Hogyan hat az érzelmi állapotod a teljesítményedre?

Hogyan hat az érzelmi állapotod a teljesítményedre?

Miért van az, hogy egyik napon jobban produkálsz, míg a másik napon enervált vagy, semmihez sincs kedved, mindent elrontasz, rosszabbul teljesítesz?

Vajon ez véletlen lenne, a sors játéka, vagy belőled indul ki?
Van módszer, amellyel képességeid felső határában teljesítesz?

Van bizony. (erről majd később írok)

 

Ezek a hullámzó érzelmi állapotaid hatással vannak a környezetedre, saját magadra.

Befolyásolja szervezeted egészének működését, a pulzus emelkedésétől kezdve a szapora szívverésen át, a gyors vagy az akadozott beszédig.

Bizonyára észrevetted magadon, hogy ha dühös vagy ingerült vagy, milyen nehéz világosan gondolkodni.

De azt is tudod, hogy amikor ideges vagy, amikor szorongsz, nem vagy képes a lazításra, nem tudod elengedni magad. Ezért aztán feszült maradsz, nem tudod magad kipihenni.

 

Mit eredményez mindez?

Nem tudsz úgy teljesíteni, amit elvársz magadtól, vagy amit elvárnak tőled. Ez ismét csak idegessé tesz. Továbbra sem tudsz lazítani.

Hopp, és már benne is vagy egy ördögi körben.

 

Viszont ha képes vagy tudatosan irányítani az érzelmi állapotodat, képességeidet, teljesítményedet csúcsra jártathatod.

 

Ezt a képességet nevezik lelki állóképességnek.

 

Ez nem genetika, nem szerencse kérdése.
Ezek olyan módszerek, fogások, szokások kialakítása, amelyek elsajátíthatóak, fejleszthetőek.

Amikor teljesítményednek a maximumát hozod ki magadból, akkor vagy az eszményi teljesítmény állapotodban.
Nem is vagy tudatában, de ezt az állapotot az érzelmeid vezérelték.

Egyfajta kirobbanó energiaként, vagy félelem nélküli hihetetlen megnyugvásként, vagy lazaságként élted meg. Ebben az érzelmi állapotban érzed azt, hogy bármire képes lennél.

 

Ez az eszményi teljesítmény állapot – az öröm, a magabiztosság, az erő – amit ilyenkor érzel jelen van minden olyan dologban, amit az ember tesz. Ha jól érzed magad, ha pozitívan gondolkodsz, a teljesítményed is jó lesz.

 

 

Ha az érzelmi klímád változik, a teljesítmény is romlik. Amikor semmi sem sikerül.
Sőt, ilyenkor úgy érezheted, hogy kár minden erőfeszítésért.

De mi van előbb? Ez a mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás tipikus esete.

A pozitív érzelmek, amik kiemelkedő teljesítményhez vezettek, vagy a kiemelkedő teljesítmény kapcsán érzett pozitív érzés?

Ha azt hiszed, hogy a testet-lelket átjáró öröm a kiemelkedő teljesítményed eredménye, akkor sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak. Na jól van…… azért utólag is örül az ember….

Az emberi idegrendszer sajátosságaiból fakadóan az érzelmek az elsődlegesek.

Ez az érzelmi állapot határozza meg a teljesítményszintedet, nem pedig fordítva.

Ennek oka a neurofiziológiában és a biokémiában keresendő.

Csak nagy vonalakban, hogy értsük meg a témát.

 

Az agyban lévő idegsejtek nem érintkeznek, hézag van köztük, amelyeket szinapszisoknak nevezünk. A szinapszisok között a neurotranszmitterek viszik át az impulzusokat.
A véráramban is is vannak hasonló vegyületek, ezek a hormonok. Ezek elérve a megfelelő mirigyeket vagy a megfelelő idegi központokat, bizonyos ingereket váltanak ki, beindítva szervezetünkben bizonyos kémiai folyamatokat.

Szervezetünk egyik nagy hatású vegyi anyaga a noradrenalin, ami akkor jelenik meg a vérben, ha veszélyt érzünk, normális koncentrációban pedig fokozza az éberséget, a tettrekészséget. Ám ha a veszélyérzetünk nem múlik el, akkor jelenléte idegességet, szorongást vált ki bennünk.
Egy másik neurotranszmitter: a serotonin pedig a lazaság, a kellemes érzések felelőse.

 

Az idegrendszer által vitt jelek nagy része akaratlagos.
Gondolj csak bele, hogy ha jobbra akarsz nézni, akkor tudatosan fordítod a fejedet jobbra. Tehát ez a mozdulatod szándékos.

Más jelek pedig reflexszerűek. Ha egy forró tárgyhoz érsz, elrántod a kezed, mielőtt még az agyad tudatos régióiba eljutna.
Ezeket a reflexes cselekvéseket a központi idegrendszered egy másik régiója irányítja.

Ami számunkra a legfontosabb a kiemelkedő teljesítmény miatt:

 

Agyunk belsejében a gerinc végződése felett található a mirigyek és ingerfeldolgozó központok csoportja, amit együttesen limbikus rendszernek nevezünk.

Nos, ez az alfája és omegája a teljesítőképességünknek.

