Sikereink és kudarcaink csíráját önmagunkban, személyiségünkben hordozzuk

Sikereink és kudarcaink csíráját önmagunkban, személyiségünkben hordozzuk

A SZEMÉLYISÉGÜNK FANTASZTIKUS. MI ALAKÍTJUK AKKOR IS, HA NEM VAGYUNK ENNEK TUDATÁBAN.

 

Fontos tudni, hogy a személyiséget nem kívülről hozzuk, hanem önmagunkban szabadítjuk fel.

Mindenkiben meglévő valós én mindig vonzó. Mágneses hatása van. Mindig erőteljes kisugárzása van másokra. Bizonyára te is tapasztaltad már, hogy milyen hatással vagy az emberekre.

De ez fordítva is igaz. Hogy milyen hatással vannak rád más emberek. A téged körülvevő emberek alakítják, formálják a gondolkodásodat, a személyiségedet.

 

 

Ha a környezetedben olyan emberek vannak, akik lenyűgöznek, akiket tisztelni tudsz bármilyen tulajdonságukért, vagy tetteikért, akkor hamarosan te is óhatatlanul felveszed ezeket a pozitív jellemzőket.

De ha olyan emberek társaságában vagy, akik léte, társasága nem visz téged sem előre, ha nem vagy eléggé óvatos, nem figyelsz erre eléggé, észre sem veszed és már rossz irányba mennek a dolgaid. Csak kapkodod a fejed, hogy miért is történnek veled az egyre inkább rossz dolgok.

Jó ha tudod, hogy nem csak a személyes kapcsolatoknál jellemző ez, hanem a vállalkozásodban, az online közösségi és sokszor ennek légüres terében is.

 

De ha lelked legmélyén tudatában vagy annak, hogy van egy klassz személyiséged, amit tovább akarsz fejleszteni, hogy kihozd magadból az a maximumot, amit elvársz magadtól, hogy teljesebb legyen az életed, akkor már azt is tudod, hogy lesz elég bátorságod majd szelektálni a kapcsolataid között.

 

A saját személyiségünk a döntő tényező.

 

Ez egy olyan alap, amire nyugodtan építkezhetünk.

Ezt a személyiségünket soha, de soha ne rejtsük el egy másik álarc kedvéért.

Még ha úgy érezzük, hogy ez jobban állna nekünk. Mert más is ilyen. Más szerepében tetszelegve nem fogunk sikeresek és boldogok lenni, hisz szembe megyünk valós énünkkel.  Ezáltal kudarcra ítéljük magunkat, amúgy meg előbb-utóbb úgyis minden kiderül.

 

ÖNMAGAD ISMERETE ERŐT AD.

 

személyiség

 

Segít meghatározni legfőbb céljaidat, jövőképet állít eléd. Ez a jövőkép azonban legyen csak a tied. Ne ollózd össze különféle olvasmányaidból.

Ha leülsz és hagysz magadnak elegendő időt arra, hogy végiggondold, mit is szeretnél elérni az életedben, lassan-lassan előbújik féltve őrzött valós éned. Ehhez adj időt magadnak. Nem megy egyik napról a másikra.

Ha magadra találsz, mint a gejzír tör fel majd a szenvedélyed is, hisz ez életed sava-borsa, kvintesszenciája.

Ez ad erőt neked, hogy megleld belső békéd és beteljesítsd egyedülálló sorsodat.

 

Természetesen a vágyott eredmény nem mindig jön el azonnal. Észrevétlenül fog belopakodni az életedbe, apró győzelmek formájában. Ezzel együtt eljön majd az önbecsülésed megerősödése is. Ezt senki sem tudja elvenni tőled, ez csak a tiéd.

Sajnos azonban nincs garancia a sikerre. Bárki állítja is az ellenkezőjét.

Ha van egy célunk és megértettük, hogyan is „működünk”, az még nem elég.

Egyfajta bátorságra is szükségünk van, hogy cselekedjünk, mert csak a cselekvés képes a vágyainkat, gondolatainkat, elképzeléseinket valósággá változtatni!

Vagy mást mondtak neked?

 

A CSELEKVÉSNEK EREJE VAN!

 

 

Ha tudnád milyen belső erőforrással rendelkezel, ez megadná a bátorságot, hogy önmagadra támaszkodva szembenézz a napi gondokkal, vagy bármivel, ami a lelkedet nyomja.

Ha nem bizonyosodsz meg erről az erőről, ha nem adsz lehetőséget, hogy érdekedben dolgozzék, úgy fokozatosan építgeted negatív énképedet.

Tudom, hogy hajlamosak vagyunk magunkat, a teljesítményünket, a sikereinket vagy bukásainkat más emberekhez viszonyítani. Hihetetlen károkat okozva ezzel a lelkünknek. Gondolod, hogy én nem ezt tettem? Bevallom, de igen. Ezt tettem.

Attól a pillanattól kezdve szabadítottam fel önmagamat, mikor rájöttem, hogy nem másoknak a vélt vagy valós sikereivel kell versenyeznem, hanem önmagammal. Nem a sok féltudományos és ilyen-olyan trendi tanokat követni – még ha nagyon is hihető is egy laikus számára.

Nem magamra erőszakolva olyan dolgokat, amik nem illettek valós énemhez.

Megtanultam a leckét. Megtanultam levonni a tanulságot: önmagam vélt vagy valós félelmeit kellett legyőznöm. De ezt csak akkor tudom legyőzni, ha ismerem saját magam erősségeit, és ezekre támaszkodom. Ezt kell tenned, ha tovább akarsz lépni.

Rádöbbentem, hogy a “sikeresnek” gondolt emberek közel sem olyan sikeresek, mint amilyennek mutatják magukat.

Ez a “színház az egész világ” szindróma.

