Hogyan hat az érzelmi állapotod a teljesítményedre?

Hogyan hat az érzelmi állapotod a teljesítményedre?

Miért van az, hogy egyik napon jobban produkálsz, míg a másik napon enervált vagy, semmihez sincs kedved, mindent elrontasz, rosszabbul teljesítesz?

Vajon ez véletlen lenne, a sors játéka, vagy belőled indul ki?
Van módszer, amellyel képességeid felső határában teljesítesz?

Van bizony. (erről majd később írok)

 

Ezek a hullámzó érzelmi állapotaid hatással vannak a környezetedre, saját magadra.

Befolyásolja szervezeted egészének működését, a pulzus emelkedésétől kezdve a szapora szívverésen át, a gyors vagy az akadozott beszédig.

Bizonyára észrevetted magadon, hogy ha dühös vagy ingerült vagy, milyen nehéz világosan gondolkodni.

De azt is tudod, hogy amikor ideges vagy, amikor szorongsz, nem vagy képes a lazításra, nem tudod elengedni magad. Ezért aztán feszült maradsz, nem tudod magad kipihenni.

 

Mit eredményez mindez?

Nem tudsz úgy teljesíteni, amit elvársz magadtól, vagy amit elvárnak tőled. Ez ismét csak idegessé tesz. Továbbra sem tudsz lazítani.

Hopp, és már benne is vagy egy ördögi körben.

 

Viszont ha képes vagy tudatosan irányítani az érzelmi állapotodat, képességeidet, teljesítményedet csúcsra jártathatod.

 

Ezt a képességet nevezik lelki állóképességnek.

 

Ez nem genetika, nem szerencse kérdése.
Ezek olyan módszerek, fogások, szokások kialakítása, amelyek elsajátíthatóak, fejleszthetőek.

Amikor teljesítményednek a maximumát hozod ki magadból, akkor vagy az eszményi teljesítmény állapotodban.
Nem is vagy tudatában, de ezt az állapotot az érzelmeid vezérelték.

Egyfajta kirobbanó energiaként, vagy félelem nélküli hihetetlen megnyugvásként, vagy lazaságként élted meg. Ebben az érzelmi állapotban érzed azt, hogy bármire képes lennél.

 

Ez az eszményi teljesítmény állapot – az öröm, a magabiztosság, az erő – amit ilyenkor érzel jelen van minden olyan dologban, amit az ember tesz. Ha jól érzed magad, ha pozitívan gondolkodsz, a teljesítményed is jó lesz.

 

 

Ha az érzelmi klímád változik, a teljesítmény is romlik. Amikor semmi sem sikerül.
Sőt, ilyenkor úgy érezheted, hogy kár minden erőfeszítésért.

De mi van előbb? Ez a mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás tipikus esete.

A pozitív érzelmek, amik kiemelkedő teljesítményhez vezettek, vagy a kiemelkedő teljesítmény kapcsán érzett pozitív érzés?

Ha azt hiszed, hogy a testet-lelket átjáró öröm a kiemelkedő teljesítményed eredménye, akkor sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak. Na jól van…… azért utólag is örül az ember….

Az emberi idegrendszer sajátosságaiból fakadóan az érzelmek az elsődlegesek.

Ez az érzelmi állapot határozza meg a teljesítményszintedet, nem pedig fordítva.

Ennek oka a neurofiziológiában és a biokémiában keresendő.

Csak nagy vonalakban, hogy értsük meg a témát.

 

Az agyban lévő idegsejtek nem érintkeznek, hézag van köztük, amelyeket szinapszisoknak nevezünk. A szinapszisok között a neurotranszmitterek viszik át az impulzusokat.
A véráramban is is vannak hasonló vegyületek, ezek a hormonok. Ezek elérve a megfelelő mirigyeket vagy a megfelelő idegi központokat, bizonyos ingereket váltanak ki, beindítva szervezetünkben bizonyos kémiai folyamatokat.

Szervezetünk egyik nagy hatású vegyi anyaga a noradrenalin, ami akkor jelenik meg a vérben, ha veszélyt érzünk, normális koncentrációban pedig fokozza az éberséget, a tettrekészséget. Ám ha a veszélyérzetünk nem múlik el, akkor jelenléte idegességet, szorongást vált ki bennünk.
Egy másik neurotranszmitter: a serotonin pedig a lazaság, a kellemes érzések felelőse.

 

Az idegrendszer által vitt jelek nagy része akaratlagos.
Gondolj csak bele, hogy ha jobbra akarsz nézni, akkor tudatosan fordítod a fejedet jobbra. Tehát ez a mozdulatod szándékos.

Más jelek pedig reflexszerűek. Ha egy forró tárgyhoz érsz, elrántod a kezed, mielőtt még az agyad tudatos régióiba eljutna.
Ezeket a reflexes cselekvéseket a központi idegrendszered egy másik régiója irányítja.

Ami számunkra a legfontosabb a kiemelkedő teljesítmény miatt:

 

Agyunk belsejében a gerinc végződése felett található a mirigyek és ingerfeldolgozó központok csoportja, amit együttesen limbikus rendszernek nevezünk.

Nos, ez az alfája és omegája a teljesítőképességünknek.

Az érzelmeink és a lelki – fizikai teljesítőképességünk a limbikus rendszerben lévő neurotranszmitterek állapotának a tükre.

Az érzelmi állapotod és a limbikus rendszerben lévő vegyi egyensúly ugyanazon jelenség két oldala.
Az érzelmek kémiája befolyásolja az érzékelést, a gondolatokat és a tettekre sarkalló impulzusok szállítását.
Egyszóval: a teljesítményünket.

Példaként:

Ha laza vagy, könnyű mozdulatlanul megtartani a kinyújtott kezedet.
Viszont ha feszült vagy ideges vagy bármennyire is akarod az ellenkezőjét, a kezed remegni fog.
Sőt, minél jobban igyekszel mozdulatlanul tartani, annál erősebben fog reszketni.
Próbáld csak ki.

Ha le akarod állítani ezt az akaratlan reszketést, lazítanod kell. Meg kell változtatnod az érzelmi állapotodat.
Ez módosítja a központi idegrendszer kémiáját, ami majd lehetővé teszi, hogy a görcsös kézizmok kiengedjenek, kilazuljanak.

Érzelmi állapotod tehát még egy ilyen egyszerű műveletre is hatással van.

