunkat és azt a tényt, hogy az emberek meghatározott módon viselkednek, sajnos nincs módunkban megváltoztatni, de ne feledd, hogy a hozzáállásodat nem a külvilág alakítja, hanem te magad irányítod a bensődből.

Az optimizmus az elme bátor állapota.

 

Amely az egyén abbéli vágyából, törekvéséből és döntéséből fakad, hogy elfogadja a nehéz élethelyzeteket, és megpróbálja a legjobbat kihozni belőlük.

Persze az optimizmus útja sincs híján a kátyúknak.

kátyú

 

Kétségtelenül mindnyájan szembe fogunk kerülni kedvezőtlen sorsfordulatokkal és váratlan eseményekkel, akár potenciálisan tönkre is tehetnek bennünket. Megesnek velünk olyan dolgok, amelyek járatlan utakra taszítanak minket, próbára téve még a legpozitívabb hozzáállásúakat is.

A mi feladatunk csupán az, hogy szem előtt tartsuk: a negatív események csupán átmeneti kellemetlenséget jelentenek.

Amikor minden jól megy, könnyű optimistának lenni.

A legsikeresebb emberek azonban a stresszel és a bizonytalanságokkal terhes időszakokban is megőrzik derűlátásukat, és a legjobb megoldásokat keresik.

Ha tetszett a bejegyzés, akkor csatlakozz te is a fejlődni és sikerre vágyók klubjához.   Klikk ide!

Mentális gödörben ülsz? Kiütötted magad?

Mentális gödörben ülsz? Kiütötted magad?

Mentális gödörben ülsz?

 

Vagy egyszerűen csak kifeküdtél?

Bizony-bizony időnként kifekszünk és belepottyanunk vagy kiássuk magunknak azt a bizonyos gödröt.

De mi ki akarunk mászni belőle. Talpra akarunk állni. Ugye?

No, de hogyan?  Ez itt a nagy kérdés.

 

A trénerek, a coachok, tanácsadók, szakértők és guruk országa vagyunk. Rengetegen osztják a kért és kéretlen tanácsokat, millió különböző típusú tréning, coaching, irányzat, vélemény van.  És legalább tízszer ennyien vannak, akik olvassák, reménykednek és elhiszik az üres, már-már közhelynek tűnő okosságokat.

Időnként teljesen megdöbbenek, hogy elfelejtettünk gondolkodni? 

Pedig ha tudnánk, hogy milyen kárt is okozhatunk magunknak, ha nem gondoljuk végig azt, hogy valóban az az igazság, amit fennen hirdetnek? Amit a különféle /önfejlesztő, ezoterikus, és egyéb sok más áltudományú/ könyvekből olvasottak égisze alatt behálóznak minket?

Persze csak akkor, ha mindig mindent kérdőjel hiányában a fejünkben, gondolkodás nélkül elhiszünk.

 

Bő három évvel ezelőtt készítettem egy hangfájlt, hogy végre felnyissam az emberek szemét, hogy nem kell mindent vakon elhinni.

Ezalatt a három év alatt vajon javult-e a helyzet?

Nem.

Azt tapasztaltam, hogy inkább még tovább romlott. Még többen lettek, akik minden hülyeséget elhisznek. Tovább súlyosbítva az amúgy is megtépázott lelkiállapotukat.

De akkor kinek higgyenek, miben bízzanak?

Akár vállalkozó vagy, akár nem, hallgasd meg ezt a hangfájlt, kifejtem benne véleményemet és hogy egy kis mentális segítséget adjak.

De vigyázz!

Tudod, én provokálok…… és természetesen nekem se higgy el mindent 🙂

A meghallgatás időtartama: 13 perc.

 

Az élet kis döntések sorozata

A mai modern élet szépsége és veszélye az, hogy saját magunkat kell irányítanunk, különben mások irányítanak bennünket.

 

Ha nem tudjuk, hogy mit akarunk, akkor könnyen találjuk magunkat abban a helyzetben, hogy mások fogják megmondani, hogy mit tegyünk.

Az élet kis döntések sorozata.

Látszólag nincsenek összefüggésben, sokszor nem is így gondolunk rájuk, de összességében mégis egy egészet képeznek. Erre általában utólag döbbenünk rá, amikor az események már megtörténtek, és elemezzük azokat.

Minden egyes döntés fontos.

Akár egy egész életet megváltoztathat egy látszólag kis döntés. Még ha mégoly kicsi a döntésünk súlya,  – legalábbis az adott helyzetben ezt érezzük – akkor is valamilyen célja van,  valamilyen oknál fogva döntetnünk kellett.

Ha döntünk, akkor felelősséget érzünk az életünkért, vállalkozásunkért, vagy bármiért amire a döntés vonatkozott. Ez egyben azt jelenti, hogy vannak céljaink, szándékaink és nem hagyjuk, hogy mások döntsenek helyettünk.

Vajon ez minden esetben igaz ránk nézve?

Céljaink…..

Sok-sok évig csak hittem, hogy vannak…. igen voltak, de ezek csak elképzelések, halvány maszatolások voltak…. igen bevallom.

A döntések következményei aztán rávezetnek bennünket arra, hogy igenis elengedhetetlenül szükségek, hogy legyenek komoly, lefektetett céljaink… sokkal hatékonyabban tudunk tevékenykedni, élni…. és sokkal hamarabb fogjuk elérni azt, amit szeretnénk….

Ha  valami egészen más dologba akarunk kezdeni, ha igazán teljessé akarjuk tenni az életünket, akkor  ez elég ijesztő dolog ….miközben semmi garancia sincs arra nézve, hogy sikerülni fog az új élet, az új tevékenység.

Félünk…

Természetes, hogy félünk az ismeretlentől. A félelem azonban nagyon pozitív is lehet, ha nem bénító, előre vihet bennünket, mivel irányítani tudjuk a benne rejlő energiát.

Mindeközben szembe kell néznünk az átmeneti idő nehézségeivel, amikor már elhagytuk a biztos kikötőt, de még nem érkeztünk meg oda, ahová el akarunk jutni.

És akkor ismét csak döntünk.… folytatjuk tovább az utunkat előre, vagy félelmünk rossz irányba kényszerít…..

Gondolom számodra sem ismeretlenek ezek az érzések.

Mi ebben a tapasztalatod, vagy a véleményedet?

 

 

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com