Az önmagunkról táplált rossz vélemény, önmagunk lebecsülése nem érdem, hanem bűn. Ne hordozzunk magunkról olyan lelki képet, amely szerint értéktelen emberek vagyunk, de legalábbis kevesebbet érünk másoknál. Ne sajnáljuk magunkat, ne dramatizáljuk túl a helyzetünket. Persze könnyű ezt mondani, de amikor benne ülünk abban a bizonyos “valamiben”, az érzelmeink vadul dolgoznak. Nem egyszerű feladat ezt a lelki képet megváltoztatni.

 

Mégis vegyünk erőt, és inkább becsüljük magunkat.

 

Becsüljük embertársainkat. Mert a valódi önbecsülés nem a nagy tetteinkből fakadnak, nem az életben elért anyagi helyzetünktől, nem a másokra tett hatásainkból, hanem pusztán abból, hogy önmagunkat olyanként tiszteljük és becsüljük, amilyenek vagyunk a természetes adottságainkkal. Amilyennek a Teremtő megteremtett.

Ha tiszteled és becsülöd magad akkor olyan erőket szabadítasz fel bensődből, aminek még csak a tudatában sem voltál.

Ez a bensődből felszabaduló erő fog továbblendíteni a céljaid felé.

Nem hiszed? Egy próbát megér! Nem gondolod?

Ha tetszett a cikk, oszd meg másoknak is!

Köszönöm, ha csatlakozol a Facebook közösséghez! Itt megteheted!

Suri Éva

Suri Éva

Motivációs filozófiák szakértője,tréner, szerző

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban. Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok. Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

Mindössze hat lépés és túl vagyok rajta

Mindössze hat lépés és túl vagyok rajta

Meg kellene tenni. Mindösszesen hat lépés és túl vagyok rajta.

 

Csak hat méter.

 

Most egy tanulságos történetet hoztam nektek.

Nevezzük csak Emberünknek a hősünket.

 

Ül. Épp egy cigarettát szív. Elmélyülten tanulmányozza a kékesszürke füstöt, de gondolatai távolabb járnak. Nem túl távol… mégis Emberünk számára ennél nagyobb távolság nem létezik. Talán, ha hat méterről beszélünk mindösszesen…

 

 

Ránéz a kezében tartott csikkre, mely az utolsó füstkígyót leheli a tiszta reggeli levegőbe. „Leégett…” Nem emlékszik, mikor is gyújtotta meg. Azt tudja csak, hogy beleszívott, mert a Virginia dohány hamisíthatatlan ízét érzi a szájában.

Jóleső érzés. Életszerű.

Lassan feláll, és megpróbálja leporolni magát, nem túl nagy eredménnyel. Ujjai fekete csíkokat rajzolnak az indigókék jeans anyagára. „A harmat az oka.” Ki tudja (Ő nem), hogy mióta üldögélt a fűben ezen a gyönyörű reggelen. Észlelte a környezete szépségeit, a madárdalt, a felkelő napot, de semmi nem tudatosult igazán mindezekből. Mindegyre csak ez a hat méter járt az eszében.

 

„Meg kéne tenni. Mindösszesen hat lépés és túl vagyok rajta.”

 

Lehetetlen megmondani, mióta halogatja már ezt a döntést.

 

Végül elindul. Óvatosan, de határozottan. Egy örökkévalóság múlva megérkezik rövid útja végére… és ott áll a peremen. A szakadék lustán nyújtózik előtte, szinte egykedvűen tárja fel letűnt földtörténeti korok rétegeit Emberünk kutató szeme előtt.

„Sehol egy út, amin lejuthatnék az aljára. Megkerülni sem tudom. Mit csináljak?”

Áll a peremen és behunyja a szemét. Reggel ide, vagy oda, Emberünk holtfáradt. Belül fáradt el. Ezt a fáradtságot nem csillapíthatja semmilyen alvás. Lehunyt szemmel áll tovább a peremen. A szakadék csendben tátong a cipője orra előtt néhány centivel, mint egy nagy fogatlan száj.

Hirtelen taszítást érez hátulról. Nem túl nagyot, semmi esetre sem erőset. Picit kileng, meginog. Előre, majd hátra. A szakadék peremén a kőzetanyag épp ebben a pillanatban úgy döntött, hogy bizony az elsőkből lesznek az utolsók alapon peregni kezd… apró kavicsok indulnak görögve öngyilkos lemmingek módjára a szakadék kitárt ölének mélyére.

Emberünk hüllőagya önkéntelenül hátramenetbe kapcsol, de mindhiába. A cipők orra tehetetlenül csúszik mind közelebb és közelebb a szakadékhoz. „Lezuhanok!”

Emberünk egyszer csak rég nem hallott hangot hall:

a szíve szólalt meg, az ezerszer megtagadott. „Lépj előre!”

 

A döntés hirtelen és Emberünk számára is érthetetlen módon született meg benne:

egyik lábával valóban előrelépett. Egyenesen a szakadékba. Mégsem lepődött meg igazán, amikor tétován kereső lába szilárd anyagot ért…, mert egy híd vitt át a túlsó oldalra. Nem is igazán híd, inkább hidacska. Vagy még inkább gyilokjáró.

Eszébe jutott a régi tanítás: az igazak útja keskeny és rögös. Nem térhet ki jobbra sem, balra sem… egyenesen kell haladnia. Ez az ára annak, hogy maga mögött hagyhatta a régi, oly nagyon ismert, unalmas partot.

 

Várja a másik oldal, felfedezetlenül, teli lehetőséggel.

Csak annyit kell tennie, hogy mindig egyenesen megy tovább előre…

 

Forrás:
Carlos Castaneda
The Active Side of Infinity

suri éva

suri éva

Motivációs filozófiák szakértője, tréner, szerző, szerkesztő

 

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban.

Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok.

Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél.  Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

Mikor nevettél úgy istenigazából?

Mikor nevettél úgy istenigazából?

Eléggé morbid ez a kérdés.

Egy vallomással kezdem.