Az érzelmeink és a lelki – fizikai teljesítőképességünk a limbikus rendszerben lévő neurotranszmitterek állapotának a tükre.

Az érzelmi állapotod és a limbikus rendszerben lévő vegyi egyensúly ugyanazon jelenség két oldala.
Az érzelmek kémiája befolyásolja az érzékelést, a gondolatokat és a tettekre sarkalló impulzusok szállítását.
Egyszóval: a teljesítményünket.

Példaként:

Ha laza vagy, könnyű mozdulatlanul megtartani a kinyújtott kezedet.
Viszont ha feszült vagy ideges vagy bármennyire is akarod az ellenkezőjét, a kezed remegni fog.
Sőt, minél jobban igyekszel mozdulatlanul tartani, annál erősebben fog reszketni.
Próbáld csak ki.

Ha le akarod állítani ezt az akaratlan reszketést, lazítanod kell. Meg kell változtatnod az érzelmi állapotodat.
Ez módosítja a központi idegrendszer kémiáját, ami majd lehetővé teszi, hogy a görcsös kézizmok kiengedjenek, kilazuljanak.

Érzelmi állapotod tehát még egy ilyen egyszerű műveletre is hatással van.

Gondolj csak bele, bár még elképzelni is nehéz, hogy az agy, az izmok milyen érzékeny egyensúlyára van szükség ahhoz, hogy írj, olvass, autót vezess…..

Sokan vágynak kiemelkedő teljesítményre, de figyelmen kívül hagyják – valószínű azért, mert nem ismerik az okát -, hogy amikor megváltozik az érzelmi állapotuk, akkor kémiailag és fizikailag is megváltoznak.

Amikor örömről dühre, idegességről nyugalomra, gyűlöletről szeretetre váltasz, akkor szervezeted biokémiáját változtatod meg.

Amikor megváltozik a figyelmed intenzitása, fókuszálása, akkor meg fog változni az ingerekre adott válaszaid is.

Amikor megváltoztatod érzelmi állapotodat, – biokémiai egyensúlyodat – megváltoztatod a teljesítőképességedet is.

 

Végső soron nem ez a célunk?

 

 

 

 

 

 

 

Az én küldetésem az, hogy segítsek neked megvalósítani azt az életet, amilyenre vágytál, amilyet szeretnél.

Egy olyan életet, amiben kiteljesedsz, amiben jól érzed magad. Egy olyan vállalkozást, ami örömöt okoz.

Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok. Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre.

Ezt a tudást  örömmel adom át neked, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

Suri Éva

 

Motivációs módszerek konzulense, tréner, mentor

Néhány hely, ahol már találkozhattunk

Hogyan győzd le a halogatás rossz szokását?

Hogyan győzd le a halogatás rossz szokását?

A halogatás nagyrészt a bennünk lévő önuralom küzdelmét azt az általános emberi emberi érzést tükrözi, hogy pontosan megjósolhassuk, hogyan érezzük majd magunkat másnap vagy a későbbiekben.

Általában rögtön elintézünk bizonyos dolgokat, de a krónikus halogatók elkerülik a nehéz feladatokat, és szándékosan keresnek valamilyen kifogást.

 

“Nem érzem, hogy” ez az érzés elsőbbséget élvez a célokkal szemben ; ez azonban a negatív érzelmek lefelé irányuló spirálját hozza létre, ami megakadályozza a jövőbeli erőfeszítéseinket.

 

A perfectionisták gyakrabban halogatóak;

inkább késleltetve foglalkoznak vagy soha nem foglalkoznak a feladattal, mint hogy szembenézzenek azzal a lehetőséggel, hogy csökkenjen a teljesítményük, kritikát kapjanak.

A halogatók magabiztosan azt állítják, hogy jobban teljesítenek nyomás alatt, amikor már fogytán az idejük.

A kutatások viszont azt mutatják, hogy ez egyáltalán nincs így.
Ez az önbecsapás tipikus esete. A halogatók bizonyos szinten tudatában is vannak ennek.

Lehetőség van a halogatás leküzdésére – erőfeszítéssel. A viselkedés megváltoztatása sok pszichés energiát fogyaszt, és nagyon strukturált kognitív viselkedési terápiát folytat egy ilyen megközelítés.

 

Várakozunk

 

Az emberek körülbelül 20 százaléka krónikus halogató; számukra ez a viselkedés az élet minden területére kihat.

A halogatásnak több oka van.

Meglepő módon vannak olyan személyiségjegyűek vagy leginkább érzéstípusok, akik várják az utolsó pillanatot, hogy szinte egy eufórikus rohamot kapjanak, mikor teljesíteni kell egy nagyon rövid időn belül.

A második típus: az elkerülők

Halogatásuk oka a sikertelenségtől való félelem, vagy a “mások mit gondolnak” rólam szindróma.
Ezért ezek a halogatók nem tudnak döntést hozni, s ha nem hoznak döntést, akkor úgy vélik, hogy felmentést kapnak az események kimeneteléért.

Azt is vegyük figyelembe, hogy a krónikus halogatóknál – mivel ez a halogatás egy stressztényező- egészségügyi problémákhoz vezethet.
Erodálja a személyes kapcsolatokat, a munkahelyen közepes teljesítményt nyújt.