Gondolj csak bele, bár még elképzelni is nehéz, hogy az agy, az izmok milyen érzékeny egyensúlyára van szükség ahhoz, hogy írj, olvass, autót vezess…..

Sokan vágynak kiemelkedő teljesítményre, de figyelmen kívül hagyják – valószínű azért, mert nem ismerik az okát -, hogy amikor megváltozik az érzelmi állapotuk, akkor kémiailag és fizikailag is megváltoznak.

Amikor örömről dühre, idegességről nyugalomra, gyűlöletről szeretetre váltasz, akkor szervezeted biokémiáját változtatod meg.

Amikor megváltozik a figyelmed intenzitása, fókuszálása, akkor meg fog változni az ingerekre adott válaszaid is.

Amikor megváltoztatod érzelmi állapotodat, – biokémiai egyensúlyodat – megváltoztatod a teljesítőképességedet is.

 

Végső soron nem ez a célunk?

 

 

 

 

 

 

 

Az én küldetésem az, hogy segítsek neked megvalósítani azt az életet, amilyenre vágytál, amilyet szeretnél.

Egy olyan életet, amiben kiteljesedsz, amiben jól érzed magad. Egy olyan vállalkozást, ami örömöt okoz.

Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok. Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre.

Ezt a tudást  örömmel adom át neked, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

Suri Éva

 

Motivációs módszerek konzulense, tréner, mentor

Néhány hely, ahol már találkozhattunk

Hogyan győzd le a halogatás rossz szokását?

Hogyan győzd le a halogatás rossz szokását?

A halogatás nagyrészt a bennünk lévő önuralom küzdelmét azt az általános emberi emberi érzést tükrözi, hogy pontosan megjósolhassuk, hogyan érezzük majd magunkat másnap vagy a későbbiekben.

Általában rögtön elintézünk bizonyos dolgokat, de a krónikus halogatók elkerülik a nehéz feladatokat, és szándékosan keresnek valamilyen kifogást.

 

“Nem érzem, hogy” ez az érzés elsőbbséget élvez a célokkal szemben ; ez azonban a negatív érzelmek lefelé irányuló spirálját hozza létre, ami megakadályozza a jövőbeli erőfeszítéseinket.

 

A perfectionisták gyakrabban halogatóak;

inkább késleltetve foglalkoznak vagy soha nem foglalkoznak a feladattal, mint hogy szembenézzenek azzal a lehetőséggel, hogy csökkenjen a teljesítményük, kritikát kapjanak.

A halogatók magabiztosan azt állítják, hogy jobban teljesítenek nyomás alatt, amikor már fogytán az idejük.

A kutatások viszont azt mutatják, hogy ez egyáltalán nincs így.
Ez az önbecsapás tipikus esete. A halogatók bizonyos szinten tudatában is vannak ennek.

Lehetőség van a halogatás leküzdésére – erőfeszítéssel. A viselkedés megváltoztatása sok pszichés energiát fogyaszt, és nagyon strukturált kognitív viselkedési terápiát folytat egy ilyen megközelítés.

 

Várakozunk

 

Az emberek körülbelül 20 százaléka krónikus halogató; számukra ez a viselkedés az élet minden területére kihat.

A halogatásnak több oka van.

Meglepő módon vannak olyan személyiségjegyűek vagy leginkább érzéstípusok, akik várják az utolsó pillanatot, hogy szinte egy eufórikus rohamot kapjanak, mikor teljesíteni kell egy nagyon rövid időn belül.

A második típus: az elkerülők

Halogatásuk oka a sikertelenségtől való félelem, vagy a “mások mit gondolnak” rólam szindróma.
Ezért ezek a halogatók nem tudnak döntést hozni, s ha nem hoznak döntést, akkor úgy vélik, hogy felmentést kapnak az események kimeneteléért.

Azt is vegyük figyelembe, hogy a krónikus halogatóknál – mivel ez a halogatás egy stressztényező- egészségügyi problémákhoz vezethet.
Erodálja a személyes kapcsolatokat, a munkahelyen közepes teljesítményt nyújt.

 

Ami a legfontosabb, hogy nem merik kezükbe venni saját életük felett a hatalmat, a halogatásuknak, a döntésképtelenségüknek köszönhetően.

 

Pedig még egy minimális előrelépés is segít a célunkat elérni.
Még csak nem is kell kedvelni ezt a lépést, csak csinálni, elkezdeni.

Ha tétovázunk az induláshoz, ez a halogatás.

 

Saját magunk késleltetjük a cselekvés végrehajtását, annak ellenére, hogy tudjuk, hogy ez a halogatás negatívan hathat magunkra, vagy másokra, de leginkább a céljaink elérésére.

Tegyük szívünkre a kezünket, és őszintén valljuk be, hogy mindannyian belebotlottunk már a halogatásba. Bevallom, én is.

Egy projektet kellett indítanom. Mindennap gondoltam rá, hogy majd holnap. De a holnapból holnapután lett….. s a projekt átadásáig már csak két nap volt. A gyomorgörcsön túl bizonygattam magamnak, hogy jól tudok dolgozni nyomás alatt. Ja persze. A késő éjszakába nyúló munka, a másnapi kimerültség ellenére elkészültem. De egyben dühös is voltam magamra; jobb munkát is végezhettem volna, ha korábban kezdem.

Voltál már így?

Addig nincs komoly baj, amíg egyszer-kétszer beleesünk a halogatás csapdájába. A gond ott kezdődik, ha ez a halogatás beépül a mindennapjainkba is.

 

6 lépés a halogatás legyőzésére

 

 

1. Indulj el!

Még egy minimális előrehaladás a cél felé is pozitívabb érzést generál bennünk. Tipikusan, miután elkezdtük a feladatot, felfedezzük, hogy nem is olyan “rossz”, mint ahogy azt vártuk.

Csak kezdjük el! Tegyünk egy kis lépést, a következő lépés már könnyebb lesz.

 

2. Kérj segítséget

 

Egyik ügyfelem vállalkozás indításán gondolkodott. Meglehetősen sokáig. Halogatott több hónapon keresztül, míg nem a segítségemet kérte. No, nem a vállalkozás indításának folyamatában, hanem a saját mentális hozzáállásában, a halogatásának a leküzdésére.