Azt tudni kell rólam, hogy nem vagyok nagyon komoly típus, arcomon általában mosoly, időnként széles vigyor ül. Bármi történik is velem….
Mostanában észrevettem, hogy némileg nyomott vagyok. Frusztrál, hogy időnként túlvállalom magam, stresszel, hogy nem tudok az anyagaimmal időre elkészülni. Gyomorgörcs, ha valami technikai dolgot nem tudok elsőre megérteni és pikk-pakk alkalmazni, utálom, hogy sajnos perfekcionista vagyok (vagyis sokat tökölök, bocs a kifejezésért)….. és sorolhatnám.

Rájöttem, hogy mostanában a mosoly már eltűnt a képemről, savanyú képpel, némi önsajnálattal vegyítve szomorúan bámulom a laptopot, vagy az iPadet, miközben gőzerővel kellene tennem a dolgom.
Kifogásokat kerestem, hogy miért nem haladok. Pl. köhögök és így nagyon nem megy a hangfájl elkészítése, nem tudom beindítani a soundcloudot. Mentségemre szolgál, hogy egyébként igaz is ….
Fáradtnak éreztem magamat és nyűgösnek. Betudtam a koromnak és a tavaszi fáradtságnak.

AZTÁN TÖRTÉNT VALAMI.

Akadt egy segítőm – tudtán kívül – aki nevezetesen a lányom volt. Akkor már három hete szenvedtem a megfázásos tünetekkel, és ő, a galád vette a merészséget és kifigurázta a saját anyját.
Mármint engem. Mindezt telefonon keresztül. Ami egyébként érdekes beszélgetés volt, mivel nekem egyáltalán nem volt hangom, ezért az általa feltett kérdéseket, ő rögtön meg is válaszolta.

Tette mindezt olyan “egetverő” jó humorral, hogy elkezdtem először mosolyogni, aztán nevetni és a végén a térdemet csapkodva hangtalanul hahotázni. Azóta is fáj a rekeszizmom.

És mi lett ennek a féktelen röhögésnek az eredménye?

Jobban érzem magam.
Energikusabb lettem.
Az agyam penge …. na jól van, némi túlzással…
Nem bosszankodom bizonyos dolgokon.
Talán még jobban alszom is….

Gondoltam, hogy utánajárok, -ha nálam ilyen hihetetlen jó eredményt ért el egy féktelen hahotázás, – vajon ennek mi lehet az oka?

A NEVETÉS GYÓGYÍTÁSI, MENTÁLHIGIÉNIÉS ESZKÖZ.

Évente 6205-ször nevetünk: egy felnőtt egy nap alatt átlagosan 17-szer nevet.
Ez persze semmi a gyerekek napi 40-es átlagához képest. Így tudtunkon kívül naponta igazodunk Nicolas de Chamfort, a 18. századi moralista híres mondásához: „azt a napot vesztegettük el leginkább, amelyen nem nevettünk”.
Rabelais, majd Kant ismerték fel elsők közt, hogy a nevetés pharmakon. A nevetést e hatása alapján a testedzéssel lehet összehasonlítani. A nevetés „belső kocogás”, mely minden szervünket megmozgatja. Ha sokat nevetünk egy nap, az még egy maratoni futásnál is többet ér.

FIGYELEM! NAGYON FONTOS!

Szív- és érrendszeri szempontból húsz másodperc intenzív nevetés megfelelhet akár három perc evezésnek vagy sebes gyaloglásnak!
Nevetéskor megemelkedik a pulzus és a vérnyomás, felgyorsul a vérkeringés – majd a nevetést követően a pulzus megnyugszik és a vérnyomás lecsökken.

Miként az edzésnek, a nevetésnek is két fázisát különböztethetjük meg: az arousal-fázist, amikor a szívritmus nő, és az ellazulási fázist, amikor a szív megnyugszik. Nevetés közben pulzusunk 120 BpM-et is elérhet. Tehát a nevetés megdolgoztatja a szívizmokat, fokozza a vérkeringést, így több oxigén jut el szerveinkhez.

A nevetés éppúgy eustressz (jó stressz), mint a mozgás, tehát szimpatikus idegrendszeri aktivációt vált ki, s ezt mindkét esetben pozitív érzések, esetleg eufória kísérik. Ilyenkor a stressz negatív összetevője hiányzik. A distressznél (rossz stressz) a kortizol nevű hormon szintje nő meg, méghozzá elég tartósan, és elnyomja az immunrendszert: ezért hosszú távú negatív stressznek kitéve könnyebben leszünk betegek.

Úgy tűnik, hogy a nevetés és a mozgás épp fordított hatással vannak az immunrendszerre, mint a distresszek. Amikor nevetünk vagy kocogunk, megnő a rákos sejteket és fertőző ágenseket, pl. vírusokat elpusztító természetes ölősejtek száma. Ha szívből nevetünk, ez úgy modulálja az immunrendszer összetevőit, mint egy karmester a zenekart. Ráadásul ezek a változások elég tartósak: egy kiadós nevetés után több óráig is fennmaradnak. A stressz olykor álmatlansághoz vezet – a nevetés ebből is kigyógyíthat.
További egyezés a mozgás és a nevetés közt, hogy mindkettő fájdalomcsillapító, mivel felszabadítják a belső opiátokat, pl. az endorfinokat.

MELYEK A NEVETÉS OKAI?

motivacio

Nehéz eldönteni, mivel a nevetés eredete jórészt tudattalan.
És a nevetés célja? Van-e egyáltalán – vagy a nevetés öncélú? Az evolúciós pszichológia szerint kellett, hogy legyen valamilyen funkciója, ezért szelektálódhatott – miként sok más magatartás is.
A nevetésben részt vevő ősi agyterületek (pl. jutalmazó központ) valóban evolúciós eredetre utalnak.

HOGYAN ALAKULHATOTT KI A SPECIÁLISAN EMBERI NEVETÉS?

