A motiváció katalizátora a sikereidnek

A motiváció katalizátora a sikereidnek

Csak a belső motiváció szítja fel bennünk a tüzet!

De ezt a belső tüzet nem üres motivációs közhelyek olvasásával és “hipp-hipp hurrá optimizmus” előadások meghallgatásával érjük el!

A tartós motivációt az önmagunkon való dolgozás fogja megadni.

Ez egy hosszú folyamat! Kitartást és elszántságot követel meg tőlünk. Annak biztos és bizonyított tudását, hogy mindezt hogyan, milyen módszerekkel érhetjük el.
De hogyan érhetjük mindezt el?
Miért akarunk egyre többet és többet?
Vajon miért nem jutunk el oda, ahova szeretnénk?

MI HAJT BENNÜNKET ELŐRE?

A célunk elérése, a szenvedély vagy a cselekvés öröme? Az örömteli, boldogabb életre való kívánságunk?
Vagy a sikertelenség, a veszteség, a fájdalom elkerülésére való törekvésünk?
Ezért fontos tudatosítani magunkban, hogy a motiváció életünk és vállalkozásunk sarokköve!

MIT JELENT A VALÓDI SIKER?

Ezt mindenki másképp fogalmazza meg.

Saját véleményem és tapasztalatom szerint a siker nem más, mint egy sikeres élet.

A sikeres élet magában foglalja a sikeres vállalkozást is.
Élvezzük az életet harmóniában, szeretetben, örömben és boldogságban.
Ha megleljük lelki békénket.
Ha ideális a társkapcsolatunk.
Ha nem szűkölködünk az anyagiakban.
Ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen? Első látásra igen, úgy tűnik.

Ha elégedetlen vagy életeddel, vállalkozásod sikerével, akkor hol van az a pont, amikor azt kiáltod magadnak:

ELÉG VOLT!

Többre vagyok képes!
Miért nem cselekszem már végre valami mást?
Miért nem eredményes nálam a guruk által javasolt módszerek?
Jól menő vállalkozást akarok!
Teljes életet szeretnék!
És mi az, ami visszatart engem?
Saját magad. Lelked börtöne.
Elég volt! El kell indulnom! De vajon melyik utat válasszam?

Minden ember keresi a siker kulcsát.

Minden vállalkozó szeretne kiugróan magas teljesítményt elérni. Szeretne azok közé tartozni, akikre felnéznek, akik számukra etalon. Azok közé tartozni, akik már a tudás birtokában vannak. A többségnél azonban nem ez a helyzet. Jó esetben az önfejlesztő irodalmat elejétől végéig kiolvasták. Jóleső érzéssel olvasgatják a motivációs idézeteket. Az eredmény? Van, akinél van, de van, akinél nincs.

Vajon miért?

Mert nem elég elolvasni és megérteni, hanem a magunkévá kell tenni és a mindennapi tevékenységünket ennek szellemében végezni, és életünket e tudás alapján élni.

A legtöbbünk számára ez a legnehezebb kihívás. Mint ahogy nekünk is vannak érzelmeink, a vállalkozásunknak is van egy belső mentális oldala. Ez határoz meg mindent! És ez a mentális oldal mindenkinél más-és más. Nincs két egyforma beállítottságú ember, jó ha ezt tudomásul vesszük.

Mindannyian különböző és egyedi képességekkel rendelkezünk.

Egyéni és vállalkozói sikerünk fontos záloga, hogy megtaláljuk és felszínre hozzuk azokat a rejtett képességeket, amik csak bennünk található.

Viszont előbb-utóbb mindenki, akár magánszemélyként, akár vállalkozóként éli az életét, eljut arra a pontra, amikor már úgy érzi megfáradt, elfogyott a lelkesedése és ez az érzés rányomja bélyegét a mindennapi tevékenységére is.

Mára már tudományosan bizonyított tény az is, hogy időnként motivációra mindenkinek szüksége van. Teljesen mindegy, hogy magánszemélyként kerülünk olyan helyzetbe, hogy jól jönne némi külső megerősítés, akár vállalkozóként időnként térdre kényszerülünk, és jól esne bizony egy-két biztató szó.

Még a siker csúcsán lévőknek is szükségük van motivációra.

Ők azonban megkapják. Úgy részesülnek belőle, hogy még csak észre sem veszik.

Benne vannak egy sikerspirálban.
Megkapják saját önértékelésük által.
Megkapják egójuk által.
Megkapják mások elismeréseként.
Ide kell eljuttatnunk magunkat is!
De hiába olvasunk rengeteg önfejlesztő könyvet, magunkévá teszünk oly sok mostanában divatos irányzatokat, sokaknak mégsem sikerül magukévá tenni a benne foglaltakat. Őszintén, ha így lenne, akkor mindenki a siker csúcsát verdesné.

