Te is érezted már, hogy időnként tehetetlen vagy?

Te is érezted már, hogy időnként tehetetlen vagy?

Vannak olyan helyzetek az életünkben, melyeket nem kontrollálhatunk, nem irányíthatunk.

 

Előfordulhat, hogy bizonyos esetekben tehetetlennek érezzük magunkat.

 

 

Ebben a tehetetlenségi érzésben hangsúlyos szerepet játszik, hogy milyen  szemüveget viselünk. Tudjuk-e szubjektivitásunkat az oldalvonalra küldeni?

Tudunk-e nehéz helyzetben pozitívan viszonyulni a problémákhoz?

Legtöbbször úgy érezzük, hogy áthághatatlan akadályokba ütközünk, az adott helyzetből nem látjuk a kiutat.

Ez egy nagyon kellemetlen, fojtogató érzés. De azt is tudnunk kell, hogy szerencsére ez csak egy átmeneti állapot. Amint feltűnik néhány bárányfelhő a sötét fellegek között, már kissé megnyugszunk, és ha csak egy nagyon apró lépést teszünk előre, már kezdjük érezni, hogy visszatér az erőnk. Ettől az érzéstől további megerősítést kapunk, hogy tenni tudunk magunkért, képesek vagyunk megbirkózni a nehézségekkel.

 

Gond akkor van, ha a tehetetlenség érzését sokáig átéljük

Az idő telik, mi pedig belesüppedünk a negatív gondolatainkba, amik megerősödnek, energiával telítődnek és önmeghatározásunk, énképünk részévé válnak.

Ezért van az, hogy az ilyen típusú emberek hajlamosak csődtömegként tekinteni önmagukra, ami a jövőbeli viselkedésüket, cselekedeteiket is meghatározza.

Mi lesz ennek az eredménye?

 

Torz képet alakítunk ki magunkról és a környezetünkről. Ez szilárd meggyőződéssé alakul, beépülhet a személyiségünkbe.

 

Ha már beépült, akkor a későbbiekben sem tudjuk kézben tartani életünket, még akkor sem, ha a megoldás az ölünkbe pottyan.

Egyszerűen tehetetlenek leszünk.

De mit tehet az az ember, aki a múltban kénytelen volt hosszan elszenvedni a tehetetlenség állapotát és az ebből fakadó hitrendszer határozza meg életét?

Két dologra felhívnám a figyelmet.

1.

sohasem maga a szituáció a mérvadó, hanem annak értékelése, a saját hozzáállásunk.

Ha tehát egy látszólag kilátástalan helyzetbe kerülünk, de azt nem akadálynak, hanem kihívásnak tekintjük, ezzel máris csökkentettük a szorongást és növeltük kompetenciaérzésünket.

2.

a tehetetlenség hamis látásmódot feltételez és von maga után.

Egy rossz tapasztalatból kiindulva állandósítjuk, kiterjesztjük már helyzetekre is, általánosítjuk az inkompetencia érzését és a tehetetlenségbe vetett hitet.

A legszomorúbb az egészben, hogy azokat állandó, stabil jellemvonásainknak tekintjük.

Úgy, hogy szinte észre sem vesszük.

Ha azonban tudatában vagyunk annak, hogy ez mennyire hamis és torz látásmód, akkor könnyebben váltunk nézőpontot. Valójában minden kilátástalannak megélt szituáció elmúltával lehetőségünk van tenni önmagunkért, az életünkért, ebben pusztán az akadályozhat meg bennünket, ha ezt nem vagyunk képesek felismerni, és a tehetetlenség sötét bugyrában maradunk.

suri éva

suri éva

tréner, szerző, szerkesztő

 

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban.

Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok.

Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél.  Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

Légy büszke magadra!

Légy büszke magadra!

A büszkeséget sokan sokféleképpen értelmezik.

Büszke vagy magadra? Szerintem csak kevesen érzik magukat annak vagy vállaljak fel a büszkeség érzését. Néha úgy tűnik, mintha egy szitokszó lenne a büszkeség.

Most egy teljesen más oldalról közelítem meg a büszkeséget, mint érzést, ami életünk mindennapjaiban kihagyhatatlan erőnek kellene lennie.