Példaként álljon itt, hogyan sikerült megoldania:

1. nap: létrehozott egy fájlt, és nagyon egyszerűen leírta a vállalkozása címét, a nevét, a dátumot. Tök egyszerű, egy kis semmiség volt, nem? Csak egy üres word doksi egy címmel. De a tudatalattija már elfogadta az indulást. Gratulált saját magának a kezdethez. Lám milyen pici dolog kell ahhoz, hogy már jobban érezzük magunkat…

2. nap: Néhány egyszerű ötletet leírt a vállalkozására vonatkozóan: valahol a tudat mélyén érzékelte már, hogy jéééé, dolgozom rajta. Ez az érzés ösztönözte, a lendületét továbbvitte. Tovább kutakodott a neten a vállalkozásához szükséges információkért.

 

3. nap: Egy skiccet tervezett a munkájához

4. nap: További ötletekért kutatott.

5. nap: A vállalkozásához összeállított egy részletes tervet.

6. nap: A terven finomított, összeállt egy valamire való cél.

Olyan terveket készített, amelyik legyőzte “nem tudom” és “nem akarom” érzéseit.

Kialakította magában pozitív szokásokat, ezek a szokások számos helyzetben segítettek neki.

Például:

 

– Ha unatkozni fogok, amikor ezt a feladatot végzem, akkor lélegzetet veszek, összpontosítom a figyelmemet és folytatom a munkát.”

– Ha rámtör az érzés, hogy megnézem az e-mailemet, bekukkantok a facebookra, akkor kikapcsolom a telefonomat, és folytatom az elkezdett munkát.

– Ha úgy érzem, meg kell látogatnom a konyhát egy kis nasikáért, akkor helyette elmegyek 10 percre sétálni, kiszellőztetem a fejemet. Utána még az agyam is jobban fog.

Ne tévesszen meg senkit, a vállalkozás indítása nem ilyen egyszerű feladat. De a halogatás leküzdésére, önmagunk fenékbe billentéséhez, az akaraterőnk pallérozásához ezt kellett megtenni.

 

3. Motiváció szinten tartása

 

A cél elérése érdekében aktuális motivációs szintünknek nem kell magasnak lennie ahhoz, hogy megvalósuljon – Bármit tehetünk, ha nem is érezzük magunkat motiváltnak. Az majd a feladat végzése közben meg fog jönni, a sikerélményeknek köszönhetően. A halogatás feladásának kezdete is már pozitívan befolyásolhatja motivációnkat és hozzáállásunkat.

 

4. Hozzunk létre magunkban egy növekedési gondolkodást.

 

Ez egy meggyőződés, hogy javíthatunk magunkon, képességeink kivirágzanak majd némi erőfeszítéssel és kemény munkával. A növekvő gondolkodásmód elfogadása arra ösztönözhet minket, hogy optimista módon szembenézzünk a kihívásokkal, elinduljunk és kitartsunk a céljainkért.

Beszélj magadhoz egy növekedési gondolkodású hanggal. “Sok sikeres embernek is nehéz volt elkezdeni, és leküzdeni az akadályokat az út során. Tudták kezelni a kihívásokat, legyőzni a nehézségeket…. stb.

Ne feledd, van választásod. Hogyan értelmezed a kudarcokat és kihívásokat az út során? Hogyan hangzik ez az önmagaddal folytatott egyszemélyes monológod? Hogyan tudsz ezen javítani, ha azon kapod magadat, hogy már megint negatív hangyák mászkáltak a gondolataidban?
Felismered és módosítasz.
Csak csináld.

 

5. Legyen a terved reális.

 

Mennyiségre és az időre vonatkozóan is.

A feladatot apró, kezelhető lépésekre bontsd, egy adott időkeretben.

Engedélyezz magadnak egy kis kikapcsolódást, némi jutalmat, amikor sikerült egy mérföldkövet elérned.
Kövesd nyomon az előrehaladást. Állítsd be a úgy a feladatokat és az időkeretedet, hogy az ne okozzon frusztrációt.
Kerüld el a tökéletességet, ne légy perfekcionista. Mert ez előbb-utóbb ismét a halogatáshoz fog vezetni.
Légy ésszerű a várakozásaidtól, magadtól, másoktól és a helyzettől.

 

6. Ha késésben vagy,  tudatosítsd magadban.

 

Tarts egy kis szünetet. Figyelmesen vegyél néhány mély lélegzetet. Kérdezd meg magadtól, hogyan hatott a régebbi halogatási szokásod az életedre, a kapcsolataidra, a pénzügyi jólétedre, az egész jövődre nézve. Hallgassd meg a saját lelked legmélyéről jövő válaszokat. Tudom mi lesz az….

Most pedig tedd meg a következő helyes lépést.

 

 

 

 

Az én küldetésem az, hogy segítsek neked megvalósítani azt az életet, amilyenre vágytál, amilyet szeretnél.

Egy olyan életet, amiben kiteljesedsz, amiben jól érzed magad. Egy olyan vállalkozást, ami örömöt okoz.

Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok. Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre.

Ezt a tudást  örömmel adom át neked, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

Suri Éva

 

Motivációs módszerek konzulense, tréner, mentor

Néhány hely, ahol már találkozhattunk

Sikereink és kudarcaink csíráját önmagunkban, személyiségünkben hordozzuk

Sikereink és kudarcaink csíráját önmagunkban, személyiségünkben hordozzuk

A SZEMÉLYISÉGÜNK FANTASZTIKUS. MI ALAKÍTJUK AKKOR IS, HA NEM VAGYUNK ENNEK TUDATÁBAN.

 

Fontos tudni, hogy a személyiséget nem kívülről hozzuk, hanem önmagunkban szabadítjuk fel.

Mindenkiben meglévő valós én mindig vonzó. Mágneses hatása van. Mindig erőteljes kisugárzása van másokra. Bizonyára te is tapasztaltad már, hogy milyen hatással vagy az emberekre.

De ez fordítva is igaz. Hogy milyen hatással vannak rád más emberek. A téged körülvevő emberek alakítják, formálják a gondolkodásodat, a személyiségedet.

 

 

Ha a környezetedben olyan emberek vannak, akik lenyűgöznek, akiket tisztelni tudsz bármilyen tulajdonságukért, vagy tetteikért, akkor hamarosan te is óhatatlanul felveszed ezeket a pozitív jellemzőket.

De ha olyan emberek társaságában vagy, akik léte, társasága nem visz téged sem előre, ha nem vagy eléggé óvatos, nem figyelsz erre eléggé, észre sem veszed és már rossz irányba mennek a dolgaid. Csak kapkodod a fejed, hogy miért is történnek veled az egyre inkább rossz dolgok.

