Mi a különbség a te sikered és Fa Nándor sikere között?

Mi a különbség a te sikered és Fa Nándor sikere között?

Tényleg mi a különbség közted és Fa Nándor sikere között?

Elvileg semmi.


Fa Nándor a hazai fejlesztésű és építésű Spirit of Hungary-vel 93 nap 22 óra 52 perc és 9 másodperc alatt vitorlázta körbe a bolygót – ez a legjobb földkerülő eredménye. A 27 850 mérföldes (50 130 kilométer) távot 12,35 csomós (22 km/óra) átlagsebességgel teljesítette.

Több gondolat is felmerült bennem a hír kapcsán. Azon túlmenően, hogy őszintén gratulálok hozzá.

 

Vajon van-e az embereknek példaképük?

 

Ismerős a szlogen? „Vegyél példát róla” Sokszor hallhattuk ezt a kijelentést már gyermekkorunkban is. Ráadásul nem jó érzést keltett bennük a „bezzeg” érzés.
Régen nagy divat volt, hogy mindenkinek volt egy példaképe. Őrá akart hasonlítani, olyan teljesítményt akart elérni, úgy akart élni…… és sorolhatnám.
Vajon sikeres volt-e ez a példakép felállítás minden esetben? Kötve hiszem….
Pontosan azért, mert a példakép személyisége, attitűdje lehet, hogy merőben más volt a miénknél.

Bevallom, nekem nincs példaképem. Nem volt és soha nem is lesz.
Miért?

Mert nagyon is jól ismerem magamat. Számomra ez gyenge utánzása lenne a példaképnek.

DE.

Elismerem az egyes emberek teljesítményét, kivételes képességeit, és tisztelettel fejet hajtok előttük. Azt is bevallom, hogy mint a puzzle-ban összerakom azokat a tulajdonságaikat, amik az én személyiségemmel passzolnak és latba vetem ezeket. Egy az egyben lemásolni balgaság lenne, hisz ellenkezne a saját beállítottságommal.
Te is csak így lennél vele….

 

Viszont vannak olyan tulajdonságok, érzések, viselkedési formák, amik nélkülözhetetlenek a sikerhez, és amit bárki tud alkalmazni, személyiségétől függetlenül.

Mi az a szemlélet, gondolkodásmód, habitus, aminek alapján az emberek bármivel is foglalkoznak, kimagasló sikereket érhetnek el.

Az aktualitás miatt most Fa Nándort hozom fel példaként.

Melyek azok a tulajdonságai, amik ilyen hihetetlen tettekre bírják még 63 évesen is?

A teljesség igénye nélkül:

  • Kitartás
  • Küzdőszellem
  • Cél
  • Felkészültség
  • Szenvedély
  • Tudatosság

Volt egy konkrét célja.

A világ legnehezebbnek tartott viadalán csúcsnak számító 10 ország 29 hajósával megküzdeni 40 ezer km-es távon. Elindulni a harmadik Vendée Globe-ján , egyedül egy 60 lábas (18 m) hajóval, kikötés és külső segítség nélkül körbehajózni a bolygót.

A szenvedélye:

Ülhetett volna az elmúlt sikeres évek babérjain. De fűtötte a szenvedélye, a küzdő szelleme. Meg kellett küzdenie az új generációs vitorlásokkal, azokkal a vitorlásokkal, melyek az első négy helyen végeztek.

 

A kitartása:

Úgy vélem, hogy az eredményei önmagukért beszélnek. Ezen a hosszú úton minden bizonnyal számos nehézséggel kellett megküzdenie. Feladta?

 

A tudatossága:

éveken keresztül építette,fejlesztette hajóját, tudatosan készült a jövőbeni versenyekre.

 

A pozitív szemlélete:

Fa Nándor a pályafutása csúcspontjának nevezte, hogy 63 évesen 93 nap alatt teljesítette a Vendée Globe szóló földkerülő vitorlásversenyt, s a nyolcadik helyen ért célba.
“Egyben vagyunk szerencsére, én is és a hajó is, bár a hajón a fáradás jelei mutatkoznak, egy 28 ezer mérföldes út során elhasználódik a kötélzet, az elektronika.
Az én lelkemben viszont hatalmas felszabadultságot okozott a fogadtatás, a sok ember, olyan pozitív élményeket élek át, amilyeneket eddig nem”

– nyilatkozott az MTI-nek a magyar hajós már a partra szállás és a szervezők részére adott első kötelező ünneplés, valamit a színpadi megjelenés után. Fa Nándor kisebb táncot járt a pódiumon, a nézők tapsa és éljenzése közepette.