 

Legtöbben leginkább negatív értelmet adnak ennek az érzésnek. Keverik az egóval, az önelégültséggel, a gőggel, a kevélységgel.

Pedig a büszkeség érzése egyfajta megelégedettség, öröm, azért amit tettünk, vagy amit egy másik személy tett. Egy szülőt büszkeség tölti el, ha gyermeke sikeres, ha jól tanul, ha jól szerepel valamilyen általa választott sportban, zenében… bármiben. Vagy egyszerűen csak büszke arra, hogy van egy kis szeretni való kisember, aki az életének más tartalmat ad, aki boldoggá teszi.

 

 

father-1633655_960_720

 

Ettől még a legtöbb szülő nem lesz gőgös és önelégült. Még az egója sem fog az égig emelkedni.

 

A büszkeséget érzünk, amikor rájövünk önmagunk értékességére.

 

Egyfajta bizonyosság abban, hogy magunk vagy társainkkal együtt képesek vagyunk jó hatásokat okozni, célokat elérni.

Gondoljunk csak a sikeres vállalkozókra. Vajon a fal mellett kúszva folytatják tovább tevékenységüket, vagy masszív büszkeség tölti el őket, hogy jó irányba haladnak. Ennek az érzésnek a mentén tudnak további sikereket elérni.

Vagy említhetnék bárkit, aki élete során rengeteg kudarcot élt át, padlóra került, de bármilyen mély gödörbe is került mégis talpra állt.

Vajon milyen érzéseket élt át? Gyanítom, hogy a megkönnyebbülés mellett időnként a büszkeség érzése is elöntötte.

Diadalmas érzés, amit az ember önmagába vetett hite, bizonyossága és a saját, magas szintű jóra törekvése váltott ki.

Ez olyan önbecsülés, amit az eredmény igazol vissza.

Megalapozott a büszkeség.

Az élet bármely területéről lehet példát venni.

Bárki, aki nehézséggel küzd, de érzi magában az erőt, hogy képes legyőzni azt.

Büszke lehet magára bárki, aki olyan dolgot tett, ami megelégedettséggel töltötte el. Nem kell nagy dologra gondolni.

Egy olimpiai bajnok is ezt érzi. Az olimpia győzelme láttán elönti a büszkeség… és lehetne számtalan példát felsorolni a legapróbbaktól, a legnagyobbakig.

Ez tart minket életben, ez visz előre minket.

A büszkeség a boldog élet egyik alappillére.

De az alattomos rágalmak és egyéb divatos tanok megpróbálják aláásni a jóra törekvő emberek büszkeségét.

Ne hagyjuk!

Tevékenységem során azt tapasztalom, hogy a hozzám fordulók nagy többsége hihetetlen mértékű önbizalom hiánnyal küzd.

Az önbizalom hiánya leginkább abból az érzésből fakad, hogy kevesebbnek érzik magukat, mint az általuk sikeresebbnek vélt emberek.

Kevesebbnek érzik magukat mivel – tévesen –  úgy gondolják, hogy nem tettek le az asztalra semmit, amitől nőne az önbecsülésük, amire büszkék lehetnének.

Pedig ha hátranéznének az életükben, bizonyára számos kisebb-nagyobb büszkeségre adó okot találnának. De az emberek gyarlók. Nagyon sokszor nem veszik észre, hogy mennyi mindent tettek meg már életük során, amire büszkék lehetnének.

Csak a padlót látják, ami jóval mélyebben égett bele az agyi idegpályákba, mint az a sok erőfeszítés, aminek révén felálltak arról az ominózus padlóról.

Vajon éreztek büszkeséget? Szerintem a legtöbben nem érezték. Éreztek valamiféle megkönnyebbülést, hogy „na végre túl vagyok ezen is”, de nem voltak saját magukra büszkék. Pedig kellett volna.

Én is csak nagy sokára értettem meg ennek a jelentőségét.

Én, az örök elégedetlen.

Hiába győzködtek, hogy nézzek már hátrafelé is, hogy milyen sikereket értem el…. nem számított. Mindig csak az aktuális „nem jó ez így, nem elég ez, nem sikerül…” érzés volt bennem.