Van aki bevallja, van aki nem.

Ez különösen igaz és fontos, ha vállalkozóként tevékenykedsz.
Ahhoz, hogy az életünk, a teljesítményünk kiemelkedően magas legyen, négy érzelmi hullámot kell meglovagolnunk.

Kezdetben vala az első erőteljes hullám: a MOTIVÁCIÓ.

Ha ez sikerült akár külső segítséggel, akár belső, saját magad által generált belső motivációval, akkor jön a második hullám az INSPIRÁCIÓ.

Itt már nincs nagy gond, egy folyamatos inspirált, lelkes állapotban teszed a dolgodat. Kreatívnak kell lenned, hogy az inspirációd szárnyra kapjon.

Észrevétlenül már lovagolod is a harmadik, a SIKER hullámát, amikor is kezd beérni a gyümölcs, a belső motivációd által.

Ha mindezzel megvagy, akkor már kitűzheted az átmeneti győzelmi zászlót. ELÉGEDETT VAGY.

Büszke vagy magadra, a teljesítményedre. Az életed bármely területén elért eredményeidre. Büszke vagy a boldogságodra, az örömödre.

Legyél is büszke, de közben azért azt is tudd, hogy ez csak egy ÁtMENETI ÁLLAPOT!

RENDÜLETLENÜL KELL TENNI AZÉRT, HOGY FOLYAMATOS MOTIVÁLT ÁLLAPOTBAN LEGYÉL.

 

 

Könnyű ezt megtartani? Nem.

Mert bárhogyan is szeretnénk, a kedélyállapotunk időnként nem csak hullámzik, de egyenesen viharos erővel támad.

A motivációnk akár egy libikóka; egyszer fenn, egyszer lenn találja magát a béke feneke alatt.

Vajon miért van ez így?

MERT MOTIVÁCIÓ LEGFŐBB MOZGATÓRUGÓJA VAGY GÁTLÓJA MINDIG EGY ÉRZELEM!
És mi mindannyian az érzelmeink rabságában vergődünk.

MIBŐL KELETKEZHETNEK EZEK AZ ÉRZELMEK?

hangulati ingadozásainkból
kudarctűrő képességünk hiányából
önismeretünk hiányából
mások többre értékeléséből
tehetetlenségi érzésből
környezeti hatásokból

MIT FOG MINDEZ EREDMÉNYEZNI?

egy folyamatos frusztrált állapotot
gyenge minőségű életet
sikertelen vállalkozást
önsajnálatot
anyagi veszteséget
és ami a legszörnyűbb, mivel minden mindennel összefügg, elindul egy bukóspirál…és ki tudja hol áll meg…
Egyedül nem megy? Vagy nagyon nehezen és sok kitérővel?

Ha nem boldogulsz önmagad menedzselésével, akkor meríts erőt ebből az oldalból. A bejegyzések, a tréningek segíteni fognak abban, hogyan ismerd fel, erősítsd és használd azokat a képességeidet, aminek még csak tudatában sem vagy.

Életünkben leginkább arra van szükségünk, hogy legyen valaki aki rábír, hogy megtegyük amire képesek vagyunk.

Ralph Waldo Emerson

Az emberi természet nem sokat változott. Emerson közel 130 éve tette ezt a megállapítását, de a mai rohanó világunkban is éppúgy megállja a helyét! Sőt, most van csak igazán szükség rá!

Azon munkálkodom, hogy ne csak idézeteket olvass, féligazságokat tudj magadénak. Tanulj módszereket, edződj, gondolkodj, és rábírjalak arra, hogy megtedd azt, amire képes vagy!

Bizonyára rengeteg terved, célod van, amit meg akarsz valósítani. De sokszor úgy érzed, hogy nem haladsz előre. Időnként elfog a lelki tehetetlenség.

Ha úgy érzed, lelkierőre, önmagad mélyebb megértésére van szükséged, akkor töltsd le az

INGYENES MINITRÉNINGET!

Suri Éva

Suri Éva

szerző, szerkesztő, tréner

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban. Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok. Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

A pozitív gondolkodás tévhitei kontra sikerességed kulcsa

A pozitív gondolkodás tévhitei kontra sikerességed kulcsa

MINDEN, AMIT A POZITÍV GONDOLKODÁS TÉVHITEIRŐL TUDNUNK KELL

Annyi, de annyi könyvet olvastunk már a pozitív gondolkodásról, számos pozitívan gondolkodó emberek csoportosulnak a Facebook-on, hogy tényleg elhisszük, hogy csak így lehet gondolkodni.

Ez a félreértelmezés az oka annak, hogy annyi sikertelen, de önmagát pozitívan gondolkodó emberként definiáló személy létezik.

