Mindössze hat lépés és túl vagyok rajta

Mindössze hat lépés és túl vagyok rajta

Meg kellene tenni. Mindösszesen hat lépés és túl vagyok rajta.

 

Csak hat méter.

 

Most egy tanulságos történetet hoztam nektek.

Nevezzük csak Emberünknek a hősünket.

 

Ül. Épp egy cigarettát szív. Elmélyülten tanulmányozza a kékesszürke füstöt, de gondolatai távolabb járnak. Nem túl távol… mégis Emberünk számára ennél nagyobb távolság nem létezik. Talán, ha hat méterről beszélünk mindösszesen…

 

 

Ránéz a kezében tartott csikkre, mely az utolsó füstkígyót leheli a tiszta reggeli levegőbe. „Leégett…” Nem emlékszik, mikor is gyújtotta meg. Azt tudja csak, hogy beleszívott, mert a Virginia dohány hamisíthatatlan ízét érzi a szájában.

Jóleső érzés. Életszerű.

Lassan feláll, és megpróbálja leporolni magát, nem túl nagy eredménnyel. Ujjai fekete csíkokat rajzolnak az indigókék jeans anyagára. „A harmat az oka.” Ki tudja (Ő nem), hogy mióta üldögélt a fűben ezen a gyönyörű reggelen. Észlelte a környezete szépségeit, a madárdalt, a felkelő napot, de semmi nem tudatosult igazán mindezekből. Mindegyre csak ez a hat méter járt az eszében.

 

„Meg kéne tenni. Mindösszesen hat lépés és túl vagyok rajta.”

 

Lehetetlen megmondani, mióta halogatja már ezt a döntést.

 

Végül elindul. Óvatosan, de határozottan. Egy örökkévalóság múlva megérkezik rövid útja végére… és ott áll a peremen. A szakadék lustán nyújtózik előtte, szinte egykedvűen tárja fel letűnt földtörténeti korok rétegeit Emberünk kutató szeme előtt.

„Sehol egy út, amin lejuthatnék az aljára. Megkerülni sem tudom. Mit csináljak?”

Áll a peremen és behunyja a szemét. Reggel ide, vagy oda, Emberünk holtfáradt. Belül fáradt el. Ezt a fáradtságot nem csillapíthatja semmilyen alvás. Lehunyt szemmel áll tovább a peremen. A szakadék csendben tátong a cipője orra előtt néhány centivel, mint egy nagy fogatlan száj.

Hirtelen taszítást érez hátulról. Nem túl nagyot, semmi esetre sem erőset. Picit kileng, meginog. Előre, majd hátra. A szakadék peremén a kőzetanyag épp ebben a pillanatban úgy döntött, hogy bizony az elsőkből lesznek az utolsók alapon peregni kezd… apró kavicsok indulnak görögve öngyilkos lemmingek módjára a szakadék kitárt ölének mélyére.

Emberünk hüllőagya önkéntelenül hátramenetbe kapcsol, de mindhiába. A cipők orra tehetetlenül csúszik mind közelebb és közelebb a szakadékhoz. „Lezuhanok!”

Emberünk egyszer csak rég nem hallott hangot hall:

a szíve szólalt meg, az ezerszer megtagadott. „Lépj előre!”

 

A döntés hirtelen és Emberünk számára is érthetetlen módon született meg benne:

egyik lábával valóban előrelépett. Egyenesen a szakadékba. Mégsem lepődött meg igazán, amikor tétován kereső lába szilárd anyagot ért…, mert egy híd vitt át a túlsó oldalra. Nem is igazán híd, inkább hidacska. Vagy még inkább gyilokjáró.

Eszébe jutott a régi tanítás: az igazak útja keskeny és rögös. Nem térhet ki jobbra sem, balra sem… egyenesen kell haladnia. Ez az ára annak, hogy maga mögött hagyhatta a régi, oly nagyon ismert, unalmas partot.

 

Várja a másik oldal, felfedezetlenül, teli lehetőséggel.

Csak annyit kell tennie, hogy mindig egyenesen megy tovább előre…

 

Forrás:
Carlos Castaneda
The Active Side of Infinity

suri éva

suri éva

Motivációs filozófiák konzulense, tréner, szerző, szerkesztő

 

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban.

Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok.

Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél.  Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

Az énképünk, az egónk és egyéb lelki nyavalyáink

Az énképünk, az egónk és egyéb lelki nyavalyáink

Az énkép olyan fontos téma, amit lehetetlen megkerülni.

Mivel alapjaiban határozza meg lelkiállapotunkat és végső soron az életünket is.

Az első dolog, amit tisztán kell látnunk, hogy az énkép szó által jelölt fogalom valójában nem létező személyes konstruktumunk.