Elfelejtettem, hogy ha visszatekintenék a korábbi sikerekre, az akkori érzelmeimre, az akkor felbukkanó büszkeség érzésemre, bizonyára több erőt kaptam volna a folytatáshoz.

Miért is jutottak eszembe ezek a gondolatok ahhoz, hogy egy bejegyzést írjak ebből a témából?

Pont nekem, aki egy mély érzelmi beállítottságú ember lévén nem igazán szereti magát fényezni. Pedig a personal brandingemnek lehet, hogy szüksége volna rá. 🙂

Aki egyáltalán nem érezte azt, hogy büszke lehet magára, noha élete során hihetetlen magasságokat és mélységeket élt át.

Aki a többszöri talpra állás művészetének nagymestere.

Akiről a könyve sajtótájékoztatóján az egyik újságíró a cikkében úgy jellemezte, hogy az örök „keljfeljancsi”? Természetesen pozitív értelemben.

Éreztem én valaha is a büszkeség érzését?

Nem.

De az elmúlt évek bebizonyították, hogy erre szükség van. Erőt nyújt.

Most már nem szégyellem kimondani, hogy igenis büszke vagyok bizonyos tetteimre, a gondolkodásmódomra, a tevékenységemre, hogy időnként szembemegyek a megszokott nyájszellemmel.

Miért? Mert a történések, a munkám sikere ezt visszaigazolta.

Többek között íme, egy példa a sok közül, amire felhívták a figyelmemet. Ezért publikálom is amúgy szerényen 🙂

Mert büszke vagyok rá. Már ki merem mondani, hogy igenis büszke vagyok arra, hogy egy félórás rádióinterjúm 11 ezer fb megosztást kapott. Nem, nem lájkot. Megosztást, akik továbbajánlottak.

Köszönöm mind a 11 ezer embernek, akikre én is büszke vagyok, akik hittek nekem, akiknek tetszett az én sajátos stílusom és nézőpontom. Akik egyetlen félóra miatt megjutalmaztak a figyelmükkel.

kepkivagas

Ez ad további erőt (többek között), hogy igenis van értelme a munkámnak, van értelme a tudásomnak, van értelme ezt a tudást megosztani másokkal. Van értelme sok-sok szeretet adni az embereknek.

Te mire vagy büszke? Kérlek, gondold végig alaposan.

Ha nem tartozol a magabiztos, önmagát jól ismerő és elismerő  büszkeséggel rendelkező társaid közé, eleinte nehezen fogsz találni olyan dolgot, amire büszke leszel.

De azután egymás után szép sorban bukkannak fel majd az emlékezetedben a büszkeséged forrásai és érzései.

Táplálkozz belőlük….

 

Suri Éva

Suri Éva

Tréner, szerző, szerkesztő

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban.

Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok.

Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre.

Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

Miért zabálják az emberek a közhelyes motivációs idézeteket?

Miért zabálják az emberek a közhelyes motivációs idézeteket?

Miért zabálják az emberek a közhelyes motivációs idézeteket?

Rövid leszek és provokatív.

Azért mert….

  • a lelkük legmélyén tudják, hogy igaz.
  • Bármilyen közhelyesnek is tűnik mégis van valóságalapja.
  • Magukra ismertek.
  • Még nem tartanak ott, ahol lenni szeretnének.
  • Nem tudják az odavezető utat.
  • Nem tudják, hogy az odavezető utat hogyan kövezzék ki.
  • A megerősítést kívülről várják.
  • Még nem sikerült vagy csak részben sikerült ezeket az bölcs idézetek tanácsait megvalósítani.
  • E mögé az idézetek mögé bújva el lehet rejtőzni.
  • Nem ismerik önmagukat.
  • Elhisznek mindent.
  • Háttérbe szorítják önmaguk sajátos és egyedi voltát.
  • Lelkük mélyén tudják, hogy még nem érték el, amire vágynak.
  • Saját magukat is becsapják.
  • Félnek meghozni a saját döntésüket.
  • Mástól várják a megoldást.
  • Elvesztették az önálló gondolkodási képességüket.
  • Nem látják az összefüggéseket az idézetek olvasása és a gyakorlatba ültetése között.
  • A léleknek egy kis megnyugvást hoz.
  • Pillanatnyi elszántságot okoz.
  • Egy villantásnyi motivációt kapnak.
  • Egy időre erőt kapnak.
  • Ott él bennük a fejlődésre vágyó igény.
  • Nem tudják hogyan induljanak el a fejlődés útján.
  • Eltévedtek.
  • Nem ismerik fel melyek az első lépések, amiket meg kell tenni.

