A lúzer és az érzelmi intelligencia

A lúzer és az érzelmi intelligencia

A lúzer és az érzelmi intelligencia

Ki mondhatja el magáról, hogy időnként nem érezte már magát lúzernek? Szerintem senki. Ha őszintén a szívünkre tesszük a kezünket és nem hazudunk saját maguknak, akkor bizony be kell vallanunk, hogy időnként beleestünk mi is a lúzerség gödrébe.

 Az, hogy folyamatosan hibázunk egyáltalán nem baj, mert tanulni tudunk belőle.

A magas érzelmi intelligenciával

rendelkező személyek esetében mindenképpen.

Bennük megvan az a nélkülözhetetlen képesség, hogy lúzerségük egyszer vagy kétszer tör felszínre.

 De mi van azokkal, akik a faltörő kos szerepét játsszák, újra és újra azokat a hibákat követik el? Innen üzenem, hogy ők a lúzerek, a megrögzött gondolkodás módjuknak köszönhetően.

 Amikor hibázunk, nehéz bevallani mások, de főképpen önmagunk előtt, mert ez aláássa az önértékelésünket. Mégis meg kell tenni ezt a fontos lépést, különben csapdába kerülünk: újra és újra fejjel mehetünk a falnak.

 A Michigani Egyetem pszichológusai kutatásaik eredményeképpen arra jutottak, hogy a hibákat illetően az emberek két nagy csoportra oszthatók. Az egyikbe azok tartoznak, akiknek rögzült a szemléletmódjuk, nevezetesen: amikor hibáznak, azt mondják, hagyjuk, nincs mit tenni, ez nekem már sosem fog menni.

A másik csoport tagjainak viszont fejlett a szemléletmódjuk.
Izmos érzelmi intelligenciával rendelkeznek.

 A reakciójuk nem a rezignált beletörődés a lúzerségbe, hanem komolyan elgondolkodnak azon, hogy mit csináltak rosszul. Ezt egyfajta figyelmeztetésnek veszik, hogy még véletlenül se kövessék el ugyanazt a hibát.

 

 

Természetesen a magas érzelmi intelligenciával rendelkezők sem tökéletesek, ezért lehet, hogy még párszor hibázni fognak, de szembe néznek a következményekkel, levonják a tanulságot, hogy legközelebb mire figyeljenek.
Ezért képesek boldogulni, mivel ezt a tudást felhasználják a továbbiakban.

 Akik nem rendelkeznek erős érzelmi intelligenciával, és mélyen rögzült a szemléletmódjuk, arra vannak kárhoztatva, hogy újra és újra ugyanazt a hibákat kövessék el. Egyszerűen nem hajlandók beismerni a korábbi kudarcaikat és szembenézni a következményekkel. Igazi struccpolitika.

 

Álljon itt Dr. Travis Bradberry összefoglalója arról a 7 alapvető hibáról, ami a fejlett érzelmi intelligenciájú emberek életükben csak egyszer követnek el.

 

1. Azt feltételezni, hogy valami vagy valaki olyan jó, hogy az már nem is igaz

 

Vannak emberek, akik annyira karizmatikusak és magabiztosak, hogy úgy tűnik, muszáj követni őket. Folyton a sikereikről beszélnek, meg arról, hogy mindenki rajong értük, és azzal kecsegtetnek, hogy számtalan lehetőséget tudnak kínálni. Néhány ember esetében ez valóban így van, de azért ők elég ritkán fordulnak elő. Az okos embert elég egyszer becsapni, és soha többet nem fogja elhinni, hogy egy ajánlat annyira jó lehet, hogy szinte már nem is igaz.

 

A naivitás és az odafigyelés hiánya katasztrofális következményekhez vezethet. Az okos emberek komoly kérdéseket tesznek fel, mielőtt elköteleznék magukat, mert tudják, hogy senki, önmagukat is beleértve, nem lehet olyan jó, amilyennek látszik.

 

2. Folyamatosan ugyanazt csinálni, és azt várni, hogy más legyen az eredmény

 

Az őrültség jele, ha valaki ugyanazt csinálja, és azt várja, hogy más legyen az eredmény, mondta Albert Einstein. A mondás közismert, mégis az lehet a benyomásunk, rengetegen gondolják úgy, hogy kettő meg kettő egyszer talán öt lehet. Az okos emberek is beleeshetnek ebbe a csapdába, de csak egyszer.

Egyszerű: ha ugyanaz marad a megközelítés, az eredmény is ugyanaz lesz, hiába várjuk az ellenkezőjét. Ha más eredményre vágyunk, változtatni kell a megközelítésen, legyen az bármennyire fájdalmas.

 

3. Azonnali jutalmazásra vágyni

Manapság minden szinte egy szempillantás alatt történik. Az interneten azonnal meg tudjuk szerezni a szükséges információkat, valós időben nézhetünk egy polgárháborút egy másik kontinensen, hipp-hopp letöltjük a kívánt filmet vagy zeneszámot, simán videóbeszélgetést folytathatunk a külföldön élő rokonokkal.

 Hozzászoktunk, hogy minden rögtön a rendelkezésünkre áll, a fejlett érzelmi intelligenciájú emberek azonban tisztában vannak azzal, hogy nagy eredményeket csak hosszú távon, kemény munkával lehet elérni. Azt is tudják, hogyan fordíthatják hasznukra ezt a motivációt a sikerhez vezető gyötrelmes folyamat egyes szakaszaiban, mert egyszer már megtapasztalták a kudarcot, amikor azonnali jutalmazásra vágytak.

 

 

4. Nem látni a fától az erdőt

Könnyen előfordulhat, hogy annyira beborít valakit a sok feladat, hogy szem elől téveszti a végső nagy célt. Az okos embereket azonban a sok kis napi feladat sosem zavarja abban, hogy pontosan tudják, mit akarnak elérni a folyamat végén. Az élet arról szól, hogy muszáj látni a fáktól az erdőt, különben mindenki pórul jár.