Jó ha tudod, hogy nem csak a személyes kapcsolatoknál jellemző ez, hanem a vállalkozásodban, az online közösségi és sokszor ennek légüres terében is.

 

De ha lelked legmélyén tudatában vagy annak, hogy van egy klassz személyiséged, amit tovább akarsz fejleszteni, hogy kihozd magadból az a maximumot, amit elvársz magadtól, hogy teljesebb legyen az életed, akkor már azt is tudod, hogy lesz elég bátorságod majd szelektálni a kapcsolataid között.

 

A saját személyiségünk a döntő tényező.

 

Ez egy olyan alap, amire nyugodtan építkezhetünk.

Ezt a személyiségünket soha, de soha ne rejtsük el egy másik álarc kedvéért.

Még ha úgy érezzük, hogy ez jobban állna nekünk. Mert más is ilyen. Más szerepében tetszelegve nem fogunk sikeresek és boldogok lenni, hisz szembe megyünk valós énünkkel.  Ezáltal kudarcra ítéljük magunkat, amúgy meg előbb-utóbb úgyis minden kiderül.

 

ÖNMAGAD ISMERETE ERŐT AD.

 

személyiség

 

Segít meghatározni legfőbb céljaidat, jövőképet állít eléd. Ez a jövőkép azonban legyen csak a tied. Ne ollózd össze különféle olvasmányaidból.

Ha leülsz és hagysz magadnak elegendő időt arra, hogy végiggondold, mit is szeretnél elérni az életedben, lassan-lassan előbújik féltve őrzött valós éned. Ehhez adj időt magadnak. Nem megy egyik napról a másikra.

Ha magadra találsz, mint a gejzír tör fel majd a szenvedélyed is, hisz ez életed sava-borsa, kvintesszenciája.

Ez ad erőt neked, hogy megleld belső békéd és beteljesítsd egyedülálló sorsodat.

 

Természetesen a vágyott eredmény nem mindig jön el azonnal. Észrevétlenül fog belopakodni az életedbe, apró győzelmek formájában. Ezzel együtt eljön majd az önbecsülésed megerősödése is. Ezt senki sem tudja elvenni tőled, ez csak a tiéd.

Sajnos azonban nincs garancia a sikerre. Bárki állítja is az ellenkezőjét.

Ha van egy célunk és megértettük, hogyan is „működünk”, az még nem elég.

Egyfajta bátorságra is szükségünk van, hogy cselekedjünk, mert csak a cselekvés képes a vágyainkat, gondolatainkat, elképzeléseinket valósággá változtatni!

Vagy mást mondtak neked?

 

A CSELEKVÉSNEK EREJE VAN!

 

 

Ha tudnád milyen belső erőforrással rendelkezel, ez megadná a bátorságot, hogy önmagadra támaszkodva szembenézz a napi gondokkal, vagy bármivel, ami a lelkedet nyomja.

Ha nem bizonyosodsz meg erről az erőről, ha nem adsz lehetőséget, hogy érdekedben dolgozzék, úgy fokozatosan építgeted negatív énképedet.

Tudom, hogy hajlamosak vagyunk magunkat, a teljesítményünket, a sikereinket vagy bukásainkat más emberekhez viszonyítani. Hihetetlen károkat okozva ezzel a lelkünknek. Gondolod, hogy én nem ezt tettem? Bevallom, de igen. Ezt tettem.

Attól a pillanattól kezdve szabadítottam fel önmagamat, mikor rájöttem, hogy nem másoknak a vélt vagy valós sikereivel kell versenyeznem, hanem önmagammal. Nem a sok féltudományos és ilyen-olyan trendi tanokat követni – még ha nagyon is hihető is egy laikus számára.

Nem magamra erőszakolva olyan dolgokat, amik nem illettek valós énemhez.

Megtanultam a leckét. Megtanultam levonni a tanulságot: önmagam vélt vagy valós félelmeit kellett legyőznöm. De ezt csak akkor tudom legyőzni, ha ismerem saját magam erősségeit, és ezekre támaszkodom. Ezt kell tenned, ha tovább akarsz lépni.

Rádöbbentem, hogy a “sikeresnek” gondolt emberek közel sem olyan sikeresek, mint amilyennek mutatják magukat.

Ez a “színház az egész világ” szindróma.

Az önmagunkról táplált rossz vélemény, önmagunk lebecsülése nem érdem, hanem bűn. Ne hordozzunk magunkról olyan lelki képet, amely szerint értéktelen emberek vagyunk, de legalábbis kevesebbet érünk másoknál. Ne sajnáljuk magunkat, ne dramatizáljuk túl a helyzetünket. Persze könnyű ezt mondani, de amikor benne ülünk abban a bizonyos “valamiben”, az érzelmeink vadul dolgoznak. Nem egyszerű feladat ezt a lelki képet megváltoztatni.

 

Mégis vegyünk erőt, és inkább becsüljük magunkat.

 

Becsüljük embertársainkat. Mert a valódi önbecsülés nem a nagy tetteinkből fakadnak, nem az életben elért anyagi helyzetünktől, nem a másokra tett hatásainkból, hanem pusztán abból, hogy önmagunkat olyanként tiszteljük és becsüljük, amilyenek vagyunk a természetes adottságainkkal. Amilyennek a Teremtő megteremtett.

Ha tiszteled és becsülöd magad akkor olyan erőket szabadítasz fel bensődből, aminek még csak a tudatában sem voltál.

Ez a bensődből felszabaduló erő fog továbblendíteni a céljaid felé.

Nem hiszed? Egy próbát megér! Nem gondolod?

Ha tetszett a cikk, oszd meg másoknak is!

Köszönöm, ha csatlakozol a Facebook közösséghez! Itt megteheted!

Suri Éva

Suri Éva

Motivációs filozófiák konzulense, tréner, szerző

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban. Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok. Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

Mindössze hat lépés és túl vagyok rajta

Mindössze hat lépés és túl vagyok rajta

Meg kellene tenni. Mindösszesen hat lépés és túl vagyok rajta.

 

Csak hat méter.

 

Most egy tanulságos történetet hoztam nektek.

Nevezzük csak Emberünknek a hősünket.