 

Ami a legfontosabb, hogy nem merik kezükbe venni saját életük felett a hatalmat, a halogatásuknak, a döntésképtelenségüknek köszönhetően.

 

Pedig még egy minimális előrelépés is segít a célunkat elérni.
Még csak nem is kell kedvelni ezt a lépést, csak csinálni, elkezdeni.

Ha tétovázunk az induláshoz, ez a halogatás.

 

Saját magunk késleltetjük a cselekvés végrehajtását, annak ellenére, hogy tudjuk, hogy ez a halogatás negatívan hathat magunkra, vagy másokra, de leginkább a céljaink elérésére.

Tegyük szívünkre a kezünket, és őszintén valljuk be, hogy mindannyian belebotlottunk már a halogatásba. Bevallom, én is.

Egy projektet kellett indítanom. Mindennap gondoltam rá, hogy majd holnap. De a holnapból holnapután lett….. s a projekt átadásáig már csak két nap volt. A gyomorgörcsön túl bizonygattam magamnak, hogy jól tudok dolgozni nyomás alatt. Ja persze. A késő éjszakába nyúló munka, a másnapi kimerültség ellenére elkészültem. De egyben dühös is voltam magamra; jobb munkát is végezhettem volna, ha korábban kezdem.

Voltál már így?

Addig nincs komoly baj, amíg egyszer-kétszer beleesünk a halogatás csapdájába. A gond ott kezdődik, ha ez a halogatás beépül a mindennapjainkba is.

 

6 lépés a halogatás legyőzésére

 

 

1. Indulj el!

Még egy minimális előrehaladás a cél felé is pozitívabb érzést generál bennünk. Tipikusan, miután elkezdtük a feladatot, felfedezzük, hogy nem is olyan “rossz”, mint ahogy azt vártuk.

Csak kezdjük el! Tegyünk egy kis lépést, a következő lépés már könnyebb lesz.

 

2. Kérj segítséget

 

Egyik ügyfelem vállalkozás indításán gondolkodott. Meglehetősen sokáig. Halogatott több hónapon keresztül, míg nem a segítségemet kérte. No, nem a vállalkozás indításának folyamatában, hanem a saját mentális hozzáállásában, a halogatásának a leküzdésére.

Példaként álljon itt, hogyan sikerült megoldania:

1. nap: létrehozott egy fájlt, és nagyon egyszerűen leírta a vállalkozása címét, a nevét, a dátumot. Tök egyszerű, egy kis semmiség volt, nem? Csak egy üres word doksi egy címmel. De a tudatalattija már elfogadta az indulást. Gratulált saját magának a kezdethez. Lám milyen pici dolog kell ahhoz, hogy már jobban érezzük magunkat…

2. nap: Néhány egyszerű ötletet leírt a vállalkozására vonatkozóan: valahol a tudat mélyén érzékelte már, hogy jéééé, dolgozom rajta. Ez az érzés ösztönözte, a lendületét továbbvitte. Tovább kutakodott a neten a vállalkozásához szükséges információkért.

 

3. nap: Egy skiccet tervezett a munkájához

4. nap: További ötletekért kutatott.

5. nap: A vállalkozásához összeállított egy részletes tervet.

6. nap: A terven finomított, összeállt egy valamire való cél.

Olyan terveket készített, amelyik legyőzte “nem tudom” és “nem akarom” érzéseit.

Kialakította magában pozitív szokásokat, ezek a szokások számos helyzetben segítettek neki.

Például:

 

– Ha unatkozni fogok, amikor ezt a feladatot végzem, akkor lélegzetet veszek, összpontosítom a figyelmemet és folytatom a munkát.”

– Ha rámtör az érzés, hogy megnézem az e-mailemet, bekukkantok a facebookra, akkor kikapcsolom a telefonomat, és folytatom az elkezdett munkát.

– Ha úgy érzem, meg kell látogatnom a konyhát egy kis nasikáért, akkor helyette elmegyek 10 percre sétálni, kiszellőztetem a fejemet. Utána még az agyam is jobban fog.

Ne tévesszen meg senkit, a vállalkozás indítása nem ilyen egyszerű feladat. De a halogatás leküzdésére, önmagunk fenékbe billentéséhez, az akaraterőnk pallérozásához ezt kellett megtenni.

 

3. Motiváció szinten tartása

 

A cél elérése érdekében aktuális motivációs szintünknek nem kell magasnak lennie ahhoz, hogy megvalósuljon – Bármit tehetünk, ha nem is érezzük magunkat motiváltnak. Az majd a feladat végzése közben meg fog jönni, a sikerélményeknek köszönhetően. A halogatás feladásának kezdete is már pozitívan befolyásolhatja motivációnkat és hozzáállásunkat.

 

4. Hozzunk létre magunkban egy növekedési gondolkodást.

 

Ez egy meggyőződés, hogy javíthatunk magunkon, képességeink kivirágzanak majd némi erőfeszítéssel és kemény munkával. A növekvő gondolkodásmód elfogadása arra ösztönözhet minket, hogy optimista módon szembenézzünk a kihívásokkal, elinduljunk és kitartsunk a céljainkért.

