A kapcsolataid meghozzák számodra a hőn vágyott sikert, vagy mégsem?

A kapcsolataid meghozzák számodra a hőn vágyott sikert, vagy mégsem?

A sikert nem lehet magányos farkasként elérni. Szükség van a többiek segítségére, elismerésére. Szükség van mások támogatására. Szükség van kapcsolatokra.

 

Senki sem érhet el maradandó sikert úgy, hogy egyedül munkálkodik rajta a személyes szigetén.

Hogy miért?

Mert a sikerhez elengedhetetlen az a képesség, hogy kialakítsuk a bizalom légkörét, összeférjünk másokkal, és ráhangolódjunk a másik emberre is.
A Carnegie Alapítvány egyik tanulmánya kimutatta, hogy a sikerek mindössze 15-%-a tulajdonítható a szakmai tudásnak és szakirányú készségeknek. Persze szükség van ezekre is, de a tanulmány szerint az ember sikerét 85 %-ban a kapcsolatkezelési képességnek és hozzáállásnak nevezett tényezők határozzák meg.

 

De hogyan sajátítsuk el a kapcsolatok kiépítésének módszerét?

 

Ki taníthat meg bennünket arra, hogy hogyan csináljuk mindezt?
Sokunk önállóan oldja meg ezt a feladatot, és csak a saját ösztöneinkre támaszkodunk.

Miért van az, hogy az egyikünknek lazán, könnyedén megy a kapcsolatépítés, míg másoknál kínszenvedés?

expressions-francaises-1300622_640

A kulcsszó, a személyiségünk. A személyiségünkből eredő gátlások, vagy „gátlástalanságok”.

A kapcsolatoknak nincs megszabott mintázata, nem léteznek egyetemes ismérvek. Minden ember egy kicsit másra vágyik, másra törekszik egy kapcsolatban, mint a többi embertársa.

Nem számít milyen a személyiséged, előbb-utóbb fel fogod ismerni, hogy a kapcsolatok előfeltételei a sikerednek.

A sikert egymagad nem vívhatod ki.

Ám a kapcsolatok nem teremnek csak úgy maguktól. Az egészséges kapcsolatok mindkét féltől időt és energiát követelnek, és ezek az egészséges viszonyok az idő múlásával fognak továbbfejlődni és átalakulni.

Stabil kapcsolatok kialakítása

Kutatók azt is megállapították, hogy minden egészséges emberi kapcsolatok alapja a bizalom. A kapcsolatot fenntartó felek hajlandóak megbeszélni a problémákat, őszintén feltárni a nehézségeket, és egy olyan módszert kialakítani, ami minden fél számára előnyös.

Az egészséges kapcsolatokat ápoló emberek legfontosabb tulajdonságai:

♥  érdeklődéssel viseltetnek mások érzései, aggodalmai és álmai iránt,
♥  hajlandóak vállalni a kapcsolat továbbfejlesztésének lehetőségét, és a másik embert is erre ösztönzik
♥  tudják, hogy a kapcsolatoknak nem pusztán az a lényegük, hogy milyen hasznot húzhatnak belőlük, hanem az is éppolyan fontos, hogy ők maguk milyen értéket tudnak belevinni a kapcsolataikba
♥  megértik, hogy a másik ember nem csupa jó dologgal járul hozzá a közös élményekhez, hiszen alkalmasint korábbi kapcsolataiból származó negatív terheket is cipel magával
♥  ugyanakkor tisztában vannak vele, hogy cselekedeteik kihatással vannak mások boldogságára és sikerére.

 

Azt is tudnunk kell, hogy a szilárd és pozitív, hosszú távú kölcsönös együttműködésen alapuló kapcsolatok nem születnek meg csak úgy maguktól.
Először leginkább egy előzetes kötődés alakul ki. Ám, ha találkozunk egy olyan személlyel, akivel sok tekintetben közös az érdeklődésünk, és egy valóban szilárd kapcsolat kialakítása a célunk, akkor mit tegyünk?
Tanúsítsunk figyelmet, megértést. Szenteljünk időt rá. Mutassunk hajlandóságot arra, hogy a másik ember igényeit éppolyan jelentőségteljesnek ismerjük el, mint a sajátjainkat.

Jól válogasd meg a kapcsolataidat.