Elfelejtjük, hogy a világ kétpólusú, mindennek két oldala van. És ha nem látjuk a másik oldalt, nem tudunk ésszerű döntéseket hozni.

Az élet nem úgy működik, hogy csak jót és csak rosszat kapunk. A pozitívan gondolkodók csak a jót, a negatívan gondolkodók csak a rosszat kapják.
Mindnyájan kapunk hideget – meleget, és ha ezt tudomásul vesszük, akkor a nehézségek felét már legyőztük. Gondoljunk csak bele! Álljunk a zuhany alá és felváltva engedjük magunkra a forró és a hideg vizet.

Hogyan reagálunk a különböző hőmérsékletű zuhanyokra? Mit érzünk fizikailag? Boldogan és optimistán állsz a dologhoz, amikor leforrázod magad? Netán elcsattan egy káromlás……

Hitünk és a pozitív gondolkodás

Lerágott csont…elcsépeltnek tűnő….lejáratott, szinte már a frázisok határát súroló pozitív gondolkodás. De a pozitív gondolkodás egy „Istenadta” képességünk, ami szorosan ölelkezik össze a hitünkkel.

Ha tényleg, ha valóban pozitívan gondolkodunk és meglátjuk a rosszban is azt a kevéske jót, amit aztán a javunkra tudunk fordítani, hát nem a hitünk mellett tesszük le a voksunkat?
Ma már mind az individuálpszichológia, mind a pszichoanalitika, mind a munkalélektan cáfolhatatlan bizonyítékokkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy vannak:

  • „sikertípusú személyiségek”
  • „boldogságra termett személyiségek”

 

  • „kudarctípusú személyiségek”
  • „és boldogtalanságra termett személyiségek”

 

Ez alapján, új módon elemezhetjük a „pozitív gondolkodás erejét”, és ami a legfontosabb, magyarázatot ad arra nézvén, hogy egyeseknél miért működik, másoknál pedig miért nem működik ez a pozitív gondolkodásból fakadó erő.
A pozitív gondolkodás ténylegesen akkor működik, ha összhangban van az énképünkkel.
Viszont szó szerint működésképtelen, ha maga az énkép nem változik meg.
És elérkeztünk a legfontosabb kérdéshez!

Az énkép, mint a boldogságunk, sikerünk egyik kulcsa!

Arra kérlek, hogy olvasás közben mindvégig gondolj magadra, a te egyedi és különféle élethelyzeteidre, mit valósítottál meg ennek alapján már ösztönösen, és mit fogsz tudatosan alkalmazni a további céljaidat illetően.

Mire van a jelen pillanatban leginkább szükségünk?

Egyensúlyra, harmóniára!

Célunk most egy megfelelő, önmegvalósító, alkotó személyiség megvalósítása, hogy profitálhassunk saját magunk lényéből, tehetségéből, adottságaiból és tudatosságából.

De mi szükséges ehhez?

Egy megfelelő valós és egészséges énkép!
Először is határozzuk meg az énkép fogalmát:
„ az énkép arra vonatkozó elképzeléseinket tükrözi, hogy milyen embernek tartjuk magunkat.”

Ez alapján állítjuk össze énképünket.

Milyen embernek tartjuk magunkat?

Megítélésünk eleve szubjektív és legritkább esetben valós.
Énképünket nem tudatosan alakítjuk ki, kialakul az magától szép csendben is, az alapján, hogy mit hiszünk magunkról.
Milyen kudarcaink, győzelmeink voltak, ezeket hogyan dolgoztuk fel, milyen sérelmeket és megaláztatásokat kellett elviselnünk.
Mindezek alapján kialakult valamilyen kép saját magunkról, ami nem feltétlenül igaz ránk nézve. Érzékeink csalóka játékot is játszhatnak velünk.
Amint így kialakítottuk az önmagunkról alkotott képet, ez az elképzelés vagy nevezhetjük hiedelemnek is, része lesz az életünknek.

Miért?
Mert ennek alapján fogunk cselekedni, ez fogja meghatározni gondolatainkat, és ezt fogjuk igaznak érezni magunkról.
Minden tettünk e hamis vagy igaz énkép alapján fog realizálódni.
Vagyis olyan személyiségként fogunk cselekedni, amilyen személyiségként elképzeljük magunkat. Szó szerint nem fogunk tudni másként cselekedni, még akkor sem, ha teljes akaraterővel tesszük mindezt.

Ezért aki „kudarctípusú személyiségként” fogja fel önmagát, még akkor sem tud sikeres lenni, ha a megoldás az ölébe pottyan.

Ugyanakkor ott vannak a „sikertípusú személyiségek”, akiknek valós énképük van, tisztában vannak saját képességeikkel, erejükkel, így az élet árnyékosabb oldalát is jól tudják kezelni.

