Vállalkozásunk és az érzéseink párbaja

Vállalkozásunk és az érzéseink párbaja

Érzéseink hatása vállalkozásunkra.

Miért is vállalkozunk ma Magyarországon? Ez összetettebb kérdés, mint hogy e keretek között vitassuk meg, de azért két fontos momentumot megemlítek:

Azt látjuk magunk körül, hogy mindenki vállalkozik. Az online vállalkozások gombamód szaporodnak, az ifjú titánok serege egyre csak nő. Aztán vagy a süllyesztőbe kerülnek, vagy kiugróan sikeresek lesznek. Vajon mindez miért történik?

  • Egyrészt van egy ötletük, amit szeretnének megvalósítani, gondolván arra, hogy biztos megélhetést fog nyújtani, vagy urambocsá még meg is gazdagodhatnak belőle.
    Persze az ötlettől a megvalósításig és a sikerig hosszú és göröngyös az út.
  • Második okként pedig az önmegvalósítás játszik szerepet a vállalkozás indításában, a munkánkon keresztül akarjuk megvalósítani magunkat.

Aztán a való üzleti világ színterén rádöbbenünk, hogy azért nem minden az elképzelésünk szerint alakult.
Ha körül nézünk láthatjuk, hogy vállalkozások szaporodnak gombamód és ugyanilyen gyorsasággal szűnnek is meg. Nem mértük fel a valós piaci helyzetet, keresletet.

Csupán annyit látunk a felszínen, hogy ha másnak sikerült, akkor nekem is sikerülni fog. Nem akarlak elkeseríteni, de ez korántsem biztos.

Ahhoz, hogy sikeres legyél a vállalkozásodban, egyfajta szemléletmóddal, a mentális erővel, az egyedi személyiségeddel tudod mindezt elérni.

 

 

 

A témát még bővebben kifejtem a későbbiekben.
Többségünk azonban próbál a felszínen maradni. A „felszínen maradás” azt hiszem, hogy senkinek sem az életcélja.

És vajon ez milyen érzéseket generál bennünk?

• Amikor nincs elég megrendelésünk
• amikor nincs elég bevételünk
• amikor az adókat kell fizetni
• amikor likviditási gondokkal küzdünk
• és hosszan sorolhatnám

Ezek csak a „tárgyi” dolgok. Ekkor még nem beszéltünk az emberi mivoltunkból, beállítottságunkból fakadó érzésekről.
Milyen érzés ez? Mit érzek valójában?

 

Jó esetben higgadtan viseljük érzelmileg, de úgy vélem többségünknél a tehetetlenség és frusztráció érzése. Torokszorító érzés. A düh, a harag és teljes kétségbeesés érzése?
Ha régóta vállalkozó vagyunk, valljuk be őszintén, hogy sokunk átélte már ezeket az érzéseket.

De szerencsére azért ezek az érzések nem állandóak. Érzéseink valójában nagyon is különbözőek, hiszen mi magunk is nagyon különbözőek vagyunk és a problémákra sem egyformán reagálunk.

Azért azt megállapíthatjuk, hogy érzelmi beállítottságunk nagyon hullámzó, amit meghatároz még többek között a kudarctűrő képességünk, a teljesítményünk öröme, a jövőképünk és életünk eddigi minden tapasztalása.

Különféle vizsgálatok bizonyították, hogy az emberek döntéseit mindig az érzelmek irányítják, vezérlik, de nem tudják észrevenni és saját érdekükben jól felhasználni azokat.

Hajlamosak vagyunk olyannak látni magunkat, amilyenek lenni szeretnénk, vagy amilyenek nem vagyunk, nem pedig olyannak, amilyenek valójában vagyunk. Előbb-utóbb rájövünk, hogy bizony énképünk sem mentes az előítéletünktől.

Ideális esetben egy jól kidolgozott stratégia erőt ad ahhoz, hogy felülemelkedjünk önvédelmi gondolkodási,- érzelmi,- és viselkedésmódunkon, és elvezet ez személyiségünk azon részébe, ahol a kreativitás, a bátorság és erő lakozik.

Egy bonyolult krízishelyzettel is megbirkózhatunk, ha tartózkodunk az impulzív cselekedetektől és nem reagálunk a helyzet által okozott izgalomra, idegességre, frusztrációra.

Mindez könnyű? Nem!

Viszont ha erre nem vagyunk képesek, saját ösztönös érzelmi reakcióink alá kerülünk, ami sajnos elnyomja a tudatosságunkat.

Meg kell tanítanunk önmagunkat a tények vizsgálatára, a valóság érzékelésére és a megszokásból kialakult érzelmeink megfékezésére.

Ha gondolatainkat a következményekre összpontosítjuk, az aggódásra és idegeskedésre vezethet. A szorongás elkerülésének egyetlen módja, hogy nem az eredményekre, hanem a rendszeres munkára összpontosítunk.

Az, hogy nem aggódunk a munkánk, tevékenységünk, vállalkozásunk végeredménye miatt, ez még nem jelenti azt, hogy nem érdekel minket. Épp ellenkezőleg!

 

Mi legyen a stratégia?

