Mikor nevettél úgy istenigazából?

Mikor nevettél úgy istenigazából?

Eléggé morbid ez a kérdés.

Egy vallomással kezdem.

Azt tudni kell rólam, hogy nem vagyok nagyon komoly típus, arcomon általában mosoly, időnként széles vigyor ül. Bármi történik is velem….
Mostanában észrevettem, hogy némileg nyomott vagyok. Frusztrál, hogy időnként túlvállalom magam, stresszel, hogy nem tudok az anyagaimmal időre elkészülni. Gyomorgörcs, ha valami technikai dolgot nem tudok elsőre megérteni és pikk-pakk alkalmazni, utálom, hogy sajnos perfekcionista vagyok (vagyis sokat tökölök, bocs a kifejezésért)….. és sorolhatnám.

Rájöttem, hogy mostanában a mosoly már eltűnt a képemről, savanyú képpel, némi önsajnálattal vegyítve szomorúan bámulom a laptopot, vagy az iPadet, miközben gőzerővel kellene tennem a dolgom.
Kifogásokat kerestem, hogy miért nem haladok. Pl. köhögök és így nagyon nem megy a hangfájl elkészítése, nem tudom beindítani a soundcloudot. Mentségemre szolgál, hogy egyébként igaz is ….
Fáradtnak éreztem magamat és nyűgösnek. Betudtam a koromnak és a tavaszi fáradtságnak.

AZTÁN TÖRTÉNT VALAMI.

Akadt egy segítőm – tudtán kívül – aki nevezetesen a lányom volt. Akkor már három hete szenvedtem a megfázásos tünetekkel, és ő, a galád vette a merészséget és kifigurázta a saját anyját.
Mármint engem. Mindezt telefonon keresztül. Ami egyébként érdekes beszélgetés volt, mivel nekem egyáltalán nem volt hangom, ezért az általa feltett kérdéseket, ő rögtön meg is válaszolta.

Tette mindezt olyan “egetverő” jó humorral, hogy elkezdtem először mosolyogni, aztán nevetni és a végén a térdemet csapkodva hangtalanul hahotázni. Azóta is fáj a rekeszizmom.

És mi lett ennek a féktelen röhögésnek az eredménye?

Jobban érzem magam.
Energikusabb lettem.
Az agyam penge …. na jól van, némi túlzással…
Nem bosszankodom bizonyos dolgokon.
Talán még jobban alszom is….

Gondoltam, hogy utánajárok, -ha nálam ilyen hihetetlen jó eredményt ért el egy féktelen hahotázás, – vajon ennek mi lehet az oka?

A NEVETÉS GYÓGYÍTÁSI, MENTÁLHIGIÉNIÉS ESZKÖZ.

Évente 6205-ször nevetünk: egy felnőtt egy nap alatt átlagosan 17-szer nevet.
Ez persze semmi a gyerekek napi 40-es átlagához képest. Így tudtunkon kívül naponta igazodunk Nicolas de Chamfort, a 18. századi moralista híres mondásához: „azt a napot vesztegettük el leginkább, amelyen nem nevettünk”.
Rabelais, majd Kant ismerték fel elsők közt, hogy a nevetés pharmakon. A nevetést e hatása alapján a testedzéssel lehet összehasonlítani. A nevetés „belső kocogás”, mely minden szervünket megmozgatja. Ha sokat nevetünk egy nap, az még egy maratoni futásnál is többet ér.

FIGYELEM! NAGYON FONTOS!

Szív- és érrendszeri szempontból húsz másodperc intenzív nevetés megfelelhet akár három perc evezésnek vagy sebes gyaloglásnak!
Nevetéskor megemelkedik a pulzus és a vérnyomás, felgyorsul a vérkeringés – majd a nevetést követően a pulzus megnyugszik és a vérnyomás lecsökken.

Miként az edzésnek, a nevetésnek is két fázisát különböztethetjük meg: az arousal-fázist, amikor a szívritmus nő, és az ellazulási fázist, amikor a szív megnyugszik. Nevetés közben pulzusunk 120 BpM-et is elérhet. Tehát a nevetés megdolgoztatja a szívizmokat, fokozza a vérkeringést, így több oxigén jut el szerveinkhez.

A nevetés éppúgy eustressz (jó stressz), mint a mozgás, tehát szimpatikus idegrendszeri aktivációt vált ki, s ezt mindkét esetben pozitív érzések, esetleg eufória kísérik. Ilyenkor a stressz negatív összetevője hiányzik. A distressznél (rossz stressz) a kortizol nevű hormon szintje nő meg, méghozzá elég tartósan, és elnyomja az immunrendszert: ezért hosszú távú negatív stressznek kitéve könnyebben leszünk betegek.

Úgy tűnik, hogy a nevetés és a mozgás épp fordított hatással vannak az immunrendszerre, mint a distresszek. Amikor nevetünk vagy kocogunk, megnő a rákos sejteket és fertőző ágenseket, pl. vírusokat elpusztító természetes ölősejtek száma. Ha szívből nevetünk, ez úgy modulálja az immunrendszer összetevőit, mint egy karmester a zenekart. Ráadásul ezek a változások elég tartósak: egy kiadós nevetés után több óráig is fennmaradnak. A stressz olykor álmatlansághoz vezet – a nevetés ebből is kigyógyíthat.
További egyezés a mozgás és a nevetés közt, hogy mindkettő fájdalomcsillapító, mivel felszabadítják a belső opiátokat, pl. az endorfinokat.

MELYEK A NEVETÉS OKAI?

motivacio

Nehéz eldönteni, mivel a nevetés eredete jórészt tudattalan.
És a nevetés célja? Van-e egyáltalán – vagy a nevetés öncélú? Az evolúciós pszichológia szerint kellett, hogy legyen valamilyen funkciója, ezért szelektálódhatott – miként sok más magatartás is.
A nevetésben részt vevő ősi agyterületek (pl. jutalmazó központ) valóban evolúciós eredetre utalnak.

HOGYAN ALAKULHATOTT KI A SPECIÁLISAN EMBERI NEVETÉS?