 

Ül. Épp egy cigarettát szív. Elmélyülten tanulmányozza a kékesszürke füstöt, de gondolatai távolabb járnak. Nem túl távol… mégis Emberünk számára ennél nagyobb távolság nem létezik. Talán, ha hat méterről beszélünk mindösszesen…

 

 

Ránéz a kezében tartott csikkre, mely az utolsó füstkígyót leheli a tiszta reggeli levegőbe. „Leégett…” Nem emlékszik, mikor is gyújtotta meg. Azt tudja csak, hogy beleszívott, mert a Virginia dohány hamisíthatatlan ízét érzi a szájában.

Jóleső érzés. Életszerű.

Lassan feláll, és megpróbálja leporolni magát, nem túl nagy eredménnyel. Ujjai fekete csíkokat rajzolnak az indigókék jeans anyagára. „A harmat az oka.” Ki tudja (Ő nem), hogy mióta üldögélt a fűben ezen a gyönyörű reggelen. Észlelte a környezete szépségeit, a madárdalt, a felkelő napot, de semmi nem tudatosult igazán mindezekből. Mindegyre csak ez a hat méter járt az eszében.

 

„Meg kéne tenni. Mindösszesen hat lépés és túl vagyok rajta.”

 

Lehetetlen megmondani, mióta halogatja már ezt a döntést.

 

Végül elindul. Óvatosan, de határozottan. Egy örökkévalóság múlva megérkezik rövid útja végére… és ott áll a peremen. A szakadék lustán nyújtózik előtte, szinte egykedvűen tárja fel letűnt földtörténeti korok rétegeit Emberünk kutató szeme előtt.

„Sehol egy út, amin lejuthatnék az aljára. Megkerülni sem tudom. Mit csináljak?”

Áll a peremen és behunyja a szemét. Reggel ide, vagy oda, Emberünk holtfáradt. Belül fáradt el. Ezt a fáradtságot nem csillapíthatja semmilyen alvás. Lehunyt szemmel áll tovább a peremen. A szakadék csendben tátong a cipője orra előtt néhány centivel, mint egy nagy fogatlan száj.

Hirtelen taszítást érez hátulról. Nem túl nagyot, semmi esetre sem erőset. Picit kileng, meginog. Előre, majd hátra. A szakadék peremén a kőzetanyag épp ebben a pillanatban úgy döntött, hogy bizony az elsőkből lesznek az utolsók alapon peregni kezd… apró kavicsok indulnak görögve öngyilkos lemmingek módjára a szakadék kitárt ölének mélyére.

Emberünk hüllőagya önkéntelenül hátramenetbe kapcsol, de mindhiába. A cipők orra tehetetlenül csúszik mind közelebb és közelebb a szakadékhoz. „Lezuhanok!”

Emberünk egyszer csak rég nem hallott hangot hall:

a szíve szólalt meg, az ezerszer megtagadott. „Lépj előre!”

 

A döntés hirtelen és Emberünk számára is érthetetlen módon született meg benne:

egyik lábával valóban előrelépett. Egyenesen a szakadékba. Mégsem lepődött meg igazán, amikor tétován kereső lába szilárd anyagot ért…, mert egy híd vitt át a túlsó oldalra. Nem is igazán híd, inkább hidacska. Vagy még inkább gyilokjáró.

Eszébe jutott a régi tanítás: az igazak útja keskeny és rögös. Nem térhet ki jobbra sem, balra sem… egyenesen kell haladnia. Ez az ára annak, hogy maga mögött hagyhatta a régi, oly nagyon ismert, unalmas partot.

 

Várja a másik oldal, felfedezetlenül, teli lehetőséggel.

Csak annyit kell tennie, hogy mindig egyenesen megy tovább előre…

 

Forrás:
Carlos Castaneda
The Active Side of Infinity

suri éva

suri éva

Motivációs filozófiák konzulense, tréner, szerző, szerkesztő

 

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban.

Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok.

Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél.  Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

Mikor nevettél úgy istenigazából?

Mikor nevettél úgy istenigazából?

Eléggé morbid ez a kérdés.

Egy vallomással kezdem.

Azt tudni kell rólam, hogy nem vagyok nagyon komoly típus, arcomon általában mosoly, időnként széles vigyor ül. Bármi történik is velem….
Mostanában észrevettem, hogy némileg nyomott vagyok. Frusztrál, hogy időnként túlvállalom magam, stresszel, hogy nem tudok az anyagaimmal időre elkészülni. Gyomorgörcs, ha valami technikai dolgot nem tudok elsőre megérteni és pikk-pakk alkalmazni, utálom, hogy sajnos perfekcionista vagyok (vagyis sokat tökölök, bocs a kifejezésért)….. és sorolhatnám.

Rájöttem, hogy mostanában a mosoly már eltűnt a képemről, savanyú képpel, némi önsajnálattal vegyítve szomorúan bámulom a laptopot, vagy az iPadet, miközben gőzerővel kellene tennem a dolgom.
Kifogásokat kerestem, hogy miért nem haladok. Pl. köhögök és így nagyon nem megy a hangfájl elkészítése, nem tudom beindítani a soundcloudot. Mentségemre szolgál, hogy egyébként igaz is ….
Fáradtnak éreztem magamat és nyűgösnek. Betudtam a koromnak és a tavaszi fáradtságnak.

AZTÁN TÖRTÉNT VALAMI.

Akadt egy segítőm – tudtán kívül – aki nevezetesen a lányom volt. Akkor már három hete szenvedtem a megfázásos tünetekkel, és ő, a galád vette a merészséget és kifigurázta a saját anyját.
Mármint engem. Mindezt telefonon keresztül. Ami egyébként érdekes beszélgetés volt, mivel nekem egyáltalán nem volt hangom, ezért az általa feltett kérdéseket, ő rögtön meg is válaszolta.

Tette mindezt olyan “egetverő” jó humorral, hogy elkezdtem először mosolyogni, aztán nevetni és a végén a térdemet csapkodva hangtalanul hahotázni. Azóta is fáj a rekeszizmom.

És mi lett ennek a féktelen röhögésnek az eredménye?

Jobban érzem magam.
Energikusabb lettem.
Az agyam penge …. na jól van, némi túlzással…
Nem bosszankodom bizonyos dolgokon.
Talán még jobban alszom is….

Gondoltam, hogy utánajárok, -ha nálam ilyen hihetetlen jó eredményt ért el egy féktelen hahotázás, – vajon ennek mi lehet az oka?

A NEVETÉS GYÓGYÍTÁSI, MENTÁLHIGIÉNIÉS ESZKÖZ.