 

5. A házi feladatok elhanyagolása

Bármikor közbejöhet valami, amiért ki kell hagyni egy-egy lépést egy munkafolyamatban vagy más trükkös megoldáshoz kell folyamodni. Az érzelmileg intelligens emberek tudják, hogy egyszer-kétszer az ilyesmit meg lehet úszni, de ez a hozzáállás hosszú távon gátolja őket a teljes kibontakozásban.
Ezért nem kockáztatnak, és mindig szem előtt tartják, hogy a kemény munkát és a kitartó szorgalmat semmi sem pótolhatja. Tisztában vannak vele, hogy ha elbliccelik a házi feladatot, nem tanulnak semmit, így pedig egyenes út vezet a karrierjük halálához.

 

6. Valaki másnak látszani 

Nagy a kísértés, hogy megpróbáljunk másnak látszani, mint amik vagyunk, mert ezzel meg tudunk nyerni magunknak a környezetünket, hosszú távon azonban sosem lehet ebből jól kijönni.

Az okos emberek erre azonnal rájönnek, amikor először leplezik le őket, és kiesnek a szerepükből. Sokan azonban sosem tudatosítják magukban, hogy mindenki azonnal átlát rajtuk. Nem veszik észre, hogy kapcsolatok mennek tönkre, munkák vesznek oda, lehetőségeket mulasztanak el, mert másnak akarnak látszani, mint amik valójában. Az okos emberek viszont azonnal felismerik, hogy ha boldogok és sikeresek akarnak lenni, hitelesnek kell lenniük.

 

7. Mindenkinek megfelelni

 

Egy ponton majdnem mindenki beleesik ebbe a hibába, de az okos emberek gyorsan felismerik, hogy lehetetlen mindenkinek megfelelni, mert ha megpróbálják, a végén senkinek nem tudnak megfelelni. Ehelyett megtanulják, hogy ha hatékonyak akarnak lenni, ki kell fejleszteni magukban a bátorságot ahhoz, hogy válasszanak az átgondolt meglátásaik szerint, még ha ez némelyeknek nem is fog tetszeni.

Suri Éva

Suri Éva

Motivációs filozófiák konzulense, mentor, szerző

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban. Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok. Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

Ahol találkozhattál velem

Milyen az eszményi teljesítmény állapotod?

Milyen az eszményi teljesítmény állapotod?

Milyen az eszményi teljesítmény állapotod?

Az előző cikkemben az érzelmeink teljesítményünkre való hatásairól írtam.

 

Most tovább boncolgatom a kérdést, mivel a jó teljesítmény annak eredménye, hogy jól érzed magad. Ehhez viszont ismernünk kell a különféle belső energiaállapotunkat és a hozzájuk kapcsolódó érzelmeinket.

Első körben ismerkedjünk meg az aktív és a passzív pozitív energiákkal. Ugye nem is gondoltad volna, hogy a pozitív érzés is kétféle érzelmet generál bennünk?

 

Az aktív pozitív belső energiaállapotodban

úgy érzed, hogy tele vagy energiával, tettre kész vagy, életerősnek érzed magad, és túlcsordult magabiztossággal rendelkezel.

 

Amikor ilyen lelki állapotban vagy, akkor ez egy feszültség nélküli energiát, a cselekvést és a teljesítmény örömét jelenti számodra. Tele vagy lelkesedéssel, de azért “nem szállsz el magadtól”, ura vagy önmagadnak és a helyzetnek is.
Ez most úgy hangzik, mintha ez lenne az eszményi teljesítményállapot, de ez még korántsem az. Ilyenkor a belső energia szétvet, és a test az agy nem működik tökéletes harmóniában.

A teljesítésed minőségét számos tényező befolyásolja.

Nem is gondolnád, de még az étkezésed, a légzésed, a tevékenységed környezetének, a napszaknak is befolyásoló szerepe van.
Nem nehéz belátni, hogy e tényezők között vannak olyanok is, amelyekre egyszerűen nincs ráhatásod, a kialakulásuk is véletlenszerű lehet.

Ebből következik -még mielőtt a földbe döngölnéd magad-, hogy az eszményi teljesítményállapot elérése nem csak tőled függ.
De van egy jó hírem.

 

Ezt az aktív pozitív energiaállapotodat tartósan fenn tudod tartani, ami nagyon fontos, hiszen ez lesz az eszményi teljesítményállapotodhoz vezető kapu. Persze ez még nem jelenti azt, hogyha ebben az energiaállapotodban vagy, akkor eljutsz abba az eszményi állapotodba, amikor minden pikk-pakk sikerülni fog.

Viszont az energia telt pozitív állapotodban ragyogni fogsz, megnő mások felé a kisugárzásod, sokkal könnyebb lesz a dolgod, hogy sikeresen megbirkózz az előtted álló feladatokkal. Az erőd a csúcsteljesítményt ígéri.

Azonban ez a túlfűtött pozitív érzés is rejt veszélyeket: elhamarkodott döntéseket hozol, elvakíthatja a tisztánlátásodat, nem számítod ki a cselekedeteid esetleges negatív következményeit.

Ahhoz, hogy eljuss valahová, tudnod kell, hogy hol állsz, vagyis honnan indulsz.

 

 

Amikor ilyen túlfűtött érzelmi állapotodban leledzel, csendesedj el egy kicsit és változtasd meg némileg a belső energiaállapotodat a passzív pozitív érzés irányába.

Mit is jelent ez?

 

A passzív pozitív érzés

egy fesztelen, de energiahiányos állapot.

 

 

Ilyenkor tudsz ellazulni, nyugodt és megfontolt gondolataid támadnak, könnyednek érzed magad.

Úgy érzed, hogy lebegsz, mintha vízen járnál, hogy bekerültél egy flow áramlásba.

Ebben az energiaállapotban nem ugrasz fel és hozol egetverő, sokszor az aktív pozitív energiának köszönhetően “rögtöncselekvős”, meggondolatlan döntéseket.

