Honnan ered az elkötelezettségünk?

Ugye nem kérdés, hogy egy vállalkozás elindításához, felfuttatásához, rentábilissá tételéhez hihetetlen elkötelezettség szükséges részünkről. Más úgy sem teszi meg helyettünk.

Most egy történetet fogok elmesélni.

Egy életmentő elkötelezettségről, egy életmentő ugrásról.

Ezen a helyen történt.

metro-698661_960_720

 

2007. január másodika ugyanúgy indult, ahogyan a legtöbb közönséges nap New York Cityben. Az emberek a metró peronján sorakoztak, a következő szerelvényre várva.

Cameron Hollopeter egy tizenkilenc éves diák, hirtelen rosszul lett, és a sínekre zuhant, egyenesen az állomáshoz közeledő metrószerelvény útjába.

Wesley Autrey építőmunkás a közelben álldogált két lányával. Lenyúlt, és megpróbálta megmenteni a tinédzser fiút, de nem tudta visszahúzni a peronra. Ekkor Wesley gyötrelmes választás elé került. Hagyja sorsára Cameront, vagy ugorjon le, és tegye kockára a saját életét, hogy megmenthesse a fiút?

Wesleyben elég szenvedélyt gyújtott az az esély, hogy megkísérelheti megmenteni Cameron életét, hogy a lehető legsúlyosabban elkötelezze magát. Leugrott a peronról, és leszorította Cameront, távol tartva végtagjait a sínektől, míg a szerelvény átrobogott felettük, mindössze úgy öt centiméter magasságban.

“Egy töredék-másodpercnyi reakció késztetett ugrásra. És ha ismét meg kellene tennem, valószínűleg újra megtenném. Úgy éreztem, hogy  > hékás, ki kell hoznod ezt a srácot… valakinek csak meg kell mentenie őt < és hát én voltam a legközelebb” mondta a modern kori hős.

Egy seregnyi olyan ember állt a peronon, akit érdekelt Cameron sorsa, a fiú életét mégis Westley töredék-másodpercnyi reakciója és elkötelezettsége mentette meg.

 

Te vajon elég szenvedélyesen elkötelezted magad szakmai céljaid mellett ahhoz, hogy ” a vonat elé” vesd magad?


Köszönöm ha kedveled és megosztod a bejegyzést a Facebookon!

 

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com