Beszélj magadhoz egy növekedési gondolkodású hanggal. “Sok sikeres embernek is nehéz volt elkezdeni, és leküzdeni az akadályokat az út során. Tudták kezelni a kihívásokat, legyőzni a nehézségeket…. stb.

Ne feledd, van választásod. Hogyan értelmezed a kudarcokat és kihívásokat az út során? Hogyan hangzik ez az önmagaddal folytatott egyszemélyes monológod? Hogyan tudsz ezen javítani, ha azon kapod magadat, hogy már megint negatív hangyák mászkáltak a gondolataidban?
Felismered és módosítasz.
Csak csináld.

 

5. Legyen a terved reális.

 

Mennyiségre és az időre vonatkozóan is.

A feladatot apró, kezelhető lépésekre bontsd, egy adott időkeretben.

Engedélyezz magadnak egy kis kikapcsolódást, némi jutalmat, amikor sikerült egy mérföldkövet elérned.
Kövesd nyomon az előrehaladást. Állítsd be a úgy a feladatokat és az időkeretedet, hogy az ne okozzon frusztrációt.
Kerüld el a tökéletességet, ne légy perfekcionista. Mert ez előbb-utóbb ismét a halogatáshoz fog vezetni.
Légy ésszerű a várakozásaidtól, magadtól, másoktól és a helyzettől.

 

6. Ha késésben vagy,  tudatosítsd magadban.

 

Tarts egy kis szünetet. Figyelmesen vegyél néhány mély lélegzetet. Kérdezd meg magadtól, hogyan hatott a régebbi halogatási szokásod az életedre, a kapcsolataidra, a pénzügyi jólétedre, az egész jövődre nézve. Hallgassd meg a saját lelked legmélyéről jövő válaszokat. Tudom mi lesz az….

Most pedig tedd meg a következő helyes lépést.

 

 

 

 

Az én küldetésem az, hogy segítsek neked megvalósítani azt az életet, amilyenre vágytál, amilyet szeretnél.

Egy olyan életet, amiben kiteljesedsz, amiben jól érzed magad. Egy olyan vállalkozást, ami örömöt okoz.

Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok. Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre.

Ezt a tudást  örömmel adom át neked, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

Suri Éva

 

Motivációs módszerek konzulense, tréner, mentor

Néhány hely, ahol már találkozhattunk

Önértékelésed rendben van?

Önértékelésed rendben van?

Minden bizonnyal életed során számos kritikát, negatív beszólásokat, ítélkezést kaptál, mint általában mindannyiunk.

Nem győztél védekezni, ami megölte a benned szunnyadó kreativitást. Elszomorított, távolságtartóvá és magányossá tett.

 

Ilyenkor úgy érzed, hogy nem vagy elég jó, nem vagy képes úgy élni az életedet, ahogyan szeretnéd.
Ilyenkor magadat bántod, és ez a saját magunk felé irányuló bántás ezerszer rosszabb, mintha kívülről kapod.

 

Mikor magadat bántod, kétségbe vonod az adottságaidat, a saját képességeidet, a hitedet.
A saját magad elkövetett merényletnek erősebb hatása van, mivel meggátol az önmegvalósításban, abban, hogy merj új dolgokba belevágni, képes legyél kihasználni az élet adta lehetőségeket.
Ilyen önmarcangoló állapotban szinte észre sem veszed ezeket a lehetőségeket.

 

Mit tegyél, hogy ezek a kétségek ne nehezítsék meg az életedet?

 

Legyél önmagad legjobb barátja!

 

Ne mások miatt, hanem saját magad miatt fontos. Fontos, hogy megtaláld a belső motivációdat, saját belső erőforrásaidat, hogy felderítsd milyen adottságok és képességek rejlenek a felszín alatt.

Gyakran ezt nehéz felderíteni, hisz legtöbbször saját magunk vagyunk önmagunk gátjai. Saját magunk építünk falat körénk, saját magunk ássuk meg a lelkünk gödrét.

 

Hihetetlen nyomás alatt tartjuk magunkat úgy, hogy szinte észre sem vesszük.

Ez a belső bizonytalanság, az önmagunkkal szembeni kritikánk amilyennek látjuk magunkat (nem vagyok elég jó, szép, okos…..stb.) nagy mértékben befolyásolja munkánkat, az életünk minden aspektusát.
Szorongunk.
Ez a szorongás azokban a helyzetekben a legerősebb, amelyekben bizonytalanság gyötör.

De ne aggódj, ezzel nagyon sokan vagyunk így.

Ez a belső szorongás gátat szab a szakmai kiteljesedésünknek, nem merünk véleményt formálni, nem merünk ötletelni és azokat felvállalni. Félünk kipróbálni bármi újat, félünk a kritikától, félünk, hogy mi lesz, ha…..
Az alacsony önértékelésünk miatt úgy érezzük, hogy gúzsba vagyunk kötve.
Belesimulunk a társadalom és mások elvárásaiba.

 

Mit tegyünk, hogy legyőzzük a kétségeinket, a szorongásainkat, a félelmeinket?

 

Fontos emlékeztetni magunkat arra, hogy a képességeinket és istenadta adottságainkat saját magunkban hordozzuk.

Meg kell ismerni és tanulni, hogyan hozzuk mindezeket felszínre.

Ha az önismeretünket elmélyítjük.

Ha megismerjük, hol vannak a határaink.