Az aktív belső pozitív energiaállapotodat szinkronba hozod a passzív belső pozitív energiaállapotoddal.

Amikor érezni fogod a hirtelen támadt őrült pozitív “ide nekem az oroszlánt is” érzés helyett azt a csöndes, jól eső, nyugodt érzést, hogy minden rendben lesz.

Amikor a hirtelen felbuzdulásodból nem hozol rossz döntéseket.
Amikor jól eső érzés tölt el, ha a sikeres végeredményre gondolsz.
Amikor semmi sem tud kizökkenteni ebbéli állapotodból.

Nos, ekkor mondhatjuk azt, hogy a test és az elme azonos hullámhosszon van, szimbiózisban dolgozik.

Ebben a lelkiállapotban fogj neki a cselekvésnek.

Ez lesz az eszményi teljesítőképességed!

Az eredményt garantált lesz.

 

 

 

Suri Éva

Suri Éva

Motivációs filozófiák konzulense, mentor, szerző

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban. Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok. Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

Ahol találkozhattál velem

Hogyan győzd le a halogatás rossz szokását?

Hogyan győzd le a halogatás rossz szokását?

Hogyan győzd le a halogatás rossz szokását?

A halogatás nagyrészt a bennünk lévő önuralom küzdelmét azt az általános emberi emberi érzést tükrözi, hogy pontosan megjósolhassuk, hogyan érezzük majd magunkat másnap vagy a későbbiekben.

Általában rögtön elintézünk bizonyos dolgokat, de a krónikus halogatók elkerülik a nehéz feladatokat, és szándékosan keresnek valamilyen kifogást.

 

“Nem érzem, hogy” ez az érzés elsőbbséget élvez a célokkal szemben ; ez azonban a negatív érzelmek lefelé irányuló spirálját hozza létre, ami megakadályozza a jövőbeli erőfeszítéseinket.

 

A perfectionisták gyakrabban halogatóak;

inkább késleltetve foglalkoznak vagy soha nem foglalkoznak a feladattal, mint hogy szembenézzenek azzal a lehetőséggel, hogy csökkenjen a teljesítményük, kritikát kapjanak.

A halogatók magabiztosan azt állítják, hogy jobban teljesítenek nyomás alatt, amikor már fogytán az idejük.

A kutatások viszont azt mutatják, hogy ez egyáltalán nincs így.
Ez az önbecsapás tipikus esete. A halogatók bizonyos szinten tudatában is vannak ennek.

Lehetőség van a halogatás leküzdésére – erőfeszítéssel. A viselkedés megváltoztatása sok pszichés energiát fogyaszt, és nagyon strukturált kognitív viselkedési terápiát folytat egy ilyen megközelítés.

 

Várakozunk

 

Az emberek körülbelül 20 százaléka krónikus halogató; számukra ez a viselkedés az élet minden területére kihat.

A halogatásnak több oka van.

Meglepő módon vannak olyan személyiségjegyűek vagy leginkább érzéstípusok, akik várják az utolsó pillanatot, hogy szinte egy eufórikus rohamot kapjanak, mikor teljesíteni kell egy nagyon rövid időn belül.

A második típus: az elkerülők

Halogatásuk oka a sikertelenségtől való félelem, vagy a “mások mit gondolnak” rólam szindróma.
Ezért ezek a halogatók nem tudnak döntést hozni, s ha nem hoznak döntést, akkor úgy vélik, hogy felmentést kapnak az események kimeneteléért.

Azt is vegyük figyelembe, hogy a krónikus halogatóknál – mivel ez a halogatás egy stressztényező- egészségügyi problémákhoz vezethet.
Erodálja a személyes kapcsolatokat, a munkahelyen közepes teljesítményt nyújt.

 

Ami a legfontosabb, hogy nem merik kezükbe venni saját életük felett a hatalmat, a halogatásuknak, a döntésképtelenségüknek köszönhetően.

 

Pedig még egy minimális előrelépés is segít a célunkat elérni.
Még csak nem is kell kedvelni ezt a lépést, csak csinálni, elkezdeni.

Ha tétovázunk az induláshoz, ez a halogatás.

 

Saját magunk késleltetjük a cselekvés végrehajtását, annak ellenére, hogy tudjuk, hogy ez a halogatás negatívan hathat magunkra, vagy másokra, de leginkább a céljaink elérésére.

Tegyük szívünkre a kezünket, és őszintén valljuk be, hogy mindannyian belebotlottunk már a halogatásba. Bevallom, én is.

Egy projektet kellett indítanom. Mindennap gondoltam rá, hogy majd holnap. De a holnapból holnapután lett….. s a projekt átadásáig már csak két nap volt. A gyomorgörcsön túl bizonygattam magamnak, hogy jól tudok dolgozni nyomás alatt. Ja persze. A késő éjszakába nyúló munka, a másnapi kimerültség ellenére elkészültem. De egyben dühös is voltam magamra; jobb munkát is végezhettem volna, ha korábban kezdem.

Voltál már így?

Addig nincs komoly baj, amíg egyszer-kétszer beleesünk a halogatás csapdájába. A gond ott kezdődik, ha ez a halogatás beépül a mindennapjainkba is.

 

6 lépés a halogatás legyőzésére

 

 

1. Indulj el!

Még egy minimális előrehaladás a cél felé is pozitívabb érzést generál bennünk. Tipikusan, miután elkezdtük a feladatot, felfedezzük, hogy nem is olyan “rossz”, mint ahogy azt vártuk.

Csak kezdjük el! Tegyünk egy kis lépést, a következő lépés már könnyebb lesz.

 

2. Kérj segítséget

 

Egyik ügyfelem vállalkozás indításán gondolkodott. Meglehetősen sokáig. Halogatott több hónapon keresztül, míg nem a segítségemet kérte. No, nem a vállalkozás indításának folyamatában, hanem a saját mentális hozzáállásában, a halogatásának a leküzdésére.