A büszkesége:

igen is, ki merte jelenteni, hogy büszke. Sajnos a mai felfogás és trend szerint sokan a büszkeség érzését az egoizmussal keverik össze. Mintha a büszkeség valamilyen szitokszó lenne.
Van egy-két dolog, amire rendkívül büszke vagyok. Az egyik, hogy 100 napon belül célba értem, ez a 93 nap nagyon jó. A másik, hogy az árbócot nem kellett javítani, egyszer sem kellett megmásznom, s ezt az árbócot én készítettem. A harmadik, hogy a hajótestnek semmi baja, megbízhatóan teljesített. És persze ott a nyolcadik hely. Előzetesen azt mondtam volna, ha a 15 között végzek, az már nagyon jó eredmény. Ehhez képest a nyolcadik hely extrém jó.” – fogalmazott a székesfehérvári sportember, utalva arra, hogy új generációs, többek között a sebességet jelentősen növelő támasztóuszonnyal felszerelt vitorlásokkal – az első négy helyen ilyen hajó végzett – kellett felvennie a versenyt.

 

Légy te is büszke a saját teljesítményedre! Ne is rejtsd véka alá, hisz a büszkeség érzéséből keletkezik a sikerspirál. Erről már írtam ebben a cikkben is.

 

A víziója:

Az MTI-nek arra a kérdésére, hogy gondolkozott-e már a folytatáson, azt mondta: “az agyamban már összeállt egy új hajó virtuális terve”.

“De azt a hajót már nem fogom megépíteni. A mostani út annyi energiát emésztett fel, hogy csoda, hogy volt bennem ennyi.” – válaszolta Fa Nándor, aki 63 évével a verseny rekordere lett, ennyi idősen még senkinek sem sikerült végigvitorláznia a Vendée Globe-ot.

Nos, ezt az egy kijelentését fenntartással fogadom mivel, mint ahogy említette, az új hajó virtuális terve már kész van a fejében. Ezekkel a tulajdonságaival, amiket fent említettem, nem fog megállni….

A 63 év nem akadály. Sőt példaérték lehet sokaknak, akik leírják magukat ebben a korban. Erről szóló írásomat itt találod.

Úgy vélem, hogy ezekkel az emberi tulajdonságokkal – amik fejleszthetők- nem lehet kikerülni a sikert.

 

Fotók:
Spirit of Hungary, Christophe Favreau, Oliver Blanchet/Vendeé Globe

Ki nevet a végén? Ismered-e a siker vagy a kudarcfaktorodat?

Ki nevet a végén? Ismered-e a siker vagy a kudarcfaktorodat?

Ismered-e a siker vagy a kudarcfaktorodat?

Majdnem biztosra veszem, hogy most azt gondolod, hogy igen.

 

Ha általában véve sikeres vagy, de még nem tartasz a kiemelkedően sikeres vállalkozók, üzletemberek közé,  akkor igen ismered, de csak részben.

A jó hírem az, hogy innen már csak egy lépést kell tenned ahhoz, hogy még sikeresebb legyél.

De mi ez a lépés?

Fel kell tudnod ismerni, hogy mi az a pici dolog, ami még előbbre fog vinni.
Ha viszont kudarcok sorozatát szenveded végig, frusztrált vagy, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretnéd, akkor nem ismered a kudarcfaktorodat.

De van egy jó hírem.

Mindkét esetben döbbenetes változást érhetsz el tevékenységedben, ha megteszed azokat a lépéseket, amik szükségesek.

Mik ezek a lépések?

Ez nem más, mint saját magad fejlesztése. Óh, ne…
Rendben, ha ez neked elég, akkor a sikered bizonyítani fogja.

De ha nem….

Saját magunknak ritkán valljuk be, hogy mi sem vagyunk tökéletesek.

Mert jóllehet a lelkünk mélyén tudjuk, hogy valamit tenni kellene, de az a bizonyos ego nem engedi meg ezt a lépést.