Évente 6205-ször nevetünk: egy felnőtt egy nap alatt átlagosan 17-szer nevet.
Ez persze semmi a gyerekek napi 40-es átlagához képest. Így tudtunkon kívül naponta igazodunk Nicolas de Chamfort, a 18. századi moralista híres mondásához: „azt a napot vesztegettük el leginkább, amelyen nem nevettünk”.
Rabelais, majd Kant ismerték fel elsők közt, hogy a nevetés pharmakon. A nevetést e hatása alapján a testedzéssel lehet összehasonlítani. A nevetés „belső kocogás”, mely minden szervünket megmozgatja. Ha sokat nevetünk egy nap, az még egy maratoni futásnál is többet ér.

FIGYELEM! NAGYON FONTOS!

Szív- és érrendszeri szempontból húsz másodperc intenzív nevetés megfelelhet akár három perc evezésnek vagy sebes gyaloglásnak!
Nevetéskor megemelkedik a pulzus és a vérnyomás, felgyorsul a vérkeringés – majd a nevetést követően a pulzus megnyugszik és a vérnyomás lecsökken.

Miként az edzésnek, a nevetésnek is két fázisát különböztethetjük meg: az arousal-fázist, amikor a szívritmus nő, és az ellazulási fázist, amikor a szív megnyugszik. Nevetés közben pulzusunk 120 BpM-et is elérhet. Tehát a nevetés megdolgoztatja a szívizmokat, fokozza a vérkeringést, így több oxigén jut el szerveinkhez.

A nevetés éppúgy eustressz (jó stressz), mint a mozgás, tehát szimpatikus idegrendszeri aktivációt vált ki, s ezt mindkét esetben pozitív érzések, esetleg eufória kísérik. Ilyenkor a stressz negatív összetevője hiányzik. A distressznél (rossz stressz) a kortizol nevű hormon szintje nő meg, méghozzá elég tartósan, és elnyomja az immunrendszert: ezért hosszú távú negatív stressznek kitéve könnyebben leszünk betegek.

Úgy tűnik, hogy a nevetés és a mozgás épp fordított hatással vannak az immunrendszerre, mint a distresszek. Amikor nevetünk vagy kocogunk, megnő a rákos sejteket és fertőző ágenseket, pl. vírusokat elpusztító természetes ölősejtek száma. Ha szívből nevetünk, ez úgy modulálja az immunrendszer összetevőit, mint egy karmester a zenekart. Ráadásul ezek a változások elég tartósak: egy kiadós nevetés után több óráig is fennmaradnak. A stressz olykor álmatlansághoz vezet – a nevetés ebből is kigyógyíthat.
További egyezés a mozgás és a nevetés közt, hogy mindkettő fájdalomcsillapító, mivel felszabadítják a belső opiátokat, pl. az endorfinokat.

MELYEK A NEVETÉS OKAI?

motivacio

Nehéz eldönteni, mivel a nevetés eredete jórészt tudattalan.
És a nevetés célja? Van-e egyáltalán – vagy a nevetés öncélú? Az evolúciós pszichológia szerint kellett, hogy legyen valamilyen funkciója, ezért szelektálódhatott – miként sok más magatartás is.
A nevetésben részt vevő ősi agyterületek (pl. jutalmazó központ) valóban evolúciós eredetre utalnak.

HOGYAN ALAKULHATOTT KI A SPECIÁLISAN EMBERI NEVETÉS?

Egy alföld Afrikában, 50 000 évvel ezelőtt. Homók egy csoportja az éj leszálltakor a tűz köré gyűlik. Hirtelen egy reccsenés a fűben: mindenki lemerevedik. Egy homo óvatosan a zaj irányába közelít, majd felfedezi, hogy a zaj oka csupán egy aprócska rágcsáló: ekkor hatalmas nevetésben tör ki. A jelenet az úgynevezett vaklárma elméletet illusztrálja, amelyet 1998-ban tett közzé Vilayanur Ramachandran (San Diego-i Egyetem, USA) idegtudományi professzor.
A nevetést tehát egy váratlan esemény váltja ki, amelynek fényében az összes megelőző tényt újra kell értelmezni. De ez sem elég: hiszen így minden tudományos felfedezés vagy paradigmaváltás vicces volna! Még valami kell: az újraértelmezés, az új modell inkonzekvens kell, hogy legyen: nincs valódi veszély. Vaklárma.

MI ENNEK AZ EVOLÚCIÓS HASZNA?

Mit csinálsz a nevetés e ritmikus sztakkátó-hangjával? Értésére adod a rokonaidnak, akik osztoznak génjeid egy részében, hogy ne vesztegessék rád értékes energiáikat, ne siessenek a segítségedre: nincs valós veszély, minden rendben. Tehát ez a természet OK-jele. Ily módon két alkotóelem szükséges a nevetéshez.
Először az agy egyik része – az amygdala – lehetséges veszélyt jelez: „Úristen, mi ez? Csak nem egy ragadozó?”, de mindjárt a következő pillanatban válaszol az anterior cingulum: „Nincs is itt semmi veszélyes, csak egy apró állatka”. Ez a kis jelenet lehetne a „sok hűhó semmiért” őse.

Mindezt megerősíti, hogy a humor gyakran maga is egyfajta agresszió: a kinevetést szinte támadásként is fel lehet fogni. Egyes vadászó-gyűjtögető társadalmakban a humor kifejezetten szadisztikus-kárörvendő jelleget ölthet: azon nevetnek, ha a másikat baleset vagy szerencsétlenség éri.

Raymond Hames antropológusról mesélik például a következőt. Mikor az Amazonas őserdejében a ye’kwanák körében élt, egyszer egy kunyhóba érve beverte a fejét a keresztrúdba, a földre zuhant és erősen vérzett, miközben vonaglott fájdalmában. Meglepve észlelte, hogy a körülötte álló ye’kwanák kétrét görnyedtek a röhögéstől.
Ám saját kultúrkörünkben is találkozunk a durva káröröm jelenségéve.
Például nevetünk egy férfin, aki mechanikusan követ a tekintetével egy csinos nőt, és közben beveri a fejét egy oszlopba; vagy A modern idők Chaplinjén, aki továbbra is meghúzza a csavarokat, pedig már nem dolgozik a futószalag mellett. Az ember mindkét esetben mechanikusan, robotként viselkedik.

HOMLOKLEBENY ÉS NEVETÉS, AVAGY AMI IGAZÁN EMBERI A NEVETÉSÜNKBEN.