Egy alföld Afrikában, 50 000 évvel ezelőtt. Homók egy csoportja az éj leszálltakor a tűz köré gyűlik. Hirtelen egy reccsenés a fűben: mindenki lemerevedik. Egy homo óvatosan a zaj irányába közelít, majd felfedezi, hogy a zaj oka csupán egy aprócska rágcsáló: ekkor hatalmas nevetésben tör ki. A jelenet az úgynevezett vaklárma elméletet illusztrálja, amelyet 1998-ban tett közzé Vilayanur Ramachandran (San Diego-i Egyetem, USA) idegtudományi professzor.
A nevetést tehát egy váratlan esemény váltja ki, amelynek fényében az összes megelőző tényt újra kell értelmezni. De ez sem elég: hiszen így minden tudományos felfedezés vagy paradigmaváltás vicces volna! Még valami kell: az újraértelmezés, az új modell inkonzekvens kell, hogy legyen: nincs valódi veszély. Vaklárma.

MI ENNEK AZ EVOLÚCIÓS HASZNA?

Mit csinálsz a nevetés e ritmikus sztakkátó-hangjával? Értésére adod a rokonaidnak, akik osztoznak génjeid egy részében, hogy ne vesztegessék rád értékes energiáikat, ne siessenek a segítségedre: nincs valós veszély, minden rendben. Tehát ez a természet OK-jele. Ily módon két alkotóelem szükséges a nevetéshez.
Először az agy egyik része – az amygdala – lehetséges veszélyt jelez: „Úristen, mi ez? Csak nem egy ragadozó?”, de mindjárt a következő pillanatban válaszol az anterior cingulum: „Nincs is itt semmi veszélyes, csak egy apró állatka”. Ez a kis jelenet lehetne a „sok hűhó semmiért” őse.

Mindezt megerősíti, hogy a humor gyakran maga is egyfajta agresszió: a kinevetést szinte támadásként is fel lehet fogni. Egyes vadászó-gyűjtögető társadalmakban a humor kifejezetten szadisztikus-kárörvendő jelleget ölthet: azon nevetnek, ha a másikat baleset vagy szerencsétlenség éri.

Raymond Hames antropológusról mesélik például a következőt. Mikor az Amazonas őserdejében a ye’kwanák körében élt, egyszer egy kunyhóba érve beverte a fejét a keresztrúdba, a földre zuhant és erősen vérzett, miközben vonaglott fájdalmában. Meglepve észlelte, hogy a körülötte álló ye’kwanák kétrét görnyedtek a röhögéstől.
Ám saját kultúrkörünkben is találkozunk a durva káröröm jelenségéve.
Például nevetünk egy férfin, aki mechanikusan követ a tekintetével egy csinos nőt, és közben beveri a fejét egy oszlopba; vagy A modern idők Chaplinjén, aki továbbra is meghúzza a csavarokat, pedig már nem dolgozik a futószalag mellett. Az ember mindkét esetben mechanikusan, robotként viselkedik.

HOMLOKLEBENY ÉS NEVETÉS, AVAGY AMI IGAZÁN EMBERI A NEVETÉSÜNKBEN.

A nevetés képessége “előhúrozott”, tehát az ehhez szükséges idegpályák velünk születetten jelen vannak. E pályákat amerikai és német neurológusok azonosították agyi képalkotó eljárással. Megállapították, hogy nevetéskor nem egyetlen agyi zóna aktiválódik, hanem egy teljes neurális kör, amely sok agyterületen fut át. Ha viccet hallunk, mintha csak megcsiklandozták volna idegsejtjeinket.

VAJON SOKAN MIÉRT NEM ÉRTIK MEG A VICCET?

A nevetés neurális köre a jobb félteke ventromediális prefrontális (VMPF) részéből indul (szem fölötti rész a homloklebenyben): ennek segítségével a komikus helyzeteket, a pár vonással ábrázolt karikatúrákat „egészekként” fogjuk fel – ha viszont elkezdjük kihámozni, miért viccesek ezek, a komikus hatás eltűnik, és vele együtt a nevetés is. Neurológusok észrevették, hogy akiknél a jobb oldali VMPF sérült, nem értik a viccet, a szójátékot, sőt némelyiküknél a nevetés teljesen eltűnik. A VMPF csak akkor aktiválódik, ha a viccet valóban humorosnak találjuk: segít tehát a vicc viccként való felfogásában.

A VMPF közvetlen összeköttetésben áll az örömérzésért felelős ősi agyi rendszerrel, a „jutalmazási körrel”. Ez utóbbi szerepét bizonyították kaliforniai kutatók: a kísérleti alanyoknak vicclapokból válogatott karikatúrákat mutattak, miközben fMRI-vel (funkcionális mágneses rezonancia készülék; agyi képalkotó eljárás) vizsgálták az agyukban bekövetkező változásokat.

Kiderült, hogy ugyanazok a jutalmazó pályák aktiválódtak, mint a kokain, a pénz hatására, vagy egy szeretett személy megpillantásakor. Az egyik legfőbb jutalmazó központot, a nucleus accumbenst valósággal elárasztotta az euforizáló hatású dopamin.
Később az is kiderült, hogy a nevetés szó szerint megváltoztatja világlátásunkat. Jack Pettigrew (Queensland Egyetem, Ausztrália) és csoportja azt mutatta ki, hogy a nevetés módosítja a vizuális észlelést.
Pettigrew szerint ilyenkor egyszerre látunk mindkét féltekénkkel: a jókedv e pillanataira tehát egy különleges agyi állapot jellemző.

A NEVETÉS FELSZABADÍT.

Hirtelen kitörhetnek belőlünk visszatartott feszültségek, akár olyan oda nem illő helyzetekben is, mint az esküvő vagy a temetés. Charles Dickenst például gyakran elvezették a temetésekről. A Monsieur Dick című könyvben olvashatjuk, hogy Thackeray temetésén is röhögőgörcsöt kapott Dickens: milyen groteszk, hogy az csak ott fekszik kiterítve!… Majd összecsuklott a nevetéstől, és – legalábbis a regény szerint – rá 48 órára már ő is halott volt.