Egy alföld Afrikában, 50 000 évvel ezelőtt. Homók egy csoportja az éj leszálltakor a tűz köré gyűlik. Hirtelen egy reccsenés a fűben: mindenki lemerevedik. Egy homo óvatosan a zaj irányába közelít, majd felfedezi, hogy a zaj oka csupán egy aprócska rágcsáló: ekkor hatalmas nevetésben tör ki. A jelenet az úgynevezett vaklárma elméletet illusztrálja, amelyet 1998-ban tett közzé Vilayanur Ramachandran (San Diego-i Egyetem, USA) idegtudományi professzor.
A nevetést tehát egy váratlan esemény váltja ki, amelynek fényében az összes megelőző tényt újra kell értelmezni. De ez sem elég: hiszen így minden tudományos felfedezés vagy paradigmaváltás vicces volna! Még valami kell: az újraértelmezés, az új modell inkonzekvens kell, hogy legyen: nincs valódi veszély. Vaklárma.

MI ENNEK AZ EVOLÚCIÓS HASZNA?

Mit csinálsz a nevetés e ritmikus sztakkátó-hangjával? Értésére adod a rokonaidnak, akik osztoznak génjeid egy részében, hogy ne vesztegessék rád értékes energiáikat, ne siessenek a segítségedre: nincs valós veszély, minden rendben. Tehát ez a természet OK-jele. Ily módon két alkotóelem szükséges a nevetéshez.
Először az agy egyik része – az amygdala – lehetséges veszélyt jelez: „Úristen, mi ez? Csak nem egy ragadozó?”, de mindjárt a következő pillanatban válaszol az anterior cingulum: „Nincs is itt semmi veszélyes, csak egy apró állatka”. Ez a kis jelenet lehetne a „sok hűhó semmiért” őse.

Mindezt megerősíti, hogy a humor gyakran maga is egyfajta agresszió: a kinevetést szinte támadásként is fel lehet fogni. Egyes vadászó-gyűjtögető társadalmakban a humor kifejezetten szadisztikus-kárörvendő jelleget ölthet: azon nevetnek, ha a másikat baleset vagy szerencsétlenség éri.

Raymond Hames antropológusról mesélik például a következőt. Mikor az Amazonas őserdejében a ye’kwanák körében élt, egyszer egy kunyhóba érve beverte a fejét a keresztrúdba, a földre zuhant és erősen vérzett, miközben vonaglott fájdalmában. Meglepve észlelte, hogy a körülötte álló ye’kwanák kétrét görnyedtek a röhögéstől.
Ám saját kultúrkörünkben is találkozunk a durva káröröm jelenségéve.
Például nevetünk egy férfin, aki mechanikusan követ a tekintetével egy csinos nőt, és közben beveri a fejét egy oszlopba; vagy A modern idők Chaplinjén, aki továbbra is meghúzza a csavarokat, pedig már nem dolgozik a futószalag mellett. Az ember mindkét esetben mechanikusan, robotként viselkedik.

HOMLOKLEBENY ÉS NEVETÉS, AVAGY AMI IGAZÁN EMBERI A NEVETÉSÜNKBEN.

A nevetés képessége “előhúrozott”, tehát az ehhez szükséges idegpályák velünk születetten jelen vannak. E pályákat amerikai és német neurológusok azonosították agyi képalkotó eljárással. Megállapították, hogy nevetéskor nem egyetlen agyi zóna aktiválódik, hanem egy teljes neurális kör, amely sok agyterületen fut át. Ha viccet hallunk, mintha csak megcsiklandozták volna idegsejtjeinket.

VAJON SOKAN MIÉRT NEM ÉRTIK MEG A VICCET?

A nevetés neurális köre a jobb félteke ventromediális prefrontális (VMPF) részéből indul (szem fölötti rész a homloklebenyben): ennek segítségével a komikus helyzeteket, a pár vonással ábrázolt karikatúrákat „egészekként” fogjuk fel – ha viszont elkezdjük kihámozni, miért viccesek ezek, a komikus hatás eltűnik, és vele együtt a nevetés is. Neurológusok észrevették, hogy akiknél a jobb oldali VMPF sérült, nem értik a viccet, a szójátékot, sőt némelyiküknél a nevetés teljesen eltűnik. A VMPF csak akkor aktiválódik, ha a viccet valóban humorosnak találjuk: segít tehát a vicc viccként való felfogásában.

A VMPF közvetlen összeköttetésben áll az örömérzésért felelős ősi agyi rendszerrel, a „jutalmazási körrel”. Ez utóbbi szerepét bizonyították kaliforniai kutatók: a kísérleti alanyoknak vicclapokból válogatott karikatúrákat mutattak, miközben fMRI-vel (funkcionális mágneses rezonancia készülék; agyi képalkotó eljárás) vizsgálták az agyukban bekövetkező változásokat.

Kiderült, hogy ugyanazok a jutalmazó pályák aktiválódtak, mint a kokain, a pénz hatására, vagy egy szeretett személy megpillantásakor. Az egyik legfőbb jutalmazó központot, a nucleus accumbenst valósággal elárasztotta az euforizáló hatású dopamin.
Később az is kiderült, hogy a nevetés szó szerint megváltoztatja világlátásunkat. Jack Pettigrew (Queensland Egyetem, Ausztrália) és csoportja azt mutatta ki, hogy a nevetés módosítja a vizuális észlelést.
Pettigrew szerint ilyenkor egyszerre látunk mindkét féltekénkkel: a jókedv e pillanataira tehát egy különleges agyi állapot jellemző.

A NEVETÉS FELSZABADÍT.

Hirtelen kitörhetnek belőlünk visszatartott feszültségek, akár olyan oda nem illő helyzetekben is, mint az esküvő vagy a temetés. Charles Dickenst például gyakran elvezették a temetésekről. A Monsieur Dick című könyvben olvashatjuk, hogy Thackeray temetésén is röhögőgörcsöt kapott Dickens: milyen groteszk, hogy az csak ott fekszik kiterítve!… Majd összecsuklott a nevetéstől, és – legalábbis a regény szerint – rá 48 órára már ő is halott volt.

De nevethetünk veszély-, krízis-, sőt katasztrófahelyzetekben is. Túlélők mesélik, hogy a második világháború alatt, amikor óvóhelyeken bújtak meg, miközben körülöttük hullottak a bombák, váratlanul kitört belőlük a nevetés.

A nevetés nemcsak a mi egészségünket szolgálja, hanem csoportokét, egész társadalmakét is. Sőt, a nevetés alapvetően és eredendően társas: sokkal inkább nevetünk egymásnak, mint magunknak.

Végül az én egyedi és kiváltságos gyógymódom: mindennap jön egy hahotázást kiváltó telefonhívás az egészségem érdekében.

Mit gondolsz?

Fogsz-e nevetni harsányan, felszabadultan, ahogy csak egy kisgyerek tud úgy “istenigazából”?
Mindezek tükrében remélem, hogy igen!