Amit énképnek nevezünk, az egy a fejünkben-lelkünkben kreált összbenyomás önmagunkról, amely a valóságban nem létezik. A probléma sok esetben éppen ott kezdődik, hogy létezőként tekintünk rá, azonosulunk vele, és ettől kezdve a rabjává válunk, és meghatározza tetteinket, gondolatainkat, érzelmeinket.

Az énkép már kicsi gyerekkorban kialakul, közvetlenül azután, hogy egónk kikristályosodik, vagyis elkezdjük különálló személyként megélni önmagunkat. Az ego megélése óhatatlanul magával hozza azt, hogy annak valamilyennek lennie kell.

Egy ember nem lehet semmilyen, egy dolog nem lehet semmilyen, a világ nem lehet semmilyen – mindent valamilyennek címkézünk. Ez az ego világában csak így működhet. A tartalomhoz minden esetben minőséget rendelünk hozzá. Ez a minőség lehet pozitív és negatív is, de valamilyennek lennie kell.

Ez az emberi elme törvénye, képtelenek vagyunk másként gondolkodni.

Amikor tehát a gyermek öntudatára ébred, mint a szivacs a vizet, kezdi magába szívni a környezetében jelen levő hatásokat. A környezete (szülők, testvérek, rokonok, szomszédok, idegenek) reakcióiból megtanulja, hogy mi milyen. Elkezdi kötni a minőséget a tartalmakhoz.

És olyan minőséget, amilyet megtanítanak neki! Azért lesznek számára kedves dolgok, kedvenc ételek, mert a család számára is az. És azért fogja utálni az egeret, a pókot, mert a családtagok ezekre negatív reakciókat adnak.

És így jutunk el az énkép témájához. Ugyanis a környezet nemcsak a környezetünkben levő dolgokat fogja címkézni, hanem a mi tetteinket, gesztusainkat, megnyilvánulásinkat is – ezeken keresztül pedig a személyiségünket.

Így mások reakciói alapján megtanuljuk azt is, hogy mi magunk milyenek vagyunk. Szeretetre méltóak, visszataszítóak, szerencsétlenkedők, okosak, buták, önzők, szívtelenek….stb.

Lassan kialakul egy többé-kevésbé szilárd képünk arról, hogy mi milyenek vagyunk, és ettől kezdve óhatatlanul úgy fogunk viselkedni, hogy az ennek a képnek megfeleljen.

Hiszen hogyan is viselkedhetnénk másképpen, ha egyszer “olyanok vagyunk”. Megtörténik tehát az azonosulás az énképünkkel, és a továbbiakban bizonyos értelemben a foglyaivá leszünk, mert azon keresztül határozzuk meg önmagunkat.

Ez nem jelenti azt, hogy ezek valamilyen szinten nem írhatóak felül.

Egész életünkben érnek bennünket hatások, és ezek mindegyike formál bennünket.
Az énképünket is. Tehát van esély a változásra, de tény, hogy a gyermekkori élmények nagyon erősen meghatározzák a jövőnket.

Az egyszer kialakult énkép erősen tartja magát, makacsul ellenáll a változásnak. Ez éppen azért van így, mert egónk részévé vált, és ezen keresztül határozzuk meg, azonosítjuk önmagunkat.

Meghatározzák jellemünket, viselkedésünket, gondolkodásunkat és érzelemvilágunkat.

Az énkép és a szerepeink hordozója és egyben személyiségünk alapja az ego.

A mindennapi életben egocentrikusnak nevezzük azt az embert, aki önző, csak önmagával törődik, figyelme saját énje felé fordul. Pszichológiai szaknyelvben ezt a szót ennél tágabb értelemben használjuk, és kijelenthetjük, hogy alapvetően mindannyian egocentrikusak vagyunk.

Ki jobban, ki kevésbé, de az emberi természetből adódik, hogy önmagán keresztül szűr meg minden hatást, ingert, információt.

Gondolj bele:

nem tudsz mások szemével nézni, mások fülével hallani, mások elméjével gondolkodni, csak a sajátoddal. Be vagyunk zárva önmagunkba, és így énünk óhatatlanul rányomja bélyegét mindenre, amit tapasztalunk, átélünk. Ezért van az, hogy minden ember egy külön világ, és ugyanazt a dolgot egészen másképpen ítélhetjük meg.

A témának hatalmas irodalma van, már az ókori filozófusok is felismerték, hogy az ego minden problémánk alfája és omegája. Én most nem kezdek bele filozófiai fejtegetésekbe, viszont meg kell említenem röviden, mert nagyon lényeges tudnunk arról, hogy egocentrikus emberi természetünk miként áll lelki problémáink hátterében.

Nézzük, mik az ego legjellemzőbb vonásai:

Az ego teremti meg a határainkat azáltal, hogy megkülönböztet bennünket másoktól.