 

 

Fókuszáljunk erősen a tevékenységünkre, az előttünk álló feladatokra! Attól még nem fog megszűnni érdeklődésünk, elkötelezettségünk a céljaink iránt, de nem azzal fogunk foglalkozni gondolati síkon, hogy mi minden történhet.

 

Ha lazák vagyunk, nem idegeskedünk az eredmények miatt, ezzel a lehető legjobb testi, lelki és szellemi feltételeket biztosítjuk magunknak. Ezáltal pedig kihozzuk magunkból, amire csak képesek vagyunk. Ha túlságosan a végeredményre, a pénzre figyelünk, mind testileg, mind lelkileg és szellemileg görcsössé és merevvé válunk.

 

Egy feszült, görcsös elme nem képes kiváló gondolatokat, kreatív ötleteket, intuitív megoldásokat szállítani, hogy segítsen minket.

Mindenkinek van egy saját külön bejáratú katalizátora.

Azt kérded mi ez? Nem más, mint a saját lelki beállítottságod!

A saját lelki beállítottságunkat azonban megváltoztathatjuk, hogy a javunkat szolgálja, hogy sikerre segítse vállalkozásunkat.

A siker és középszerűség közötti különbség nem abban rejlik, hogy mivel kell megbirkóznunk, hanem abban, hogy érzelmeink hatására miképpen viselkedünk az adott helyzetben.

Suri Éva

Suri Éva

tréner szerző, szerkesztő

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban. Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok. Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

Miért nem vagyunk egyformán sikeresek?

Miért nem vagyunk egyformán sikeresek?

Miért van az, hogy két ember közül az egyik sikeres, elégedett lesz, míg a másik csak pörgeti a mókuskerekét és örökké elégedetlen?

Azonos végzettségűek, korúak, azonos érdeklődési körrel. Mindketten odateszik magukat a sikerességük érdekében, legyen ez munka vagy magánéleti jellegű.

Mindketten olvasnak önfejlesztő könyveket, a “szakértők” tanácsadásait meghallgatják, fejlesztik magukat. Vagy még sem?

Ha lépést akarunk tartani a mai felgyorsult világunkban, akkor szükségünk van különféle tudásanyagra, megközelítési módokra, MÉLY MEGÉRTÉSEKRE!

“Nem csak kenyérrel él az ember”
mondták régen, és ma már valóban nem a kenyér megszerzése a legnagyobb problémánk. Ezt itt most ne értse senki félre!
Nézzünk csak körül a környezetünkben, a Facebook-on. Úgy látom, hogy eszementen sok problémára keressük a választ. Számomra sokszor úgy tűnik, hogy nincs egy olyan ember, akinek ne lenne vélt vagy valós problémája.

Sokszor úgy érzem, mintha szándékosan sulykolnák belénk, hogy valami nincs rendben az életünkben.
Nagy tömegekben élünk városainkban, és gyakran szenvedünk a modern élet által kínált környezettől, amely zsúfolt, szennyezett, néha fojtogató. De talán legnehezebb elviselni saját magunkat.

Sokan tanácsolják, hogy képzeljük el az életünket sikeresnek, gazdagnak, vidámsággal teli, teljes életnek, de a fenébe is, valahogy ritkán jön össze. És ami még legrosszabb, hogy nem tudjuk, hogy miért.

PEDIG AZ EMBER A MIÉRTEKRE KÍVÁNCSI.

Szeretne sokkal többet megtudni önmagáról, a saját személyes etológiája érdekli.
Az emberi viselkedés tudománya, a humánetológia valamennyire mindenkit hozzásegít, hogy megértsük önmagunkat. Megértsük a környezetünk viselkedését. A saját életünk élvezete is sokkal nagyobb lesz, ha tudjuk, hogy hogyan is jön létre ez a különös teremtmény, amik mi vagyunk.

Ha ezt értjük, akkor az életben adódó kellemetlenségeket is sokkal könnyebb elviselni.
Ahhoz, hogy egy szép kerek kép alakuljon ki magunkról, félre kell tenni néhány hiedelmünket.
A legelső talán az, hogy korlátlan urai vagyunk a sorsunknak.

Egy frászt!

Életünket, sorsunkat nemcsak a szorgos munkálkodásunk vagy a szerencsénk, hanem a génjeink is jelentősen befolyásolják.
A lecke az, hogy fogadjunk el a génjeink által ránk szabott adottságainkat és támaszkodjunk azokra, amikor valamilyen kedvezőbb életet, munkát szeretnénk magunknak. Vagy egyszerűen azt a fránya sikert, amire oly régen vágyakozunk.

Paradox módon a második elvetendő hiedelem, hogy ki vagyunk szolgáltatva génjeinknek, hogy sorsunk eleve elrendeltetett és képtelenség változtatni rajta.
Ez sem igaz.

Az ember hihetetlenül alkalmazkodóképes, mindig változtathat meglévő állapotán, ha tudja a módját.

Különleges vagy?
Hát persze. A genetikai változatosság az egyik tényezője a különlegességüknek.

MINDEN EMBER KÜLÖNLEGES!

Lehet, hogy ezt még maga sem tudja, lehet, hogy elkeseredett, nem találja helyét a világban. Úgy érzi , neki mindenből kevesebb jutott.
Ez azonban téves hiedelem!
Minden ember élettörténete más és más, és történetének lényeges pontjain saját maga dönti el a folytatását.