Legfontosabb döntésünk a sikerünk érdekében az, hogy kivel töltjük az időnket. Kivel tudunk harmonikusan együtt dolgozni. Ugyanis előbb-utóbb hasonlóvá válunk a kapcsolatainkkal, akikkel a legtöbbet vagyunk, és ez bizony egyaránt bizonyulhat áldásnak vagy átoknak is.

Ez ellen nem lehet tenni. Ez az emberi természetünkből fakad és nincs sok ráhatásunk. Így vagyunk felépítve.
Tehát gondosan mérlegeld, hogy kivel fogsz kiépíteni kapcsolatokat, vagy ki elől fogsz pánikszerűen menekülni.
Ha olyan emberek kapcsolati köréhez tartozol, akik egy mélybe húzó ingoványra hasonlítanak, gyorsan fogd menekülőre a dolgot, mert ezzel saját magadat gáncsolod el a céljaid felé vezető utadon.

Van elég vér a pucádban?

Van elég vér a pucádban?

Van elég vér a pucádban?

Nem létezik olyasmi, hogy azonnali siker.

 

A siker soha nem máról holnapra virrad ránk, hanem a kitartásunk és abbéli hajlandóságunk jutalmaként, hogy tanultunk a kudarcainkból.

Hogy van vér a pucánkban.

Hogy van kurázsink.

 

 

Mert mi is a kurázsi?

Az a hozzáállás, hogy nem hátrálunk meg a veszélyesnek, bonyolultnak vagy fájdalmasnak ígérkező dolgok elől, hanem szembenézünk, és megbirkózunk velük.

 

Az ókori görögök már az időszámításunk előtti hatodik században azonosítottak bizonyos jellemvonásokat, amelyek a közember számára is lehetővé teszik, hogy kiemelkedjenek a tömegből.

Az egyik ilyen jellemvonás, az a tulajdonság, mely nélkülözhetetlen a jelentős hosszú távú teljesítményekhez, ami nem más, mint a kitartás.

Milyen sokszor hallhattunk már olyan emberekről, akikhez korábban – tudások alapján – vérmes reményeket fűztek és semmilyen kiemelkedő eredményt nem értek el. Nem  bontakoztatták ki a bennük rejlő lehetőségeket.

Az ilyen emberek az esetek túlnyomó többségében amiatt buktak meg, mert nem döntöttek. Nem döntöttek úgy, hogy kitartóak lesznek. Hogy előbb-utóbb sikerre vigyék álmaikat.

 

Aztán ott vannak a szürke eminenciások. 

Senki nem gondolta volna róluk, hogy valaha is kiemelkednek a tömegből, és  letesznek valami maradandót az asztalra.

Ők döntöttek. Döntésük egy cél volt és tudták, hogy el fogják érni. Voltak akadályok a menetelésük közben? Hát persze hogy voltak. Átevickéltek rajtuk, és ha a lendületüket le is fékezték az élet buktatói, azért rendületlenül folytatták útjukat.

 

katica

 

Volt vér a pucájukban?  Természetesen.

Féltek? Igen.

Bátrak voltak? Igen.

 

Semmi baj sincs azzal, ha az embernek olykor inába száll a bátorsága, hiszen a félelem természetes érzelem, amelyet olykor-olykor mindnyájan megtapasztalunk.

A félelem azonban nem szorítja ki a bátorságot úgy, ahogy a bátorság kiszorítja a félelmet.

 

A bátorság azt jelenti, hogy az embernek van elég mersze, elszántsága és lelkiereje ahhoz, hogy másként csinálja a dolgokat, és engedje kibontakozni a haladást, a lehetőséget, hogy ne vessen gátat a haladásnak, a fejlődésnek.

A fejlődés nem következhet be, ha a legkisebb ellenállás mentén haladunk, és leragadunk a régi, megszokás rendjénél.

 

Hozz meg egy döntést!

Jöhetnek olyan idők, amikor hiába követtél el minden telhetőt, csekély jövedelmed mellett nyakig ülsz az adósságban, és a következő döntéssel kell farkasszemet nézned: Folytassam tovább, vagy jobban  teszem, ha lemondok az álmomról?

Ezt a kérdést csak te válaszolhatod meg magadnak.