 

hands-984032_640

Mert nem értik hogyan működnek a saját személyiségük alapján.

Mert nem tudják, hogy a “hogyanok” bennük rejlenek, jó mélyen elásva.

 

Az első felháborodásodon túl megígéred, hogy ha egy mondatom telibe talált, akkor legalább elgondolkodol azon a kijelentésen?

Csak a segíteni akarás vezérelt ebben a némi provokatív bejegyzésemmel!

 

 

 

 

 

 

 

 

Tényleg hiszel a képességeidben?

Tényleg hiszel a képességeidben?

Bármit képes vagy megtenni….. egy divatos szlogen. Véleményem szerint ez nem teljesen igaz.

Ha nem ismerjük ennek a négy szónak a tartalmi és érzelmi hátterét, akkor becsapjuk magunkat.

Szinte hallom, hogy most felhördültél.

Várj, mindjárt megmagyarázom.

Legelőször is, ha hinni akarunk a képességeinkben, akkor három olyan fogalmat kell tisztázni, amelyek szoros kapcsolatban vannak egymással, elkülönítésük is nehéz, és egy nagyon vékony mezsgye választja el őket.

KÉPESSÉGÜNK:

a személyiség jellemzője, nem született velünk, nem készen kapott valami, hanem az életünk során alakul ki és fejlődik tovább.

A képesség a saját pszichikus tulajdonságunk, és csak valamilyen tevékenységünk, cselekedetünk gyakorlása révén, az életünk során fejlődik ki. A képességünket is tanulni kell. Képesnek kell lenni tanulni ahhoz, hogy a képességünket megvillantsuk.

Ugyan a legtöbb képesség nem velünk született, de ahhoz, hogy igazán képesek legyünk megtenni bizonyos dolgokat, az adottságaink szolgáltatják a szikrát.

Ezért nem vagyok híve annak a teóriának, hogy bármit képesek vagyunk megtenni. Nem és nem. Ha nincs meg a kellő és hozzávaló adottságunk, akkor képtelenek leszünk megtenni. Bárki bármit is sulykol belénk. Ha elhisszük azt, hogy bármit képesek vagyunk megtenni és még sem tesszük meg (mert nincs meg hozzá az adottságunk), akkor szegény kis énünk előbb-utóbb romokban fog heverni.

Mert a képesség az emberi tevékenység során alakul ki. Mindig cselekvéssel, történéssel, létezéssel kapcsolatos. Mindig.

Viszont ha megvan bennünk a céljainkhoz szükséges adottságunk, akkor azt, hogy valamit képesek legyünk megtenni, innentől kezdve már csak tanulás és gyakorlás kérdése.

KÉSZSÉGÜNK:

nem más, mint egy olyan automatizált “szoftverünk”, amely a tudat közvetlen ellenőrzése nélkül funkcionál. A készség a teljesítményképes tudás része, szilárd ismereteket kíván, a tanulás eredménye, ahol kellő számú gyakorlás eredményeként a cselekedeteink, tetteink automatikusan futnak.

A készség szintű elsajátítás igen tartós, néha életre szóló.

A készségünk tehermentesítik az idegrendszerünket a feladatvégzésünk során, és lehetővé teszik, hogy az adott probléma megoldására koncentráljunk.

Észre sem vesszük, magától értetődőnek tartjuk.

ATTITŰDÜNK:

ami nem más, mint egy olyan tartós beállítódásunk vagy értékelő viszonyulásunk akár egy személy, akár egy gondolat iránt, amit nem lehet közvetlenül megfigyelni.

Csak következtetni lehet rá a viselkedésünkből, a szóbeli és érzelmi reakcióinkból.