Vagy a lelki tehetetlenségünk. Vagy a kifogásaink…. vagy bármi…

Nehezen ismerjük be, hogy igen: nekem is fontos fejlődnöm.
Erre érdemes pénzt, időt és energiát fektetni; hosszútávon busásan megtérül majd.

Ha elégedetlen vagy bármivel foglalkozol is, gondolatban már le is fokoztad magad.

Ne fogd menekülőre, mert saját magadat viszed tovább, bárhová mész is.

Viszont ha megtanulod a sikerfaktor képletét, akkor bárhová mész, bármit csinálsz, ott lesz benned. Ilyen egyszerű.

Ezért érdemes megtanulni azokat a bizonyos dolgokat. Megtanulni lépésről-lépésre.

Nevezetesen: hogyan is működünk mi, „emberként”.
Az, hogy kik vagyunk valójában csak úgy tudjuk meg, ha rendelkezünk egy egészséges énképpel.

Nem azt értem ezalatt, hogy te mit gondolsz saját magadról. Amit gondolsz, az nem biztos, hogy egyezik azzal, ahogy mások látnak téged, vagy aki valójában vagy.
Sajnos az emberek többsége nem rendelkezik ezzel a valós énképpel.
Leginkább alulértékeljük magunkat, ez elősegíti a kudarcfaktorunk működését.

Aztán vannak, akik sokkal többre értékelik magukat, mint ahogy az valójában van. Ez szintén a kudarcfaktorukat erősíti. Mert csak idő kérdése és bukta lesz belőle 🙂

De mi az, ami a sikerfaktorunkat erősíti?

A valós énképünk! A valós, igazi, egészséges énképünk. Amit nem tépázhat meg senki.

De mi van, ha nincs nekünk ilyen?

Fogod a fejedet, hogy miért is történik mindez. A gondolataid körbe – körbe járnak, és ezektől a gondolataidtól nem tudsz szabadulni. Gondolkodásmódod bezár saját magad kudarcfaktorának börtönébe. És még csak észre sem veszed….
Biztos vagy abban, hogy gondolataid, a szubjektív érzéseid akár saját magad felé, akár az ügyfeleidre vetítve, jó irányba visznek?

társas
Ha a mostani kissé provokatív bejegyzésem rossz érzést keltett benned, akkor a kudarcfaktorod erősebben működik.
Ha viszont legalább elgondolkodtál rajta, akkor a sikerfaktorod hátszelet kapott, és ehhez szívből gratulálok.

Mert ez fog továbblendíteni.

Ismered a játékot?  Ki nevet a végén…..

Ha tetszett az írás, csatlakozz a fejlődésre és sikerre vágyók csapatához!      Klikk ide!

 

Van elég vér a pucádban?

Van elég vér a pucádban?

Nem létezik olyasmi, hogy azonnali siker.

 

A siker soha nem máról holnapra virrad ránk, hanem a kitartásunk és abbéli hajlandóságunk jutalmaként, hogy tanultunk a kudarcainkból.

Hogy van vér a pucánkban.

Hogy van kurázsink.

 

 

Mert mi is a kurázsi?

Az a hozzáállás, hogy nem hátrálunk meg a veszélyesnek, bonyolultnak vagy fájdalmasnak ígérkező dolgok elől, hanem szembenézünk, és megbirkózunk velük.

 

Az ókori görögök már az időszámításunk előtti hatodik században azonosítottak bizonyos jellemvonásokat, amelyek a közember számára is lehetővé teszik, hogy kiemelkedjenek a tömegből.

Az egyik ilyen jellemvonás, az a tulajdonság, mely nélkülözhetetlen a jelentős hosszú távú teljesítményekhez, ami nem más, mint a kitartás.

Milyen sokszor hallhattunk már olyan emberekről, akikhez korábban – tudások alapján – vérmes reményeket fűztek és semmilyen kiemelkedő eredményt nem értek el. Nem  bontakoztatták ki a bennük rejlő lehetőségeket.

Az ilyen emberek az esetek túlnyomó többségében amiatt buktak meg, mert nem döntöttek. Nem döntöttek úgy, hogy kitartóak lesznek. Hogy előbb-utóbb sikerre vigyék álmaikat.

