Hol van az igazi lájk?

madarak

 

Évek óta – pontosabban 2009 óta – figyelemmel kísérem az emberi viselkedésmódot a facebookon és a különféle blogokon, weboldalakon.  Mindegy, hogy ez a megfigyelés magánszemélyre vagy vállalkozóra irányult. Azt a következtetést vontam le, hogy a viselkedés szempontjából ez teljesen mindegy.  No, de nézzük, hogy pontosan mire gondolok.
Vegyük elsőként azon vállalkozókat, akik a facebookon vagy a blogokon keresztül kommunikálnak, bejegyzéseket írnak és a facebookon keresztül nagyon profi módon tudatják magukról, hogy itt vagyok, tessék már rám figyelni.

És meg kell hogy valljam, olykor nagyon okos, épülésünkre szolgáló és megszívlelendő tanácsokat adnak ingyen:-).

 

Nem akarok neveket felsorolni, mert ez itt most nem a reklám helye :-), de értetlenül állok az előtt a jelenség előtt, hogy tényleg jó a bejegyzés, sokan elolvasták ( mivel ugye ez nyomon követhető) ugyanakkor miért nem lájkolják és osztják meg azok, akiknek ezek a bejegyzések tetszettek.

 

Egyrészt ezzel egyfajta elismerésüket fejeznék ki annak a társunknak, aki a blogírásba nem kis erőfeszítést fektetett, hogy átadja ingyen a tudását, hogy segítsen a többieknek bizonyos területeken, bizonyos témákban.

És most be kell vallanom töredelmesen, hogy én is hasonló hibába estem. Vannak kedvenc blogjaim, hírleveleim, amikre feliratkozom, amiket szívesen olvasok, egyrészt a vállalkozó személyisége végett, másrészt pedig a benne foglaltak miatt.

 

Erre mit teszek? Gyorsan elolvasom, rögzítem, hogy de jó kis bejegyzés volt, tetszett, tanultam belőle.  És mi történik? Megyek gyorsan tovább.  Pedig, ha nyomnék egy tetsziket:-), pozitív megjegyzést fűznék hozzá, megosztanám, akkor vajon mi történne?

 

Lájkolj engem!

Az igazi, őszinte lájk…..

 

 

Egyrészt piszok jól esne annak, aki vette a fáradságot és megírta az okosságokat (persze ő sem minden hátsó szándék nélkül, hisz hosszú távon megtérül majd neki). Másrészt aki lájkol vagy megoszt, ő is publicitást kap. Hisz az ember kíváncsi lévén,  sokunk megnézi, hogy ki volt az, aki a bejegyzését megosztotta, lájkolta. Így viszik hírünket nemde?

Nem. Ezzel szemben nem ez a helyzet.

És ami a legelszomorítóbb az egészben, hogy vannak olyan jelenlévők is, akik bármilyen már-már közhelynek tűnő, más (általában) külföldi írók által írt önfejlesztő szlogent vagy bölcsességet kiposztolnak, és ilyenkor a követők hada, mint “Pavlov kutyája” nyom egy lájkot, vagy megosztja.

 

És félreértés ne essék, itt most nem az önfejlesztést támadom, hisz én is valamilyen módon ebben az iparágban tevékenykedem, hanem ennek inkább már a lejáratását. Már mindenki betéve tudja ezeket a szlogeneket, már mindenki elolvasta az idevonatkozó könyveket és   elméletben már oly sok egyetértő és lájkoló van ebben a témában. És mi van a mindennapi gyakorlatban? Az üzleti életben?

Ott is tudunk már egy nagy lájkot nyomni?

Meddig tartana egy kommentet fűzni a számára jónak ítélt bejegyzéshez. Semeddig. És mit nyerne ezzel? Szép lassan felfigyelnének rá, a vállalkozására.

És mit nyerne a bejegyzést író? Örömet, megelégedést, hogy hasznos volt amit írt, tudott segíteni…… És elindul egy folyamat…..

A bejegyzés a provokatív  blogomból átvett fortyogásom.

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com