Tehát ez a három összetevő határozza meg, hogy bármit képesek legyünk megtenni. Ha ezek megvannak bennünk, akkor innentől kezdve igaz az állítás.

Nézzünk néhány példát, hogy el tudd helyezni magadat egy skálán, hogy értelmezni tudd a viselkedésed miértjét.

 

pc-1207686_640

Például vegyük alapul: információ kezelés, kritikai gondolkodás, konfliktuskezelés, együttműködés, kreativitás, érdekérvényesítés, stb.

Ha ezeket a meghatározásokat alaposan átgondolod, biztosan ráébredsz, hogy minden ember számtalan képességgel rendelkezik.

Gondoljunk azonban arra, hogy hányféle tevékenységet végezhetünk, s az egyes tevékenységekhez akár többféle készség, képesség is kapcsolódhat.

A szakemberek szerint több ezer készség létezik, amelyek kellő gyakorlás után képességekké szerveződnek.

A személyes képességek legáltalánosabban elfogadott csoportosítása:

Itt olyan egyéni alapkészségeket, képességeket csoportosítunk, amelyek a saját személyünkre vonatkoznak, és a személyes adottságainkhoz állnak legközelebb. Bár elsősorban velünk született képességekről van szó, ezek a képességek is fejleszthetők, és további képességek építhetők rájuk.

E képességcsoportok:

észlelési
emlékezeti
figyelemmel kapcsolatos
mozgással kapcsolatos
kommunikációs
gondolkodási képességek csoportja

Ezekkel a képességekkel minden ember rendelkezik, csak azok szintje, minősége eltérő. Ha ismerjük saját képességeinket ezeken a területeken, sokat segíthet életünkben, a munkánkban.

De mi fejlődni szeretnénk ugye?

Nézzük meg, hogy fejlődésünk érdekében milyen személyes képességeket kell fejleszteni. Hangsúlyozom, hogy ez mindenkinél más és más, mégpedig a személyiségünk függvényében változik.

Ebbe a körbe a saját személyünkkel kapcsolatos attitűdök, képességek, készségek tartoznak, mint például a kreativitás, önállóság, önbizalom, önelfogadás, stb. Ezek a képességek csak ránk vonatkoznak, és fejlesztésük, fejlődésük is elsősorban tőlünk függ.

Nézzünk néhány példát a képességeinkre:

REÁLIS ÉNKÉP, ÖNBIZALOM, POZITÍV HOZZÁÁLLÁS

Általában elmondhatjuk magunkról, önmagunkról alkotott képünk, önértékelésünk gyakran eltér a valóságos képességektől.

Az önmagunkról alkotott kép eltérhet attól, ahogy mások látnak, és amit arról gondolunk, hogy mások hogyan látnak minket. Néha még az is előfordulhat, hogy valójában olyanok vagyunk, mint amilyenek lenni szeretnénk, csak nem helyes az önmagunkról kialakított kép.

Ha nem a tényekre épül az önismeret, hanem az érzésekre és hamis visszajelzésekre, akkor nem lesz reális önképünk.

Ezen lehet változtatni. Hidd el, majdnem minden ember küszködik valamilyen nehézséggel az életben. Rengeteget segít viszont, ha saját értékeinket ismerjük, és ezekre támaszkodva tudunk tervezni. Ha bízunk saját magunkban, sokkal több dologra leszünk képesek. Aki pedig bízik saját magában, abban mások is bízni fognak.

BELSŐ HARMÓNIÁRA VALÓ KÉPESSÉG

1_3_0

 

Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, az érzelmeinket is jól kell tudni kezelni. Ez bizony nem könnyű, embert próbáló feladat. Ha megkeressük a rossz érzéseink, szomorúságaink, elkeseredéseink vagy haragunk okát, és megpróbáljuk azokat magunkban vagy mások segítségével feldolgozni, akkor sokkal könnyebb lesz megszabadulni tőlük.

De ha mégsem sikerül megszabadulni tőlük, azért azt akkor is meg kell tanulnunk, hogy nem engedhetjük szabadjára az indulatainkat. A békétlen, veszekedős, nyűgös, nyavalygós ember környezete számára teher. Ne legyünk ilyenek, legyen önfegyelmünk, irányítsuk a saját érzelmeinket.