AZ EMBER AZONOS A TÖRTÉNETÉVEL!

Ez hozza létre azt az elképesztő változatosságot, ami csak az emberi fajt jellemzi, és azt a különlegességet, amely mindannyiunkat jellemez.
Az ember soha nincsen kiszolgáltatva sorsának, ha aktívan irányítja azt. (ezt milyen egyszerű így leírni, de sokszor milyen nehéz megvalósítani)
Előfordul, hogy valami nem sikerül, komoly kár és sérülés ér minket. Akár anyagi, akár lelki.
Ez változtathat ugyan a történetünkön, de a folytatás is rajtunk múlik. Az emberek nagy része minden helyzetből talál kiutat.
Különlegesség ez is, de tanulható és elnyerhető.

KÜLÖNLEGESSÉG TOVÁBBÁ AZ IS, HOGY MI KERÜL A FEJÜNKBE.

Milyen személyes kultúrát építünk fel magunknak. Választhatunk a korábbi ismeretünk függvényében, egy általunk tisztelt személy véleménye alapján, vagy akár jó könyvek, filmek hatására is.
Minden ismeretet fel lehet csipegetni.

Az ember először azt hiszi, hogy mérhetetlen távolság választja el a “szakértőtől”, aki valamit magas színvonalon művel.
De ez is csak egy rossz hiedelem.
Ha naponta csak néhány új dologgal ismerkedem meg, szép lassan kiderül, hogy ez a távolság már nem is olyan nagy, és egy idő után már nem létezik.
Csak éppen el kell hinnem, hogy minden tudás, minden ismeret, minden kultúra apró napi ismeretadagokból építhető fel.
Aki ezt elhiszi, és képes ezt gyakorolni, az fel tudja építeni saját különlegességét.

Inspiráció:
Csányi Vilmos ( biológus, biokémikus, etológus)
” Az emberi viselkedés” c. könyve alapján.

Suri Éva

Suri Éva

tréner szerző, szerkesztő

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban. Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok. Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

Mikor nevettél úgy istenigazából?

Mikor nevettél úgy istenigazából?

Eléggé morbid ez a kérdés.

Egy vallomással kezdem.

Azt tudni kell rólam, hogy nem vagyok nagyon komoly típus, arcomon általában mosoly, időnként széles vigyor ül. Bármi történik is velem….
Mostanában észrevettem, hogy némileg nyomott vagyok. Frusztrál, hogy időnként túlvállalom magam, stresszel, hogy nem tudok az anyagaimmal időre elkészülni. Gyomorgörcs, ha valami technikai dolgot nem tudok elsőre megérteni és pikk-pakk alkalmazni, utálom, hogy sajnos perfekcionista vagyok (vagyis sokat tökölök, bocs a kifejezésért)….. és sorolhatnám.

Rájöttem, hogy mostanában a mosoly már eltűnt a képemről, savanyú képpel, némi önsajnálattal vegyítve szomorúan bámulom a laptopot, vagy az iPadet, miközben gőzerővel kellene tennem a dolgom.
Kifogásokat kerestem, hogy miért nem haladok. Pl. köhögök és így nagyon nem megy a hangfájl elkészítése, nem tudom beindítani a soundcloudot. Mentségemre szolgál, hogy egyébként igaz is ….
Fáradtnak éreztem magamat és nyűgösnek. Betudtam a koromnak és a tavaszi fáradtságnak.

AZTÁN TÖRTÉNT VALAMI.

Akadt egy segítőm – tudtán kívül – aki nevezetesen a lányom volt. Akkor már három hete szenvedtem a megfázásos tünetekkel, és ő, a galád vette a merészséget és kifigurázta a saját anyját.
Mármint engem. Mindezt telefonon keresztül. Ami egyébként érdekes beszélgetés volt, mivel nekem egyáltalán nem volt hangom, ezért az általa feltett kérdéseket, ő rögtön meg is válaszolta.

Tette mindezt olyan “egetverő” jó humorral, hogy elkezdtem először mosolyogni, aztán nevetni és a végén a térdemet csapkodva hangtalanul hahotázni. Azóta is fáj a rekeszizmom.

És mi lett ennek a féktelen röhögésnek az eredménye?

Jobban érzem magam.
Energikusabb lettem.
Az agyam penge …. na jól van, némi túlzással…
Nem bosszankodom bizonyos dolgokon.
Talán még jobban alszom is….

Gondoltam, hogy utánajárok, -ha nálam ilyen hihetetlen jó eredményt ért el egy féktelen hahotázás, – vajon ennek mi lehet az oka?

A NEVETÉS GYÓGYÍTÁSI, MENTÁLHIGIÉNIÉS ESZKÖZ.

Évente 6205-ször nevetünk: egy felnőtt egy nap alatt átlagosan 17-szer nevet.
Ez persze semmi a gyerekek napi 40-es átlagához képest. Így tudtunkon kívül naponta igazodunk Nicolas de Chamfort, a 18. századi moralista híres mondásához: „azt a napot vesztegettük el leginkább, amelyen nem nevettünk”.
Rabelais, majd Kant ismerték fel elsők közt, hogy a nevetés pharmakon. A nevetést e hatása alapján a testedzéssel lehet összehasonlítani. A nevetés „belső kocogás”, mely minden szervünket megmozgatja. Ha sokat nevetünk egy nap, az még egy maratoni futásnál is többet ér.