Forrás: Tudomány/Sience

Suri Éva

Suri Éva

tréner szerző, szerkesztő

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban. Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok. Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

A motiváció katalizátora a sikereidnek

A motiváció katalizátora a sikereidnek

Csak a belső motiváció szítja fel bennünk a tüzet!

De ezt a belső tüzet nem üres motivációs közhelyek olvasásával és “hipp-hipp hurrá optimizmus” előadások meghallgatásával érjük el!

A tartós motivációt az önmagunkon való dolgozás fogja megadni.

Ez egy hosszú folyamat! Kitartást és elszántságot követel meg tőlünk. Annak biztos és bizonyított tudását, hogy mindezt hogyan, milyen módszerekkel érhetjük el.
De hogyan érhetjük mindezt el?
Miért akarunk egyre többet és többet?
Vajon miért nem jutunk el oda, ahova szeretnénk?

MI HAJT BENNÜNKET ELŐRE?

A célunk elérése, a szenvedély vagy a cselekvés öröme? Az örömteli, boldogabb életre való kívánságunk?
Vagy a sikertelenség, a veszteség, a fájdalom elkerülésére való törekvésünk?
Ezért fontos tudatosítani magunkban, hogy a motiváció életünk és vállalkozásunk sarokköve!

MIT JELENT A VALÓDI SIKER?

Ezt mindenki másképp fogalmazza meg.

Saját véleményem és tapasztalatom szerint a siker nem más, mint egy sikeres élet.

A sikeres élet magában foglalja a sikeres vállalkozást is.

Élvezzük az életet harmóniában, szeretetben, örömben és boldogságban.
Ha megleljük lelki békénket.
Ha ideális a társkapcsolatunk.
Ha nem szűkölködünk az anyagiakban.
Ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen? Első látásra igen, úgy tűnik.

Ha elégedetlen vagy életeddel, vállalkozásod sikerével, akkor hol van az a pont, amikor azt kiáltod magadnak:

ELÉG VOLT!

 

 Többre vagyok képes!

Miért nem cselekszem már végre valami mást?
Miért nem eredményes nálam a guruk által javasolt módszerek?
Jól menő vállalkozást akarok!
Teljes életet szeretnék!
És mi az, ami visszatart engem?
Saját magad. Lelked börtöne.
Elég volt! El kell indulnom! De vajon melyik utat válasszam?

Minden ember keresi a siker kulcsát.

Minden vállalkozó szeretne kiugróan magas teljesítményt elérni. Szeretne azok közé tartozni, akikre felnéznek, akik számukra etalon. Azok közé tartozni, akik már a tudás birtokában vannak. A többségnél azonban nem ez a helyzet. Jó esetben az önfejlesztő irodalmat elejétől végéig kiolvasták. Jóleső érzéssel olvasgatják a motivációs idézeteket. Az eredmény? Van, akinél van, de van, akinél nincs.

Vajon miért?

Mert nem elég elolvasni és megérteni, hanem a magunkévá kell tenni és a mindennapi tevékenységünket ennek szellemében végezni, és életünket e tudás alapján élni.

A legtöbbünk számára ez a legnehezebb kihívás. Mint ahogy nekünk is vannak érzelmeink, a vállalkozásunknak is van egy belső mentális oldala. Ez határoz meg mindent! És ez a mentális oldal mindenkinél más-és más. Nincs két egyforma beállítottságú ember, jó ha ezt tudomásul vesszük.

Mindannyian különböző és egyedi képességekkel rendelkezünk.

 

Egyéni és vállalkozói sikerünk fontos záloga, hogy megtaláljuk és felszínre hozzuk azokat a rejtett képességeket, amik csak bennünk található.

Viszont előbb-utóbb mindenki, akár magánszemélyként, akár vállalkozóként éli az életét, eljut arra a pontra, amikor már úgy érzi megfáradt, elfogyott a lelkesedése és ez az érzés rányomja bélyegét a mindennapi tevékenységére is.

Mára már tudományosan bizonyított tény az is, hogy időnként motivációra mindenkinek szüksége van. Teljesen mindegy, hogy magánszemélyként kerülünk olyan helyzetbe, hogy jól jönne némi külső megerősítés, akár vállalkozóként időnként térdre kényszerülünk, és jól esne bizony egy-két biztató szó.

Még a siker csúcsán lévőknek is szükségük van motivációra.

Ők azonban megkapják. Úgy részesülnek belőle, hogy még csak észre sem veszik.Benne vannak egy sikerspirálban.

Megkapják saját önértékelésük által.
Megkapják egójuk által.
Megkapják mások elismeréseként.
Ide kell eljuttatnunk magunkat is!

De hiába olvasunk rengeteg önfejlesztő könyvet, magunkévá teszünk oly sok mostanában divatos irányzatokat, sokaknak mégsem sikerül magukévá tenni a benne foglaltakat. Őszintén, ha így lenne, akkor mindenki a siker csúcsát verdesné.

Van aki bevallja, van aki nem.

Ez különösen igaz és fontos, ha vállalkozóként tevékenykedsz.
Ahhoz, hogy az életünk, a teljesítményünk kiemelkedően magas legyen, négy érzelmi hullámot kell meglovagolnunk.

Kezdetben vala az első erőteljes hullám: a MOTIVÁCIÓ.

Ha ez sikerült akár külső segítséggel, akár belső, saját magad által generált belső motivációval, akkor jön a második hullám az INSPIRÁCIÓ.

Itt már nincs nagy gond, egy folyamatos inspirált, lelkes állapotban teszed a dolgodat. Kreatívnak kell lenned, hogy az inspirációd szárnyra kapjon.

Észrevétlenül már lovagolod is a harmadik, a SIKER hullámát, amikor is kezd beérni a gyümölcs, a belső motivációd által.

Ha mindezzel megvagy, akkor már kitűzheted az átmeneti győzelmi zászlót. ELÉGEDETT VAGY.

Büszke vagy magadra, a teljesítményedre. Az életed bármely területén elért eredményeidre. Büszke vagy a boldogságodra, az örömödre.

Legyél is büszke, de közben azért azt is tudd, hogy ez csak egy ÁtMENETI ÁLLAPOT!

RENDÜLETLENÜL KELL TENNI AZÉRT, HOGY FOLYAMATOS MOTIVÁLT ÁLLAPOTBAN LEGYÉL.

 

 

Könnyű ezt megtartani? Nem.

