Az elutasítástól való félelmünk az egyik legerőteljesebb félelmünk!

 

Nem tudom Te hogy vagy vele, de én úgy vélem, hogy minden ember arra vágyik, hogy valahol elismerjék, szeressék őt magát vagy éppen azt, amit  csinál.

Most nem az életünk egyéb területén történt elutasítással foglalkozom, hanem leginkább a vállalkozásból  és az értékesítésből eredő félelmet veszem górcső alá.

Gondoljunk csak a pl. Facebook-on való jelenlétünkre vagy más hasonló jellegű közszereplésünkre. Ott is értékesítjük magunkat.


Értékesítjük önmagunkat  a gondolataink által, a vállalkozásunkat is értékesítjük nap-nap után, mikor kommunikálunk.
Legtöbbünkben azonban ott motoszkál a kisördög, hogy vajon jó-e, értékes és érdekes-e amit képviselek, amit csinálok, elfogadnak-e a többiek, számít-e a véleményem?
Ezek a kételyek leginkább az elutasítástól való félelmeinken alapulnak, ami magyarázza, hogy szeretjük, ha elismerést, figyelmet kapunk a többiektől, és jóleső érzéssel tölt el bennünket az a tudat, ha a mások pozitívan értékelik tevékenységünket.


 

Ez a félelem egy rejtett félelem. Nem látszik, de valahol a lelkünk mélyén érezzük, és szinte szavakba sem tudjuk foglalni. Ha valaki rákérdezne, erősen kétlem, hogy bárki is bevallaná…..

 

Az elutasítástól való nyílt félelem. Ez a félelem egy keményebb típusa.
Ezt a félelmet leginkább a személyes értékesítést, tanácsadást végzők élik át, akik naponta találkoznak a legfélelmetesebb szóval, nevezetesen, hogy:  “NEM”! Bumm, egy gyomorszáj körüli ütés.

Nem jó érzés, sőt kifejezetten torokszorító.
Mikor már sokadszor halljuk azt az undok “nem” szócskát nagyon sokszor szép, burkolt, köntörfalazott mondatba ágyazva ugyan, halogatással megspékelve,  de mégis egyetlen dolgot fejezett ki számunkra.

Az elutasítást!

elutasitás

 

Ebben az érzelmi állapotban sajnos nehezen tudjuk szétválasztani az elutasítás tárgyát a saját magunktól.
Tudjuk, hogy ez az elutasítás jobb esetben nem személyünkre irányul, hanem az általunk ajánlott termékre/szolgáltatásra. Eszünk felfogja….

De amikor már a sokadik elutasítással találkozunk, elindul bennünk egy szörnyű, kíméletlen érzés, egy gondolkodási folyamat….egyfajta lelki bénultság…
“Valamit nem jól csinálok, nem jó a termék/szolgáltatás, alkalmatlan vagyok erre a feladatra, nem tudok helyt állni…” Saját magunkat okoljuk és döngöljük bele a földbe…

 

Szörnyen érezzük magunkat, hisz tudjuk, hogy ezzel az érzelmi beállítottsággal nem jutunk előbbre, sőt még a bevételeinktől is elesünk.
Hová lettek azok a szép napok, amikor minden olyan simán ment, minden olyan könnyűnek tűnt. Egyáltalán voltak ilyen napok?
Miért nem tudom legyőzni magamban ezt a félelmet?  Hisz annyiszor hallottam már azokat a közhelynek tűnő bizonyos okosságokat.  Már azt fontolgatjuk feladjuk az egészet.

 

Ezzel a lelki beállítottsággal indulunk ismét a “harctérre”.
S a következmény? Egyenesen tragikus. Elindul egy spirál lefelé, s mint egy örvény húz le. És mindez “csak” azért, mert nem tudtuk kezelni az elutasítástól való félelmünket.

A jó hír azonban az, hogy meg lehet tanulni! Szó lesz még róla.

 

 

 

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com