Őszintén…. nagyon nehéz időnként. De ez is csak egy képesség, amit sok-sok gyakorlással megtanulhatunk.

Leghelyesebben azonban akkor cselekszünk, ha annak az okát is megkeressük, amikor boldogok, elégedettek vagyunk, és amikor felszabadultnak érezzük magunkat. Ha tudjuk, hogy mi az, ami boldoggá tesz bennünket, akkor keressük ezeket a helyzeteket, alkalmakat, s ez megteremtheti a lehetőséget a belső béke és harmónia létrejöttéhez.

Az érzelmeinkért mi magunk vagyunk felelősek, nekünk kell irányítani őket. Sokszor nagyon nehéz. Nem attól függ, hogy mások jól érzik-e magukat a társaságunkban, hanem attól, hogy mennyire vagyunk kiegyensúlyozott, harmonikus személyiségű emberek. Ez a lehetőség pedig mindenki előtt nyitva áll, csak rajtunk múlik, mennyire törekszünk saját belső békénk megteremtésére.

 

ALKOTÓKEDV, KREATIVITÁS

 

 

Az alkotóképesség, az alkotás vágya mindenkiben megvan. Az ember azon a területen tudja alkotásvágyát leginkább megvalósítani, ami az érdeklődése középpontjában áll. Ha sikerült az önismereti vizsgálódás során olyan területet találnunk, ami érdekel bennünket, akkor azon a területen biztosan könnyen fogunk valamilyen alkotó tevékenységbe kezdeni.

Nem kell nagy dolgokra gondolni, ez lehet akár egy szépen megterített asztal, vagy egy finom ebéd elkészítése, vagy virágok ültetése, de akár művészeti alkotás vagy egy jól elkészített statisztikai kimutatás is.

Ki-ki saját érdeklődési körén és adottságain belül érez motivációt az alkotásra. Kellő motivációval azonban bárkiben fel lehet ébreszteni az alkotásvágyat. Legjobb azonban, ha ez a késztetés belülről, saját magunkból jön. Biztosan te is tapasztaltad már, hogy az alkotás, az alkotó munka mekkora örömöt tud okozni.

A FEJLŐDÉS IGÉNYE, AKTIVITÁS ÉS KITARTÁS

Ugyancsak nagyon fontos a belső motiváció a cselekvésre, ismeretszerzésre, fejlődésre. Ha külső személyek vagy körülmények kényszerítenek bennünket cselekvésre, az sokkal kevesebb örömöt fog okozni, mint ha belső késztetést érzünk erre. Semmi sem ösztönzi jobban az embert a fejlődésre, mint az, ha látja munkája eredményét, akármilyen pici legyen is az. Ezek a kisebb-nagyobb eredmények alakítják ki bennünk az igényt a további tevékenykedésre és fejlődésre.

Ugyancsak az elért eredmények felett érzett öröm segít hozzá bennünket a kitartó munkavégzéshez is.

TOLERANCIA ÉS KUDARCTŰRŐ KÉPESSÉG

 

elutasítás, kudarctűrő képesség

 

Ez a képességterület szoros kapcsolatban áll az önismeret, önelfogadás képességével. Ha reális képet alkottunk saját képességeinkről, és lehetőségeinkről, akkor könnyebb lesz korlátainkat is elfogadni, és a nehézségekkel szembenézni.

Biztosan számtalanszor kerültél olyan helyzetbe, amikor úgy érezted, hogy szívesebben feladnád, mint hogy erőfeszítéseket tegyél. A tolerancia, a türelem saját személyünkre, saját nehézségeinkre is vonatkozik. Ha elfogadjuk adottságainkat, ha elfogadjuk, hogy nem vagyunk képesek megtenni bizonyos dolgokat, türelemmel viseljük nehézségeinket, ez előbb-utóbb meghozza gyümölcsét.

Sajnos a kudarcok is az élet velejárói, és meg kell tanulni elviselni azokat. Nem jó taktika, ha megpróbáljuk elkerülni a nehéz helyzeteket, mert sajnos legtöbbször ez másfajta nehézségek kialakulását eredményezi.