Az “én én vagyok, más pedig más” tudása neki köszönhető. Amikor a gyermek megszületik, még nincs éntudata, nem éli meg saját különálló voltát, határait, egy egységet alkot az anyával és tulajdonképpen az egész világgal.

Aztán fokozatosan kikristályosodik az egója, és ezzel kialakulnak személyiségének határai is. Kiszakad a világ egységéből, és ettől kezdve annak darabjaként éli meg önmagát.

Az ego emel falakat közénk azáltal, hogy csak saját nézőpontunkból tudjuk szemlélni és megítélni a dolgokat.

Kellő empátiás készséggel figyelembe vehetjük ugyan mások szempontjait is, de alapvetően mindig önmagunkból indulunk ki. Az egónak ez a tulajdonsága nagyon sok emberi egyet nem értésért, vitáért, veszekedésért, megbántásért felelős.

Esetünkben a harmadik jellemzője a legfontosabb:

az egó tesz sebezhetővé bennünket.

Mégpedig azáltal, hogy felületet ad a problémáknak, a kritikáknak, a megbántásnak. A sértődékeny emberre azt mondjuk, hogy “mindent könnyen magára vesz”. Nos, éppen ez a “magára vétel” az ego megnyilvánulása. Ebből pedig egyenesen következik, hogy minél erősebben uralkodik bennünk az egónk, annál érzékenyebbek, megbánthatóbbak, támadhatóbbak és sebezhetőbbek vagyunk.

Akkor most áldás vagy átok az ego?

Tulajdonképpen minden problémánk és sikerességünk alfája és omegája az ego.

Nagyon sok keleti bölcselet beszél erről, és arra tanít, hogy hogyan “győzzük le önmagunkat”, hogy visszatalálhassunk a teljességbe, az ősegységbe, ahol nincs “én és te”, nincs “külön”, nincsenek határok, így aztán problémák, konfliktusok, bajok sincsenek.

Ez az állapot azonban az átlagember számára nagyon távoli és megfoghatatlan.

Itt nem is célunk, hogy ilyen magasságokba emelkedjünk.

Az ego kialakulása, megléte, megélése természetes, és csak így tudunk megfelelően funkcionálni a világunk sokszor durva feltételei között.

Ezért nincs is ezzel semmi probléma, egészen addig, amíg elviselhetetlen lelki szenvedést nem okoz. Ha az egónk uralma azonban túlságosan erős, akkor bizony szenvedhetünk tőle, és foglalkoznunk kell vele, mert más oldalról megközelítve a problémát, nem érhetünk el komolyabb eredményeket.

Suri Éva

Suri Éva

tréner szerző, szerkesztő

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban. Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok. Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

Vállalkozásunk és az érzéseink párbaja

Vállalkozásunk és az érzéseink párbaja

Érzéseink hatása vállalkozásunkra.

Miért is vállalkozunk ma Magyarországon? Ez összetettebb kérdés, mint hogy e keretek között vitassuk meg, de azért két fontos momentumot megemlítek:

Azt látjuk magunk körül, hogy mindenki vállalkozik. Az online vállalkozások gombamód szaporodnak, az ifjú titánok serege egyre csak nő. Aztán vagy a süllyesztőbe kerülnek, vagy kiugróan sikeresek lesznek. Vajon mindez miért történik?

  • Egyrészt van egy ötletük, amit szeretnének megvalósítani, gondolván arra, hogy biztos megélhetést fog nyújtani, vagy urambocsá még meg is gazdagodhatnak belőle.
    Persze az ötlettől a megvalósításig és a sikerig hosszú és göröngyös az út.
  • Második okként pedig az önmegvalósítás játszik szerepet a vállalkozás indításában, a munkánkon keresztül akarjuk megvalósítani magunkat.

Aztán a való üzleti világ színterén rádöbbenünk, hogy azért nem minden az elképzelésünk szerint alakult.
Ha körül nézünk láthatjuk, hogy vállalkozások szaporodnak gombamód és ugyanilyen gyorsasággal szűnnek is meg. Nem mértük fel a valós piaci helyzetet, keresletet.

Csupán annyit látunk a felszínen, hogy ha másnak sikerült, akkor nekem is sikerülni fog. Nem akarlak elkeseríteni, de ez korántsem biztos.

Ahhoz, hogy sikeres legyél a vállalkozásodban, egyfajta szemléletmóddal, a mentális erővel, az egyedi személyiségeddel tudod mindezt elérni.

 

 

 

A témát még bővebben kifejtem a későbbiekben.
Többségünk azonban próbál a felszínen maradni. A „felszínen maradás” azt hiszem, hogy senkinek sem az életcélja.

És vajon ez milyen érzéseket generál bennünk?