Mert bárhogyan is szeretnénk, a kedélyállapotunk időnként nem csak hullámzik, de egyenesen viharos erővel támad.

A motivációnk akár egy libikóka; egyszer fenn, egyszer lenn találja magát a béke feneke alatt.

Vajon miért van ez így?

MERT MOTIVÁCIÓ LEGFŐBB MOZGATÓRUGÓJA VAGY GÁTLÓJA MINDIG EGY ÉRZELEM!
És mi mindannyian az érzelmeink rabságában vergődünk.

MIBŐL KELETKEZHETNEK EZEK AZ ÉRZELMEK?

hangulati ingadozásainkból
kudarctűrő képességünk hiányából
önismeretünk hiányából
mások többre értékeléséből
tehetetlenségi érzésből
környezeti hatásokból

MIT FOG MINDEZ EREDMÉNYEZNI?

egy folyamatos frusztrált állapotot
gyenge minőségű életet
sikertelen vállalkozást
önsajnálatot
anyagi veszteséget
és ami a legszörnyűbb, mivel minden mindennel összefügg, elindul egy bukóspirál…és ki tudja hol áll meg…
Egyedül nem megy? Vagy nagyon nehezen és sok kitérővel?

Ha nem boldogulsz önmagad menedzselésével, akkor meríts erőt ebből az oldalból. A bejegyzések, a tréningek segíteni fognak abban, hogyan ismerd fel, erősítsd és használd azokat a képességeidet, aminek még csak tudatában sem vagy.

Életünkben leginkább arra van szükségünk, hogy legyen valaki aki rábír, hogy megtegyük amire képesek vagyunk.

Ralph Waldo Emerson

Az emberi természet nem sokat változott. Emerson közel 130 éve tette ezt a megállapítását, de a mai rohanó világunkban is éppúgy megállja a helyét! Sőt, most van csak igazán szükség rá!

Azon munkálkodom, hogy ne csak idézeteket olvass, féligazságokat tudj magadénak. Tanulj módszereket, edződj, gondolkodj, és rábírjalak arra, hogy megtedd azt, amire képes vagy!

Bizonyára rengeteg terved, célod van, amit meg akarsz valósítani. De sokszor úgy érzed, hogy nem haladsz előre. Időnként elfog a lelki tehetetlenség.

Ha úgy érzed, lelkierőre, önmagad mélyebb megértésére van szükséged, akkor töltsd le az

INGYENES MINITRÉNINGET!

Suri Éva

Suri Éva

Motivációs filozófiák konzulense, mentor, szerző

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban. Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok. Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

Ahol találkozhattál velem

Emlékszel-e még arra, hogy milyen voltál 10-15 évvel ezelőtt?

Emlékszel-e még arra, hogy milyen voltál 10-15 évvel ezelőtt?

Életünk minden pillanatában döntéseket hozunk, melyek alapvetően befolyásolják az életét annak, akik lenni szeretnénk.

Aztán mikor azzá váltunk, korábbi döntéseink sokszor csalódást okoznak. A fiatalok ilyenkor költenek komoly összegeket tetoválásaik eltávolítására, melyekre kamaszként még komoly pénzeket adtak ki.

A középkorúak sietve válnak el azoktól, akikkel fiatalként még sietve kötöttek házasságot. Az idősebbek keményen dolgoznak, hogy elveszítsék azt, aminek megszerzéséért középkorúan keményen dolgoztak.

 

Vajon miért hozunk olyan döntéseket, melyeket a jövőbeni énünk ilyen gyakran megbán?

Nos, az egyik ok, hogy van egy alapvető tévhitünk az idő hatalmával kapcsolatban. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy életünk során a változás üteme lassul.

Mintha a gyerekeink pillanatok alatt változnának, miközben szüleink csak évek alatt.

De vajon melyik az a mágikus pillanata az életnek, amikor az élet vágtából araszolásba vált? A kamaszkor? Amikor középkorúak vagyunk? Vagy amikor még idősebbek?

A válasz, mint kiderült a legtöbb ember számára: a jelen pillanata, akárhol is történik éppen.

Mindannyian egy ábrándba ringatjuk magunkat. Abba, hogy történetünk, személyes történetünk épp most ér véget. Hogy mostanában válunk azzá az emberré, aki mindig is lenni akartunk, és aki az életünk hátralevő részében is leszünk.

Íme egy kutatás az emberek által vallott személyes értékek időbeli változásairól. Azt is megtudjuk, hogy az idő múlásával, – ahogy idősebbek leszünk – az értékek fontossági sorrendje is megváltozik.

 

Hogyan?

 

A kutatás során az emberek ezreinek felét arra kérték, mondják meg, hogy értékeik mennyit fognak változni a következő 10 évben. A  csoport másik felét, hogy mennyit változtak értékeik az előző 10 során.

Ez egy igazán érdekes elemzést tett lehetővé, mivel összehasonlíthatóvá váltak pl. a 18 évesek előzetes becslései a 28 évesek utólagos tapasztalataival. Emellett a teljes élet elemezhetővé vált.

 

Az eredmény:

Tényleg igaz, hogy a változás lassul, ahogy öregszünk. De ugyanakkor tévedünk, mert korántsem lassul annyira, mint gondoljuk. A 18-68 éves korcsoportban az emberek jócskán alábecsülték, hogy mekkora változást fognak tapasztalni a következő 10 évben. Ez a befejezett történet illúziója…

Vegyük például a személyiséget:

 

A személyiségnek 5 alapvető dimenziója van: (ami folyamatosan változhat)

  • neuricitás
  • tapasztalatokra való nyitottság
  • együttműködés
  • extraverzió
  • lelkiismeretesség

Az újabb megkérdezések szerint:

az emberek mekkora változásra számítanak a következő 10 évben, és mennyit változtak az elmúlt 10 évben?

Ugyan a változás mértéke lassul az idő múlásával, az emberek mégis minden korcsoportban alábecsülik, hogy mennyit fog változni a személyiségük a következő 10 évben.

Ám ez nemcsak az értékekhez és a személyiséghez hasonló, múlandó dolgokkal van így. Érdeklődhetünk az emberek kedvelt és nem kedvelt dolgai, alapvető preferenciájuk alapján is.

Megkérdezhetjük, hogy mivel töltik legszívesebben a szabadidejüket, mi a kedvenc hobbijuk, milyen zenét szeretnek…stb.

