Álmodj nagyot! Semmi se lehetetlen. Tényleg?

Szerző: | Önismeret, Provokatív

Igen, álmodni lehet nagyot, de lehet, hogy az ébrenlét kiábrándító lesz.
Lehet, hogy ismerős neked is?

Nézzük meg, hogy mit üzen ez számunkra.

 

Az előző cikkemben a nárcizmussal foglalkoztam, ez a cikk is valamilyen szinten kötődik a témához.

Kezdjük azzal, hogy minden az életünket meghatározó trend Amerikából indult ki. A számtalan önfejlesztésről szóló könyv, amit valaki kitalált és a többi szerző könyve is ezt az irányzatot követi, másolás és kiegészítés révén.

Miért? 

Mert az önfejlesztés egy profitorientált biznisz Amerikában, ahol a belső piacnak hatalmas felvevő képessége van.

De gondolkodjunk el azon, hogy az első ilyen könyvet is ember írta, a saját gondolkodása, elmélkedése, kitalációja alapján.
De azon is érdemes elgondolkodni, hogy amit állít, az mindig, mindenben megállja a helyét?
Hisz mindenkinek ugyanazt ajánlja. Súlyos hiba, hisz nem vagyunk egyforma személyiségek.

Ha nem sikerül az általuk leírt okosságokat betartva sikerre vinni az életünket, akkor már lúzerek vagyunk? Akkor bennünk van a hiba?
Egy frászt.

Ha szoktál eredetiben olvasni amerikai könyveket, amerikai filmeket, beszélgetős műsorokat, show-kat nézni, akkor észrevehetted, hogy az amerikai mentalitás sok mindenben eltér a higgadtabb európaitól.
Nagy hangsúlyt kap az “én vagyok a legjobb, megvalósítom önmagam”, “tűzön-vízen át megszerzem, amit akarok”, “semmi sem lehetetlen számomra” beállítódás.

Alkalmazkodónak lenni, elismerni a hiányosságainkat, bevallani, hogy nem vagyunk jól, ott “lúzerségnek” számít.

magabiztos, önismeret

 

A filmjeik tele vannak “tökös” fickókkal és csajokkal, akik mindent elérnek, amit kitűznek maguk elé. Sajnos ez az áramlat már elérkezett hozzánk is, mint ahogy eddig is elért bennünket minden amerikai trend egy idő után. Még a gyerekeknek készült filmek is ezt az irányt támogatják. Sajnos.

De miért is írtam le mindezt?

Azért, mert nagyon sok köze van ahhoz, hogy a nárcizmus terjedjen, mondván, hogy az önhittség, az önimádat valójában nem is lelki torzulás, hanem olyan adaptív képességünk, amely segít bennünket abban, hogy az élet nehézségeivel megküzdjünk, hogy megvalósítsuk önmagunkat, hogy elérjük céljainkat.

Ha ez valóban így történik, az egy újabb tünete lesz a modern társadalomnak, amely egyre kaotikusabbá válik attól, hogy értékzavar keletkezik a fejekben.

Nagyon sokat változik a világ jelenleg, ráadásul hatalmas sebességgel. Az individualizmus eszménnyé vált, és úgy tűnik, magával hoz egy csomó pozitív és negatív dolgot is.

Pozitív oldalon pl. a szabadságot, az egyéni döntés lehetőségét. Ha megfigyeled, soha korábban a történelemben nem tudhattak magukénak olyan nagyfokú szabadságot és függetlenséget az emberek, mint manapság.
Sokkal jobban kötötte őket a hely és a közösség, amelybe beleszülettek, sokkal inkább ki voltak osztva a társadalmi szerepek, senkinek sem jutott eszébe, hogy önmegvalósításon törje a fejét.

Manapság tényleg jóval több lehetősége van az egyszerű átlagembernek arra, hogy kezébe vegye élete irányítását, mint akár néhány évtizeddel ezelőtt.
Negatív oldalon azonban az individualizmus magával hozta az olyan torzulásokat is, mint az önimádat, az önzés, a nárcizmus.

Egyelőre a nárcisztikus személyiség pszichiátriai kórképnek számít, és olyan embereket érint, akik kórosan sokat foglalkoznak önmagukkal, saját énjük imádatával, és ennek megfelelően nincs se kedvük, se idejük mások érzéseivel, érdekeivel foglalkozni, tehát mérhetetlenül önzőek is.

Az ilyen személy, bár pszichológiai értelemben beteg, jellemzően nem fordul szakemberhez, akit természetesen önmagánál butábbnak, értéktelenebbnek tart.
Egy esetben azonban mégis eljuthat terápiára, mégpedig akkor, ha szenved ettől az állapottól. Miért szenvedhet egy ember attól, ha úgy érzi, az egész világ felett áll? – kérdezheted.

Ha te netán alacsonyabb önértékeléssel bírsz, akkor jogosan gondolhatod azt, hogy az ilyen személy kiválóan érezheti magát a bőrében.
Nos, igen, egészen addig, amíg a világ, a környezete visszatükrözi számára az ő nagyszerűségét.

Ha azonban ez nem történik meg, sőt netán még negatív kritikával is illetik, akkor sérülni fog az énképe nap mint nap, és emiatt szenvedni fog. Ő lesz a meg nem értett, el nem fogadott ember, akit senki sem szeret, mindenki csak bánt, akit félrelöknek, és nem kapja meg azt a megbecsülést, ami kijárna neki…

 

önismeret, önértékelés, személyiség

És itt álljunk meg egy pillanatra! Nem ismerősek egy kicsit ezek az érzések, panaszok? Hát a legtöbb alacsony önértékelésű ember is nem ugyanezeket érzi és mondja?

Hogyan lehetséges az, hogy egy felfuvalkodott, grandiózusra dagadt énképpel rendelkező nárcisztikus, meg egy önmagát leértékelő, érzékeny, kevés önbecsüléstől szenvedő ember ugyanazokat tapasztalja, szinte ugyanazokról a panaszokról számol be?

Lehetséges, hogy valami összeköti őket? Hogy nem is olyan hatalmas a különbség pszichés-lelki valóságukban, mint ahogy azt első látásra gondolnánk?

 

 

Suri Éva

Suri Éva

Motivációs filozófiák konzulense, tréner, szerző

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban. Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok. Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com