Ha megismerjük, hol kezdődik bennünk a szorongás.

Ha nem ostorozzuk önmagunkat. Ha megtanulunk ön azonosan élni.

Ha megtanuljuk, hogy mik azok a technikák, amik segítenek kihozni magunkból a legtöbbet.

Ha tudatosan változtatunk némely gátló szokásainkon. Ha hisszük, hogy képesek is vagyunk rá.

Ha hiszünk az intelligenciánkban.

Ha fejlesztjük a magabiztosságunkat.

 

 

Kezdjünk el más szemmel tekinteni önmagunkra.

Figyeljük meg a rögzült gondolkodási szokásainkat.

Mérjük fel a helyzetet, hogy vajon mitől félünk leginkább. Mi mondatja ezt velünk.
Gondolkozzunk el azon, hogy ha legyőznénk a félelmeinket, ha apró lépésekkel feszegetnénk a határainkat, vajon mi történne?
Hogyan befolyásolná mindez az érzelemvilágunkat?

Mert ha benn ragadunk egy szorongással, félelemmel teli állapotban, a veszteséget kódolni lehet.
Ha nem vállaljuk fel önmagunkat, csak azt bizonyítjuk, hogy nem vagyunk elég jók.

Már pedig azok vagyunk….

 

 

 

 

 

 

 

Az én küldetésem az, hogy segítsek neked megvalósítani azt az életet, amilyenre vágytál, amilyet szeretnél.

Egy olyan életet, amiben kiteljesedsz, amiben jól érzed magad. Egy olyan vállalkozást, ami örömöt okoz.

Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok. Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre.

Ezt a tudást  örömmel adom át neked, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

Suri Éva

 

Motivációs módszerek konzulense, tréner, mentor

Néhány hely, ahol már találkozhattunk

Álmodj nagyot! Semmi se lehetetlen. Tényleg?

Álmodj nagyot! Semmi se lehetetlen. Tényleg?

Igen, álmodni lehet nagyot, de lehet, hogy az ébrenlét kiábrándító lesz.
Lehet, hogy ismerős neked is?

Nézzük meg, hogy mit üzen ez számunkra.

 

Az előző cikkemben a nárcizmussal foglalkoztam, ez a cikk is valamilyen szinten kötődik a témához.

Kezdjük azzal, hogy minden az életünket meghatározó trend Amerikából indult ki. A számtalan önfejlesztésről szóló könyv, amit valaki kitalált és a többi szerző könyve is ezt az irányzatot követi, másolás és kiegészítés révén.

Miért? 

Mert az önfejlesztés egy profitorientált biznisz Amerikában, ahol a belső piacnak hatalmas felvevő képessége van.

De gondolkodjunk el azon, hogy az első ilyen könyvet is ember írta, a saját gondolkodása, elmélkedése, kitalációja alapján.
De azon is érdemes elgondolkodni, hogy amit állít, az mindig, mindenben megállja a helyét?
Hisz mindenkinek ugyanazt ajánlja. Súlyos hiba, hisz nem vagyunk egyforma személyiségek.

Ha nem sikerül az általuk leírt okosságokat betartva sikerre vinni az életünket, akkor már lúzerek vagyunk? Akkor bennünk van a hiba?
Egy frászt.

Ha szoktál eredetiben olvasni amerikai könyveket, amerikai filmeket, beszélgetős műsorokat, show-kat nézni, akkor észrevehetted, hogy az amerikai mentalitás sok mindenben eltér a higgadtabb európaitól.
Nagy hangsúlyt kap az “én vagyok a legjobb, megvalósítom önmagam”, “tűzön-vízen át megszerzem, amit akarok”, “semmi sem lehetetlen számomra” beállítódás.

Alkalmazkodónak lenni, elismerni a hiányosságainkat, bevallani, hogy nem vagyunk jól, ott “lúzerségnek” számít.

magabiztos, önismeret

 

A filmjeik tele vannak “tökös” fickókkal és csajokkal, akik mindent elérnek, amit kitűznek maguk elé. Sajnos ez az áramlat már elérkezett hozzánk is, mint ahogy eddig is elért bennünket minden amerikai trend egy idő után. Még a gyerekeknek készült filmek is ezt az irányt támogatják. Sajnos.

De miért is írtam le mindezt?

Azért, mert nagyon sok köze van ahhoz, hogy a nárcizmus terjedjen, mondván, hogy az önhittség, az önimádat valójában nem is lelki torzulás, hanem olyan adaptív képességünk, amely segít bennünket abban, hogy az élet nehézségeivel megküzdjünk, hogy megvalósítsuk önmagunkat, hogy elérjük céljainkat.

Ha ez valóban így történik, az egy újabb tünete lesz a modern társadalomnak, amely egyre kaotikusabbá válik attól, hogy értékzavar keletkezik a fejekben.

Nagyon sokat változik a világ jelenleg, ráadásul hatalmas sebességgel. Az individualizmus eszménnyé vált, és úgy tűnik, magával hoz egy csomó pozitív és negatív dolgot is.