• Amikor nincs elég megrendelésünk
• amikor nincs elég bevételünk
• amikor az adókat kell fizetni
• amikor likviditási gondokkal küzdünk
• és hosszan sorolhatnám

Ezek csak a „tárgyi” dolgok. Ekkor még nem beszéltünk az emberi mivoltunkból, beállítottságunkból fakadó érzésekről.
Milyen érzés ez? Mit érzek valójában?

 

Jó esetben higgadtan viseljük érzelmileg, de úgy vélem többségünknél a tehetetlenség és frusztráció érzése. Torokszorító érzés. A düh, a harag és teljes kétségbeesés érzése?
Ha régóta vállalkozó vagyunk, valljuk be őszintén, hogy sokunk átélte már ezeket az érzéseket.

De szerencsére azért ezek az érzések nem állandóak. Érzéseink valójában nagyon is különbözőek, hiszen mi magunk is nagyon különbözőek vagyunk és a problémákra sem egyformán reagálunk.

Azért azt megállapíthatjuk, hogy érzelmi beállítottságunk nagyon hullámzó, amit meghatároz még többek között a kudarctűrő képességünk, a teljesítményünk öröme, a jövőképünk és életünk eddigi minden tapasztalása.

Különféle vizsgálatok bizonyították, hogy az emberek döntéseit mindig az érzelmek irányítják, vezérlik, de nem tudják észrevenni és saját érdekükben jól felhasználni azokat.

Hajlamosak vagyunk olyannak látni magunkat, amilyenek lenni szeretnénk, vagy amilyenek nem vagyunk, nem pedig olyannak, amilyenek valójában vagyunk. Előbb-utóbb rájövünk, hogy bizony énképünk sem mentes az előítéletünktől.

Ideális esetben egy jól kidolgozott stratégia erőt ad ahhoz, hogy felülemelkedjünk önvédelmi gondolkodási,- érzelmi,- és viselkedésmódunkon, és elvezet ez személyiségünk azon részébe, ahol a kreativitás, a bátorság és erő lakozik.

Egy bonyolult krízishelyzettel is megbirkózhatunk, ha tartózkodunk az impulzív cselekedetektől és nem reagálunk a helyzet által okozott izgalomra, idegességre, frusztrációra.

Mindez könnyű? Nem!

Viszont ha erre nem vagyunk képesek, saját ösztönös érzelmi reakcióink alá kerülünk, ami sajnos elnyomja a tudatosságunkat.

Meg kell tanítanunk önmagunkat a tények vizsgálatára, a valóság érzékelésére és a megszokásból kialakult érzelmeink megfékezésére.

Ha gondolatainkat a következményekre összpontosítjuk, az aggódásra és idegeskedésre vezethet. A szorongás elkerülésének egyetlen módja, hogy nem az eredményekre, hanem a rendszeres munkára összpontosítunk.

Az, hogy nem aggódunk a munkánk, tevékenységünk, vállalkozásunk végeredménye miatt, ez még nem jelenti azt, hogy nem érdekel minket. Épp ellenkezőleg!

 

Mi legyen a stratégia?

 

 

Fókuszáljunk erősen a tevékenységünkre, az előttünk álló feladatokra! Attól még nem fog megszűnni érdeklődésünk, elkötelezettségünk a céljaink iránt, de nem azzal fogunk foglalkozni gondolati síkon, hogy mi minden történhet.

 

Ha lazák vagyunk, nem idegeskedünk az eredmények miatt, ezzel a lehető legjobb testi, lelki és szellemi feltételeket biztosítjuk magunknak. Ezáltal pedig kihozzuk magunkból, amire csak képesek vagyunk. Ha túlságosan a végeredményre, a pénzre figyelünk, mind testileg, mind lelkileg és szellemileg görcsössé és merevvé válunk.

 

Egy feszült, görcsös elme nem képes kiváló gondolatokat, kreatív ötleteket, intuitív megoldásokat szállítani, hogy segítsen minket.

Mindenkinek van egy saját külön bejáratú katalizátora.

Azt kérded mi ez? Nem más, mint a saját lelki beállítottságod!

A saját lelki beállítottságunkat azonban megváltoztathatjuk, hogy a javunkat szolgálja, hogy sikerre segítse vállalkozásunkat.

A siker és középszerűség közötti különbség nem abban rejlik, hogy mivel kell megbirkóznunk, hanem abban, hogy érzelmeink hatására miképpen viselkedünk az adott helyzetben.

Suri Éva

Suri Éva

Motivációs filozófiák konzulense, tréner, szerző

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban. Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok. Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

Miért nem vagyunk egyformán sikeresek?

Miért nem vagyunk egyformán sikeresek?