FIGYELEM! NAGYON FONTOS!

Szív- és érrendszeri szempontból húsz másodperc intenzív nevetés megfelelhet akár három perc evezésnek vagy sebes gyaloglásnak!
Nevetéskor megemelkedik a pulzus és a vérnyomás, felgyorsul a vérkeringés – majd a nevetést követően a pulzus megnyugszik és a vérnyomás lecsökken.

Miként az edzésnek, a nevetésnek is két fázisát különböztethetjük meg: az arousal-fázist, amikor a szívritmus nő, és az ellazulási fázist, amikor a szív megnyugszik. Nevetés közben pulzusunk 120 BpM-et is elérhet. Tehát a nevetés megdolgoztatja a szívizmokat, fokozza a vérkeringést, így több oxigén jut el szerveinkhez.

A nevetés éppúgy eustressz (jó stressz), mint a mozgás, tehát szimpatikus idegrendszeri aktivációt vált ki, s ezt mindkét esetben pozitív érzések, esetleg eufória kísérik. Ilyenkor a stressz negatív összetevője hiányzik. A distressznél (rossz stressz) a kortizol nevű hormon szintje nő meg, méghozzá elég tartósan, és elnyomja az immunrendszert: ezért hosszú távú negatív stressznek kitéve könnyebben leszünk betegek.

Úgy tűnik, hogy a nevetés és a mozgás épp fordított hatással vannak az immunrendszerre, mint a distresszek. Amikor nevetünk vagy kocogunk, megnő a rákos sejteket és fertőző ágenseket, pl. vírusokat elpusztító természetes ölősejtek száma. Ha szívből nevetünk, ez úgy modulálja az immunrendszer összetevőit, mint egy karmester a zenekart. Ráadásul ezek a változások elég tartósak: egy kiadós nevetés után több óráig is fennmaradnak. A stressz olykor álmatlansághoz vezet – a nevetés ebből is kigyógyíthat.
További egyezés a mozgás és a nevetés közt, hogy mindkettő fájdalomcsillapító, mivel felszabadítják a belső opiátokat, pl. az endorfinokat.

MELYEK A NEVETÉS OKAI?

motivacio

Nehéz eldönteni, mivel a nevetés eredete jórészt tudattalan.
És a nevetés célja? Van-e egyáltalán – vagy a nevetés öncélú? Az evolúciós pszichológia szerint kellett, hogy legyen valamilyen funkciója, ezért szelektálódhatott – miként sok más magatartás is.
A nevetésben részt vevő ősi agyterületek (pl. jutalmazó központ) valóban evolúciós eredetre utalnak.

HOGYAN ALAKULHATOTT KI A SPECIÁLISAN EMBERI NEVETÉS?

Egy alföld Afrikában, 50 000 évvel ezelőtt. Homók egy csoportja az éj leszálltakor a tűz köré gyűlik. Hirtelen egy reccsenés a fűben: mindenki lemerevedik. Egy homo óvatosan a zaj irányába közelít, majd felfedezi, hogy a zaj oka csupán egy aprócska rágcsáló: ekkor hatalmas nevetésben tör ki. A jelenet az úgynevezett vaklárma elméletet illusztrálja, amelyet 1998-ban tett közzé Vilayanur Ramachandran (San Diego-i Egyetem, USA) idegtudományi professzor.
A nevetést tehát egy váratlan esemény váltja ki, amelynek fényében az összes megelőző tényt újra kell értelmezni. De ez sem elég: hiszen így minden tudományos felfedezés vagy paradigmaváltás vicces volna! Még valami kell: az újraértelmezés, az új modell inkonzekvens kell, hogy legyen: nincs valódi veszély. Vaklárma.

MI ENNEK AZ EVOLÚCIÓS HASZNA?

Mit csinálsz a nevetés e ritmikus sztakkátó-hangjával? Értésére adod a rokonaidnak, akik osztoznak génjeid egy részében, hogy ne vesztegessék rád értékes energiáikat, ne siessenek a segítségedre: nincs valós veszély, minden rendben. Tehát ez a természet OK-jele. Ily módon két alkotóelem szükséges a nevetéshez.
Először az agy egyik része – az amygdala – lehetséges veszélyt jelez: „Úristen, mi ez? Csak nem egy ragadozó?”, de mindjárt a következő pillanatban válaszol az anterior cingulum: „Nincs is itt semmi veszélyes, csak egy apró állatka”. Ez a kis jelenet lehetne a „sok hűhó semmiért” őse.

Mindezt megerősíti, hogy a humor gyakran maga is egyfajta agresszió: a kinevetést szinte támadásként is fel lehet fogni. Egyes vadászó-gyűjtögető társadalmakban a humor kifejezetten szadisztikus-kárörvendő jelleget ölthet: azon nevetnek, ha a másikat baleset vagy szerencsétlenség éri.