De nevethetünk veszély-, krízis-, sőt katasztrófahelyzetekben is. Túlélők mesélik, hogy a második világháború alatt, amikor óvóhelyeken bújtak meg, miközben körülöttük hullottak a bombák, váratlanul kitört belőlük a nevetés.

A nevetés nemcsak a mi egészségünket szolgálja, hanem csoportokét, egész társadalmakét is. Sőt, a nevetés alapvetően és eredendően társas: sokkal inkább nevetünk egymásnak, mint magunknak.

Végül az én egyedi és kiváltságos gyógymódom: mindennap jön egy hahotázást kiváltó telefonhívás az egészségem érdekében.

Mit gondolsz?

Fogsz-e nevetni harsányan, felszabadultan, ahogy csak egy kisgyerek tud úgy “istenigazából”?
Mindezek tükrében remélem, hogy igen!

Forrás: Tudomány/Sience

Suri Éva

Suri Éva

tréner szerző, szerkesztő

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban. Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok. Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

A motiváció katalizátora a sikereidnek

A motiváció katalizátora a sikereidnek

Csak a belső motiváció szítja fel bennünk a tüzet!

De ezt a belső tüzet nem üres motivációs közhelyek olvasásával és “hipp-hipp hurrá optimizmus” előadások meghallgatásával érjük el!

A tartós motivációt az önmagunkon való dolgozás fogja megadni.

Ez egy hosszú folyamat! Kitartást és elszántságot követel meg tőlünk. Annak biztos és bizonyított tudását, hogy mindezt hogyan, milyen módszerekkel érhetjük el.
De hogyan érhetjük mindezt el?
Miért akarunk egyre többet és többet?
Vajon miért nem jutunk el oda, ahova szeretnénk?

MI HAJT BENNÜNKET ELŐRE?

A célunk elérése, a szenvedély vagy a cselekvés öröme? Az örömteli, boldogabb életre való kívánságunk?
Vagy a sikertelenség, a veszteség, a fájdalom elkerülésére való törekvésünk?
Ezért fontos tudatosítani magunkban, hogy a motiváció életünk és vállalkozásunk sarokköve!

MIT JELENT A VALÓDI SIKER?

Ezt mindenki másképp fogalmazza meg.

Saját véleményem és tapasztalatom szerint a siker nem más, mint egy sikeres élet.

A sikeres élet magában foglalja a sikeres vállalkozást is.

Élvezzük az életet harmóniában, szeretetben, örömben és boldogságban.
Ha megleljük lelki békénket.
Ha ideális a társkapcsolatunk.
Ha nem szűkölködünk az anyagiakban.
Ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen? Első látásra igen, úgy tűnik.

Ha elégedetlen vagy életeddel, vállalkozásod sikerével, akkor hol van az a pont, amikor azt kiáltod magadnak:

ELÉG VOLT!

 

 

Többre vagyok képes!

Miért nem cselekszem már végre valami mást?
Miért nem eredményes nálam a guruk által javasolt módszerek?
Jól menő vállalkozást akarok!
Teljes életet szeretnék!
És mi az, ami visszatart engem?
Saját magad. Lelked börtöne.
Elég volt! El kell indulnom! De vajon melyik utat válasszam?

Minden ember keresi a siker kulcsát.

Minden vállalkozó szeretne kiugróan magas teljesítményt elérni. Szeretne azok közé tartozni, akikre felnéznek, akik számukra etalon. Azok közé tartozni, akik már a tudás birtokában vannak. A többségnél azonban nem ez a helyzet. Jó esetben az önfejlesztő irodalmat elejétől végéig kiolvasták. Jóleső érzéssel olvasgatják a motivációs idézeteket. Az eredmény? Van, akinél van, de van, akinél nincs.

Vajon miért?

Mert nem elég elolvasni és megérteni, hanem a magunkévá kell tenni és a mindennapi tevékenységünket ennek szellemében végezni, és életünket e tudás alapján élni.

A legtöbbünk számára ez a legnehezebb kihívás. Mint ahogy nekünk is vannak érzelmeink, a vállalkozásunknak is van egy belső mentális oldala. Ez határoz meg mindent! És ez a mentális oldal mindenkinél más-és más. Nincs két egyforma beállítottságú ember, jó ha ezt tudomásul vesszük.

Mindannyian különböző és egyedi képességekkel rendelkezünk.

Egyéni és vállalkozói sikerünk fontos záloga, hogy megtaláljuk és felszínre hozzuk azokat a rejtett képességeket, amik csak bennünk található.

Viszont előbb-utóbb mindenki, akár magánszemélyként, akár vállalkozóként éli az életét, eljut arra a pontra, amikor már úgy érzi megfáradt, elfogyott a lelkesedése és ez az érzés rányomja bélyegét a mindennapi tevékenységére is.

Mára már tudományosan bizonyított tény az is, hogy időnként motivációra mindenkinek szüksége van. Teljesen mindegy, hogy magánszemélyként kerülünk olyan helyzetbe, hogy jól jönne némi külső megerősítés, akár vállalkozóként időnként térdre kényszerülünk, és jól esne bizony egy-két biztató szó.

Még a siker csúcsán lévőknek is szükségük van motivációra.

Ők azonban megkapják. Úgy részesülnek belőle, hogy még csak észre sem veszik.Benne vannak egy sikerspirálban.

Megkapják saját önértékelésük által.
Megkapják egójuk által.
Megkapják mások elismeréseként.
Ide kell eljuttatnunk magunkat is!

De hiába olvasunk rengeteg önfejlesztő könyvet, magunkévá teszünk oly sok mostanában divatos irányzatokat, sokaknak mégsem sikerül magukévá tenni a benne foglaltakat. Őszintén, ha így lenne, akkor mindenki a siker csúcsát verdesné.

Van aki bevallja, van aki nem.

Ez különösen igaz és fontos, ha vállalkozóként tevékenykedsz.
Ahhoz, hogy az életünk, a teljesítményünk kiemelkedően magas legyen, négy érzelmi hullámot kell meglovagolnunk.

Kezdetben vala az első erőteljes hullám: a MOTIVÁCIÓ.