Példaként álljon itt, hogyan sikerült megoldania:

1. nap: létrehozott egy fájlt, és nagyon egyszerűen leírta a vállalkozása címét, a nevét, a dátumot. Tök egyszerű, egy kis semmiség volt, nem? Csak egy üres word doksi egy címmel. De a tudatalattija már elfogadta az indulást. Gratulált saját magának a kezdethez. Lám milyen pici dolog kell ahhoz, hogy már jobban érezzük magunkat…

2. nap: Néhány egyszerű ötletet leírt a vállalkozására vonatkozóan: valahol a tudat mélyén érzékelte már, hogy jéééé, dolgozom rajta. Ez az érzés ösztönözte, a lendületét továbbvitte. Tovább kutakodott a neten a vállalkozásához szükséges információkért.

 

3. nap: Egy skiccet tervezett a munkájához

4. nap: További ötletekért kutatott.

5. nap: A vállalkozásához összeállított egy részletes tervet.

6. nap: A terven finomított, összeállt egy valamire való cél.

Olyan terveket készített, amelyik legyőzte “nem tudom” és “nem akarom” érzéseit.

Kialakította magában pozitív szokásokat, ezek a szokások számos helyzetben segítettek neki.

Például:

 

– Ha unatkozni fogok, amikor ezt a feladatot végzem, akkor lélegzetet veszek, összpontosítom a figyelmemet és folytatom a munkát.”

– Ha rámtör az érzés, hogy megnézem az e-mailemet, bekukkantok a facebookra, akkor kikapcsolom a telefonomat, és folytatom az elkezdett munkát.

– Ha úgy érzem, meg kell látogatnom a konyhát egy kis nasikáért, akkor helyette elmegyek 10 percre sétálni, kiszellőztetem a fejemet. Utána még az agyam is jobban fog.

Ne tévesszen meg senkit, a vállalkozás indítása nem ilyen egyszerű feladat. De a halogatás leküzdésére, önmagunk fenékbe billentéséhez, az akaraterőnk pallérozásához ezt kellett megtenni.

 

3. Motiváció szinten tartása

 

A cél elérése érdekében aktuális motivációs szintünknek nem kell magasnak lennie ahhoz, hogy megvalósuljon – Bármit tehetünk, ha nem is érezzük magunkat motiváltnak. Az majd a feladat végzése közben meg fog jönni, a sikerélményeknek köszönhetően. A halogatás feladásának kezdete is már pozitívan befolyásolhatja motivációnkat és hozzáállásunkat.

 

4. Hozzunk létre magunkban egy növekedési gondolkodást.

 

Ez egy meggyőződés, hogy javíthatunk magunkon, képességeink kivirágzanak majd némi erőfeszítéssel és kemény munkával. A növekvő gondolkodásmód elfogadása arra ösztönözhet minket, hogy optimista módon szembenézzünk a kihívásokkal, elinduljunk és kitartsunk a céljainkért.

Beszélj magadhoz egy növekedési gondolkodású hanggal. “Sok sikeres embernek is nehéz volt elkezdeni, és leküzdeni az akadályokat az út során. Tudták kezelni a kihívásokat, legyőzni a nehézségeket…. stb.

Ne feledd, van választásod. Hogyan értelmezed a kudarcokat és kihívásokat az út során? Hogyan hangzik ez az önmagaddal folytatott egyszemélyes monológod? Hogyan tudsz ezen javítani, ha azon kapod magadat, hogy már megint negatív hangyák mászkáltak a gondolataidban?
Felismered és módosítasz.
Csak csináld.

 

5. Legyen a terved reális.

 

Mennyiségre és az időre vonatkozóan is.

A feladatot apró, kezelhető lépésekre bontsd, egy adott időkeretben.

Engedélyezz magadnak egy kis kikapcsolódást, némi jutalmat, amikor sikerült egy mérföldkövet elérned.
Kövesd nyomon az előrehaladást. Állítsd be a úgy a feladatokat és az időkeretedet, hogy az ne okozzon frusztrációt.
Kerüld el a tökéletességet, ne légy perfekcionista. Mert ez előbb-utóbb ismét a halogatáshoz fog vezetni.
Légy ésszerű a várakozásaidtól, magadtól, másoktól és a helyzettől.

 

6. Ha késésben vagy,  tudatosítsd magadban.

 

Tarts egy kis szünetet. Figyelmesen vegyél néhány mély lélegzetet. Kérdezd meg magadtól, hogyan hatott a régebbi halogatási szokásod az életedre, a kapcsolataidra, a pénzügyi jólétedre, az egész jövődre nézve. Hallgassd meg a saját lelked legmélyéről jövő válaszokat. Tudom mi lesz az….

Most pedig tedd meg a következő helyes lépést.

Suri Éva

Suri Éva

Motivációs filozófiák konzulense, mentor, szerző

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban. Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok. Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

Ahol találkozhattál velem

Sikereink és kudarcaink csíráját önmagunkban, személyiségünkben hordozzuk

Sikereink és kudarcaink csíráját önmagunkban, személyiségünkben hordozzuk

Sikereink és kudarcaink csíráját önmagunkban, személyiségünkben hordozzuk

A SZEMÉLYISÉGÜNK FANTASZTIKUS. MI ALAKÍTJUK AKKOR IS, HA NEM VAGYUNK ENNEK TUDATÁBAN.

 

Fontos tudni, hogy a személyiséget nem kívülről hozzuk, hanem önmagunkban szabadítjuk fel.

Mindenkiben meglévő valós én mindig vonzó. Mágneses hatása van. Mindig erőteljes kisugárzása van másokra. Bizonyára te is tapasztaltad már, hogy milyen hatással vagy az emberekre.

De ez fordítva is igaz. Hogy milyen hatással vannak rád más emberek. A téged körülvevő emberek alakítják, formálják a gondolkodásodat, a személyiségedet.

 

 

Ha a környezetedben olyan emberek vannak, akik lenyűgöznek, akiket tisztelni tudsz bármilyen tulajdonságukért, vagy tetteikért, akkor hamarosan te is óhatatlanul felveszed ezeket a pozitív jellemzőket.