A nevetés képessége “előhúrozott”, tehát az ehhez szükséges idegpályák velünk születetten jelen vannak. E pályákat amerikai és német neurológusok azonosították agyi képalkotó eljárással. Megállapították, hogy nevetéskor nem egyetlen agyi zóna aktiválódik, hanem egy teljes neurális kör, amely sok agyterületen fut át. Ha viccet hallunk, mintha csak megcsiklandozták volna idegsejtjeinket.

VAJON SOKAN MIÉRT NEM ÉRTIK MEG A VICCET?

A nevetés neurális köre a jobb félteke ventromediális prefrontális (VMPF) részéből indul (szem fölötti rész a homloklebenyben): ennek segítségével a komikus helyzeteket, a pár vonással ábrázolt karikatúrákat „egészekként” fogjuk fel – ha viszont elkezdjük kihámozni, miért viccesek ezek, a komikus hatás eltűnik, és vele együtt a nevetés is. Neurológusok észrevették, hogy akiknél a jobb oldali VMPF sérült, nem értik a viccet, a szójátékot, sőt némelyiküknél a nevetés teljesen eltűnik. A VMPF csak akkor aktiválódik, ha a viccet valóban humorosnak találjuk: segít tehát a vicc viccként való felfogásában.

A VMPF közvetlen összeköttetésben áll az örömérzésért felelős ősi agyi rendszerrel, a „jutalmazási körrel”. Ez utóbbi szerepét bizonyították kaliforniai kutatók: a kísérleti alanyoknak vicclapokból válogatott karikatúrákat mutattak, miközben fMRI-vel (funkcionális mágneses rezonancia készülék; agyi képalkotó eljárás) vizsgálták az agyukban bekövetkező változásokat.

Kiderült, hogy ugyanazok a jutalmazó pályák aktiválódtak, mint a kokain, a pénz hatására, vagy egy szeretett személy megpillantásakor. Az egyik legfőbb jutalmazó központot, a nucleus accumbenst valósággal elárasztotta az euforizáló hatású dopamin.
Később az is kiderült, hogy a nevetés szó szerint megváltoztatja világlátásunkat. Jack Pettigrew (Queensland Egyetem, Ausztrália) és csoportja azt mutatta ki, hogy a nevetés módosítja a vizuális észlelést.
Pettigrew szerint ilyenkor egyszerre látunk mindkét féltekénkkel: a jókedv e pillanataira tehát egy különleges agyi állapot jellemző.

A NEVETÉS FELSZABADÍT.

Hirtelen kitörhetnek belőlünk visszatartott feszültségek, akár olyan oda nem illő helyzetekben is, mint az esküvő vagy a temetés. Charles Dickenst például gyakran elvezették a temetésekről. A Monsieur Dick című könyvben olvashatjuk, hogy Thackeray temetésén is röhögőgörcsöt kapott Dickens: milyen groteszk, hogy az csak ott fekszik kiterítve!… Majd összecsuklott a nevetéstől, és – legalábbis a regény szerint – rá 48 órára már ő is halott volt.

De nevethetünk veszély-, krízis-, sőt katasztrófahelyzetekben is. Túlélők mesélik, hogy a második világháború alatt, amikor óvóhelyeken bújtak meg, miközben körülöttük hullottak a bombák, váratlanul kitört belőlük a nevetés.

A nevetés nemcsak a mi egészségünket szolgálja, hanem csoportokét, egész társadalmakét is. Sőt, a nevetés alapvetően és eredendően társas: sokkal inkább nevetünk egymásnak, mint magunknak.

Végül az én egyedi és kiváltságos gyógymódom: mindennap jön egy hahotázást kiváltó telefonhívás az egészségem érdekében.

Mit gondolsz?

Fogsz-e nevetni harsányan, felszabadultan, ahogy csak egy kisgyerek tud úgy “istenigazából”?
Mindezek tükrében remélem, hogy igen!

Forrás: Tudomány/Sience

Suri Éva

Suri Éva

tréner szerző, szerkesztő

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban. Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok. Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

A motiváció katalizátora a sikereidnek

A motiváció katalizátora a sikereidnek

Csak a belső motiváció szítja fel bennünk a tüzet!

De ezt a belső tüzet nem üres motivációs közhelyek olvasásával és “hipp-hipp hurrá optimizmus” előadások meghallgatásával érjük el!

A tartós motivációt az önmagunkon való dolgozás fogja megadni.

Ez egy hosszú folyamat! Kitartást és elszántságot követel meg tőlünk. Annak biztos és bizonyított tudását, hogy mindezt hogyan, milyen módszerekkel érhetjük el.
De hogyan érhetjük mindezt el?
Miért akarunk egyre többet és többet?
Vajon miért nem jutunk el oda, ahova szeretnénk?

MI HAJT BENNÜNKET ELŐRE?

A célunk elérése, a szenvedély vagy a cselekvés öröme? Az örömteli, boldogabb életre való kívánságunk?
Vagy a sikertelenség, a veszteség, a fájdalom elkerülésére való törekvésünk?
Ezért fontos tudatosítani magunkban, hogy a motiváció életünk és vállalkozásunk sarokköve!

MIT JELENT A VALÓDI SIKER?

Ezt mindenki másképp fogalmazza meg.

Saját véleményem és tapasztalatom szerint a siker nem más, mint egy sikeres élet.

A sikeres élet magában foglalja a sikeres vállalkozást is.

Élvezzük az életet harmóniában, szeretetben, örömben és boldogságban.
Ha megleljük lelki békénket.
Ha ideális a társkapcsolatunk.
Ha nem szűkölködünk az anyagiakban.
Ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen? Első látásra igen, úgy tűnik.

Ha elégedetlen vagy életeddel, vállalkozásod sikerével, akkor hol van az a pont, amikor azt kiáltod magadnak:

ELÉG VOLT!

 

 Többre vagyok képes!

Miért nem cselekszem már végre valami mást?
Miért nem eredményes nálam a guruk által javasolt módszerek?
Jól menő vállalkozást akarok!
Teljes életet szeretnék!
És mi az, ami visszatart engem?
Saját magad. Lelked börtöne.
Elég volt! El kell indulnom! De vajon melyik utat válasszam?

Minden ember keresi a siker kulcsát.