Miért van az, hogy két ember közül az egyik sikeres, elégedett lesz, míg a másik csak pörgeti a mókuskerekét és örökké elégedetlen?

Azonos végzettségűek, korúak, azonos érdeklődési körrel. Mindketten odateszik magukat a sikerességük érdekében, legyen ez munka vagy magánéleti jellegű.

Mindketten olvasnak önfejlesztő könyveket, a “szakértők” tanácsadásait meghallgatják, fejlesztik magukat. Vagy még sem?

Ha lépést akarunk tartani a mai felgyorsult világunkban, akkor szükségünk van különféle tudásanyagra, megközelítési módokra, MÉLY MEGÉRTÉSEKRE!

“Nem csak kenyérrel él az ember”
mondták régen, és ma már valóban nem a kenyér megszerzése a legnagyobb problémánk. Ezt itt most ne értse senki félre!
Nézzünk csak körül a környezetünkben, a Facebook-on. Úgy látom, hogy eszementen sok problémára keressük a választ. Számomra sokszor úgy tűnik, hogy nincs egy olyan ember, akinek ne lenne vélt vagy valós problémája.

Sokszor úgy érzem, mintha szándékosan sulykolnák belénk, hogy valami nincs rendben az életünkben.
Nagy tömegekben élünk városainkban, és gyakran szenvedünk a modern élet által kínált környezettől, amely zsúfolt, szennyezett, néha fojtogató. De talán legnehezebb elviselni saját magunkat.

Sokan tanácsolják, hogy képzeljük el az életünket sikeresnek, gazdagnak, vidámsággal teli, teljes életnek, de a fenébe is, valahogy ritkán jön össze. És ami még legrosszabb, hogy nem tudjuk, hogy miért.

PEDIG AZ EMBER A MIÉRTEKRE KÍVÁNCSI.

Szeretne sokkal többet megtudni önmagáról, a saját személyes etológiája érdekli.
Az emberi viselkedés tudománya, a humánetológia valamennyire mindenkit hozzásegít, hogy megértsük önmagunkat. Megértsük a környezetünk viselkedését. A saját életünk élvezete is sokkal nagyobb lesz, ha tudjuk, hogy hogyan is jön létre ez a különös teremtmény, amik mi vagyunk.

Ha ezt értjük, akkor az életben adódó kellemetlenségeket is sokkal könnyebb elviselni.
Ahhoz, hogy egy szép kerek kép alakuljon ki magunkról, félre kell tenni néhány hiedelmünket.
A legelső talán az, hogy korlátlan urai vagyunk a sorsunknak.

Egy frászt!

Életünket, sorsunkat nemcsak a szorgos munkálkodásunk vagy a szerencsénk, hanem a génjeink is jelentősen befolyásolják.
A lecke az, hogy fogadjunk el a génjeink által ránk szabott adottságainkat és támaszkodjunk azokra, amikor valamilyen kedvezőbb életet, munkát szeretnénk magunknak. Vagy egyszerűen azt a fránya sikert, amire oly régen vágyakozunk.

Paradox módon a második elvetendő hiedelem, hogy ki vagyunk szolgáltatva génjeinknek, hogy sorsunk eleve elrendeltetett és képtelenség változtatni rajta.
Ez sem igaz.

Az ember hihetetlenül alkalmazkodóképes, mindig változtathat meglévő állapotán, ha tudja a módját.

Különleges vagy?
Hát persze. A genetikai változatosság az egyik tényezője a különlegességüknek.

MINDEN EMBER KÜLÖNLEGES!

Lehet, hogy ezt még maga sem tudja, lehet, hogy elkeseredett, nem találja helyét a világban. Úgy érzi , neki mindenből kevesebb jutott.
Ez azonban téves hiedelem!
Minden ember élettörténete más és más, és történetének lényeges pontjain saját maga dönti el a folytatását.

AZ EMBER AZONOS A TÖRTÉNETÉVEL!

Ez hozza létre azt az elképesztő változatosságot, ami csak az emberi fajt jellemzi, és azt a különlegességet, amely mindannyiunkat jellemez.
Az ember soha nincsen kiszolgáltatva sorsának, ha aktívan irányítja azt. (ezt milyen egyszerű így leírni, de sokszor milyen nehéz megvalósítani)
Előfordul, hogy valami nem sikerül, komoly kár és sérülés ér minket. Akár anyagi, akár lelki.
Ez változtathat ugyan a történetünkön, de a folytatás is rajtunk múlik. Az emberek nagy része minden helyzetből talál kiutat.
Különlegesség ez is, de tanulható és elnyerhető.

KÜLÖNLEGESSÉG TOVÁBBÁ AZ IS, HOGY MI KERÜL A FEJÜNKBE.

