Be mered-e vallani, hogy hibáztál?

Be mered-e vallani, hogy hibáztál?

Igen, én bevallom. Mindenki előtt, töredelmesen. Tanulságul.

Óriási szarvashibát követtem el, abszolút dilettáns módon.

Elmesélem és vond le a konzekvenciát kérlek.

 

Mindkét oldalamon van egy feliratkozási lehetőség egy ingyenes mini tréning letöltésére.

Ezt a tréninget azoknak készítettem, akik kevésbé bíznak önmagukban, nem értik az összefüggéseket a saját “működésükben”, akik keresik a saját fejlődési lehetőségüket.

 

Ha érdekel, ezt az ingyenes cuccot ezen az oldalon letöltheted, de itt is megtalálod.

 

Nos, de most nem is ez a lényeg, hanem az én hibám.

Valamilyen oknál fogva, de úgy vélem inkább az én figyelmetlenségem kapcsán történt minden.

A minitréning letöltése ugrásszerűen megnövekedett, talán a rádió interjú kapcsán, talán más miatt…nem tudom.

Mivel a letöltést egy autoresponder  működteti, a feliratkozás után rögtön meg kellett kapniuk a feliratkozóimnak a mini trénig letöltésre vonatkozó linket, a jelszóval együtt.

 

Örömömben, hogy ennyien érdeklődtek a minitréning iránt, valamint boldog tudatlanságomban csak azt nem vettem észre, hogy sajnos az a levél, amiben a link szerepelt, már nem érkezett meg a feliratkozókhoz.

Míg nem, hála az egyik érdeklődöm jelezte felém a fenti bakit.

Mit éreztem? Jobb, ha ezt most nem is részletezem.

A gyomrom azonnal görcsbe rándult, teljesen pánikba estem, lefagytam.

 

Hajam tepem kicsi

 

Mikor érzelmeim kezdtek megnyugodni két dolgot tettem azonnal.
Hálás voltam és gyorsan köszönetet mondtam, amiért kedvesen figyelmeztetett a feliratkozóm.
Gyorsan kijavítottam a hibát. Hússzor leellenőriztem, hogy minden rendben működik-e.

Mi volt az én tanulságom az eset kapcsán?

  • Igen, beismertem, hogy figyelmetlen voltam, nem fókuszáltam az előttem álló feladatra tökéletesen. Jobban mondva, csak azt hittem, hogy fókuszálok.
  • Bebizonyosodott számomra, hogy mindig vannak olyan emberek, akik tényleg segíteni akarnak, akár ismeretlenül is.
  • Jobban kell bízni az emberek jóindulatában, segítőkészségében.

 

Szoktál-e hibát véteni?

Milyen érzések viharzanak át rajtad?

Beismered-e a felelősségedet?

Levonod-e ezekből a bakikból a konzekvenciát?

 

Ne feledd!

Az, hogy nem szégyelled beismerni a hibáidat, egy kiemelkedő emberi tulajdonságra vall, ami a hitelességedet fogja javítani.

 

 

Van elég vér a pucádban?

Van elég vér a pucádban?

Nem létezik olyasmi, hogy azonnali siker.

 

A siker soha nem máról holnapra virrad ránk, hanem a kitartásunk és abbéli hajlandóságunk jutalmaként, hogy tanultunk a kudarcainkból.

Hogy van vér a pucánkban.

Hogy van kurázsink.

 

 

Mert mi is a kurázsi?

Az a hozzáállás, hogy nem hátrálunk meg a veszélyesnek, bonyolultnak vagy fájdalmasnak ígérkező dolgok elől, hanem szembenézünk, és megbirkózunk velük.

 

Az ókori görögök már az időszámításunk előtti hatodik században azonosítottak bizonyos jellemvonásokat, amelyek a közember számára is lehetővé teszik, hogy kiemelkedjenek a tömegből.

Az egyik ilyen jellemvonás, az a tulajdonság, mely nélkülözhetetlen a jelentős hosszú távú teljesítményekhez, ami nem más, mint a kitartás.

Milyen sokszor hallhattunk már olyan emberekről, akikhez korábban – tudások alapján – vérmes reményeket fűztek és semmilyen kiemelkedő eredményt nem értek el. Nem  bontakoztatták ki a bennük rejlő lehetőségeket.

Az ilyen emberek az esetek túlnyomó többségében amiatt buktak meg, mert nem döntöttek. Nem döntöttek úgy, hogy kitartóak lesznek. Hogy előbb-utóbb sikerre vigyék álmaikat.

 

Aztán ott vannak a szürke eminenciások. 

Senki nem gondolta volna róluk, hogy valaha is kiemelkednek a tömegből, és  letesznek valami maradandót az asztalra.

Ők döntöttek. Döntésük egy cél volt és tudták, hogy el fogják érni. Voltak akadályok a menetelésük közben? Hát persze hogy voltak. Átevickéltek rajtuk, és ha a lendületüket le is fékezték az élet buktatói, azért rendületlenül folytatták útjukat.