Ha ez sikerült akár külső segítséggel, akár belső, saját magad által generált belső motivációval, akkor jön a második hullám az INSPIRÁCIÓ.

Itt már nincs nagy gond, egy folyamatos inspirált, lelkes állapotban teszed a dolgodat. Kreatívnak kell lenned, hogy az inspirációd szárnyra kapjon.

Észrevétlenül már lovagolod is a harmadik, a SIKER hullámát, amikor is kezd beérni a gyümölcs, a belső motivációd által.

Ha mindezzel megvagy, akkor már kitűzheted az átmeneti győzelmi zászlót. ELÉGEDETT VAGY.

Büszke vagy magadra, a teljesítményedre. Az életed bármely területén elért eredményeidre. Büszke vagy a boldogságodra, az örömödre.

Legyél is büszke, de közben azért azt is tudd, hogy ez csak egy ÁtMENETI ÁLLAPOT!

RENDÜLETLENÜL KELL TENNI AZÉRT, HOGY FOLYAMATOS MOTIVÁLT ÁLLAPOTBAN LEGYÉL.

 

 

Könnyű ezt megtartani? Nem.

Mert bárhogyan is szeretnénk, a kedélyállapotunk időnként nem csak hullámzik, de egyenesen viharos erővel támad.

A motivációnk akár egy libikóka; egyszer fenn, egyszer lenn találja magát a béke feneke alatt.

Vajon miért van ez így?

MERT MOTIVÁCIÓ LEGFŐBB MOZGATÓRUGÓJA VAGY GÁTLÓJA MINDIG EGY ÉRZELEM!
És mi mindannyian az érzelmeink rabságában vergődünk.

MIBŐL KELETKEZHETNEK EZEK AZ ÉRZELMEK?

hangulati ingadozásainkból
kudarctűrő képességünk hiányából
önismeretünk hiányából
mások többre értékeléséből
tehetetlenségi érzésből
környezeti hatásokból

MIT FOG MINDEZ EREDMÉNYEZNI?

egy folyamatos frusztrált állapotot
gyenge minőségű életet
sikertelen vállalkozást
önsajnálatot
anyagi veszteséget
és ami a legszörnyűbb, mivel minden mindennel összefügg, elindul egy bukóspirál…és ki tudja hol áll meg…
Egyedül nem megy? Vagy nagyon nehezen és sok kitérővel?

Ha nem boldogulsz önmagad menedzselésével, akkor meríts erőt ebből az oldalból. A bejegyzések, a tréningek segíteni fognak abban, hogyan ismerd fel, erősítsd és használd azokat a képességeidet, aminek még csak tudatában sem vagy.

Életünkben leginkább arra van szükségünk, hogy legyen valaki aki rábír, hogy megtegyük amire képesek vagyunk.

Ralph Waldo Emerson

Az emberi természet nem sokat változott. Emerson közel 130 éve tette ezt a megállapítását, de a mai rohanó világunkban is éppúgy megállja a helyét! Sőt, most van csak igazán szükség rá!

Azon munkálkodom, hogy ne csak idézeteket olvass, féligazságokat tudj magadénak. Tanulj módszereket, edződj, gondolkodj, és rábírjalak arra, hogy megtedd azt, amire képes vagy!

Bizonyára rengeteg terved, célod van, amit meg akarsz valósítani. De sokszor úgy érzed, hogy nem haladsz előre. Időnként elfog a lelki tehetetlenség.

Ha úgy érzed, lelkierőre, önmagad mélyebb megértésére van szükséged, akkor töltsd le az

INGYENES MINITRÉNINGET!

Suri Éva

Suri Éva

szerző, szerkesztő, tréner

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban. Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok. Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

Mi a különbség a te sikered és Fa Nándor sikere között?

Mi a különbség a te sikered és Fa Nándor sikere között?

Tényleg mi a különbség közted és Fa Nándor sikere között?

Elvileg semmi.


Fa Nándor a hazai fejlesztésű és építésű Spirit of Hungary-vel 93 nap 22 óra 52 perc és 9 másodperc alatt vitorlázta körbe a bolygót – ez a legjobb földkerülő eredménye. A 27 850 mérföldes (50 130 kilométer) távot 12,35 csomós (22 km/óra) átlagsebességgel teljesítette.

Több gondolat is felmerült bennem a hír kapcsán. Azon túlmenően, hogy őszintén gratulálok hozzá.

 

Vajon van-e az embereknek példaképük?

 

Ismerős a szlogen? „Vegyél példát róla” Sokszor hallhattuk ezt a kijelentést már gyermekkorunkban is. Ráadásul nem jó érzést keltett bennük a „bezzeg” érzés.
Régen nagy divat volt, hogy mindenkinek volt egy példaképe. Őrá akart hasonlítani, olyan teljesítményt akart elérni, úgy akart élni…… és sorolhatnám.
Vajon sikeres volt-e ez a példakép felállítás minden esetben? Kötve hiszem….
Pontosan azért, mert a példakép személyisége, attitűdje lehet, hogy merőben más volt a miénknél.

Bevallom, nekem nincs példaképem. Nem volt és soha nem is lesz.
Miért?

Mert nagyon is jól ismerem magamat. Számomra ez gyenge utánzása lenne a példaképnek.

DE.

Elismerem az egyes emberek teljesítményét, kivételes képességeit, és tisztelettel fejet hajtok előttük. Azt is bevallom, hogy mint a puzzle-ban összerakom azokat a tulajdonságaikat, amik az én személyiségemmel passzolnak és latba vetem ezeket. Egy az egyben lemásolni balgaság lenne, hisz ellenkezne a saját beállítottságommal.
Te is csak így lennél vele….

 

Viszont vannak olyan tulajdonságok, érzések, viselkedési formák, amik nélkülözhetetlenek a sikerhez, és amit bárki tud alkalmazni, személyiségétől függetlenül.

Mi az a szemlélet, gondolkodásmód, habitus, aminek alapján az emberek bármivel is foglalkoznak, kimagasló sikereket érhetnek el.