Ha a kérdések körébe bevont emberek felét megkérdezzük, hogy változni fog-e ez a következő 10 évben, a másik felét, hogy változott-e az elmúlt 10 évben, akkor az eredmény:

Az emberek úgy gondolják, hogy 10 év múlva is ugyanez lesz, miközben a 10 évvel idősebbek mind azt mondják, hogy tulajdonképpen sok minden megváltozott, akár a szabadidejüket, a hobbijukat, a zenei ízlésüket, a barátaikat tekintve.

 

Számít-e ez egyáltalán valamit?

Igen.

 

Jelentősen torzítja a döntéshozatalt. Sokszor túlértékeljük a lehetőségeket, ha az aktuális preferenciánkat követjük, mert felülbecsüljük a maradandóságunkat.

Hogy miért van ez így?

 

Azért, mert könnyen emlékszünk dolgokra, elképzelni viszont csak nehezen tudjuk őket.

Legtöbben fel tudjuk idézni, kik voltunk 10 éve, de nehéz elképzelnünk azt, hogy kik szeretnénk lenni 10 év múlva. Aztán tévesen azt hisszük, hogy mivel nehéz elképzelnünk, bizonyára nem is leszünk olyanok.

Az a sajnálkozás, mikor az emberek azt mondják: “el sem tudom képzelni”, általában a saját képzeletük elégtelen működéséről szól, nem pedig annak az eseménynek a valószínűtlenségéről, melyről éppen szó van.

Az időnek hatalmas ereje van: átalakítja a fontossági sorrendet, formálja az értékeinket, változtatja a személyiséget.

Úgy tűnik elfogadjuk a tényt, de csak utólag.

Visszapillantva ébredünk rá, hogy mennyit változtunk egyetlen évtized alatt. Mintha a legtöbbünk számára a jelen egy varázslatos pillanat volna, egy vízválasztó az idővonalon. Egy pillanat, amikor önmagunkká válunk.

Az emberi lények befejezetlen alkotások, melyekről sokan tévesen azt feltételezik, hogy már készen vannak.

 

A személyek, akik most épp mi vagyunk, pont olyan átmenetiek, múlandóak és ideiglenesek, akár az összes valaha élt ember.

Egyetlen állandó dolog van az életünkben: a változás.

 

A bejegyzés forrása: Dan Gilbert TED előadása.

A Harvard nem véletlenül a világ egyik legjobb egyeteme, nem túlzás azt állítani, hogy a kutatók krémje van ott státuszban. Dan Gilbert is a harvardi kutatógárdát erősíti, akinek az elmélete szerint a boldogság elérésnek fő akadálya a fejünkben keresendő: agyunk – azáltal, hogy számos alkalommal torzítja az önmagunkkal kapcsolatos elképzeléseinket – szisztematikusan rosszul méri fel, mi tesz minket boldoggá. Gilbert álláspontját számos kutatási eredmény is alátámasztotta az elmúlt években.

Ebben az előadásában is egy hasonló torzítást mutat be: azt a tévhitet, miszerint életünk során nem sokat változunk, legyen szó ízlésről, barátokról, hobbiról.

A neves szerző és professzor ezen az előadáson alig hét perc alatt ráébreszt, hogy milyen mértékben alábecsüljük a bennünk végbemenő változások sebességét – és ezáltal alábecsüljük azt is, hogy mennyire vagyunk képesek önnön elhatározásunkból változtatni egyes tulajdonságainkon, szokásainkon.

Itt tudod eredetiben is megnézni:

De nehezen indul a munka….lustaság vagy megtehetem?

De nehezen indul a munka….lustaság vagy megtehetem?

Van aki be meri vallani? Vagy mindenki újult erővel, frissen nézett elébe a mai napnak?

Jó, jó… ez most provokatív kérdés volt.

A produktivitásom és az őszinteségem margójára

Töredelmesen bevallom, hogy nehezen indul nálam az új év első munkanapja….De nem foglalkozom vele mélyebben, mert tudom, hogy vállalkozóként magam osztom be az időmet és ebbe a hétbe még belefér egy kis lazítás. A lazítás alatt többek közt azt értem, hogy azt csinálok amihez pillanatnyilag kedvem van 🙂

Ha a kreativitásomat erőltetném csak görcsös és frusztrált lennék. Természetesen, ha alkalmazott vagy akkor menni és tenni kell….

 

Nagy lazaságot jelent, ha valaki otthonról dolgozik.

A kezdetekkor még én is azt hittem, hogy már nem vagyok az idő foglya, nem kell korán kelni, nem kell sokat utazni.

Otthonról sokkal termelékenyebb, hatékonyabb leszek, nem liheg a nyakamba senki sem. Semmilyen elvárásnak nem kell megfelelni, csak a sajátoménak és az ügyfeleimének.

Akkor még el sem tudtam képzelni, hogy milyen csapdákat is rejt az otthoni munka.

 

A csapdák ellenére természetesen a lelkesedésem azért nem csappant.  Sőt.

Viszont elég hamar az otthoni kényelem bűvkörében találtam magam.

 

Elhalasztottam a feladataimat, vagy az utolsó pillanatra hagytam. Ó, király vagyok, majd holnap megcsinálom…. aztán a holnapból holnapután lett…..Volt is görcsös kapkodás, annak minden hibalehetőségével egyetemben, miközben közeledett a határidő.

Tevékenységem közben időnként körbejártam a konyhát, mindig találtam valami gyorsan elintézendő házimunkát….megnéztem a fészt, aztán jól ott ragadtam, annak minden következményével együtt.

Mégis az volt a benyomásom, hogy egész nap fáradhatatlanul dolgozom, és nincs egy perc szabadidőm sem.

Éreztem, hogy ennek az állapotnak gyorsan véget kell vetni, ha a hatékonyságomat növelni akarom.

 

Aztán egy nap leültem és végiggondoltam az egész tevékenységemet, az időbeosztásomat, a prioritásomat, a megtérülési rátámat. Végignéztem, hogy valójában mennyit töltök a tényleges munkával.

Bevallom, meglepődtem az eredményen. Csak pár órát….Mégis úgy éreztem, hogy nonstop dolgozom 0-24-ben.

Nos, akkor most itt az ideje, hogy a halogatás, a maszatolgatások helyett valami olyan módszert kell kitalálni, ami a produktivitásomat növeli.

 

Kiindulási pont:

tudtam, hogy én azok az emberek közé tartozom, akik kora reggel a legproduktívabbak. Ilyenkor jönnek az ötletek, ilyenkor tudok a tanfolyami anyagon dolgozni, vagy előadásra készülni, ilyenkor pattannak ki az innovatív megoldások, jobban fog az agyam is, ha valami újat kell tanulnom…..