 

Aztán ott vannak a szürke eminenciások. 

Senki nem gondolta volna róluk, hogy valaha is kiemelkednek a tömegből, és  letesznek valami maradandót az asztalra.

Ők döntöttek. Döntésük egy cél volt és tudták, hogy el fogják érni. Voltak akadályok a menetelésük közben? Hát persze hogy voltak. Átevickéltek rajtuk, és ha a lendületüket le is fékezték az élet buktatói, azért rendületlenül folytatták útjukat.

 

katica

 

Volt vér a pucájukban?  Természetesen.

Féltek? Igen.

Bátrak voltak? Igen.

 

Semmi baj sincs azzal, ha az embernek olykor inába száll a bátorsága, hiszen a félelem természetes érzelem, amelyet olykor-olykor mindnyájan megtapasztalunk.

A félelem azonban nem szorítja ki a bátorságot úgy, ahogy a bátorság kiszorítja a félelmet.

 

A bátorság azt jelenti, hogy az embernek van elég mersze, elszántsága és lelkiereje ahhoz, hogy másként csinálja a dolgokat, és engedje kibontakozni a haladást, a lehetőséget, hogy ne vessen gátat a haladásnak, a fejlődésnek.

A fejlődés nem következhet be, ha a legkisebb ellenállás mentén haladunk, és leragadunk a régi, megszokás rendjénél.

 

Hozz meg egy döntést!

Jöhetnek olyan idők, amikor hiába követtél el minden telhetőt, csekély jövedelmed mellett nyakig ülsz az adósságban, és a következő döntéssel kell farkasszemet nézned: Folytassam tovább, vagy jobban  teszem, ha lemondok az álmomról?

Ezt a kérdést csak te válaszolhatod meg magadnak.

R.W. Emerson nagyszerű tanáccsal szolgált azok számára, akik válaszút előtt állnak, hogy kitartsanak vagy inkább lemondjanak álmaikról:

Bízzál önmagadban; minden szív erre az acélos hangra rezdül. Fogadd el a helyet, amelyet az Isteni gondviselés számodra kijelölt…. Végtére is: semmi se szent, csak lelkünk tisztessége….. Csak az tartozik rám, amit csinálnom kell, nem pedig az, mit gondolnak erről az emberek. Ez a szabály – melyet követni egyformán nehéz, mind a valós, mind a szellem életben – elégséges a nagyság és a középszerűség megkülönböztetéséhez.

 

Ha az a válaszod, hogy megmaradsz az elhatározásod mellett, akkor tarts ki. Ha viszont helyesebbnek tartod feladni álmodat, akkor legyen elég vér a pucádban, legyen annyi kurázsi benned, hogy meghozd ezt a döntést.

Semmi sem lélekrombolóbb annál, mint mikor sokáig hezitál az ember.

A lényeg az, hogy ne próbálj két lovat egy fenékkel megülni. Nem vezet sehová. Hidd el nekem.

Ha tetszett a bejegyzés, akkor csatlakozz te is a fejlődni és sikerre vágyók klubjához.   Klikk ide!

Készülj fel a kihívásokra!

Készülj fel a kihívásokra!

Könnyű pozitív hozzáállást tanúsítani,

amikor minden jól megy. Sajnos azonban az élet velejárói azok az időszakok is, amikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan azt elterveztük.

 

Ha kihívásokkal találod szemben magad utad során, a leghelyesebb megközelítés a vágyott célra, nem pedig a félelmeidre összpontosítani. Fogd munkára a hozzáállásodat a saját érdekedben hittel és cselekvéssel.

Lásd lelki szemeiddel a jövendőbeli sikereidet, higgy benne, hogy el fogod érni őket, azután haladj tovább a célod felé!

Amikor szíved-lelked beleadod egy cél elérésébe, nincs időd az akadályokon töprengeni. Csak haladj töretlenül előre.

Úgy véled, hogy a múltad egy ösztönösen negatív hozzáállást alakított ki benned?

A múltunkat és azt a tényt, hogy az emberek meghatározott módon viselkednek, sajnos nincs módunkban megváltoztatni, de ne feledd, hogy a hozzáállásodat nem a külvilág alakítja, hanem te magad irányítod a bensődből.

Az optimizmus az elme bátor állapota.