Milyen személyes kultúrát építünk fel magunknak. Választhatunk a korábbi ismeretünk függvényében, egy általunk tisztelt személy véleménye alapján, vagy akár jó könyvek, filmek hatására is.
Minden ismeretet fel lehet csipegetni.

Az ember először azt hiszi, hogy mérhetetlen távolság választja el a “szakértőtől”, aki valamit magas színvonalon művel.
De ez is csak egy rossz hiedelem.
Ha naponta csak néhány új dologgal ismerkedem meg, szép lassan kiderül, hogy ez a távolság már nem is olyan nagy, és egy idő után már nem létezik.
Csak éppen el kell hinnem, hogy minden tudás, minden ismeret, minden kultúra apró napi ismeretadagokból építhető fel.
Aki ezt elhiszi, és képes ezt gyakorolni, az fel tudja építeni saját különlegességét.

Inspiráció:
Csányi Vilmos ( biológus, biokémikus, etológus)
” Az emberi viselkedés” c. könyve alapján.

Suri Éva

Suri Éva

tréner szerző, szerkesztő

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban. Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok. Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

Mikor nevettél úgy istenigazából?

Mikor nevettél úgy istenigazából?

Eléggé morbid ez a kérdés.

Egy vallomással kezdem.

Azt tudni kell rólam, hogy nem vagyok nagyon komoly típus, arcomon általában mosoly, időnként széles vigyor ül. Bármi történik is velem….
Mostanában észrevettem, hogy némileg nyomott vagyok. Frusztrál, hogy időnként túlvállalom magam, stresszel, hogy nem tudok az anyagaimmal időre elkészülni. Gyomorgörcs, ha valami technikai dolgot nem tudok elsőre megérteni és pikk-pakk alkalmazni, utálom, hogy sajnos perfekcionista vagyok (vagyis sokat tökölök, bocs a kifejezésért)….. és sorolhatnám.

Rájöttem, hogy mostanában a mosoly már eltűnt a képemről, savanyú képpel, némi önsajnálattal vegyítve szomorúan bámulom a laptopot, vagy az iPadet, miközben gőzerővel kellene tennem a dolgom.
Kifogásokat kerestem, hogy miért nem haladok. Pl. köhögök és így nagyon nem megy a hangfájl elkészítése, nem tudom beindítani a soundcloudot. Mentségemre szolgál, hogy egyébként igaz is ….
Fáradtnak éreztem magamat és nyűgösnek. Betudtam a koromnak és a tavaszi fáradtságnak.

AZTÁN TÖRTÉNT VALAMI.

Akadt egy segítőm – tudtán kívül – aki nevezetesen a lányom volt. Akkor már három hete szenvedtem a megfázásos tünetekkel, és ő, a galád vette a merészséget és kifigurázta a saját anyját.
Mármint engem. Mindezt telefonon keresztül. Ami egyébként érdekes beszélgetés volt, mivel nekem egyáltalán nem volt hangom, ezért az általa feltett kérdéseket, ő rögtön meg is válaszolta.

Tette mindezt olyan “egetverő” jó humorral, hogy elkezdtem először mosolyogni, aztán nevetni és a végén a térdemet csapkodva hangtalanul hahotázni. Azóta is fáj a rekeszizmom.

És mi lett ennek a féktelen röhögésnek az eredménye?

Jobban érzem magam.
Energikusabb lettem.
Az agyam penge …. na jól van, némi túlzással…
Nem bosszankodom bizonyos dolgokon.
Talán még jobban alszom is….

Gondoltam, hogy utánajárok, -ha nálam ilyen hihetetlen jó eredményt ért el egy féktelen hahotázás, – vajon ennek mi lehet az oka?

A NEVETÉS GYÓGYÍTÁSI, MENTÁLHIGIÉNIÉS ESZKÖZ.

Évente 6205-ször nevetünk: egy felnőtt egy nap alatt átlagosan 17-szer nevet.
Ez persze semmi a gyerekek napi 40-es átlagához képest. Így tudtunkon kívül naponta igazodunk Nicolas de Chamfort, a 18. századi moralista híres mondásához: „azt a napot vesztegettük el leginkább, amelyen nem nevettünk”.
Rabelais, majd Kant ismerték fel elsők közt, hogy a nevetés pharmakon. A nevetést e hatása alapján a testedzéssel lehet összehasonlítani. A nevetés „belső kocogás”, mely minden szervünket megmozgatja. Ha sokat nevetünk egy nap, az még egy maratoni futásnál is többet ér.

FIGYELEM! NAGYON FONTOS!

Szív- és érrendszeri szempontból húsz másodperc intenzív nevetés megfelelhet akár három perc evezésnek vagy sebes gyaloglásnak!
Nevetéskor megemelkedik a pulzus és a vérnyomás, felgyorsul a vérkeringés – majd a nevetést követően a pulzus megnyugszik és a vérnyomás lecsökken.