Az aktualitás miatt most Fa Nándort hozom fel példaként.

Melyek azok a tulajdonságai, amik ilyen hihetetlen tettekre bírják még 63 évesen is?

A teljesség igénye nélkül:

  • Kitartás
  • Küzdőszellem
  • Cél
  • Felkészültség
  • Szenvedély
  • Tudatosság

Volt egy konkrét célja.

 

A világ legnehezebbnek tartott viadalán csúcsnak számító 10 ország 29 hajósával megküzdeni 40 ezer km-es távon. Elindulni a harmadik Vendée Globe-ján , egyedül egy 60 lábas (18 m) hajóval, kikötés és külső segítség nélkül körbehajózni a bolygót.

A szenvedélye:

Ülhetett volna az elmúlt sikeres évek babérjain. De fűtötte a szenvedélye, a küzdő szelleme. Meg kellett küzdenie az új generációs vitorlásokkal, azokkal a vitorlásokkal, melyek az első négy helyen végeztek.

 

A kitartása:

Úgy vélem, hogy az eredményei önmagukért beszélnek. Ezen a hosszú úton minden bizonnyal számos nehézséggel kellett megküzdenie. Feladta?

 

A tudatossága:

éveken keresztül építette,fejlesztette hajóját, tudatosan készült a jövőbeni versenyekre.

 

A pozitív szemlélete:

Fa Nándor a pályafutása csúcspontjának nevezte, hogy 63 évesen 93 nap alatt teljesítette a Vendée Globe szóló földkerülő vitorlásversenyt, s a nyolcadik helyen ért célba.
“Egyben vagyunk szerencsére, én is és a hajó is, bár a hajón a fáradás jelei mutatkoznak, egy 28 ezer mérföldes út során elhasználódik a kötélzet, az elektronika.
Az én lelkemben viszont hatalmas felszabadultságot okozott a fogadtatás, a sok ember, olyan pozitív élményeket élek át, amilyeneket eddig nem”

– nyilatkozott az MTI-nek a magyar hajós már a partra szállás és a szervezők részére adott első kötelező ünneplés, valamit a színpadi megjelenés után. Fa Nándor kisebb táncot járt a pódiumon, a nézők tapsa és éljenzése közepette.

A büszkesége:

igen is, ki merte jelenteni, hogy büszke. Sajnos a mai felfogás és trend szerint sokan a büszkeség érzését az egoizmussal keverik össze. Mintha a büszkeség valamilyen szitokszó lenne.
Van egy-két dolog, amire rendkívül büszke vagyok. Az egyik, hogy 100 napon belül célba értem, ez a 93 nap nagyon jó. A másik, hogy az árbócot nem kellett javítani, egyszer sem kellett megmásznom, s ezt az árbócot én készítettem. A harmadik, hogy a hajótestnek semmi baja, megbízhatóan teljesített. És persze ott a nyolcadik hely. Előzetesen azt mondtam volna, ha a 15 között végzek, az már nagyon jó eredmény. Ehhez képest a nyolcadik hely extrém jó.” – fogalmazott a székesfehérvári sportember, utalva arra, hogy új generációs, többek között a sebességet jelentősen növelő támasztóuszonnyal felszerelt vitorlásokkal – az első négy helyen ilyen hajó végzett – kellett felvennie a versenyt.

 

Légy te is büszke a saját teljesítményedre! Ne is rejtsd véka alá, hisz a büszkeség érzéséből keletkezik a sikerspirál. Erről már írtam ebben a cikkben is.

 

A víziója:

Az MTI-nek arra a kérdésére, hogy gondolkozott-e már a folytatáson, azt mondta: “az agyamban már összeállt egy új hajó virtuális terve”.

“De azt a hajót már nem fogom megépíteni. A mostani út annyi energiát emésztett fel, hogy csoda, hogy volt bennem ennyi.” – válaszolta Fa Nándor, aki 63 évével a verseny rekordere lett, ennyi idősen még senkinek sem sikerült végigvitorláznia a Vendée Globe-ot.

Nos, ezt az egy kijelentését fenntartással fogadom mivel, mint ahogy említette, az új hajó virtuális terve már kész van a fejében. Ezekkel a tulajdonságaival, amiket fent említettem, nem fog megállni….

A 63 év nem akadály. Sőt példaérték lehet sokaknak, akik leírják magukat ebben a korban. Erről szóló írásomat itt találod.

Úgy vélem, hogy ezekkel az emberi tulajdonságokkal – amik fejleszthetők- nem lehet kikerülni a sikert.

 

Fotók:
Spirit of Hungary, Christophe Favreau, Oliver Blanchet/Vendeé Globe

Emlékszel-e még arra, hogy milyen voltál 10-15 évvel ezelőtt?

Emlékszel-e még arra, hogy milyen voltál 10-15 évvel ezelőtt?

Életünk minden pillanatában döntéseket hozunk, melyek alapvetően befolyásolják az életét annak, akik lenni szeretnénk.

Aztán mikor azzá váltunk, korábbi döntéseink sokszor csalódást okoznak. A fiatalok ilyenkor költenek komoly összegeket tetoválásaik eltávolítására, melyekre kamaszként még komoly pénzeket adtak ki.

A középkorúak sietve válnak el azoktól, akikkel fiatalként még sietve kötöttek házasságot. Az idősebbek keményen dolgoznak, hogy elveszítsék azt, aminek megszerzéséért középkorúan keményen dolgoztak.

 

Vajon miért hozunk olyan döntéseket, melyeket a jövőbeni énünk ilyen gyakran megbán?

Nos, az egyik ok, hogy van egy alapvető tévhitünk az idő hatalmával kapcsolatban. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy életünk során a változás üteme lassul.

Mintha a gyerekeink pillanatok alatt változnának, miközben szüleink csak évek alatt.

De vajon melyik az a mágikus pillanata az életnek, amikor az élet vágtából araszolásba vált? A kamaszkor? Amikor középkorúak vagyunk? Vagy amikor még idősebbek?