De ha olyan emberek társaságában vagy, akik léte, társasága nem visz téged sem előre, ha nem vagy eléggé óvatos, nem figyelsz erre eléggé, észre sem veszed és már rossz irányba mennek a dolgaid. Csak kapkodod a fejed, hogy miért is történnek veled az egyre inkább rossz dolgok.

Jó ha tudod, hogy nem csak a személyes kapcsolatoknál jellemző ez, hanem a vállalkozásodban, az online közösségi és sokszor ennek légüres terében is.

 

De ha lelked legmélyén tudatában vagy annak, hogy van egy klassz személyiséged, amit tovább akarsz fejleszteni, hogy kihozd magadból az a maximumot, amit elvársz magadtól, hogy teljesebb legyen az életed, akkor már azt is tudod, hogy lesz elég bátorságod majd szelektálni a kapcsolataid között.

 

A saját személyiségünk a döntő tényező.

 

Ez egy olyan alap, amire nyugodtan építkezhetünk.

Ezt a személyiségünket soha, de soha ne rejtsük el egy másik álarc kedvéért.

Még ha úgy érezzük, hogy ez jobban állna nekünk. Mert más is ilyen. Más szerepében tetszelegve nem fogunk sikeresek és boldogok lenni, hisz szembe megyünk valós énünkkel.  Ezáltal kudarcra ítéljük magunkat, amúgy meg előbb-utóbb úgyis minden kiderül.

 

ÖNMAGAD ISMERETE ERŐT AD.

 

Segít meghatározni legfőbb céljaidat, jövőképet állít eléd. Ez a jövőkép azonban legyen csak a tied. Ne ollózd össze különféle olvasmányaidból.

Ha leülsz és hagysz magadnak elegendő időt arra, hogy végiggondold, mit is szeretnél elérni az életedben, lassan-lassan előbújik féltve őrzött valós éned. Ehhez adj időt magadnak. Nem megy egyik napról a másikra.

Ha magadra találsz, mint a gejzír tör fel majd a szenvedélyed is, hisz ez életed sava-borsa, kvintesszenciája.

Ez ad erőt neked, hogy megleld belső békéd és beteljesítsd egyedülálló sorsodat.

 

Természetesen a vágyott eredmény nem mindig jön el azonnal. Észrevétlenül fog belopakodni az életedbe, apró győzelmek formájában. Ezzel együtt eljön majd az önbecsülésed megerősödése is. Ezt senki sem tudja elvenni tőled, ez csak a tiéd.

Sajnos azonban nincs garancia a sikerre. Bárki állítja is az ellenkezőjét.

Ha van egy célunk és megértettük, hogyan is „működünk”, az még nem elég.

Egyfajta bátorságra is szükségünk van, hogy cselekedjünk, mert csak a cselekvés képes a vágyainkat, gondolatainkat, elképzeléseinket valósággá változtatni!

Vagy mást mondtak neked?

 

A CSELEKVÉSNEK EREJE VAN!

 

 

Ha tudnád milyen belső erőforrással rendelkezel, ez megadná a bátorságot, hogy önmagadra támaszkodva szembenézz a napi gondokkal, vagy bármivel, ami a lelkedet nyomja.

Ha nem bizonyosodsz meg erről az erőről, ha nem adsz lehetőséget, hogy érdekedben dolgozzék, úgy fokozatosan építgeted negatív énképedet.

Tudom, hogy hajlamosak vagyunk magunkat, a teljesítményünket, a sikereinket vagy bukásainkat más emberekhez viszonyítani. Hihetetlen károkat okozva ezzel a lelkünknek. Gondolod, hogy én nem ezt tettem? Bevallom, de igen. Ezt tettem.

Attól a pillanattól kezdve szabadítottam fel önmagamat, mikor rájöttem, hogy nem másoknak a vélt vagy valós sikereivel kell versenyeznem, hanem önmagammal. Nem a sok féltudományos és ilyen-olyan trendi tanokat követni – még ha nagyon is hihető is egy laikus számára.

Nem magamra erőszakolva olyan dolgokat, amik nem illettek valós énemhez.

Megtanultam a leckét. Megtanultam levonni a tanulságot: önmagam vélt vagy valós félelmeit kellett legyőznöm. De ezt csak akkor tudom legyőzni, ha ismerem saját magam erősségeit, és ezekre támaszkodom. Ezt kell tenned, ha tovább akarsz lépni.

Rádöbbentem, hogy a “sikeresnek” gondolt emberek közel sem olyan sikeresek, mint amilyennek mutatják magukat.

Ez a “színház az egész világ” szindróma.

Az önmagunkról táplált rossz vélemény, önmagunk lebecsülése nem érdem, hanem bűn. Ne hordozzunk magunkról olyan lelki képet, amely szerint értéktelen emberek vagyunk, de legalábbis kevesebbet érünk másoknál. Ne sajnáljuk magunkat, ne dramatizáljuk túl a helyzetünket. Persze könnyű ezt mondani, de amikor benne ülünk abban a bizonyos “valamiben”, az érzelmeink vadul dolgoznak. Nem egyszerű feladat ezt a lelki képet megváltoztatni.

 

Mégis vegyünk erőt, és inkább becsüljük magunkat.

 

Becsüljük embertársainkat. Mert a valódi önbecsülés nem a nagy tetteinkből fakadnak, nem az életben elért anyagi helyzetünktől, nem a másokra tett hatásainkból, hanem pusztán abból, hogy önmagunkat olyanként tiszteljük és becsüljük, amilyenek vagyunk a természetes adottságainkkal. Amilyennek a Teremtő megteremtett.

Ha tiszteled és becsülöd magad akkor olyan erőket szabadítasz fel bensődből, aminek még csak a tudatában sem voltál.

Ez a bensődből felszabaduló erő fog továbblendíteni a céljaid felé.