 

katica

 

Volt vér a pucájukban?  Természetesen.

Féltek? Igen.

Bátrak voltak? Igen.

 

Semmi baj sincs azzal, ha az embernek olykor inába száll a bátorsága, hiszen a félelem természetes érzelem, amelyet olykor-olykor mindnyájan megtapasztalunk.

A félelem azonban nem szorítja ki a bátorságot úgy, ahogy a bátorság kiszorítja a félelmet.

 

A bátorság azt jelenti, hogy az embernek van elég mersze, elszántsága és lelkiereje ahhoz, hogy másként csinálja a dolgokat, és engedje kibontakozni a haladást, a lehetőséget, hogy ne vessen gátat a haladásnak, a fejlődésnek.

A fejlődés nem következhet be, ha a legkisebb ellenállás mentén haladunk, és leragadunk a régi, megszokás rendjénél.

 

Hozz meg egy döntést!

Jöhetnek olyan idők, amikor hiába követtél el minden telhetőt, csekély jövedelmed mellett nyakig ülsz az adósságban, és a következő döntéssel kell farkasszemet nézned: Folytassam tovább, vagy jobban  teszem, ha lemondok az álmomról?

Ezt a kérdést csak te válaszolhatod meg magadnak.

R.W. Emerson nagyszerű tanáccsal szolgált azok számára, akik válaszút előtt állnak, hogy kitartsanak vagy inkább lemondjanak álmaikról:

Bízzál önmagadban; minden szív erre az acélos hangra rezdül. Fogadd el a helyet, amelyet az Isteni gondviselés számodra kijelölt…. Végtére is: semmi se szent, csak lelkünk tisztessége….. Csak az tartozik rám, amit csinálnom kell, nem pedig az, mit gondolnak erről az emberek. Ez a szabály – melyet követni egyformán nehéz, mind a valós, mind a szellem életben – elégséges a nagyság és a középszerűség megkülönböztetéséhez.

 

Ha az a válaszod, hogy megmaradsz az elhatározásod mellett, akkor tarts ki. Ha viszont helyesebbnek tartod feladni álmodat, akkor legyen elég vér a pucádban, legyen annyi kurázsi benned, hogy meghozd ezt a döntést.

Semmi sem lélekrombolóbb annál, mint mikor sokáig hezitál az ember.

A lényeg az, hogy ne próbálj két lovat egy fenékkel megülni. Nem vezet sehová. Hidd el nekem.

Ha tetszett a bejegyzés, akkor csatlakozz te is a fejlődni és sikerre vágyók klubjához.   Klikk ide!

Készülj fel a kihívásokra!

Készülj fel a kihívásokra!

Könnyű pozitív hozzáállást tanúsítani,

amikor minden jól megy. Sajnos azonban az élet velejárói azok az időszakok is, amikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan azt elterveztük.

 

Ha kihívásokkal találod szemben magad utad során, a leghelyesebb megközelítés a vágyott célra, nem pedig a félelmeidre összpontosítani. Fogd munkára a hozzáállásodat a saját érdekedben hittel és cselekvéssel.

Lásd lelki szemeiddel a jövendőbeli sikereidet, higgy benne, hogy el fogod érni őket, azután haladj tovább a célod felé!

Amikor szíved-lelked beleadod egy cél elérésébe, nincs időd az akadályokon töprengeni. Csak haladj töretlenül előre.

Úgy véled, hogy a múltad egy ösztönösen negatív hozzáállást alakított ki benned?

A múltunkat és azt a tényt, hogy az emberek meghatározott módon viselkednek, sajnos nincs módunkban megváltoztatni, de ne feledd, hogy a hozzáállásodat nem a külvilág alakítja, hanem te magad irányítod a bensődből.

Az optimizmus az elme bátor állapota.

 

Amely az egyén abbéli vágyából, törekvéséből és döntéséből fakad, hogy elfogadja a nehéz élethelyzeteket, és megpróbálja a legjobbat kihozni belőlük.

Persze az optimizmus útja sincs híján a kátyúknak.

kátyú

 

Kétségtelenül mindnyájan szembe fogunk kerülni kedvezőtlen sorsfordulatokkal és váratlan eseményekkel, akár potenciálisan tönkre is tehetnek bennünket. Megesnek velünk olyan dolgok, amelyek járatlan utakra taszítanak minket, próbára téve még a legpozitívabb hozzáállásúakat is.

A mi feladatunk csupán az, hogy szem előtt tartsuk: a negatív események csupán átmeneti kellemetlenséget jelentenek.

Amikor minden jól megy, könnyű optimistának lenni.

A legsikeresebb emberek azonban a stresszel és a bizonytalanságokkal terhes időszakokban is megőrzik derűlátásukat, és a legjobb megoldásokat keresik.

Ha tetszett a bejegyzés, akkor csatlakozz te is a fejlődni és sikerre vágyók klubjához.   Klikk ide!