Miként az edzésnek, a nevetésnek is két fázisát különböztethetjük meg: az arousal-fázist, amikor a szívritmus nő, és az ellazulási fázist, amikor a szív megnyugszik. Nevetés közben pulzusunk 120 BpM-et is elérhet. Tehát a nevetés megdolgoztatja a szívizmokat, fokozza a vérkeringést, így több oxigén jut el szerveinkhez.

A nevetés éppúgy eustressz (jó stressz), mint a mozgás, tehát szimpatikus idegrendszeri aktivációt vált ki, s ezt mindkét esetben pozitív érzések, esetleg eufória kísérik. Ilyenkor a stressz negatív összetevője hiányzik. A distressznél (rossz stressz) a kortizol nevű hormon szintje nő meg, méghozzá elég tartósan, és elnyomja az immunrendszert: ezért hosszú távú negatív stressznek kitéve könnyebben leszünk betegek.

Úgy tűnik, hogy a nevetés és a mozgás épp fordított hatással vannak az immunrendszerre, mint a distresszek. Amikor nevetünk vagy kocogunk, megnő a rákos sejteket és fertőző ágenseket, pl. vírusokat elpusztító természetes ölősejtek száma. Ha szívből nevetünk, ez úgy modulálja az immunrendszer összetevőit, mint egy karmester a zenekart. Ráadásul ezek a változások elég tartósak: egy kiadós nevetés után több óráig is fennmaradnak. A stressz olykor álmatlansághoz vezet – a nevetés ebből is kigyógyíthat.
További egyezés a mozgás és a nevetés közt, hogy mindkettő fájdalomcsillapító, mivel felszabadítják a belső opiátokat, pl. az endorfinokat.

MELYEK A NEVETÉS OKAI?

motivacio

Nehéz eldönteni, mivel a nevetés eredete jórészt tudattalan.
És a nevetés célja? Van-e egyáltalán – vagy a nevetés öncélú? Az evolúciós pszichológia szerint kellett, hogy legyen valamilyen funkciója, ezért szelektálódhatott – miként sok más magatartás is.
A nevetésben részt vevő ősi agyterületek (pl. jutalmazó központ) valóban evolúciós eredetre utalnak.

HOGYAN ALAKULHATOTT KI A SPECIÁLISAN EMBERI NEVETÉS?

Egy alföld Afrikában, 50 000 évvel ezelőtt. Homók egy csoportja az éj leszálltakor a tűz köré gyűlik. Hirtelen egy reccsenés a fűben: mindenki lemerevedik. Egy homo óvatosan a zaj irányába közelít, majd felfedezi, hogy a zaj oka csupán egy aprócska rágcsáló: ekkor hatalmas nevetésben tör ki. A jelenet az úgynevezett vaklárma elméletet illusztrálja, amelyet 1998-ban tett közzé Vilayanur Ramachandran (San Diego-i Egyetem, USA) idegtudományi professzor.
A nevetést tehát egy váratlan esemény váltja ki, amelynek fényében az összes megelőző tényt újra kell értelmezni. De ez sem elég: hiszen így minden tudományos felfedezés vagy paradigmaváltás vicces volna! Még valami kell: az újraértelmezés, az új modell inkonzekvens kell, hogy legyen: nincs valódi veszély. Vaklárma.

MI ENNEK AZ EVOLÚCIÓS HASZNA?

Mit csinálsz a nevetés e ritmikus sztakkátó-hangjával? Értésére adod a rokonaidnak, akik osztoznak génjeid egy részében, hogy ne vesztegessék rád értékes energiáikat, ne siessenek a segítségedre: nincs valós veszély, minden rendben. Tehát ez a természet OK-jele. Ily módon két alkotóelem szükséges a nevetéshez.
Először az agy egyik része – az amygdala – lehetséges veszélyt jelez: „Úristen, mi ez? Csak nem egy ragadozó?”, de mindjárt a következő pillanatban válaszol az anterior cingulum: „Nincs is itt semmi veszélyes, csak egy apró állatka”. Ez a kis jelenet lehetne a „sok hűhó semmiért” őse.

Mindezt megerősíti, hogy a humor gyakran maga is egyfajta agresszió: a kinevetést szinte támadásként is fel lehet fogni. Egyes vadászó-gyűjtögető társadalmakban a humor kifejezetten szadisztikus-kárörvendő jelleget ölthet: azon nevetnek, ha a másikat baleset vagy szerencsétlenség éri.