Nem hiszed? Egy próbát megér! Nem gondolod?

Ha tetszett a cikk, oszd meg másoknak is!

Köszönöm, ha csatlakozol a Facebook közösséghez! Itt megteheted!

Suri Éva

Suri Éva

Motivációs filozófiák konzulense, mentor, szerző

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban. Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok. Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

Ahol találkozhattál velem

Mindössze hat lépés és túl vagyok rajta

Mindössze hat lépés és túl vagyok rajta

Mindössze hat lépés és túl vagyok rajta

Meg kellene tenni. Mindösszesen hat lépés és túl vagyok rajta.

 

Csak hat méter.

 

Most egy tanulságos történetet hoztam nektek.

Nevezzük csak Emberünknek a hősünket.

 

Ül. Épp egy cigarettát szív. Elmélyülten tanulmányozza a kékesszürke füstöt, de gondolatai távolabb járnak. Nem túl távol… mégis Emberünk számára ennél nagyobb távolság nem létezik. Talán, ha hat méterről beszélünk mindösszesen…

 

 

Ránéz a kezében tartott csikkre, mely az utolsó füstkígyót leheli a tiszta reggeli levegőbe. „Leégett…” Nem emlékszik, mikor is gyújtotta meg. Azt tudja csak, hogy beleszívott, mert a Virginia dohány hamisíthatatlan ízét érzi a szájában.

Jóleső érzés. Életszerű.

Lassan feláll, és megpróbálja leporolni magát, nem túl nagy eredménnyel. Ujjai fekete csíkokat rajzolnak az indigókék jeans anyagára. „A harmat az oka.” Ki tudja (Ő nem), hogy mióta üldögélt a fűben ezen a gyönyörű reggelen. Észlelte a környezete szépségeit, a madárdalt, a felkelő napot, de semmi nem tudatosult igazán mindezekből. Mindegyre csak ez a hat méter járt az eszében.

 

„Meg kéne tenni. Mindösszesen hat lépés és túl vagyok rajta.”

 

Lehetetlen megmondani, mióta halogatja már ezt a döntést.

 

Végül elindul. Óvatosan, de határozottan. Egy örökkévalóság múlva megérkezik rövid útja végére… és ott áll a peremen. A szakadék lustán nyújtózik előtte, szinte egykedvűen tárja fel letűnt földtörténeti korok rétegeit Emberünk kutató szeme előtt.

„Sehol egy út, amin lejuthatnék az aljára. Megkerülni sem tudom. Mit csináljak?”

Áll a peremen és behunyja a szemét. Reggel ide, vagy oda, Emberünk holtfáradt. Belül fáradt el. Ezt a fáradtságot nem csillapíthatja semmilyen alvás. Lehunyt szemmel áll tovább a peremen. A szakadék csendben tátong a cipője orra előtt néhány centivel, mint egy nagy fogatlan száj.

Hirtelen taszítást érez hátulról. Nem túl nagyot, semmi esetre sem erőset. Picit kileng, meginog. Előre, majd hátra. A szakadék peremén a kőzetanyag épp ebben a pillanatban úgy döntött, hogy bizony az elsőkből lesznek az utolsók alapon peregni kezd… apró kavicsok indulnak görögve öngyilkos lemmingek módjára a szakadék kitárt ölének mélyére.

Emberünk hüllőagya önkéntelenül hátramenetbe kapcsol, de mindhiába. A cipők orra tehetetlenül csúszik mind közelebb és közelebb a szakadékhoz. „Lezuhanok!”

Emberünk egyszer csak rég nem hallott hangot hall:

a szíve szólalt meg, az ezerszer megtagadott. „Lépj előre!”

 

A döntés hirtelen és Emberünk számára is érthetetlen módon született meg benne:

egyik lábával valóban előrelépett. Egyenesen a szakadékba. Mégsem lepődött meg igazán, amikor tétován kereső lába szilárd anyagot ért…, mert egy híd vitt át a túlsó oldalra. Nem is igazán híd, inkább hidacska. Vagy még inkább gyilokjáró.

Eszébe jutott a régi tanítás: az igazak útja keskeny és rögös. Nem térhet ki jobbra sem, balra sem… egyenesen kell haladnia. Ez az ára annak, hogy maga mögött hagyhatta a régi, oly nagyon ismert, unalmas partot.

 

Várja a másik oldal, felfedezetlenül, teli lehetőséggel.

Csak annyit kell tennie, hogy mindig egyenesen megy tovább előre…

 

Forrás:
Carlos Castaneda
The Active Side of Infinity

suri éva

suri éva

Motivációs filozófiák konzulense, tréner, szerző, szerkesztő

 

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban.

Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok.

Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél.  Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

Mikor nevettél úgy istenigazából?

Mikor nevettél úgy istenigazából?

Mikor nevettél úgy istenigazából?

Eléggé morbid ez a kérdés.

Egy vallomással kezdem.

Azt tudni kell rólam, hogy nem vagyok nagyon komoly típus, arcomon általában mosoly, időnként széles vigyor ül. Bármi történik is velem….
Mostanában észrevettem, hogy némileg nyomott vagyok. Frusztrál, hogy időnként túlvállalom magam, stresszel, hogy nem tudok az anyagaimmal időre elkészülni. Gyomorgörcs, ha valami technikai dolgot nem tudok elsőre megérteni és pikk-pakk alkalmazni, utálom, hogy sajnos perfekcionista vagyok (vagyis sokat tökölök, bocs a kifejezésért)….. és sorolhatnám.

Rájöttem, hogy mostanában a mosoly már eltűnt a képemről, savanyú képpel, némi önsajnálattal vegyítve szomorúan bámulom a laptopot, vagy az iPadet, miközben gőzerővel kellene tennem a dolgom.
Kifogásokat kerestem, hogy miért nem haladok. Pl. köhögök és így nagyon nem megy a hangfájl elkészítése, nem tudom beindítani a soundcloudot. Mentségemre szolgál, hogy egyébként igaz is ….
Fáradtnak éreztem magamat és nyűgösnek. Betudtam a koromnak és a tavaszi fáradtságnak.