Mentális gödörben ülsz? Kiütötted magad?

Mentális gödörben ülsz? Kiütötted magad?

Mentális gödörben ülsz?

 

Vagy egyszerűen csak kifeküdtél?

Bizony-bizony időnként kifekszünk és belepottyanunk vagy kiássuk magunknak azt a bizonyos gödröt.

De mi ki akarunk mászni belőle. Talpra akarunk állni. Ugye?

No, de hogyan?  Ez itt a nagy kérdés.

 

A trénerek, a coachok, tanácsadók, szakértők és guruk országa vagyunk. Rengetegen osztják a kért és kéretlen tanácsokat, millió különböző típusú tréning, coaching, irányzat, vélemény van.  És legalább tízszer ennyien vannak, akik olvassák, reménykednek és elhiszik az üres, már-már közhelynek tűnő okosságokat.

Időnként teljesen megdöbbenek, hogy elfelejtettünk gondolkodni? 

Pedig ha tudnánk, hogy milyen kárt is okozhatunk magunknak, ha nem gondoljuk végig azt, hogy valóban az az igazság, amit fennen hirdetnek? Amit a különféle /önfejlesztő, ezoterikus, és egyéb sok más áltudományú/ könyvekből olvasottak égisze alatt behálóznak minket?

Persze csak akkor, ha mindig mindent kérdőjel hiányában a fejünkben, gondolkodás nélkül elhiszünk.

 

Bő három évvel ezelőtt készítettem egy hangfájlt, hogy végre felnyissam az emberek szemét, hogy nem kell mindent vakon elhinni.

Ezalatt a három év alatt vajon javult-e a helyzet?

Nem.

Azt tapasztaltam, hogy inkább még tovább romlott. Még többen lettek, akik minden hülyeséget elhisznek. Tovább súlyosbítva az amúgy is megtépázott lelkiállapotukat.

De akkor kinek higgyenek, miben bízzanak?

Akár vállalkozó vagy, akár nem, hallgasd meg ezt a hangfájlt, kifejtem benne véleményemet és hogy egy kis mentális segítséget adjak.

De vigyázz!

Tudod, én provokálok…… és természetesen nekem se higgy el mindent 🙂

A meghallgatás időtartama: 13 perc.

 

Az élet kis döntések sorozata

A mai modern élet szépsége és veszélye az, hogy saját magunkat kell irányítanunk, különben mások irányítanak bennünket.

 

Ha nem tudjuk, hogy mit akarunk, akkor könnyen találjuk magunkat abban a helyzetben, hogy mások fogják megmondani, hogy mit tegyünk.

Az élet kis döntések sorozata.

Látszólag nincsenek összefüggésben, sokszor nem is így gondolunk rájuk, de összességében mégis egy egészet képeznek. Erre általában utólag döbbenünk rá, amikor az események már megtörténtek, és elemezzük azokat.

Minden egyes döntés fontos.

Akár egy egész életet megváltoztathat egy látszólag kis döntés. Még ha mégoly kicsi a döntésünk súlya,  – legalábbis az adott helyzetben ezt érezzük – akkor is valamilyen célja van,  valamilyen oknál fogva döntetnünk kellett.

Ha döntünk, akkor felelősséget érzünk az életünkért, vállalkozásunkért, vagy bármiért amire a döntés vonatkozott. Ez egyben azt jelenti, hogy vannak céljaink, szándékaink és nem hagyjuk, hogy mások döntsenek helyettünk.

Vajon ez minden esetben igaz ránk nézve?

Céljaink…..

Sok-sok évig csak hittem, hogy vannak…. igen voltak, de ezek csak elképzelések, halvány maszatolások voltak…. igen bevallom.

A döntések következményei aztán rávezetnek bennünket arra, hogy igenis elengedhetetlenül szükségek, hogy legyenek komoly, lefektetett céljaink… sokkal hatékonyabban tudunk tevékenykedni, élni…. és sokkal hamarabb fogjuk elérni azt, amit szeretnénk….

Ha  valami egészen más dologba akarunk kezdeni, ha igazán teljessé akarjuk tenni az életünket, akkor  ez elég ijesztő dolog ….miközben semmi garancia sincs arra nézve, hogy sikerülni fog az új élet, az új tevékenység.

Félünk…

Természetes, hogy félünk az ismeretlentől. A félelem azonban nagyon pozitív is lehet, ha nem bénító, előre vihet bennünket, mivel irányítani tudjuk a benne rejlő energiát.

Mindeközben szembe kell néznünk az átmeneti idő nehézségeivel, amikor már elhagytuk a biztos kikötőt, de még nem érkeztünk meg oda, ahová el akarunk jutni.

És akkor ismét csak döntünk.… folytatjuk tovább az utunkat előre, vagy félelmünk rossz irányba kényszerít…..

Gondolom számodra sem ismeretlenek ezek az érzések.

Mi ebben a tapasztalatod, vagy a véleményedet?

 

A bejegyzés forrása

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com