R.W. Emerson nagyszerű tanáccsal szolgált azok számára, akik válaszút előtt állnak, hogy kitartsanak vagy inkább lemondjanak álmaikról:

Bízzál önmagadban; minden szív erre az acélos hangra rezdül. Fogadd el a helyet, amelyet az Isteni gondviselés számodra kijelölt…. Végtére is: semmi se szent, csak lelkünk tisztessége….. Csak az tartozik rám, amit csinálnom kell, nem pedig az, mit gondolnak erről az emberek. Ez a szabály – melyet követni egyformán nehéz, mind a valós, mind a szellem életben – elégséges a nagyság és a középszerűség megkülönböztetéséhez.

 

Ha az a válaszod, hogy megmaradsz az elhatározásod mellett, akkor tarts ki. Ha viszont helyesebbnek tartod feladni álmodat, akkor legyen elég vér a pucádban, legyen annyi kurázsi benned, hogy meghozd ezt a döntést.

Semmi sem lélekrombolóbb annál, mint mikor sokáig hezitál az ember.

A lényeg az, hogy ne próbálj két lovat egy fenékkel megülni. Nem vezet sehová. Hidd el nekem.

Az élet kis döntések sorozata

A mai modern élet szépsége és veszélye az, hogy saját magunkat kell irányítanunk, különben mások irányítanak bennünket.

 

Ha nem tudjuk, hogy mit akarunk, akkor könnyen találjuk magunkat abban a helyzetben, hogy mások fogják megmondani, hogy mit tegyünk.

Az élet kis döntések sorozata.

Látszólag nincsenek összefüggésben, sokszor nem is így gondolunk rájuk, de összességében mégis egy egészet képeznek. Erre általában utólag döbbenünk rá, amikor az események már megtörténtek, és elemezzük azokat.

Minden egyes döntés fontos.

Akár egy egész életet megváltoztathat egy látszólag kis döntés. Még ha mégoly kicsi a döntésünk súlya,  – legalábbis az adott helyzetben ezt érezzük – akkor is valamilyen célja van,  valamilyen oknál fogva döntetnünk kellett.

Ha döntünk, akkor felelősséget érzünk az életünkért, vállalkozásunkért, vagy bármiért amire a döntés vonatkozott. Ez egyben azt jelenti, hogy vannak céljaink, szándékaink és nem hagyjuk, hogy mások döntsenek helyettünk.

Vajon ez minden esetben igaz ránk nézve?

Céljaink…..

Sok-sok évig csak hittem, hogy vannak…. igen voltak, de ezek csak elképzelések, halvány maszatolások voltak…. igen bevallom.

A döntések következményei aztán rávezetnek bennünket arra, hogy igenis elengedhetetlenül szükségek, hogy legyenek komoly, lefektetett céljaink… sokkal hatékonyabban tudunk tevékenykedni, élni…. és sokkal hamarabb fogjuk elérni azt, amit szeretnénk….

Ha  valami egészen más dologba akarunk kezdeni, ha igazán teljessé akarjuk tenni az életünket, akkor  ez elég ijesztő dolog ….miközben semmi garancia sincs arra nézve, hogy sikerülni fog az új élet, az új tevékenység.

Félünk…

Természetes, hogy félünk az ismeretlentől. A félelem azonban nagyon pozitív is lehet, ha nem bénító, előre vihet bennünket, mivel irányítani tudjuk a benne rejlő energiát.

Mindeközben szembe kell néznünk az átmeneti idő nehézségeivel, amikor már elhagytuk a biztos kikötőt, de még nem érkeztünk meg oda, ahová el akarunk jutni.

És akkor ismét csak döntünk.… folytatjuk tovább az utunkat előre, vagy félelmünk rossz irányba kényszerít…..

Gondolom számodra sem ismeretlenek ezek az érzések.

Mi ebben a tapasztalatod, vagy a véleményedet?

 

 

Az igazi lájk

Az igazi lájk

Hol van az igazi lájk?

madarak

 

Évek óta – pontosabban 2009 óta – figyelemmel kísérem az emberi viselkedésmódot a facebookon és a különféle blogokon, weboldalakon.  Mindegy, hogy ez a megfigyelés magánszemélyre vagy vállalkozóra irányult. Azt a következtetést vontam le, hogy a viselkedés szempontjából ez teljesen mindegy.  No, de nézzük, hogy pontosan mire gondolok.
Vegyük elsőként azon vállalkozókat, akik a facebookon vagy a blogokon keresztül kommunikálnak, bejegyzéseket írnak és a facebookon keresztül nagyon profi módon tudatják magukról, hogy itt vagyok, tessék már rám figyelni.