 

Amely az egyén abbéli vágyából, törekvéséből és döntéséből fakad, hogy elfogadja a nehéz élethelyzeteket, és megpróbálja a legjobbat kihozni belőlük.

Persze az optimizmus útja sincs híján a kátyúknak.

kátyú

 

Kétségtelenül mindnyájan szembe fogunk kerülni kedvezőtlen sorsfordulatokkal és váratlan eseményekkel, akár potenciálisan tönkre is tehetnek bennünket. Megesnek velünk olyan dolgok, amelyek járatlan utakra taszítanak minket, próbára téve még a legpozitívabb hozzáállásúakat is.

A mi feladatunk csupán az, hogy szem előtt tartsuk: a negatív események csupán átmeneti kellemetlenséget jelentenek.

Amikor minden jól megy, könnyű optimistának lenni.

A legsikeresebb emberek azonban a stresszel és a bizonytalanságokkal terhes időszakokban is megőrzik derűlátásukat, és a legjobb megoldásokat keresik.

Ha tetszett a bejegyzés, akkor csatlakozz te is a fejlődni és sikerre vágyók klubjához.   Klikk ide!

Légy ura önmagadnak!

Légy ura önmagadnak!

Légy ura önmagadnak!

 

Módunkban áll meghozni egy döntést.

A döntést!

Nevezetesen, hogy elutasítjuk az áldozat szerepét. Tudom, nem egyszerű feladat.

Ha nem úgy mennek a dolgaink, ahogy szeretnénk, bizony könnyen belesétálunk az áldozat szerepébe. Mert ez könnyebb. Mert kéznél van. Mert az érzéseink arra determinálnak. Mert ebben a pillanatban ez esik jól nekünk.

Mert stresszesek vagyunk….

De mi a stressz forrása?

 

A legtöbb ember életében az az érzés, hogy nem ura az eseményeknek. Érezted már ezt?

Bevallom, hogy én bizony igen, és nem is egyszer.

 

 

girl-1130761_640

 

Miért?

Mert egy kicsit belehalunk.

Mert nem vállaljuk fel a felelősséget.

 

Ha viszont felvállaljuk, és felvesszük a “nem esem áldozatul” döntését, akkor az lehetővé teszi számunkra, hogy kezünkbe vegyük az események irányítását és haladjunk előre.

Ha áthárítjuk a felelősséget, csak súlyosbítjuk a stressz-helyzetünket, mivel így valaki más kezébe adjuk a probléma kulcsát. Nem érezzük azt, hogy sikerült úrrá lenni a helyzeten, megoldani a problémát.

Az áldozat-szerep lebénít. 

Gúzsba köt.

Megöli kreativitásunkat.  

A cselekvési képességünket. 

A gondolkodásunk tisztaságát.

Akár a munkahelyi életedről, akár a magánéletedről van szó, mindig vannak alternatívák, ha hajlandó vagy észrevenni őket.

Észrevesszük őket? Nehezen.

Pont azért, mert elvakítanak, tompítanak, fájdalommal töltenek el a jelenlegi érzések.

 

A kihívás abban áll, hogy megszabadulsz az “áldozat hozzáállás” szemüvegétől, és nekiállsz felkutatni az alternatívákat, melyek segítenek kiteljesedni a benned szunnyadó lehetőségeket.

A felelősség elfogadásának kulcsa az, hogy urává válj elmédnek, gondolataidnak, tetteidnek, reakcióidnak és viselkedésednek.  Bármi történjék is veled.

 

Csak te magad ismerheted el ezt az uralmat, és miután elismerted, már csak rajtad áll, hogy meg is tartsd.

De ennek az ellenkezője is igaz!

 

Nem mondhatsz le az elméd, a gondolataid, a tetteid és a viselkedésed feletti uralomról azzal, ha másokat hibáztatsz, amikor nem úgy megy a sorsod, ahogy szeretnéd.

Ha ugyanis ura maradsz önmagadnak, akkor összpontosíthatod gondolataidat, erőteljesebben tudsz fókuszálni.

 

apple-1216853_640

 

Magad alakíthatod a jövődet még a megpróbáltatások viharában, egy dugába dőlt terv vagy egy tönkrement kapcsolat után is.

Ne engedd meg magadnak a hosszas tépelődést a téged ért igazságtalanságokon.