Raymond Hames antropológusról mesélik például a következőt. Mikor az Amazonas őserdejében a ye’kwanák körében élt, egyszer egy kunyhóba érve beverte a fejét a keresztrúdba, a földre zuhant és erősen vérzett, miközben vonaglott fájdalmában. Meglepve észlelte, hogy a körülötte álló ye’kwanák kétrét görnyedtek a röhögéstől.
Ám saját kultúrkörünkben is találkozunk a durva káröröm jelenségéve.
Például nevetünk egy férfin, aki mechanikusan követ a tekintetével egy csinos nőt, és közben beveri a fejét egy oszlopba; vagy A modern idők Chaplinjén, aki továbbra is meghúzza a csavarokat, pedig már nem dolgozik a futószalag mellett. Az ember mindkét esetben mechanikusan, robotként viselkedik.

HOMLOKLEBENY ÉS NEVETÉS, AVAGY AMI IGAZÁN EMBERI A NEVETÉSÜNKBEN.

A nevetés képessége “előhúrozott”, tehát az ehhez szükséges idegpályák velünk születetten jelen vannak. E pályákat amerikai és német neurológusok azonosították agyi képalkotó eljárással. Megállapították, hogy nevetéskor nem egyetlen agyi zóna aktiválódik, hanem egy teljes neurális kör, amely sok agyterületen fut át. Ha viccet hallunk, mintha csak megcsiklandozták volna idegsejtjeinket.

VAJON SOKAN MIÉRT NEM ÉRTIK MEG A VICCET?

A nevetés neurális köre a jobb félteke ventromediális prefrontális (VMPF) részéből indul (szem fölötti rész a homloklebenyben): ennek segítségével a komikus helyzeteket, a pár vonással ábrázolt karikatúrákat „egészekként” fogjuk fel – ha viszont elkezdjük kihámozni, miért viccesek ezek, a komikus hatás eltűnik, és vele együtt a nevetés is. Neurológusok észrevették, hogy akiknél a jobb oldali VMPF sérült, nem értik a viccet, a szójátékot, sőt némelyiküknél a nevetés teljesen eltűnik. A VMPF csak akkor aktiválódik, ha a viccet valóban humorosnak találjuk: segít tehát a vicc viccként való felfogásában.

A VMPF közvetlen összeköttetésben áll az örömérzésért felelős ősi agyi rendszerrel, a „jutalmazási körrel”. Ez utóbbi szerepét bizonyították kaliforniai kutatók: a kísérleti alanyoknak vicclapokból válogatott karikatúrákat mutattak, miközben fMRI-vel (funkcionális mágneses rezonancia készülék; agyi képalkotó eljárás) vizsgálták az agyukban bekövetkező változásokat.

Kiderült, hogy ugyanazok a jutalmazó pályák aktiválódtak, mint a kokain, a pénz hatására, vagy egy szeretett személy megpillantásakor. Az egyik legfőbb jutalmazó központot, a nucleus accumbenst valósággal elárasztotta az euforizáló hatású dopamin.
Később az is kiderült, hogy a nevetés szó szerint megváltoztatja világlátásunkat. Jack Pettigrew (Queensland Egyetem, Ausztrália) és csoportja azt mutatta ki, hogy a nevetés módosítja a vizuális észlelést.
Pettigrew szerint ilyenkor egyszerre látunk mindkét féltekénkkel: a jókedv e pillanataira tehát egy különleges agyi állapot jellemző.

A NEVETÉS FELSZABADÍT.

Hirtelen kitörhetnek belőlünk visszatartott feszültségek, akár olyan oda nem illő helyzetekben is, mint az esküvő vagy a temetés. Charles Dickenst például gyakran elvezették a temetésekről. A Monsieur Dick című könyvben olvashatjuk, hogy Thackeray temetésén is röhögőgörcsöt kapott Dickens: milyen groteszk, hogy az csak ott fekszik kiterítve!… Majd összecsuklott a nevetéstől, és – legalábbis a regény szerint – rá 48 órára már ő is halott volt.

De nevethetünk veszély-, krízis-, sőt katasztrófahelyzetekben is. Túlélők mesélik, hogy a második világháború alatt, amikor óvóhelyeken bújtak meg, miközben körülöttük hullottak a bombák, váratlanul kitört belőlük a nevetés.

A nevetés nemcsak a mi egészségünket szolgálja, hanem csoportokét, egész társadalmakét is. Sőt, a nevetés alapvetően és eredendően társas: sokkal inkább nevetünk egymásnak, mint magunknak.

Végül az én egyedi és kiváltságos gyógymódom: mindennap jön egy hahotázást kiváltó telefonhívás az egészségem érdekében.

Mit gondolsz?

Fogsz-e nevetni harsányan, felszabadultan, ahogy csak egy kisgyerek tud úgy “istenigazából”?
Mindezek tükrében remélem, hogy igen!

Forrás: Tudomány/Sience

Suri Éva

Suri Éva

tréner szerző, szerkesztő

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban. Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok. Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

A motiváció katalizátora a sikereidnek

A motiváció katalizátora a sikereidnek

Csak a belső motiváció szítja fel bennünk a tüzet!