AZTÁN TÖRTÉNT VALAMI.

Akadt egy segítőm – tudtán kívül – aki nevezetesen a lányom volt. Akkor már három hete szenvedtem a megfázásos tünetekkel, és ő, a galád vette a merészséget és kifigurázta a saját anyját.
Mármint engem. Mindezt telefonon keresztül. Ami egyébként érdekes beszélgetés volt, mivel nekem egyáltalán nem volt hangom, ezért az általa feltett kérdéseket, ő rögtön meg is válaszolta.

Tette mindezt olyan “egetverő” jó humorral, hogy elkezdtem először mosolyogni, aztán nevetni és a végén a térdemet csapkodva hangtalanul hahotázni. Azóta is fáj a rekeszizmom.

És mi lett ennek a féktelen röhögésnek az eredménye?

Jobban érzem magam.
Energikusabb lettem.
Az agyam penge …. na jól van, némi túlzással…
Nem bosszankodom bizonyos dolgokon.
Talán még jobban alszom is….

Gondoltam, hogy utánajárok, -ha nálam ilyen hihetetlen jó eredményt ért el egy féktelen hahotázás, – vajon ennek mi lehet az oka?

A NEVETÉS GYÓGYÍTÁSI, MENTÁLHIGIÉNIÉS ESZKÖZ.

Évente 6205-ször nevetünk: egy felnőtt egy nap alatt átlagosan 17-szer nevet.
Ez persze semmi a gyerekek napi 40-es átlagához képest. Így tudtunkon kívül naponta igazodunk Nicolas de Chamfort, a 18. századi moralista híres mondásához: „azt a napot vesztegettük el leginkább, amelyen nem nevettünk”.
Rabelais, majd Kant ismerték fel elsők közt, hogy a nevetés pharmakon. A nevetést e hatása alapján a testedzéssel lehet összehasonlítani. A nevetés „belső kocogás”, mely minden szervünket megmozgatja. Ha sokat nevetünk egy nap, az még egy maratoni futásnál is többet ér.

FIGYELEM! NAGYON FONTOS!

Szív- és érrendszeri szempontból húsz másodperc intenzív nevetés megfelelhet akár három perc evezésnek vagy sebes gyaloglásnak!
Nevetéskor megemelkedik a pulzus és a vérnyomás, felgyorsul a vérkeringés – majd a nevetést követően a pulzus megnyugszik és a vérnyomás lecsökken.

Miként az edzésnek, a nevetésnek is két fázisát különböztethetjük meg: az arousal-fázist, amikor a szívritmus nő, és az ellazulási fázist, amikor a szív megnyugszik. Nevetés közben pulzusunk 120 BpM-et is elérhet. Tehát a nevetés megdolgoztatja a szívizmokat, fokozza a vérkeringést, így több oxigén jut el szerveinkhez.

A nevetés éppúgy eustressz (jó stressz), mint a mozgás, tehát szimpatikus idegrendszeri aktivációt vált ki, s ezt mindkét esetben pozitív érzések, esetleg eufória kísérik. Ilyenkor a stressz negatív összetevője hiányzik. A distressznél (rossz stressz) a kortizol nevű hormon szintje nő meg, méghozzá elég tartósan, és elnyomja az immunrendszert: ezért hosszú távú negatív stressznek kitéve könnyebben leszünk betegek.

Úgy tűnik, hogy a nevetés és a mozgás épp fordított hatással vannak az immunrendszerre, mint a distresszek. Amikor nevetünk vagy kocogunk, megnő a rákos sejteket és fertőző ágenseket, pl. vírusokat elpusztító természetes ölősejtek száma. Ha szívből nevetünk, ez úgy modulálja az immunrendszer összetevőit, mint egy karmester a zenekart. Ráadásul ezek a változások elég tartósak: egy kiadós nevetés után több óráig is fennmaradnak. A stressz olykor álmatlansághoz vezet – a nevetés ebből is kigyógyíthat.
További egyezés a mozgás és a nevetés közt, hogy mindkettő fájdalomcsillapító, mivel felszabadítják a belső opiátokat, pl. az endorfinokat.

MELYEK A NEVETÉS OKAI?

motivacio

Nehéz eldönteni, mivel a nevetés eredete jórészt tudattalan.
És a nevetés célja? Van-e egyáltalán – vagy a nevetés öncélú? Az evolúciós pszichológia szerint kellett, hogy legyen valamilyen funkciója, ezért szelektálódhatott – miként sok más magatartás is.
A nevetésben részt vevő ősi agyterületek (pl. jutalmazó központ) valóban evolúciós eredetre utalnak.

HOGYAN ALAKULHATOTT KI A SPECIÁLISAN EMBERI NEVETÉS?

Egy alföld Afrikában, 50 000 évvel ezelőtt. Homók egy csoportja az éj leszálltakor a tűz köré gyűlik. Hirtelen egy reccsenés a fűben: mindenki lemerevedik. Egy homo óvatosan a zaj irányába közelít, majd felfedezi, hogy a zaj oka csupán egy aprócska rágcsáló: ekkor hatalmas nevetésben tör ki. A jelenet az úgynevezett vaklárma elméletet illusztrálja, amelyet 1998-ban tett közzé Vilayanur Ramachandran (San Diego-i Egyetem, USA) idegtudományi professzor.
A nevetést tehát egy váratlan esemény váltja ki, amelynek fényében az összes megelőző tényt újra kell értelmezni. De ez sem elég: hiszen így minden tudományos felfedezés vagy paradigmaváltás vicces volna! Még valami kell: az újraértelmezés, az új modell inkonzekvens kell, hogy legyen: nincs valódi veszély. Vaklárma.

MI ENNEK AZ EVOLÚCIÓS HASZNA?