Lépj tovább!

Ahogyan egy nagyon bölcs ember mondta: ” Ne engedd, hogy a múltad felfalja a jövődet!”

 

Az igazi lájk

Az igazi lájk

Hol van az igazi lájk?

madarak

 

Évek óta – pontosabban 2009 óta – figyelemmel kísérem az emberi viselkedésmódot a facebookon és a különféle blogokon, weboldalakon.  Mindegy, hogy ez a megfigyelés magánszemélyre vagy vállalkozóra irányult. Azt a következtetést vontam le, hogy a viselkedés szempontjából ez teljesen mindegy.  No, de nézzük, hogy pontosan mire gondolok.
Vegyük elsőként azon vállalkozókat, akik a facebookon vagy a blogokon keresztül kommunikálnak, bejegyzéseket írnak és a facebookon keresztül nagyon profi módon tudatják magukról, hogy itt vagyok, tessék már rám figyelni.

És meg kell hogy valljam, olykor nagyon okos, épülésünkre szolgáló és megszívlelendő tanácsokat adnak ingyen:-).

 

Nem akarok neveket felsorolni, mert ez itt most nem a reklám helye :-), de értetlenül állok az előtt a jelenség előtt, hogy tényleg jó a bejegyzés, sokan elolvasták ( mivel ugye ez nyomon követhető) ugyanakkor miért nem lájkolják és osztják meg azok, akiknek ezek a bejegyzések tetszettek.

 

Egyrészt ezzel egyfajta elismerésüket fejeznék ki annak a társunknak, aki a blogírásba nem kis erőfeszítést fektetett, hogy átadja ingyen a tudását, hogy segítsen a többieknek bizonyos területeken, bizonyos témákban.

És most be kell vallanom töredelmesen, hogy én is hasonló hibába estem. Vannak kedvenc blogjaim, hírleveleim, amikre feliratkozom, amiket szívesen olvasok, egyrészt a vállalkozó személyisége végett, másrészt pedig a benne foglaltak miatt.

 

Erre mit teszek? Gyorsan elolvasom, rögzítem, hogy de jó kis bejegyzés volt, tetszett, tanultam belőle.  És mi történik? Megyek gyorsan tovább.  Pedig, ha nyomnék egy tetsziket:-), pozitív megjegyzést fűznék hozzá, megosztanám, akkor vajon mi történne?

 

Lájkolj engem!

Az igazi, őszinte lájk…..

 

 

Egyrészt piszok jól esne annak, aki vette a fáradságot és megírta az okosságokat (persze ő sem minden hátsó szándék nélkül, hisz hosszú távon megtérül majd neki). Másrészt aki lájkol vagy megoszt, ő is publicitást kap. Hisz az ember kíváncsi lévén,  sokunk megnézi, hogy ki volt az, aki a bejegyzését megosztotta, lájkolta. Így viszik hírünket nemde?

Nem. Ezzel szemben nem ez a helyzet.

És ami a legelszomorítóbb az egészben, hogy vannak olyan jelenlévők is, akik bármilyen már-már közhelynek tűnő, más (általában) külföldi írók által írt önfejlesztő szlogent vagy bölcsességet kiposztolnak, és ilyenkor a követők hada, mint “Pavlov kutyája” nyom egy lájkot, vagy megosztja.

 

És félreértés ne essék, itt most nem az önfejlesztést támadom, hisz én is valamilyen módon ebben az iparágban tevékenykedem, hanem ennek inkább már a lejáratását. Már mindenki betéve tudja ezeket a szlogeneket, már mindenki elolvasta az idevonatkozó könyveket és   elméletben már oly sok egyetértő és lájkoló van ebben a témában. És mi van a mindennapi gyakorlatban? Az üzleti életben?

Ott is tudunk már egy nagy lájkot nyomni?

Meddig tartana egy kommentet fűzni a számára jónak ítélt bejegyzéshez. Semeddig. És mit nyerne ezzel? Szép lassan felfigyelnének rá, a vállalkozására.

És mit nyerne a bejegyzést író? Örömet, megelégedést, hogy hasznos volt amit írt, tudott segíteni…… És elindul egy folyamat…..

A bejegyzés a provokatív  blogomból átvett fortyogásom.

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com