Raymond Hames antropológusról mesélik például a következőt. Mikor az Amazonas őserdejében a ye’kwanák körében élt, egyszer egy kunyhóba érve beverte a fejét a keresztrúdba, a földre zuhant és erősen vérzett, miközben vonaglott fájdalmában. Meglepve észlelte, hogy a körülötte álló ye’kwanák kétrét görnyedtek a röhögéstől.
Ám saját kultúrkörünkben is találkozunk a durva káröröm jelenségéve.
Például nevetünk egy férfin, aki mechanikusan követ a tekintetével egy csinos nőt, és közben beveri a fejét egy oszlopba; vagy A modern idők Chaplinjén, aki továbbra is meghúzza a csavarokat, pedig már nem dolgozik a futószalag mellett. Az ember mindkét esetben mechanikusan, robotként viselkedik.

HOMLOKLEBENY ÉS NEVETÉS, AVAGY AMI IGAZÁN EMBERI A NEVETÉSÜNKBEN.

A nevetés képessége “előhúrozott”, tehát az ehhez szükséges idegpályák velünk születetten jelen vannak. E pályákat amerikai és német neurológusok azonosították agyi képalkotó eljárással. Megállapították, hogy nevetéskor nem egyetlen agyi zóna aktiválódik, hanem egy teljes neurális kör, amely sok agyterületen fut át. Ha viccet hallunk, mintha csak megcsiklandozták volna idegsejtjeinket.

VAJON SOKAN MIÉRT NEM ÉRTIK MEG A VICCET?

A nevetés neurális köre a jobb félteke ventromediális prefrontális (VMPF) részéből indul (szem fölötti rész a homloklebenyben): ennek segítségével a komikus helyzeteket, a pár vonással ábrázolt karikatúrákat „egészekként” fogjuk fel – ha viszont elkezdjük kihámozni, miért viccesek ezek, a komikus hatás eltűnik, és vele együtt a nevetés is. Neurológusok észrevették, hogy akiknél a jobb oldali VMPF sérült, nem értik a viccet, a szójátékot, sőt némelyiküknél a nevetés teljesen eltűnik. A VMPF csak akkor aktiválódik, ha a viccet valóban humorosnak találjuk: segít tehát a vicc viccként való felfogásában.

A VMPF közvetlen összeköttetésben áll az örömérzésért felelős ősi agyi rendszerrel, a „jutalmazási körrel”. Ez utóbbi szerepét bizonyították kaliforniai kutatók: a kísérleti alanyoknak vicclapokból válogatott karikatúrákat mutattak, miközben fMRI-vel (funkcionális mágneses rezonancia készülék; agyi képalkotó eljárás) vizsgálták az agyukban bekövetkező változásokat.

Kiderült, hogy ugyanazok a jutalmazó pályák aktiválódtak, mint a kokain, a pénz hatására, vagy egy szeretett személy megpillantásakor. Az egyik legfőbb jutalmazó központot, a nucleus accumbenst valósággal elárasztotta az euforizáló hatású dopamin.
Később az is kiderült, hogy a nevetés szó szerint megváltoztatja világlátásunkat. Jack Pettigrew (Queensland Egyetem, Ausztrália) és csoportja azt mutatta ki, hogy a nevetés módosítja a vizuális észlelést.
Pettigrew szerint ilyenkor egyszerre látunk mindkét féltekénkkel: a jókedv e pillanataira tehát egy különleges agyi állapot jellemző.

A NEVETÉS FELSZABADÍT.

Hirtelen kitörhetnek belőlünk visszatartott feszültségek, akár olyan oda nem illő helyzetekben is, mint az esküvő vagy a temetés. Charles Dickenst például gyakran elvezették a temetésekről. A Monsieur Dick című könyvben olvashatjuk, hogy Thackeray temetésén is röhögőgörcsöt kapott Dickens: milyen groteszk, hogy az csak ott fekszik kiterítve!… Majd összecsuklott a nevetéstől, és – legalábbis a regény szerint – rá 48 órára már ő is halott volt.

De nevethetünk veszély-, krízis-, sőt katasztrófahelyzetekben is. Túlélők mesélik, hogy a második világháború alatt, amikor óvóhelyeken bújtak meg, miközben körülöttük hullottak a bombák, váratlanul kitört belőlük a nevetés.

A nevetés nemcsak a mi egészségünket szolgálja, hanem csoportokét, egész társadalmakét is. Sőt, a nevetés alapvetően és eredendően társas: sokkal inkább nevetünk egymásnak, mint magunknak.

Végül az én egyedi és kiváltságos gyógymódom: mindennap jön egy hahotázást kiváltó telefonhívás az egészségem érdekében.

Mit gondolsz?

Fogsz-e nevetni harsányan, felszabadultan, ahogy csak egy kisgyerek tud úgy “istenigazából”?
Mindezek tükrében remélem, hogy igen!

Forrás: Tudomány/Sience

Suri Éva

Suri Éva

tréner szerző, szerkesztő

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban. Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok. Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com