Képessé kell válnunk a mindennapi élet kisebb- nagyobb sikertelenségeinek megélésére, elfogadására és feldolgozására. Fel kell készülnünk, hogy kudarcok, sikertelenségek előfordulnak az életben a mindennapi cselekvések, tanulás vagy munka során, valamint a szociális kapcsolatok területén is. Mivel ezt nem lehet megakadályozni, leghelyesebb, ha megtanuljuk ezeket a helyzeteket elfogadni és kezelni. Ha megtanultuk, akkor ezt sikerként is elkönyvelhetjük.

Megtanultuk a kudarctűrő képességeinket maximumon járatni.

És a végére egy utolsó, de nagyon fontos képességünk:

DÖNTÉSI KÉPESSÉG

 

Döntési képesség

A saját személyünkre, körülményeinkre vonatkozó döntési helyzetekben fokozatosan tanuljuk meg ezt a képességünket, hogyan érvényesíthetjük személyes igényeinket úgy, hogy közben ne sértsük mások érdekeit. Ez legtöbbször döntési helyzetek elé állít bennünket. Nagyon fontos, hogy saját érdekeinket érvényesítsük, de közben mások érdekeit is vegyük figyelembe.

Ezek ismeretében döntsünk akár személyes kérdésekben, akár a jövőnket illetően vagy egy vállalkozás elindítása kapcsán. Az esetek többségében magunknak kell meghoznunk döntéseinket. Valljuk be őszintén, hogy bizony sokszor hoztunk már rossz döntéseket. Vagy elodáztuk a döntést. ( én sem vagyok kivétel)

Visszatekintve ezek voltak a életünk mérföldkövei. Egyúttal a tanulságunk is.

Ezek a személyes döntési helyzetek teremtik meg a lehetőséget arra, hogy a helyes döntési technikákat megtanuljuk és begyakoroljuk.

A mindennapi élet és a munka során is számtalanszor kerülünk döntési helyzetbe, ezek elől nem kell és nem is szabad kitérni. Akkor tudunk felelős döntéseket hozni, ha az összes érvet és ellenérvet felsorakoztatjuk, és ezek ismeretében döntünk.

Ezzel ismét egy képességünket, a döntési képességeinket palléroztuk.

Most, hogy elolvastad a kis eszmefuttatásomat a “képes vagyok bármit elérni” témában, remélem megkönnyebbültél és nem döngölöd magadat a földbe azért, mert nem voltál képes eleddig még bármit elérni.

Amit egyértelműen tehetsz, az nem más, mint fejleszteni az isteni ADOTTSÁGODON alapuló képességeidet, készségeidet.

És van egy jó hírem. Amint felfedezted és elkezdted ezeket fejleszteni, tényleg képes lehetsz bármit elérni!

Azt se feledjük, hogy “melléktermékként” az adottságainkon alapuló képességeink fejlesztésével az intuíciónk is jelentős mértékben növekedni fog!

Egy kérdés maradt még hátra.

HISZEL -E A KÉPESSÉGEIDBEN?

 

 

suri éva

suri éva

tréner, szerző, szerkesztő

 

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban.

Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok.

Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél.  Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

A kapcsolataid meghozzák számodra a hőn vágyott sikert, vagy mégsem?

A kapcsolataid meghozzák számodra a hőn vágyott sikert, vagy mégsem?

A sikert nem lehet magányos farkasként elérni. Szükség van a többiek segítségére, elismerésére. Szükség van mások támogatására. Szükség van kapcsolatokra.

 

Senki sem érhet el maradandó sikert úgy, hogy egyedül munkálkodik rajta a személyes szigetén.

Hogy miért?

Mert a sikerhez elengedhetetlen az a képesség, hogy kialakítsuk a bizalom légkörét, összeférjünk másokkal, és ráhangolódjunk a másik emberre is.
A Carnegie Alapítvány egyik tanulmánya kimutatta, hogy a sikerek mindössze 15-%-a tulajdonítható a szakmai tudásnak és szakirányú készségeknek. Persze szükség van ezekre is, de a tanulmány szerint az ember sikerét 85 %-ban a kapcsolatkezelési képességnek és hozzáállásnak nevezett tényezők határozzák meg.