Mit csinálsz a nevetés e ritmikus sztakkátó-hangjával? Értésére adod a rokonaidnak, akik osztoznak génjeid egy részében, hogy ne vesztegessék rád értékes energiáikat, ne siessenek a segítségedre: nincs valós veszély, minden rendben. Tehát ez a természet OK-jele. Ily módon két alkotóelem szükséges a nevetéshez.
Először az agy egyik része – az amygdala – lehetséges veszélyt jelez: „Úristen, mi ez? Csak nem egy ragadozó?”, de mindjárt a következő pillanatban válaszol az anterior cingulum: „Nincs is itt semmi veszélyes, csak egy apró állatka”. Ez a kis jelenet lehetne a „sok hűhó semmiért” őse.

Mindezt megerősíti, hogy a humor gyakran maga is egyfajta agresszió: a kinevetést szinte támadásként is fel lehet fogni. Egyes vadászó-gyűjtögető társadalmakban a humor kifejezetten szadisztikus-kárörvendő jelleget ölthet: azon nevetnek, ha a másikat baleset vagy szerencsétlenség éri.

Raymond Hames antropológusról mesélik például a következőt. Mikor az Amazonas őserdejében a ye’kwanák körében élt, egyszer egy kunyhóba érve beverte a fejét a keresztrúdba, a földre zuhant és erősen vérzett, miközben vonaglott fájdalmában. Meglepve észlelte, hogy a körülötte álló ye’kwanák kétrét görnyedtek a röhögéstől.
Ám saját kultúrkörünkben is találkozunk a durva káröröm jelenségéve.
Például nevetünk egy férfin, aki mechanikusan követ a tekintetével egy csinos nőt, és közben beveri a fejét egy oszlopba; vagy A modern idők Chaplinjén, aki továbbra is meghúzza a csavarokat, pedig már nem dolgozik a futószalag mellett. Az ember mindkét esetben mechanikusan, robotként viselkedik.

HOMLOKLEBENY ÉS NEVETÉS, AVAGY AMI IGAZÁN EMBERI A NEVETÉSÜNKBEN.

A nevetés képessége “előhúrozott”, tehát az ehhez szükséges idegpályák velünk születetten jelen vannak. E pályákat amerikai és német neurológusok azonosították agyi képalkotó eljárással. Megállapították, hogy nevetéskor nem egyetlen agyi zóna aktiválódik, hanem egy teljes neurális kör, amely sok agyterületen fut át. Ha viccet hallunk, mintha csak megcsiklandozták volna idegsejtjeinket.

VAJON SOKAN MIÉRT NEM ÉRTIK MEG A VICCET?

A nevetés neurális köre a jobb félteke ventromediális prefrontális (VMPF) részéből indul (szem fölötti rész a homloklebenyben): ennek segítségével a komikus helyzeteket, a pár vonással ábrázolt karikatúrákat „egészekként” fogjuk fel – ha viszont elkezdjük kihámozni, miért viccesek ezek, a komikus hatás eltűnik, és vele együtt a nevetés is. Neurológusok észrevették, hogy akiknél a jobb oldali VMPF sérült, nem értik a viccet, a szójátékot, sőt némelyiküknél a nevetés teljesen eltűnik. A VMPF csak akkor aktiválódik, ha a viccet valóban humorosnak találjuk: segít tehát a vicc viccként való felfogásában.

A VMPF közvetlen összeköttetésben áll az örömérzésért felelős ősi agyi rendszerrel, a „jutalmazási körrel”. Ez utóbbi szerepét bizonyították kaliforniai kutatók: a kísérleti alanyoknak vicclapokból válogatott karikatúrákat mutattak, miközben fMRI-vel (funkcionális mágneses rezonancia készülék; agyi képalkotó eljárás) vizsgálták az agyukban bekövetkező változásokat.

Kiderült, hogy ugyanazok a jutalmazó pályák aktiválódtak, mint a kokain, a pénz hatására, vagy egy szeretett személy megpillantásakor. Az egyik legfőbb jutalmazó központot, a nucleus accumbenst valósággal elárasztotta az euforizáló hatású dopamin.
Később az is kiderült, hogy a nevetés szó szerint megváltoztatja világlátásunkat. Jack Pettigrew (Queensland Egyetem, Ausztrália) és csoportja azt mutatta ki, hogy a nevetés módosítja a vizuális észlelést.
Pettigrew szerint ilyenkor egyszerre látunk mindkét féltekénkkel: a jókedv e pillanataira tehát egy különleges agyi állapot jellemző.

A NEVETÉS FELSZABADÍT.

Hirtelen kitörhetnek belőlünk visszatartott feszültségek, akár olyan oda nem illő helyzetekben is, mint az esküvő vagy a temetés. Charles Dickenst például gyakran elvezették a temetésekről. A Monsieur Dick című könyvben olvashatjuk, hogy Thackeray temetésén is röhögőgörcsöt kapott Dickens: milyen groteszk, hogy az csak ott fekszik kiterítve!… Majd összecsuklott a nevetéstől, és – legalábbis a regény szerint – rá 48 órára már ő is halott volt.

De nevethetünk veszély-, krízis-, sőt katasztrófahelyzetekben is. Túlélők mesélik, hogy a második világháború alatt, amikor óvóhelyeken bújtak meg, miközben körülöttük hullottak a bombák, váratlanul kitört belőlük a nevetés.

A nevetés nemcsak a mi egészségünket szolgálja, hanem csoportokét, egész társadalmakét is. Sőt, a nevetés alapvetően és eredendően társas: sokkal inkább nevetünk egymásnak, mint magunknak.

Végül az én egyedi és kiváltságos gyógymódom: mindennap jön egy hahotázást kiváltó telefonhívás az egészségem érdekében.

Mit gondolsz?

Fogsz-e nevetni harsányan, felszabadultan, ahogy csak egy kisgyerek tud úgy “istenigazából”?
Mindezek tükrében remélem, hogy igen!

Forrás: Tudomány/Sience

Suri Éva

Suri Éva

tréner szerző, szerkesztő

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban. Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok. Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com