De ezt a belső tüzet nem üres motivációs közhelyek olvasásával és “hipp-hipp hurrá optimizmus” előadások meghallgatásával érjük el!

A tartós motivációt az önmagunkon való dolgozás fogja megadni.

Ez egy hosszú folyamat! Kitartást és elszántságot követel meg tőlünk. Annak biztos és bizonyított tudását, hogy mindezt hogyan, milyen módszerekkel érhetjük el.
De hogyan érhetjük mindezt el?
Miért akarunk egyre többet és többet?
Vajon miért nem jutunk el oda, ahova szeretnénk?

MI HAJT BENNÜNKET ELŐRE?

A célunk elérése, a szenvedély vagy a cselekvés öröme? Az örömteli, boldogabb életre való kívánságunk?
Vagy a sikertelenség, a veszteség, a fájdalom elkerülésére való törekvésünk?
Ezért fontos tudatosítani magunkban, hogy a motiváció életünk és vállalkozásunk sarokköve!

MIT JELENT A VALÓDI SIKER?

Ezt mindenki másképp fogalmazza meg.

Saját véleményem és tapasztalatom szerint a siker nem más, mint egy sikeres élet.

A sikeres élet magában foglalja a sikeres vállalkozást is.

Élvezzük az életet harmóniában, szeretetben, örömben és boldogságban.
Ha megleljük lelki békénket.
Ha ideális a társkapcsolatunk.
Ha nem szűkölködünk az anyagiakban.
Ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen? Első látásra igen, úgy tűnik.

Ha elégedetlen vagy életeddel, vállalkozásod sikerével, akkor hol van az a pont, amikor azt kiáltod magadnak:

ELÉG VOLT!

 

 

Többre vagyok képes!

Miért nem cselekszem már végre valami mást?
Miért nem eredményes nálam a guruk által javasolt módszerek?
Jól menő vállalkozást akarok!
Teljes életet szeretnék!
És mi az, ami visszatart engem?
Saját magad. Lelked börtöne.
Elég volt! El kell indulnom! De vajon melyik utat válasszam?

Minden ember keresi a siker kulcsát.

Minden vállalkozó szeretne kiugróan magas teljesítményt elérni. Szeretne azok közé tartozni, akikre felnéznek, akik számukra etalon. Azok közé tartozni, akik már a tudás birtokában vannak. A többségnél azonban nem ez a helyzet. Jó esetben az önfejlesztő irodalmat elejétől végéig kiolvasták. Jóleső érzéssel olvasgatják a motivációs idézeteket. Az eredmény? Van, akinél van, de van, akinél nincs.

Vajon miért?

Mert nem elég elolvasni és megérteni, hanem a magunkévá kell tenni és a mindennapi tevékenységünket ennek szellemében végezni, és életünket e tudás alapján élni.

A legtöbbünk számára ez a legnehezebb kihívás. Mint ahogy nekünk is vannak érzelmeink, a vállalkozásunknak is van egy belső mentális oldala. Ez határoz meg mindent! És ez a mentális oldal mindenkinél más-és más. Nincs két egyforma beállítottságú ember, jó ha ezt tudomásul vesszük.

Mindannyian különböző és egyedi képességekkel rendelkezünk.

Egyéni és vállalkozói sikerünk fontos záloga, hogy megtaláljuk és felszínre hozzuk azokat a rejtett képességeket, amik csak bennünk található.

Viszont előbb-utóbb mindenki, akár magánszemélyként, akár vállalkozóként éli az életét, eljut arra a pontra, amikor már úgy érzi megfáradt, elfogyott a lelkesedése és ez az érzés rányomja bélyegét a mindennapi tevékenységére is.

Mára már tudományosan bizonyított tény az is, hogy időnként motivációra mindenkinek szüksége van. Teljesen mindegy, hogy magánszemélyként kerülünk olyan helyzetbe, hogy jól jönne némi külső megerősítés, akár vállalkozóként időnként térdre kényszerülünk, és jól esne bizony egy-két biztató szó.

Még a siker csúcsán lévőknek is szükségük van motivációra.

Ők azonban megkapják. Úgy részesülnek belőle, hogy még csak észre sem veszik.Benne vannak egy sikerspirálban.

Megkapják saját önértékelésük által.
Megkapják egójuk által.
Megkapják mások elismeréseként.
Ide kell eljuttatnunk magunkat is!

De hiába olvasunk rengeteg önfejlesztő könyvet, magunkévá teszünk oly sok mostanában divatos irányzatokat, sokaknak mégsem sikerül magukévá tenni a benne foglaltakat. Őszintén, ha így lenne, akkor mindenki a siker csúcsát verdesné.

Van aki bevallja, van aki nem.

Ez különösen igaz és fontos, ha vállalkozóként tevékenykedsz.
Ahhoz, hogy az életünk, a teljesítményünk kiemelkedően magas legyen, négy érzelmi hullámot kell meglovagolnunk.

Kezdetben vala az első erőteljes hullám: a MOTIVÁCIÓ.

Ha ez sikerült akár külső segítséggel, akár belső, saját magad által generált belső motivációval, akkor jön a második hullám az INSPIRÁCIÓ.

Itt már nincs nagy gond, egy folyamatos inspirált, lelkes állapotban teszed a dolgodat. Kreatívnak kell lenned, hogy az inspirációd szárnyra kapjon.