És meg kell hogy valljam, olykor nagyon okos, épülésünkre szolgáló és megszívlelendő tanácsokat adnak ingyen:-).

 

Nem akarok neveket felsorolni, mert ez itt most nem a reklám helye :-), de értetlenül állok az előtt a jelenség előtt, hogy tényleg jó a bejegyzés, sokan elolvasták ( mivel ugye ez nyomon követhető) ugyanakkor miért nem lájkolják és osztják meg azok, akiknek ezek a bejegyzések tetszettek.

 

Egyrészt ezzel egyfajta elismerésüket fejeznék ki annak a társunknak, aki a blogírásba nem kis erőfeszítést fektetett, hogy átadja ingyen a tudását, hogy segítsen a többieknek bizonyos területeken, bizonyos témákban.

És most be kell vallanom töredelmesen, hogy én is hasonló hibába estem. Vannak kedvenc blogjaim, hírleveleim, amikre feliratkozom, amiket szívesen olvasok, egyrészt a vállalkozó személyisége végett, másrészt pedig a benne foglaltak miatt.

 

Erre mit teszek? Gyorsan elolvasom, rögzítem, hogy de jó kis bejegyzés volt, tetszett, tanultam belőle.  És mi történik? Megyek gyorsan tovább.  Pedig, ha nyomnék egy tetsziket:-), pozitív megjegyzést fűznék hozzá, megosztanám, akkor vajon mi történne?

 

Lájkolj engem!

Az igazi, őszinte lájk…..

 

 

Egyrészt piszok jól esne annak, aki vette a fáradságot és megírta az okosságokat (persze ő sem minden hátsó szándék nélkül, hisz hosszú távon megtérül majd neki). Másrészt aki lájkol vagy megoszt, ő is publicitást kap. Hisz az ember kíváncsi lévén,  sokunk megnézi, hogy ki volt az, aki a bejegyzését megosztotta, lájkolta. Így viszik hírünket nemde?

Nem. Ezzel szemben nem ez a helyzet.

És ami a legelszomorítóbb az egészben, hogy vannak olyan jelenlévők is, akik bármilyen már-már közhelynek tűnő, más (általában) külföldi írók által írt önfejlesztő szlogent vagy bölcsességet kiposztolnak, és ilyenkor a követők hada, mint “Pavlov kutyája” nyom egy lájkot, vagy megosztja.

 

És félreértés ne essék, itt most nem az önfejlesztést támadom, hisz én is valamilyen módon ebben az iparágban tevékenykedem, hanem ennek inkább már a lejáratását. Már mindenki betéve tudja ezeket a szlogeneket, már mindenki elolvasta az idevonatkozó könyveket és   elméletben már oly sok egyetértő és lájkoló van ebben a témában. És mi van a mindennapi gyakorlatban? Az üzleti életben?

Ott is tudunk már egy nagy lájkot nyomni?

Meddig tartana egy kommentet fűzni a számára jónak ítélt bejegyzéshez. Semeddig. És mit nyerne ezzel? Szép lassan felfigyelnének rá, a vállalkozására.

És mit nyerne a bejegyzést író? Örömet, megelégedést, hogy hasznos volt amit írt, tudott segíteni…… És elindul egy folyamat…..

A bejegyzés a provokatív  blogomból átvett fortyogásom.

Megváltozni egy pillanat alatt

Mi a legfontosabb dolog az életünkben?

Mennyire értékeljük az életünket?

Mennyire értékeljük a kapcsolatainkat?

Mi az, aminek történnie kell, hogy másként lássuk az életünkben felállított prioritásokat?

Mi az, ami egy perc alatt megváltoztatja a megváltozhatatlant?

Meg kell-e várni, hogy eljöjjön az a pillanat, amikor már szinte nincs is visszaút.

 

Gondolkodjunk!

Tudunk-e értékrendünkön változtatni?

Tudunk-e időben váltani, változni?

Tudunk-e gondolkodásmódot, szemléletet váltani?

Tudunk-e időben lépni és megtenni dolgokat halogatás nélkül?

Tudunk-e fontossági sorrendet tenni?

 

Hallgassátok meg Ric Eliast!  Érdemes és tanulságos!

Kérlek oszd meg te is, ha úgy ítéled meg, hogy másnak is hasznos lehet!