Pozitív oldalon pl. a szabadságot, az egyéni döntés lehetőségét. Ha megfigyeled, soha korábban a történelemben nem tudhattak magukénak olyan nagyfokú szabadságot és függetlenséget az emberek, mint manapság.
Sokkal jobban kötötte őket a hely és a közösség, amelybe beleszülettek, sokkal inkább ki voltak osztva a társadalmi szerepek, senkinek sem jutott eszébe, hogy önmegvalósításon törje a fejét.

Manapság tényleg jóval több lehetősége van az egyszerű átlagembernek arra, hogy kezébe vegye élete irányítását, mint akár néhány évtizeddel ezelőtt.
Negatív oldalon azonban az individualizmus magával hozta az olyan torzulásokat is, mint az önimádat, az önzés, a nárcizmus.

Egyelőre a nárcisztikus személyiség pszichiátriai kórképnek számít, és olyan embereket érint, akik kórosan sokat foglalkoznak önmagukkal, saját énjük imádatával, és ennek megfelelően nincs se kedvük, se idejük mások érzéseivel, érdekeivel foglalkozni, tehát mérhetetlenül önzőek is.

Az ilyen személy, bár pszichológiai értelemben beteg, jellemzően nem fordul szakemberhez, akit természetesen önmagánál butábbnak, értéktelenebbnek tart.
Egy esetben azonban mégis eljuthat terápiára, mégpedig akkor, ha szenved ettől az állapottól. Miért szenvedhet egy ember attól, ha úgy érzi, az egész világ felett áll? – kérdezheted.

Ha te netán alacsonyabb önértékeléssel bírsz, akkor jogosan gondolhatod azt, hogy az ilyen személy kiválóan érezheti magát a bőrében.
Nos, igen, egészen addig, amíg a világ, a környezete visszatükrözi számára az ő nagyszerűségét.

Ha azonban ez nem történik meg, sőt netán még negatív kritikával is illetik, akkor sérülni fog az énképe nap mint nap, és emiatt szenvedni fog. Ő lesz a meg nem értett, el nem fogadott ember, akit senki sem szeret, mindenki csak bánt, akit félrelöknek, és nem kapja meg azt a megbecsülést, ami kijárna neki…

 

önismeret, önértékelés, személyiség

És itt álljunk meg egy pillanatra! Nem ismerősek egy kicsit ezek az érzések, panaszok? Hát a legtöbb alacsony önértékelésű ember is nem ugyanezeket érzi és mondja?

Hogyan lehetséges az, hogy egy felfuvalkodott, grandiózusra dagadt énképpel rendelkező nárcisztikus, meg egy önmagát leértékelő, érzékeny, kevés önbecsüléstől szenvedő ember ugyanazokat tapasztalja, szinte ugyanazokról a panaszokról számol be?

Lehetséges, hogy valami összeköti őket? Hogy nem is olyan hatalmas a különbség pszichés-lelki valóságukban, mint ahogy azt első látásra gondolnánk?

 

 

Suri Éva

Suri Éva

Motivációs filozófiák konzulense, tréner, szerző

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban. Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok. Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

Narcisztikus vagy? Vigyázz, provokállak!

Narcisztikus vagy? Vigyázz, provokállak!

Jó, jó… tudom, hogy kell az én márkaépítés meg egyebek…

De azt is tudom (bizonyított tény, kutatások támasztják alá), hogy akinek fizimiskáját naponta többször látjuk, az előbb-utóbb elértéktelenedik mások szemében.

 

Több olyan embert ismerek, akinek teljesítményét elismerem, nagyra értékelem, és mégsem azért, mert percenként szembejön velem a facebookon, hanem azért, mert hiteles. Persze tudom, hogy néz ki és sohasem hiányolom az önmagáról készített pózolt képeit. Meg különben is, úgy vélem, meg se tenné.

 

 

VAJON MIÉRT VAN EKKORA KÜLÖNBSÉG AZ EMBERI MAGAMUTOGATÁS TERÉN.

 

Gondoltam, utánajárok a dolognak tudományos szinten is.

VAJON MILYEN A LELKIVILÁGUK AZOKNAK, AKIK KIVÉTELESEN ENNYIRE JÓBAN VANNAK MAGUKKAL, AKIK ENNYIRE SZERETIK ÖNMAGUKAT?

A nárcisztikusak körül semmi sem átlagos, sem egyszerű és még csak nem is normális.

Az emberek többsége elítéli ezeket a fazonokat, mégis egyre inkább belemerül a nézésükbe. Rajtuk keresztül belép egy másik világba.

De min is alapul a narcisztikus világ kábító hatása? Miért szippant be oly sokakat?

 

 

Talán a luxus sportkocsik, az aranyrúd, a 10 milliós óra? Vagy a folyamatos kihívások, a jeges Dunától a bikaviadalon át az erdélyi pásztorkodásig? Hiszen a legtöbb ember nem túlzottan vágyik ezekre, sokkal inkább tartalmas kapcsolatokra, amilyeneket a nárcisztikus világban nemigen lát.

 

Viszont ott lát valakit, akinek vágyai kifejezetten nagyratörők. A nárcisztikus karakter mindenből a legjobbat akarja, mindenkinél több akar lenni, semmi rutin, csak látványos teljesítmények. Elvégre a mesék vagy filmek hősszerelmesei sem azzal tündökölnek, hogy milyen szorgalmasan viszik le a szemetet.