Minden vállalkozó szeretne kiugróan magas teljesítményt elérni. Szeretne azok közé tartozni, akikre felnéznek, akik számukra etalon. Azok közé tartozni, akik már a tudás birtokában vannak. A többségnél azonban nem ez a helyzet. Jó esetben az önfejlesztő irodalmat elejétől végéig kiolvasták. Jóleső érzéssel olvasgatják a motivációs idézeteket. Az eredmény? Van, akinél van, de van, akinél nincs.

Vajon miért?

Mert nem elég elolvasni és megérteni, hanem a magunkévá kell tenni és a mindennapi tevékenységünket ennek szellemében végezni, és életünket e tudás alapján élni.

A legtöbbünk számára ez a legnehezebb kihívás. Mint ahogy nekünk is vannak érzelmeink, a vállalkozásunknak is van egy belső mentális oldala. Ez határoz meg mindent! És ez a mentális oldal mindenkinél más-és más. Nincs két egyforma beállítottságú ember, jó ha ezt tudomásul vesszük.

Mindannyian különböző és egyedi képességekkel rendelkezünk.

 

Egyéni és vállalkozói sikerünk fontos záloga, hogy megtaláljuk és felszínre hozzuk azokat a rejtett képességeket, amik csak bennünk található.

Viszont előbb-utóbb mindenki, akár magánszemélyként, akár vállalkozóként éli az életét, eljut arra a pontra, amikor már úgy érzi megfáradt, elfogyott a lelkesedése és ez az érzés rányomja bélyegét a mindennapi tevékenységére is.

Mára már tudományosan bizonyított tény az is, hogy időnként motivációra mindenkinek szüksége van. Teljesen mindegy, hogy magánszemélyként kerülünk olyan helyzetbe, hogy jól jönne némi külső megerősítés, akár vállalkozóként időnként térdre kényszerülünk, és jól esne bizony egy-két biztató szó.

Még a siker csúcsán lévőknek is szükségük van motivációra.

Ők azonban megkapják. Úgy részesülnek belőle, hogy még csak észre sem veszik.Benne vannak egy sikerspirálban.

Megkapják saját önértékelésük által.
Megkapják egójuk által.
Megkapják mások elismeréseként.
Ide kell eljuttatnunk magunkat is!

De hiába olvasunk rengeteg önfejlesztő könyvet, magunkévá teszünk oly sok mostanában divatos irányzatokat, sokaknak mégsem sikerül magukévá tenni a benne foglaltakat. Őszintén, ha így lenne, akkor mindenki a siker csúcsát verdesné.

Van aki bevallja, van aki nem.

Ez különösen igaz és fontos, ha vállalkozóként tevékenykedsz.
Ahhoz, hogy az életünk, a teljesítményünk kiemelkedően magas legyen, négy érzelmi hullámot kell meglovagolnunk.

Kezdetben vala az első erőteljes hullám: a MOTIVÁCIÓ.

Ha ez sikerült akár külső segítséggel, akár belső, saját magad által generált belső motivációval, akkor jön a második hullám az INSPIRÁCIÓ.

Itt már nincs nagy gond, egy folyamatos inspirált, lelkes állapotban teszed a dolgodat. Kreatívnak kell lenned, hogy az inspirációd szárnyra kapjon.

Észrevétlenül már lovagolod is a harmadik, a SIKER hullámát, amikor is kezd beérni a gyümölcs, a belső motivációd által.

Ha mindezzel megvagy, akkor már kitűzheted az átmeneti győzelmi zászlót. ELÉGEDETT VAGY.

Büszke vagy magadra, a teljesítményedre. Az életed bármely területén elért eredményeidre. Büszke vagy a boldogságodra, az örömödre.

Legyél is büszke, de közben azért azt is tudd, hogy ez csak egy ÁtMENETI ÁLLAPOT!

RENDÜLETLENÜL KELL TENNI AZÉRT, HOGY FOLYAMATOS MOTIVÁLT ÁLLAPOTBAN LEGYÉL.

 

 

Könnyű ezt megtartani? Nem.

Mert bárhogyan is szeretnénk, a kedélyállapotunk időnként nem csak hullámzik, de egyenesen viharos erővel támad.

A motivációnk akár egy libikóka; egyszer fenn, egyszer lenn találja magát a béke feneke alatt.

Vajon miért van ez így?

MERT MOTIVÁCIÓ LEGFŐBB MOZGATÓRUGÓJA VAGY GÁTLÓJA MINDIG EGY ÉRZELEM!
És mi mindannyian az érzelmeink rabságában vergődünk.

MIBŐL KELETKEZHETNEK EZEK AZ ÉRZELMEK?

hangulati ingadozásainkból
kudarctűrő képességünk hiányából
önismeretünk hiányából
mások többre értékeléséből
tehetetlenségi érzésből
környezeti hatásokból

MIT FOG MINDEZ EREDMÉNYEZNI?

egy folyamatos frusztrált állapotot
gyenge minőségű életet
sikertelen vállalkozást
önsajnálatot
anyagi veszteséget
és ami a legszörnyűbb, mivel minden mindennel összefügg, elindul egy bukóspirál…és ki tudja hol áll meg…
Egyedül nem megy? Vagy nagyon nehezen és sok kitérővel?

Ha nem boldogulsz önmagad menedzselésével, akkor meríts erőt ebből az oldalból. A bejegyzések, a tréningek segíteni fognak abban, hogyan ismerd fel, erősítsd és használd azokat a képességeidet, aminek még csak tudatában sem vagy.

Életünkben leginkább arra van szükségünk, hogy legyen valaki aki rábír, hogy megtegyük amire képesek vagyunk.

Ralph Waldo Emerson

Az emberi természet nem sokat változott. Emerson közel 130 éve tette ezt a megállapítását, de a mai rohanó világunkban is éppúgy megállja a helyét! Sőt, most van csak igazán szükség rá!

Azon munkálkodom, hogy ne csak idézeteket olvass, féligazságokat tudj magadénak. Tanulj módszereket, edződj, gondolkodj, és rábírjalak arra, hogy megtedd azt, amire képes vagy!

Bizonyára rengeteg terved, célod van, amit meg akarsz valósítani. De sokszor úgy érzed, hogy nem haladsz előre. Időnként elfog a lelki tehetetlenség.

Ha úgy érzed, lelkierőre, önmagad mélyebb megértésére van szükséged, akkor töltsd le az

INGYENES MINITRÉNINGET!

Suri Éva

Suri Éva

szerző, szerkesztő, tréner

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban. Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok. Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com