A “soha ne add fel” mítosza

Szerző:

Egyre többet és több helyen olvasható, hallható a “Soha, de soha ne add fel” kijelentés és az erre való buzdítás.

Ennek is megvan a maga helye, a maga ideje.

DE!

Akik ezt tanácsolják, sajnos fogalmuk sincs, hogy milyen súlyos károkat okozhatnak a vállalkozóknak illetve a vállalkozók önértékelésében!

 

Rettenetes tévhit az, hogy sosem szabad feladnunk.

 

Persze a napnál is világosabb, hogy ismerünk olyan sikeres embereket, akik kitartással elérték azt, amit akartak.

És itt van a buktató is egyben.

Fel kell tudnunk ismerni, hogy mikor van az a holtpont, ahonnan még további erőfeszítésekkel, kitartással tovább tudunk lendülni.

Ott van előttünk a hegy, amelyet meg kell mászni, vagy meg kell kerülnünk. És tudjuk, hogy képesek leszünk rá. Ismerjük a sziklát és ismerjük magunkat. Csak így sikerülhet!

 

 

A holtponton viszont ne add fel!

 

De fel kell tudnunk ismerni azt is, hogy már nem holtponton vagyunk, hanem  zsákutcába jutottunk.

Mit tegyünk ilyenkor? Tovább maradjunk-e, harcolva és dacolva mindennel szemben, hogy a végén mégis csak be kelljen dobni a törülközőt?

 

Néha érdemes feladnunk.

Ha zsákutcába jutottunk, azonnal vissza kell fordulnunk, ha kiderül, hogy a sziklaszirt felé közelítünk, a vesztünkbe rohanunk.

 

zsákutca

 

Bizony akad olyan helyzet, amiben a küzdelmet fel kell adnunk. Az sem baj, ha ezt nem egyszer, hanem többször is megtesszük.

Nem, nem a hosszú távú céljainkat kell feladni, nem a karrierünkről, a jövedelmünkről, a kapcsolatainkról kell lemondanunk. De váljunk meg azoktól a ballasztoktól, amik már nem működnek.

Ha a zsákutcából visszafordulunk, még nem leszünk bukott emberek. Ez bizonyítja éppen azt, hogy tudatosan cselekszünk. Felismerni, hogy egy sziklaszirt felé közelítünk, nem a gyengeség, hanem a bátorság és a tisztánlátás jele.

 

Van olyan helyzet a vállalkozásban, ahol a holtpontot  már csak a feladással tudjuk legyőzni. A feladás nem csupán egy megfontolandó döntés, hanem az egyetlen reális lehetőség.

 

De azzal, hogy feladjuk, azzal még nem kárhoztattuk magunkat bukásra.

 

A bukás valami egészen más. A bukás azt jelenti, hogy feladjuk álmainkat. Akkor bukunk meg, ha már nincsenek céljaink, vagy annyiszor fordultunk vissza, hogy nincs erőnk a továbblépésre.

 

Sokkal okosabb azonban, ha idejében feladjuk a hiába való küzdelmet, mielőtt még súlyos anyagi tehertétellel nem szembesülünk. Józan gondolkodású vállalkozó ezt nem teszi meg.

Vajon miért nem merünk visszafordulni, amikor zsákutcába jutottunk? Büszkeségből? Veszítünk az imázsunkból? Szégyelljük?

 

Balgaság lenne faltörő kost játszani, amikor lelkünk mélyén tudjuk, hogy a fal bevehetetlen.

 

kosok

 

Rendben.

A tanulópénzt megfizettük.

Ha legközelebb egy új vállalkozásba kezdünk, határozzuk meg jó előre, hogy hol lesz az pont, ahol tudni fogjuk, hogy zsákutcába kerültünk. Csak így tudjuk elejét venni, hogy egy nagyobb anyagi katasztrófa elkerüljön.

 

Milyen kár, hogy annyi erőfeszítés megy kárba.

Milyen kár, hogy sokakban kevés a küzdőszellem és nem jutnak túl a holtponton.

Milyen kár, hogy annyian lesznek középszerűek, mert egyszerre túl sok mindennel foglalkoznak és elvész az energiájuk.

Milyen kár, hogy sokan a legkisebb ellenállás mentén keresik a sikert.

 

De az, hogy hol tartunk, fel kell tudnunk ismerni: holtpont, sziklaszirt, zsákutca?

 

Ha zsákutcába kerültünk, hogyan alakíthatjuk holtponttá, ahonnan hatalmas erőfeszítéssel tovább tudunk lépni. Hogyan ismerjük fel?

Mely az a pont, amikor egy huszárvágással feladjuk és a javunkra fordítjuk a helyzetünket?

 

Nem lenne egyszerűbb, megnyugtatóbb az a tudat, hogy most ugyan elvesztettünk egy csatát, de a háborút ha törik, ha szakad megnyerjük?

 


A bejegyzést Seth Godin könyve  és saját tapasztalatom ihlette.

 

 

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com