 

 

Úgy vélem, hogy az emberek nem kezdenek el automatikusan sóvárogni a luxus tartozékai iránt. De ha valaki állandóan a fülükbe duruzsol, aki tud nagyra vágyni – méghozzá erősen és állandóan, ez felülírhatja az „átlagemberek” eredeti, jóval mértékletesebb vágyéletét.

 

 

A nárcisztikus karakter és környezete persze többé-kevésbé fikció. És nincs ez másként a való élet nárcisztikusánál sem, akinek történeteiből szintén gyököt vonhatunk. A verda, amelyben virít, a haverjáé. Tevékenységét felértékeli… „ szuperokos és szuperszakértő”. Hogy éppen hol járt, mit csinált, mit evett …Szelfihegyek.

 

A fele hazugság?

Vajon miért hazudik ilyen könnyedén? Sokszor a puszta figyelemért, csodálatért. Kutatások igazolják, hogy a nárcisztikusok ilyen esetben semmi lelkifurdalást nem éreznek hazugságaik, csalásaik miatt.

 

AZ ÖNIMÁDÓ AGY

 

Szerepjáték, kordivatnak való megfelelés a nárcizmus, vagy ennél több? Utóbbira utal, ha az agyműködésben is tetten érhető. S valóban ez a helyzet.

AZ AGY FÉLELMETES PONTOSSÁGGAL TÜKRÖZI AZ ÖNKÖZPONTÚSÁGOT ÉS A MÁSOK IRÁNTI KÖZÖMBÖSSÉGET.

 

Az egyik érintett terület az agykéreg ún. poszteromediális része, amelyen Lisa Aziz-Zadeh (Dél-Kaliforniai Egyetem) eredményei szerint állandó, felfokozott aktivitás mutatkozik. Ezt tartják többek között az önmagunkról való gondolkodás székhelyének.

Nárcisztikusoknál akkor is erőteljesen dolgozik, amikor minden feladat nélkül, nyugalomban fekszenek. Vagyis azon kívül, amit mindannyian tudunk róluk, hogy legszívesebben mindig magukról beszélnének, odabent, csendben is ezt teszik. Önmagukról morfondíroznak. Például elmélyülten elemzik saját lelküket, sikereik emlékképeit hívják elő, vagy ábrándokat szőnek. Maguk iránt sajátos érzelmeket táplálnak.

 

Szomjazzák a figyelmet, ráadásul egy belső folyamat automatikusan az oké, remek, vagy tökéletes címkével lát el mindent, amit csak kimondanak, kiénekelnek, vagy ami kikerül a kezük közül. Íme, igen jó.

És ami rosszabb: mindig lesznek, akik elhiszik nekik, hogy tényleg jó. Akik meggyőzéséhez elegendő a puszta magabiztosság. E szuggesztióra fogékony emberekből alakul ki a narcisztikusok kisebb-nagyobb közönsége; pl. a fészen a rajongók, lájkolók hada… Ha pedig egyszer divatba jönnek, s átlépik a hírnév vagy a hatalom küszöbét, egyre kevesebben kérdőjelezik meg különlegességüket. A világ kezdi azt hinni, amit ők hisznek magukról.

 

NÁRCISZTIKUS ROMBOLÁS

 

Tényleg ilyen “birkák” az emberek a narcisztikusok körül?

A tudósok szerint igen!

Hajlandóbbak például vásárolni tőlük, mint másoktól. Hajlandóak elhinni okos tanácsaikat. Felületes ismeretség után pedig őket választják meg gurunak…

 

 

A titkuk egyrészt, hogy megszerelmesednek saját képük láttán, saját hangjukat hallván, saját okosságuk tudatán.

Mindent tudnak és mindenhez értenek, főleg ahhoz, hogy mások tudatlannak és hozzá nem értőnek tűnjenek körülöttük.

 

Micsoda károkat okozva az emberek többségénél.
Sokan még csak nem is sejtik, hogy nem minden arany, ami fénylik. Elkezdik hozzájuk méricskélni önmagukat, így rombolva le az önbizalmukat, az önbecsülésüket. Így döngölik földbe magukat és szereznek egy alacsonyabb rendű érzést.

 

Az áldozat, ha besétál a csapdába, próbál változtatni. Néha még fizet is a narcisztikusnak tanácsokért, továbbképzésért, elismerésért.

Sokszor úgy tűnik, hogy a nárcisztikus emberek érzéketlenek. Mintha minden leperegne róluk.

 

Valójában a nárcisztikus nagyon jól lát és hall, remekül érzékeli az érzelmeket. De agya nem úgy reagál ezekre, mint az átlagos embereké, emberszabású majmoké és más, együttérzésre képes állatoké.

Stefan Röpke (Charité Pszichiátriai Osztály, Berlin) agyi képalkotó eljárással készült vizsgálata igazolta, hogy az empátiáért felelős agyterület, a bal oldali elülső insula kóros narcisztikusok esetében kevesebb szürkeállományt tartalmaz a szokásosnál: ez lehet az oka a spontán érzelmi ráhangolódás hiányának.

A sírást hisztinek, önsajnálatnak címkézik, ha nem éppen nárcizmusnak. Ugyanis a nárcisztikusok előszeretettel leplezik le másokban azt, ami valójában őket jellemzi.