A válasz, mint kiderült a legtöbb ember számára: a jelen pillanata, akárhol is történik éppen.

Mindannyian egy ábrándba ringatjuk magunkat. Abba, hogy történetünk, személyes történetünk épp most ér véget. Hogy mostanában válunk azzá az emberré, aki mindig is lenni akartunk, és aki az életünk hátralevő részében is leszünk.

Íme egy kutatás az emberek által vallott személyes értékek időbeli változásairól. Azt is megtudjuk, hogy az idő múlásával, – ahogy idősebbek leszünk – az értékek fontossági sorrendje is megváltozik.

 

Hogyan?

 

A kutatás során az emberek ezreinek felét arra kérték, mondják meg, hogy értékeik mennyit fognak változni a következő 10 évben. A  csoport másik felét, hogy mennyit változtak értékeik az előző 10 során.

Ez egy igazán érdekes elemzést tett lehetővé, mivel összehasonlíthatóvá váltak pl. a 18 évesek előzetes becslései a 28 évesek utólagos tapasztalataival. Emellett a teljes élet elemezhetővé vált.

 

Az eredmény:

Tényleg igaz, hogy a változás lassul, ahogy öregszünk. De ugyanakkor tévedünk, mert korántsem lassul annyira, mint gondoljuk. A 18-68 éves korcsoportban az emberek jócskán alábecsülték, hogy mekkora változást fognak tapasztalni a következő 10 évben. Ez a befejezett történet illúziója…

Vegyük például a személyiséget:

 

A személyiségnek 5 alapvető dimenziója van: (ami folyamatosan változhat)

  • neuricitás
  • tapasztalatokra való nyitottság
  • együttműködés
  • extraverzió
  • lelkiismeretesség

Az újabb megkérdezések szerint:

az emberek mekkora változásra számítanak a következő 10 évben, és mennyit változtak az elmúlt 10 évben?

Ugyan a változás mértéke lassul az idő múlásával, az emberek mégis minden korcsoportban alábecsülik, hogy mennyit fog változni a személyiségük a következő 10 évben.

Ám ez nemcsak az értékekhez és a személyiséghez hasonló, múlandó dolgokkal van így. Érdeklődhetünk az emberek kedvelt és nem kedvelt dolgai, alapvető preferenciájuk alapján is.

Megkérdezhetjük, hogy mivel töltik legszívesebben a szabadidejüket, mi a kedvenc hobbijuk, milyen zenét szeretnek…stb.

Ha a kérdések körébe bevont emberek felét megkérdezzük, hogy változni fog-e ez a következő 10 évben, a másik felét, hogy változott-e az elmúlt 10 évben, akkor az eredmény:

Az emberek úgy gondolják, hogy 10 év múlva is ugyanez lesz, miközben a 10 évvel idősebbek mind azt mondják, hogy tulajdonképpen sok minden megváltozott, akár a szabadidejüket, a hobbijukat, a zenei ízlésüket, a barátaikat tekintve.

 

Számít-e ez egyáltalán valamit?

Igen.

 

Jelentősen torzítja a döntéshozatalt. Sokszor túlértékeljük a lehetőségeket, ha az aktuális preferenciánkat követjük, mert felülbecsüljük a maradandóságunkat.

Hogy miért van ez így?

 

Azért, mert könnyen emlékszünk dolgokra, elképzelni viszont csak nehezen tudjuk őket.

Legtöbben fel tudjuk idézni, kik voltunk 10 éve, de nehéz elképzelnünk azt, hogy kik szeretnénk lenni 10 év múlva. Aztán tévesen azt hisszük, hogy mivel nehéz elképzelnünk, bizonyára nem is leszünk olyanok.

Az a sajnálkozás, mikor az emberek azt mondják: “el sem tudom képzelni”, általában a saját képzeletük elégtelen működéséről szól, nem pedig annak az eseménynek a valószínűtlenségéről, melyről éppen szó van.

Az időnek hatalmas ereje van: átalakítja a fontossági sorrendet, formálja az értékeinket, változtatja a személyiséget.

Úgy tűnik elfogadjuk a tényt, de csak utólag.

Visszapillantva ébredünk rá, hogy mennyit változtunk egyetlen évtized alatt. Mintha a legtöbbünk számára a jelen egy varázslatos pillanat volna, egy vízválasztó az idővonalon. Egy pillanat, amikor önmagunkká válunk.

Az emberi lények befejezetlen alkotások, melyekről sokan tévesen azt feltételezik, hogy már készen vannak.

 

A személyek, akik most épp mi vagyunk, pont olyan átmenetiek, múlandóak és ideiglenesek, akár az összes valaha élt ember.

Egyetlen állandó dolog van az életünkben: a változás.

 

A bejegyzés forrása: Dan Gilbert TED előadása.

A Harvard nem véletlenül a világ egyik legjobb egyeteme, nem túlzás azt állítani, hogy a kutatók krémje van ott státuszban. Dan Gilbert is a harvardi kutatógárdát erősíti, akinek az elmélete szerint a boldogság elérésnek fő akadálya a fejünkben keresendő: agyunk – azáltal, hogy számos alkalommal torzítja az önmagunkkal kapcsolatos elképzeléseinket – szisztematikusan rosszul méri fel, mi tesz minket boldoggá. Gilbert álláspontját számos kutatási eredmény is alátámasztotta az elmúlt években.

Ebben az előadásában is egy hasonló torzítást mutat be: azt a tévhitet, miszerint életünk során nem sokat változunk, legyen szó ízlésről, barátokról, hobbiról.

A neves szerző és professzor ezen az előadáson alig hét perc alatt ráébreszt, hogy milyen mértékben alábecsüljük a bennünk végbemenő változások sebességét – és ezáltal alábecsüljük azt is, hogy mennyire vagyunk képesek önnön elhatározásunkból változtatni egyes tulajdonságainkon, szokásainkon.

Itt tudod eredetiben is megnézni:

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com