Észrevétlenül már lovagolod is a harmadik, a SIKER hullámát, amikor is kezd beérni a gyümölcs, a belső motivációd által.

Ha mindezzel megvagy, akkor már kitűzheted az átmeneti győzelmi zászlót. ELÉGEDETT VAGY.

Büszke vagy magadra, a teljesítményedre. Az életed bármely területén elért eredményeidre. Büszke vagy a boldogságodra, az örömödre.

Legyél is büszke, de közben azért azt is tudd, hogy ez csak egy ÁtMENETI ÁLLAPOT!

RENDÜLETLENÜL KELL TENNI AZÉRT, HOGY FOLYAMATOS MOTIVÁLT ÁLLAPOTBAN LEGYÉL.

 

 

Könnyű ezt megtartani? Nem.

Mert bárhogyan is szeretnénk, a kedélyállapotunk időnként nem csak hullámzik, de egyenesen viharos erővel támad.

A motivációnk akár egy libikóka; egyszer fenn, egyszer lenn találja magát a béke feneke alatt.

Vajon miért van ez így?

MERT MOTIVÁCIÓ LEGFŐBB MOZGATÓRUGÓJA VAGY GÁTLÓJA MINDIG EGY ÉRZELEM!
És mi mindannyian az érzelmeink rabságában vergődünk.

MIBŐL KELETKEZHETNEK EZEK AZ ÉRZELMEK?

hangulati ingadozásainkból
kudarctűrő képességünk hiányából
önismeretünk hiányából
mások többre értékeléséből
tehetetlenségi érzésből
környezeti hatásokból

MIT FOG MINDEZ EREDMÉNYEZNI?

egy folyamatos frusztrált állapotot
gyenge minőségű életet
sikertelen vállalkozást
önsajnálatot
anyagi veszteséget
és ami a legszörnyűbb, mivel minden mindennel összefügg, elindul egy bukóspirál…és ki tudja hol áll meg…
Egyedül nem megy? Vagy nagyon nehezen és sok kitérővel?

Ha nem boldogulsz önmagad menedzselésével, akkor meríts erőt ebből az oldalból. A bejegyzések, a tréningek segíteni fognak abban, hogyan ismerd fel, erősítsd és használd azokat a képességeidet, aminek még csak tudatában sem vagy.

Életünkben leginkább arra van szükségünk, hogy legyen valaki aki rábír, hogy megtegyük amire képesek vagyunk.

Ralph Waldo Emerson

Az emberi természet nem sokat változott. Emerson közel 130 éve tette ezt a megállapítását, de a mai rohanó világunkban is éppúgy megállja a helyét! Sőt, most van csak igazán szükség rá!

Azon munkálkodom, hogy ne csak idézeteket olvass, féligazságokat tudj magadénak. Tanulj módszereket, edződj, gondolkodj, és rábírjalak arra, hogy megtedd azt, amire képes vagy!

Bizonyára rengeteg terved, célod van, amit meg akarsz valósítani. De sokszor úgy érzed, hogy nem haladsz előre. Időnként elfog a lelki tehetetlenség.

Ha úgy érzed, lelkierőre, önmagad mélyebb megértésére van szükséged, akkor töltsd le az

INGYENES MINITRÉNINGET!

Suri Éva

Suri Éva

szerző, szerkesztő, tréner

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban. Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok. Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

A pozitív gondolkodás tévhitei kontra sikerességed kulcsa

A pozitív gondolkodás tévhitei kontra sikerességed kulcsa

MINDEN, AMIT A POZITÍV GONDOLKODÁS TÉVHITEIRŐL TUDNUNK KELL

 

Annyi, de annyi könyvet olvastunk már a pozitív gondolkodásról, számos pozitívan gondolkodó emberek csoportosulnak a Facebook-on, hogy tényleg elhisszük, hogy csak így lehet gondolkodni.

Ez a félreértelmezés az oka annak, hogy annyi sikertelen, de önmagát pozitívan gondolkodó emberként definiáló személy létezik.

Elfelejtjük, hogy a világ kétpólusú, mindennek két oldala van. És ha nem látjuk a másik oldalt, nem tudunk ésszerű döntéseket hozni.

Az élet nem úgy működik, hogy csak jót és csak rosszat kapunk. A pozitívan gondolkodók csak a jót, a negatívan gondolkodók csak a rosszat kapják.
Mindnyájan kapunk hideget – meleget, és ha ezt tudomásul vesszük, akkor a nehézségek felét már legyőztük. Gondoljunk csak bele! Álljunk a zuhany alá és felváltva engedjük magunkra a forró és a hideg vizet.

Hogyan reagálunk a különböző hőmérsékletű zuhanyokra? Mit érzünk fizikailag? Boldogan és optimistán állsz a dologhoz, amikor leforrázod magad? Netán elcsattan egy káromlás……

 

Hitünk és a pozitív gondolkodás

 

Lerágott csont…elcsépeltnek tűnő….lejáratott, szinte már a frázisok határát súroló pozitív gondolkodás. De a pozitív gondolkodás egy „Istenadta” képességünk, ami szorosan ölelkezik össze a hitünkkel.