 

TANÍTHATÓ-E AZ EGYÜTTÉRZÉS?

 

A nárcizmusban és a pszichopátiában közös a hideg empátia: átlagon felüli érzelemolvasás, együttérzés nélkül. De az is közös, hogy valójában képesek az együttérzésre, feltéve, hogy megfelelő felszólítást kapnak rá.

 

Tipikus erre irányuló kísérletben az alanyok egy nő bántalmazásáról szóló filmet néznek. Az átlagemberek átérzik a szenvedést, a pszichopaták, illetve narcisztikusok nem. De ha azt az utasítást kapják, hogy éljék bele magukat a nő helyzetébe, akkor egy varázsütésre megjelenik agyukban az érzelmi válasz. Vagyis esetükben az empátia szunnyadó képesség, amelyet teljesen háttérbe szorít a túltengő egoizmus. Nincs idejük a fájdalomra, főleg nem a másokéra.

Richard Davidson híres neurobiológus szerző (Wisconsin-Madison Egyetem) különös utakon jutott el ahhoz, hogy az együttérzést kutassa. Először arra volt kíváncsi, milyen hatással lehet a meditáció az agyműködésre. Egyenesen Dharamszalába, a Dalai Lámához zarándokolt el. Alig mert elébe járulni kérésével, de a Láma lelkesedése, tudomány iránti érdeklődése gyorsan eloszlatta kételyeit. A meditáló szerzeteseknél már nem aratott ekkora sikert: tartottak attól, hogy agyukat vizsgálják, vagy nem látták értelmét. Az elkeseredett tudós visszatért a Dalai Lámához, aki búcsúzóul azt kérdezte: miért nem foglalkozik a tudomány az együttérzéssel?

Davidson elhatározta: változtat ezen. De kitartott amellett is, hogy meditáló szerzetesek agyát kutassa. Első alanya a francia származású Matthieu Ricard lett, aki több évtizedig élt a Himalájában buddhista szerzetesként, de mint korábbi mikrobiológus, támogatta a tudományos kutatásokat. A többi meditáló hosszú évek alatt gyűlt össze.

 

A buddhista meditáció egyik típusa az együttérzésre irányul. A meditáló először egy szeretett lény képét vetíti maga elé, majd arra összpontosít, hogy a legjobbat kívánja neki, vagy épp megszüntesse a szenvedését. Amint átjárja az együttérzés, a meditáló fokozatosan kiterjeszti azt minden érző lényre.

 

Évtizedes gyakorlás után a meditáció áthangolja az agyhullámokat: fokozódik a gamma-aktivitás, a rendkívül magas fokú éberség jeleként. Az empátiáért felelős insulán kívül a mások érzelmi állapotának észleléséért és a célvezérelt viselkedésért felelős számos agyterület is aktívabbá válik, ennek megfelelően a meditáló hamar felismeri a szenvedést és kész habozás nélkül segíteni. Kevésbé aktiválódik viszont az amygdala, miáltal mások szenvedése már nem okoz akkora stresszt, mint korábban. Ez főként azoknál érdekes, akik eredendően túl empatikusak, s annyira a bőrükön érzik mások kínjait, hogy inkább menekülnek, mint hogy segítséget nyújtsanak.

 

Az empátia-skála másik végén lévő narcisztikusok és pszichopaták viszont nagyon is képesek lennének erre, de őket meg nem érdekli. Ha gyakorolnák a mások szemszögéből nézést, vagy az együttérzés-meditációt, talán az empátia szokásukká válhatna. Csakhogy ők nemigen gyakorolnak olyasmit, aminek ilyen kevés a látszata, s szinte semmi jutalma nincs. Hacsak nem divatból.

 

Bármit megtesznek, felvállalnak, ha a figyelem ettől rájuk irányul. Látva lássák, ismerjék el, építsenek neki zarándokhelyet, templomot, mauzóleumot, csak soha ne merüljön feledésbe a nevük.

 

 

Kultúránkban a jelen trend szerint, amely oly nagyra értékeli az önbecsülést és magabiztosságot, különösen hangzik, hogy e tulajdonságok vissza is üthetnek.

Ha egyszer valaki rátermettebb, intelligensebb, életrevalóbb másoknál, miért kellene szerénykednie?

Így gondolkodnak a nárcisztikusok.

Akik olyannyira büszkék magukra, hogy még saját nárcizmusukkal is elégedettek. Ha megkérdezik tőlük, hogy ők mennyire tartják magukat nárcisztikusnak, kivételes őszinteséggel válaszolnak.

Egy meglepő kutatási eredmény alapján kiderült, hogy a nárcisztikus ember egyáltalán nem tartja magát annak.

A kutatás és a tanulmány egyik szerzője, Brad Bushman (Ohio Állami Egyetem) azt is megválaszolja, szerinte

MI A BAJ A TÚLZOTT ÖNBECSÜLÉSSEL?

AKI ÚGY ÉRZI, ELEVE KIVÁLÓ, AZT SEMMI NEM SARKALLJA A FEJLŐDÉSRE!

 

 

 

Forrás: tudomány/science

 

Suri Éva

Suri Éva

Motivációs filozófiák konzulense, tréner, szerző

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban. Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok. Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com