 

Másodszor:  kissé felforgattam a lakást. Nevezetesen az irodai részt a szoba legvilágosabb részében helyeztem el. Így a jótékony fény megfelelő energiával tölt fel. Körülvettem magam a számomra kedves és megnyugtató dolgokkal.

Ha éjszakai bagolyként dolgozol, akkor persze mindegy, csak megfelelő legyen a világítás, így nem fárad el a szemed.

 

Harmadik lépésként megterveztem, hogyan vegyem elejét a lakásban való kószálgatásnak, és egyéb mondvacsinált munkáknak.

Miután én egy mindig valamit nassolgató ember vagyok, ezért a kezem ügyébe tettem a nasikat, a vizet, gyümölcsöt… stb. A kísértésnek így elejét vettem, hogy elkóboroljak a konyhába…

A telefon lehalkítva és lefordítva, hogy ne zavarjon meg a fénye, ha üzenet jön. Facebook kikapcsolva.

 

A laptopon, az iPaden csak a szükséges böngésző és oldalak megnyitva. Ezért minden munkához látom a kapcsolódó könyvjelzőt és lapokat. Így sikerült koncentrált maradnom a lényegi munka végzésekor.

Csak azért, hogy megbizonyosodjak arról, hogy produktív vagyok, úgy döntöttem, hogy kipróbálok egy nyomkövető programot is. Abban az időben még a RescueTime-t használtam. Nagyon hasznos kis program, amely létrehoz egy jelentést, és így könnyen nyomon követhettem időben is a munkámat. Ma már nem szükséges, hisz ezekből a rituálékból mára már szokás alakult ki.

Tehát hadat üzentem a halogatásnak és a szétszórtságnak.

Már nem esem kétségbe, ha valami gyors határidős munkám akad. Kreativitásom, koncentrációs képességem megnőtt. Vele együtt növekedett az elégedettségi mutatóm is.

És nem mellékesen a valódi lelkiismeret furdalás nélküli szabadidőm is.

Próbáld ki te is ezt a módszert, ha otthonról dolgozol, és úgy érzed, hogy nem vagy elég hatékony vagy a halogatás csapdájába estél.

Csak egy dologról feledkeztem meg: nem iktattam be időnként a mozgást… és azóta sem.

Írd meg, ha van valamilyen általad használt jól működő módszered.

Nosza, költsünk sok pénzt …vásárlói motivációnk, avagy mi mozgat bennünket…

Nosza, költsünk sok pénzt …vásárlói motivációnk, avagy mi mozgat bennünket…

Vásárolunk.  Mindenki. Ki szívesen, ki utálva, ki kevesebbet, ki többet, a saját rendelkezésére álló büdzséje szerint. Aztán megbánjuk, hogy mégsem azt kellett volna megvenni, hanem amazt….. vagy boldogok vagyunk, hogy azt vettük amit szerettünk volna, és aminek örülni fognak az ajándékot kapók.

Vásárlás közben már előre érezzük, hogy mennyi örömet fog okozni az ajándékunk… vagy mégsem? Sokszor elbizonytalanodunk….túl keveset, túl sokat költöttünk? Egyáltalán tetszeni fog, amit vettünk?

 

Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy megosztom a Média Hungary konferencián tartott előadásomat, ami a vásárlói motiváció témájáról szólt.

Szeretném, ha farkasszemet néznél önmagaddal. Hogy jobban megismerd vásárlási szokásaidat, hogy tudd mi motivál, amikor elindulsz vásárolni, vagy ha csak kilépsz az utcára és elsétálsz egy kirakat előtt.

Vásárlói motivációnk, avagy mi mozgat bennünket?

Kezdeném a saját történetemmel….kicsit pironkodva…

porszivo

Nemrégiben porszívó vásárlásra adtam a fejem. A régi elromlott, tehát annak rendje-módja szerint elindultam porszívót vásárolni.

Amikor beléptem a műszaki osztályra ledöbbentem a választék miatt.  Azonban döbbenetem csak egy pillanatig tartott, mivel balra pillantva az egyik porszívó megszólított. Szó szerint. Itt vagyok, szép vagyok, nem kell engem rángatnod, csak tologatni, dizájnom is szuper.

Nem sokat gondolkodtam (bár az ára kissé borsos volt), felkaptam és siettem a pénztárhoz kifizetni.

Másnap boldogan álltam neki a porszívózásnak. Örömöm nem tartott sokáig. Csak röpke két percig. Éreztem, hogy ez a porszívó egyre nehezebb lesz.  A harmadik percben rádöbbentem, hogy nincs hozzá az a kis szűkítő, amivel a szegélyeket, sarkokat tudom kiporszívózni.

Még szenvedtem vele kb. egy hónapig, de a legközelebbi porszívózás puszta gondolatára is kivert a víz. Aztán be kellett vallanom magamnak, hogy bizony ez nagyon meggondolatlan vásárlás volt részemről.

Nem volt mit tennem…. elindultam egy újabb porszívót venni. Most már tudtam, hogy mi kell nekem. Nem baj, ha nem dizájnos, legyen könnyű, legyen madzagja, amit húzogathatok, és nem utolsó sorban legyen szűkítő kütyüje.

porszivo2

Megvettem. Most itt állok két porszívóval. De legalább elgondolkodtam a saját vásárlói szokásaimról. Nem tagadom, letaglózott.

 

Vajon mi mozgat bennünket, amikor belebújunk a vásárlói ruhánkba?

vasarlo-ruha

Az ösztönünk?

A tudat alatti látens énünk? A vágy, a késztetés, egy érzelem? Impulzív vásárlás?
Az örömelv?  Látni, megszeretni, megvenni…. esetleg megbánni…

Felmerül a kérdés: hogyan vásárolunk? Impulzívan vagy tudatosan?

Érdekességként: amerikai kutatások szerint a vásárlók 70 %-a impulzívan vásárol, nálunk pedig 65 % a az impulzív vásárlók aránya.

Mit is jelent az impulzív vásárlás? 

Meleg impulzus: kirakatban meglátjuk álmaink táskáját, cipőjét vagy bármilyen más kütyüt, és azonnal késztetést érzünk, hogy rögtön megvegyük.

Hideg impulzus: a boltban kóborolva meglátunk valamit, aminek az ára meglehetősen kedvező, pl. akciós, és megvesszük. Noha, lehet, hogy nincs is szükségünk rá.