Küzdd le a megpróbáltatásokat

Küzdd le a megpróbáltatásokat

A megpróbáltatások leküzdése a legnehezebb feladat, a legnagyobb kihívás.

Legtöbb ember életében előbb vagy utóbb, de eljön egy pillanat, amikor szembesülni kell azzal a ténnyel, hogy egy tragédia történt vele.

 

Amikor segítségre szorul. Amikor egyedül nem boldogul. Amikor élete fenekestül felfordul.

 

Megtörténhet ez akár magánszemélyként vagy vállalkozói létünk során is. Megtörténhet enyhébb formában, de megtörténhet akár súlyos szenvedésekkel kísérve is.

Amikor úgy érezzük, hogy nincs menekvés, nem tudjuk mi tévők legyünk, és kétségbeesetten próbáljuk megtalálni a kiutat.

Eszünkkel tudjuk, hogy életbevágóan fontos legyőzni az akadályokat, ha tovább akarunk élni, vagy továbbra is meg akarjuk valósítani a céljainkat.

Bizony sokszor ez nem olyan egyszerű, hiszen ilyenkor az  érzelmeink dominálnak a döntéseinkben, a problémáink leküzdésében.

Most egy olyan ember történetét mesélem el, aki tudatos döntéseivel győzte le megpróbáltatásait és továbblépett.

 

Ő Chris Novak, aki tragédiáját és a tragédiára adott válaszait, a kiutat megírta ” Conquering Adversity”  című könyvében. Ezt a könyvet minden egyes embernek el kellene olvasnia széles – e világon, mivel remek példát ad arra, hogyan lehet tudatos döntésünk alapján továbblépnünk még egy elképzelhetetlenül súlyos tragédia után is.

 

Christ, a boldog házasságban élő, egy gyermekes családapát – második gyerek -éppen úton volt – egy átlagos nap kellős közepén azzal hívták fel az irodájában, hogy felesége és a még meg nem született fia szörnyethalt egy autóbalesetben.

Ez a hívás örökre megváltoztatta Cris életét.

Senki sem hibáztathatta volna őt azért, ha megkeseredik, és elemészti magát az élet igazságtalansága miatt.

 

Novak azonban, miután meggyászolta tragikus veszteségét, úgy döntött, hogy megszívleli a katasztrófa tanulságait, és lehetőségeket kovácsol azokban a választási lehetőségekből, amelyeket az élete ekkor kínált számára.

Könyvében elmeséli, hogy volt képes továbblépni, a következőket mondogatva magának:

“Az élet nem igazságos, ne is várd el tőle, hogy az legyen! Bármilyen kilátástalannak tűnjön is a helyzet, mindig akadnak olyan választási lehetőségek, amelyek segítenek neked továbblépni….. ha hajlandó vagy észrevenni őket.”

 

Hat pontban megfogalmazta tanácsait, hogy mit kell tennünk, ha fel akarjuk venni a harcot a megpróbáltatásokkal szemben.

Hogy mi volt a hat legfontosabb dolog ami kisegítette a válságból?

A következő cikkben részletesen bemutatom.

 

Ma Chris Novak ismét teljes életet él. Újra megnősült, és örömmel figyeli, ahogyan fia lassan a felnőttkorba lép.

Belső átalakulása kitűnő példával szolgál mindannyiunk számára, hogy hogyan használhatunk fel egy szerencsétlenséget életünk katalizátoraként.

Cris a tökéletes bizonyítéka annak, hogy még az élet legsötétebb árnyai között is találhatunk alternatívákat, ám egyben azt is készségesen beismeri, hogy az életében akkor sokasodtak meg hirtelen a választási lehetőségek, amikor megsemmisítő vesztéségével összefüggésben kezdte jobban megismerni önmagát.

 

Chris tragédiája személyes tragédia volt.

 

Vállalkozóként a vállalkozásunkban is átélhetünk szörnyű nehézségeket, időnként nem látjuk az alagút végét.

Megpróbáltatásaink közepette nem látunk tisztán, nem ismerjük fel a lehetőségeinket.

Nem ismerjük fel valódi erőnket, nem ismerjük önmagunkat.

 

A következő cikkben  Cris Novak tanácsait lehet majd olvasni arról, mit kell tennünk ahhoz, ha fel akarjuk venni a harcot a megpróbáltatásokkal.

 

 

A bejegyzés David Cottrell ihletése alapján készült.

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com