Ha tényleg, ha valóban pozitívan gondolkodunk és meglátjuk a rosszban is azt a kevéske jót, amit aztán a javunkra tudunk fordítani, hát nem a hitünk mellett tesszük le a voksunkat?
Ma már mind az individuálpszichológia, mind a pszichoanalitika, mind a munkalélektan cáfolhatatlan bizonyítékokkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy vannak:

  • „sikertípusú személyiségek”
  • „boldogságra termett személyiségek”

 

  • „kudarctípusú személyiségek”
  • „és boldogtalanságra termett személyiségek”

 

Ez alapján, új módon elemezhetjük a „pozitív gondolkodás erejét”, és ami a legfontosabb, magyarázatot ad arra nézvén, hogy egyeseknél miért működik, másoknál pedig miért nem működik ez a pozitív gondolkodásból fakadó erő.

A pozitív gondolkodás ténylegesen akkor működik, ha összhangban van az énképünkkel.

Viszont szó szerint működésképtelen, ha maga az énkép nem változik meg.
És elérkeztünk a legfontosabb kérdéshez!

Az énkép, mint a boldogságunk, sikerünk egyik kulcsa!

Arra kérlek, hogy olvasás közben mindvégig gondolj magadra, a te egyedi és különféle élethelyzeteidre, mit valósítottál meg ennek alapján már ösztönösen, és mit fogsz tudatosan alkalmazni a további céljaidat illetően.

Mire van a jelen pillanatban leginkább szükségünk?

Egyensúlyra, harmóniára!

Célunk most egy megfelelő, önmegvalósító, alkotó személyiség megvalósítása, hogy profitálhassunk saját magunk lényéből, tehetségéből, adottságaiból és tudatosságából.

De mi szükséges ehhez?

Egy megfelelő valós és egészséges énkép!
Először is határozzuk meg az énkép fogalmát:
„ az énkép arra vonatkozó elképzeléseinket tükrözi, hogy milyen embernek tartjuk magunkat.”

Ez alapján állítjuk össze énképünket.

Milyen embernek tartjuk magunkat?

 

Megítélésünk eleve szubjektív és legritkább esetben valós.
Énképünket nem tudatosan alakítjuk ki, kialakul az magától szép csendben is, az alapján, hogy mit hiszünk magunkról.

Milyen kudarcaink, győzelmeink voltak, ezeket hogyan dolgoztuk fel, milyen sérelmeket és megaláztatásokat kellett elviselnünk.

Mindezek alapján kialakult valamilyen kép saját magunkról, ami nem feltétlenül igaz ránk nézve. Érzékeink csalóka játékot is játszhatnak velünk.
Amint így kialakítottuk az önmagunkról alkotott képet, ez az elképzelés vagy nevezhetjük hiedelemnek is, része lesz az életünknek.

Miért?
Mert ennek alapján fogunk cselekedni, ez fogja meghatározni gondolatainkat, és ezt fogjuk igaznak érezni magunkról.

Minden tettünk e hamis vagy igaz énkép alapján fog realizálódni.

 

Vagyis olyan személyiségként fogunk cselekedni, amilyen személyiségként elképzeljük magunkat. Szó szerint nem fogunk tudni másként cselekedni, még akkor sem, ha teljes akaraterővel tesszük mindezt.

 

Ezért aki „kudarctípusú személyiségként” fogja fel önmagát, még akkor sem tud sikeres lenni, ha a megoldás az ölébe pottyan.

 

Ugyanakkor ott vannak a „sikertípusú személyiségek”, akiknek valós énképük van, tisztában vannak saját képességeikkel, erejükkel, így az élet árnyékosabb oldalát is jól tudják kezelni.

Ahhoz, hogy „valóban” éljünk, vagyis az életet kielégítőnek találjuk, valósághű és tárgyilagos énképpel kell rendelkeznünk. Énünket elfogadhatónak kell találnunk magunk számára, ehhez viszont egészséges önbecsülésre van szükségünk.

 

 

  • Olyan énre, amelyet nem szégyellünk, olyanra, amely nem érzi magát korlátozva alkotó önkifejezésében, ezért nem rejtőzködik.
  • Olyan énre van szükségünk, amely összhangban van a realitásokkal, hogy megfelelően tudjunk funkcionálni az életünkben.
  • Ismernünk kell önmagunkat, tudnunk melyek az erősségeink, gyengeségeink és bátran fel kell vállalnunk személyiségünket.

 

Ezért az énképünknek meglehetősen közelíteni kell a valós énünkhöz, nem lehet több és kevesebb annál, mint akik ténylegesen vagyunk.

Amikor az énkép „biztonságban” van, jól érezzük magunkat, amikor sérelem éri olyankor aggódunk, bizonytalanok vagyunk.

Ha énképünket megfelelőnek érezzük, akkor büszkék vagyunk teljesítményünkre és magabiztosságot fogunk sugározni. Nem félünk „önmagunk” lenni, és félelem nélkül, korlátok nélkül kinyilvánítani véleményünket.

Személyiségünk  optimális fordulatszámon működik.

 

 

Suri Éva

Suri Éva

tréner szerző, szerkesztő

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban. Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok. Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com