Az egónk?

a tudatos, racionális énünk? Hogy a realitás elv talaján maradva tudatosan vásárolunk? Nem ez jelenti a problémát!

A szuperegónk? 

A lelkiismeretünk?  Amit a neveltetésünk alapján érzünk? A takarékosságra való hajlamunk?

Ez a három motívum hadakozik egymással. Konfliktusok. Melyik győz? Mi határozza meg?

Vajon mitől függ az impulzív és a tudatos vásárlás? A saját személyiségünktől.

 

Személyiségünk, mint a vásárlási motivációnk önindítója

szemelyisegunk

Ha a Jung szerinti definíciót nézzük és extroveltált személyiség vagyunk, aki aktív, érdeklődő és nyitott a világ iránt, becsvágyó és tevékeny, vagy a Hippokratész szerint definíciót vesszük alapul, és gyors érzelmi reakcióval rendelkezünk, érzelmeink erősen hatnak a viselkedésünkre, netán lobbanékonyabbak és szalmaláng érzelmeink vannak, akkor bizonyosan állítható, hogy az impulzív vásárlók számát növeljük.
Ezért elmondhatjuk, hogy az extrovertált vásárlót a környezet erősen befolyásolja, hatnak rá a racionális érvek, az áru tetszetőssége az érzelmeit beindítják, és a presztízs is kiemelkedő szerepet játszik a vásárlásaiban.

Az extrovertált típus vásárlásai során legtöbbször már az vásárlás elején, vagy a vásárlás puszta gondolatakor is az érzelmei vezérlik. És a vásárlás teljes folyamata alatt fennállnak.

Extrovertált vásárlónál gyakran jelentkezik az utólagos megbánás.

 

Ha pedig introvertált személyiség vagyunk, befelé forduló, belső lelki hatások és élmények iránti érzékenységgel, csendesek és zárkózottak, akinek érzelmei lassan alakulnak ki és nehezen változnak, nos ebben az esetben a többség a tudatos, megfontolt vásárlás mellett dönt.
Ezért elmondhatjuk, hogy az introvertált vásárló elemző módon vásárol, mivel a világot is kiragadott részletekben látja, ezért a részletek jobban hatnak rá, és az érzelmei nem igazán befolyásolják a vásárlási döntéseiben.

Ez azt jelenti, hogy nem visz érzelmeket a vásárlásba? De igen. Ezek nyugodt, megfontolt és kiszámítható érzelmek.
Az ő motivációjukat az utólagos, mély megelégedés nyugtázza, hogy jól döntött.
Vásárlásait ritkán jellemzi utóhatás, a megbánás, hogy rosszul döntött.

Azonban mindkét személyiségtípus vásárol rutinszerűen, szokásból. Amikor a mindennapi szükségleteit fedezi.
Ez egy funkcionális „érthető” vásárlás. Ezek az alacsony érzelmi érintettségű dolgok nem okoznak extra örömet, boldogságot.
Ebben az esetben leginkább a kényelmes, gyors és megfelelő ár/érték arányú terméket vesszük meg.

De azt is tudnunk kell, hogy az extrovertált személyiség itt is elcsábulhat. Alkalmasint vesz olyan dolgot, amit eredetileg nem akart. Tehát a funkcionális vásárlói motiváció kiegészül impulzív, vagy emocionális érzésekkel.
Az emocionális vásárlás leginkább az extrovertált személyiségtípusra jellemző.

Az érzelmi vásárlás egy nehezen megfogható kategóriát jelent. Valójában úgy érezzük sokszor, hogy nincs is szükségünk ezekre a termékekre, de valamiért, valamilyen okból megfogott, érzelmileg megérintett.

Ez egyben azt jelenti, hogy az introvertáltak nincs érzelmi motivációjuk és nem vásárolnak emocionálisan?
De igen. Azonban nem vásárolnak érzelmi megfontolásból, vagy csak nagyon ritkán impulzív módon, hirtelen felindulástól vezérelve. Jól lehet, hogy pozitív érzelmeket éreztek, de ennek ellenére nem kapkodják el a dolgot. Elemeznek és mérlegelnek.
De vajon milyen motivációs indíttatásból vásárolunk emocionálisan? Milyen szoftver fut ott hátul bennünk?

Az ön megnyugtatás szoftvere:

ez az indíttatás felénk irányul. Ebben az esetben azt várjuk, hogy valamilyen pozitív érzést váltson ki belőlünk. Ez a pozitív érzés csak belőlünk fakad, jelentését is csak mi érthetjük meg és érezhetjük át.
Ilyen lehet a jutalmazás, amikor valami olyan dolgot tettünk, amire büszkék vagyunk és így akarjuk magunkat elismerni.

Vagy a kényeztető vásárlás, amikor belső békére, nyugalomra vágyunk, és a termék vagy szolgáltatás megvásárlásával önmegerősítést és feszültségoldást várhatunk.
Örömszerzés esetén a pozitív érzéseket, a boldogító érzést vásároljuk meg.

A kívülállók szemében ez a vásárlás teljesen érthetetlen, érdektelen lehet, de mi tudjuk, hogy ez által egy érzelmi töltetet, érzelmi többletet kapunk.

Az önkifejeződés szoftvere

Az motivál bennünket, azért vásárolunk, mert az önkifejeződésünket akarjuk érvényre juttatni.
Ezzel az a célunk, hogy a környezetünknek megmutassuk az identitásunkat, személyiségünket, hogy pozitív kép alakuljon ki rólunk.

Nem ritka az az eset, amikor környezetünkben olyan embereket vélünk felfedezni, akik azért vásárolnak bizonyos termékeket, – luxusautó, luxusóra, márkás ruha-, hogy ez által fejezzék ki személyiségüket, stílusukat, társadalmi státuszukat, életszemléletüket, anyagi helyzetüket.

De akár extrovertált, akár introvertált személyiség vagyunk, ha nagyobb volumenű vásárlásra adjuk a fejünket, akkor mindkét esetben érvényesül, az úgy mond„ racionális vásárlási motivációnk”.

Az árra, a megbízhatóságra, a nagyobb nyereségre és jobb hatékonyságra mutató motivációnk.

Több tervezést és tudatosságot igényel részünkről. Általában ebben az esetben nem visznek tévútra a pillanatnyi érzelmeink.
Ilyen racionális vásárlói motiváció akkor jön létre, ha pl, autót, házat, nagyobb értékű dolgot veszünk. Ez az önkifejezés a vásárlásban, mint motiváció mindkét személyiség típusban megtalálható.