 

De hogyan sajátítsuk el a kapcsolatok kiépítésének módszerét?

 

Ki taníthat meg bennünket arra, hogy hogyan csináljuk mindezt?
Sokunk önállóan oldja meg ezt a feladatot, és csak a saját ösztöneinkre támaszkodunk.

Miért van az, hogy az egyikünknek lazán, könnyedén megy a kapcsolatépítés, míg másoknál kínszenvedés?

expressions-francaises-1300622_640

A kulcsszó, a személyiségünk. A személyiségünkből eredő gátlások, vagy „gátlástalanságok”.

A kapcsolatoknak nincs megszabott mintázata, nem léteznek egyetemes ismérvek. Minden ember egy kicsit másra vágyik, másra törekszik egy kapcsolatban, mint a többi embertársa.

Nem számít milyen a személyiséged, előbb-utóbb fel fogod ismerni, hogy a kapcsolatok előfeltételei a sikerednek.

A sikert egymagad nem vívhatod ki.

Ám a kapcsolatok nem teremnek csak úgy maguktól. Az egészséges kapcsolatok mindkét féltől időt és energiát követelnek, és ezek az egészséges viszonyok az idő múlásával fognak továbbfejlődni és átalakulni.

Stabil kapcsolatok kialakítása

Kutatók azt is megállapították, hogy minden egészséges emberi kapcsolatok alapja a bizalom. A kapcsolatot fenntartó felek hajlandóak megbeszélni a problémákat, őszintén feltárni a nehézségeket, és egy olyan módszert kialakítani, ami minden fél számára előnyös.

Az egészséges kapcsolatokat ápoló emberek legfontosabb tulajdonságai:

♥  érdeklődéssel viseltetnek mások érzései, aggodalmai és álmai iránt,
♥  hajlandóak vállalni a kapcsolat továbbfejlesztésének lehetőségét, és a másik embert is erre ösztönzik
♥  tudják, hogy a kapcsolatoknak nem pusztán az a lényegük, hogy milyen hasznot húzhatnak belőlük, hanem az is éppolyan fontos, hogy ők maguk milyen értéket tudnak belevinni a kapcsolataikba
♥  megértik, hogy a másik ember nem csupa jó dologgal járul hozzá a közös élményekhez, hiszen alkalmasint korábbi kapcsolataiból származó negatív terheket is cipel magával
♥  ugyanakkor tisztában vannak vele, hogy cselekedeteik kihatással vannak mások boldogságára és sikerére.

 

Azt is tudnunk kell, hogy a szilárd és pozitív, hosszú távú kölcsönös együttműködésen alapuló kapcsolatok nem születnek meg csak úgy maguktól.
Először leginkább egy előzetes kötődés alakul ki. Ám, ha találkozunk egy olyan személlyel, akivel sok tekintetben közös az érdeklődésünk, és egy valóban szilárd kapcsolat kialakítása a célunk, akkor mit tegyünk?
Tanúsítsunk figyelmet, megértést. Szenteljünk időt rá. Mutassunk hajlandóságot arra, hogy a másik ember igényeit éppolyan jelentőségteljesnek ismerjük el, mint a sajátjainkat.

Jól válogasd meg a kapcsolataidat.

Legfontosabb döntésünk a sikerünk érdekében az, hogy kivel töltjük az időnket. Kivel tudunk harmonikusan együtt dolgozni. Ugyanis előbb-utóbb hasonlóvá válunk a kapcsolatainkkal, akikkel a legtöbbet vagyunk, és ez bizony egyaránt bizonyulhat áldásnak vagy átoknak is.

Ez ellen nem lehet tenni. Ez az emberi természetünkből fakad és nincs sok ráhatásunk. Így vagyunk felépítve.
Tehát gondosan mérlegeld, hogy kivel fogsz kiépíteni kapcsolatokat, vagy ki elől fogsz pánikszerűen menekülni.
Ha olyan emberek kapcsolati köréhez tartozol, akik egy mélybe húzó ingoványra hasonlítanak, gyorsan fogd menekülőre a dolgot, mert ezzel saját magadat gáncsolod el a céljaid felé vezető utadon.

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com