Változhat-e vagy tud-e változni vásárlói motivációnk a személyiségünk függvényében?

 

Tartósan nem. Szervezetünk, a tudatalattink emlékezik az előző vásárlás pozitív érzelmeire. Tapasztalatom azt bizonyítja, hogy ha vásárlási motivációnk és személyiségünk ismeretében és abban a biztos tudatban indulunk el vásárolni, szentül megfogadva, hogy nem esünk bele az impulzív vásárlás csapdájába, nagyon sokszor nem tudjuk megállni, hogy ne vásároljunk impulzív indíttatásból.

Miért is? Mert egyszer csak meglátunk valamit, ami megérintett bennünket és abban a pillanatban elindul a motivációért és a jutalmazásért felelős vegyület az agyban. Ez nem más, mint a dopamin. Illetve megkezdődik az endorfin termelése, ezáltal egy kémiai folyamat jön létre a szervezetünkben. Elönt bennünket a boldogság érzése, és az az érzés, hogy ez a termék milyen sok örömet okozhat nekünk. Ilyenkor már úgy tűnik, hogy nincs visszaút.

endorfin-1
Elkezdődik az örömvásárlás. Hogy mi lesz ennek a folyamatnak a vége? Lehet, hogy örömködünk és boldogan mutogatjuk az új cuccot, de az is lehet, hogy jön a megbánás….. vagy megpróbáljuk magunkat meggyőzni, hogy tulajdonképpen ez nem is olyan rossz cucc, meg egyébként szükségünk volt rá.

Vásárlási motivációnk, mint az érzelmi csatározásaink színtere

Nagyon is jól ismerjük magunkat, tisztában vagyunk, hogy milyen a vásárlási szokásunk. Ha impulzív vásárlók vagyunk, sokszor viaskodunk, töprengünk, hogy megálljt tudjunk parancsolni a rögtön vásárlásnak. Végül sikerült. Mégis csak győz a realitáselv. Nem engedünk. Behúztuk a kéziféket. Nem vásárolunk impulzív módon. Hogy mi lesz ennek a folyamatnak a vége? Egy olyan megnyugvás, ami elhozza számunkra azt az érzést, hogy lám tudok én tudatosan is vásárolni.

De az is lehet, hogy ismét csak a megbánás érzete, hogy miért is nem vettük meg.

Mennyivel egyszerűbb a dolga az introvertált személyiségűnek, akire leginkább a tudatos vásárlás a jellemző.

Akkor most hogyan vásároljunk?

Impulzívan?  Tudatosan? 

vasarlo

Ha a tudatos vásárlásban leljük örömünket, akkor vásároljunk tudatosan.

Ha az impulzív vásárlás okoz örömet, akkor tegyük így.

Egy azonban biztos.

Mindenképpen érezzük jól magunkat a vásárlási folyamatban.

 

Te is érezted már, hogy időnként tehetetlen vagy?

Te is érezted már, hogy időnként tehetetlen vagy?

Vannak olyan helyzetek az életünkben, melyeket nem kontrollálhatunk, nem irányíthatunk.

 

Előfordulhat, hogy bizonyos esetekben tehetetlennek érezzük magunkat.

 

 

Ebben a tehetetlenségi érzésben hangsúlyos szerepet játszik, hogy milyen  szemüveget viselünk. Tudjuk-e szubjektivitásunkat az oldalvonalra küldeni?

Tudunk-e nehéz helyzetben pozitívan viszonyulni a problémákhoz?

Legtöbbször úgy érezzük, hogy áthághatatlan akadályokba ütközünk, az adott helyzetből nem látjuk a kiutat.

Ez egy nagyon kellemetlen, fojtogató érzés. De azt is tudnunk kell, hogy szerencsére ez csak egy átmeneti állapot. Amint feltűnik néhány bárányfelhő a sötét fellegek között, már kissé megnyugszunk, és ha csak egy nagyon apró lépést teszünk előre, már kezdjük érezni, hogy visszatér az erőnk. Ettől az érzéstől további megerősítést kapunk, hogy tenni tudunk magunkért, képesek vagyunk megbirkózni a nehézségekkel.

 

Gond akkor van, ha a tehetetlenség érzését sokáig átéljük

Az idő telik, mi pedig belesüppedünk a negatív gondolatainkba, amik megerősödnek, energiával telítődnek és önmeghatározásunk, énképünk részévé válnak.

Ezért van az, hogy az ilyen típusú emberek hajlamosak csődtömegként tekinteni önmagukra, ami a jövőbeli viselkedésüket, cselekedeteiket is meghatározza.

Mi lesz ennek az eredménye?

 

Torz képet alakítunk ki magunkról és a környezetünkről. Ez szilárd meggyőződéssé alakul, beépülhet a személyiségünkbe.

 

Ha már beépült, akkor a későbbiekben sem tudjuk kézben tartani életünket, még akkor sem, ha a megoldás az ölünkbe pottyan.

Egyszerűen tehetetlenek leszünk.

De mit tehet az az ember, aki a múltban kénytelen volt hosszan elszenvedni a tehetetlenség állapotát és az ebből fakadó hitrendszer határozza meg életét?

Két dologra felhívnám a figyelmet.

1.

sohasem maga a szituáció a mérvadó, hanem annak értékelése, a saját hozzáállásunk.

Ha tehát egy látszólag kilátástalan helyzetbe kerülünk, de azt nem akadálynak, hanem kihívásnak tekintjük, ezzel máris csökkentettük a szorongást és növeltük kompetenciaérzésünket.

2.

a tehetetlenség hamis látásmódot feltételez és von maga után.

Egy rossz tapasztalatból kiindulva állandósítjuk, kiterjesztjük már helyzetekre is, általánosítjuk az inkompetencia érzését és a tehetetlenségbe vetett hitet.

A legszomorúbb az egészben, hogy azokat állandó, stabil jellemvonásainknak tekintjük.

Úgy, hogy szinte észre sem vesszük.

Ha azonban tudatában vagyunk annak, hogy ez mennyire hamis és torz látásmód, akkor könnyebben váltunk nézőpontot. Valójában minden kilátástalannak megélt szituáció elmúltával lehetőségünk van tenni önmagunkért, az életünkért, ebben pusztán az akadályozhat meg bennünket, ha ezt nem vagyunk képesek felismerni, és a tehetetlenség sötét bugyrában maradunk.

suri éva

suri éva

Motivációs filozófiák konzulense, tréner, szerző, szerkesztő

 

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban.

Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok.

Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél.  Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com