Ahhoz, hogy „valóban” éljünk, vagyis az életet kielégítőnek találjuk, valósághű és tárgyilagos énképpel kell rendelkeznünk. Énünket elfogadhatónak kell találnunk magunk számára, ehhez viszont egészséges önbecsülésre van szükségünk.

  • Olyan énre, amelyet nem szégyellünk, olyanra, amely nem érzi magát korlátozva alkotó önkifejezésében, ezért nem rejtőzködik.
  • Olyan énre van szükségünk, amely összhangban van a realitásokkal, hogy megfelelően tudjunk funkcionálni az életünkben.
  • Ismernünk kell önmagunkat, tudnunk melyek az erősségeink, gyengeségeink és bátran fel kell vállalnunk személyiségünket.

Ezért az énképünknek meglehetősen közelíteni kell a valós énünkhöz, nem lehet több és kevesebb annál, mint akik ténylegesen vagyunk.
Amikor az énkép „biztonságban” van, jól érezzük magunkat, amikor sérelem éri olyankor aggódunk, bizonytalanok vagyunk.
Ha énképünket megfelelőnek érezzük, akkor büszkék vagyunk teljesítményünkre és magabiztosságot fogunk sugározni. Nem félünk „önmagunk” lenni, és félelem nélkül, korlátok nélkül kinyilvánítani véleményünket.
Személyiségünk  optimális fordulatszámon működik.

 

Részlet az ingyenesen letölthető  “A profit velünk kezdődik..”  szemfelnyitogató, önerősítő minitréningemből.

Mi a különbség a te sikered és Fa Nándor sikere között?

Mi a különbség a te sikered és Fa Nándor sikere között?

Tényleg mi a különbség közted és Fa Nándor sikere között?

Elvileg semmi.


Fa Nándor a hazai fejlesztésű és építésű Spirit of Hungary-vel 93 nap 22 óra 52 perc és 9 másodperc alatt vitorlázta körbe a bolygót – ez a legjobb földkerülő eredménye. A 27 850 mérföldes (50 130 kilométer) távot 12,35 csomós (22 km/óra) átlagsebességgel teljesítette.

Több gondolat is felmerült bennem a hír kapcsán. Azon túlmenően, hogy őszintén gratulálok hozzá.

 

Vajon van-e az embereknek példaképük?

 

Ismerős a szlogen? „Vegyél példát róla” Sokszor hallhattuk ezt a kijelentést már gyermekkorunkban is. Ráadásul nem jó érzést keltett bennük a „bezzeg” érzés.
Régen nagy divat volt, hogy mindenkinek volt egy példaképe. Őrá akart hasonlítani, olyan teljesítményt akart elérni, úgy akart élni…… és sorolhatnám.
Vajon sikeres volt-e ez a példakép felállítás minden esetben? Kötve hiszem….
Pontosan azért, mert a példakép személyisége, attitűdje lehet, hogy merőben más volt a miénknél.

Bevallom, nekem nincs példaképem. Nem volt és soha nem is lesz.
Miért?

Mert nagyon is jól ismerem magamat. Számomra ez gyenge utánzása lenne a példaképnek.

DE.

Elismerem az egyes emberek teljesítményét, kivételes képességeit, és tisztelettel fejet hajtok előttük. Azt is bevallom, hogy mint a puzzle-ban összerakom azokat a tulajdonságaikat, amik az én személyiségemmel passzolnak és latba vetem ezeket. Egy az egyben lemásolni balgaság lenne, hisz ellenkezne a saját beállítottságommal.
Te is csak így lennél vele….

 

Viszont vannak olyan tulajdonságok, érzések, viselkedési formák, amik nélkülözhetetlenek a sikerhez, és amit bárki tud alkalmazni, személyiségétől függetlenül.

Mi az a szemlélet, gondolkodásmód, habitus, aminek alapján az emberek bármivel is foglalkoznak, kimagasló sikereket érhetnek el.

Az aktualitás miatt most Fa Nándort hozom fel példaként.

Melyek azok a tulajdonságai, amik ilyen hihetetlen tettekre bírják még 63 évesen is?

A teljesség igénye nélkül:

  • Kitartás
  • Küzdőszellem
  • Cél
  • Felkészültség
  • Szenvedély
  • Tudatosság

Volt egy konkrét célja.

A világ legnehezebbnek tartott viadalán csúcsnak számító 10 ország 29 hajósával megküzdeni 40 ezer km-es távon. Elindulni a harmadik Vendée Globe-ján , egyedül egy 60 lábas (18 m) hajóval, kikötés és külső segítség nélkül körbehajózni a bolygót.

A szenvedélye:

Ülhetett volna az elmúlt sikeres évek babérjain. De fűtötte a szenvedélye, a küzdő szelleme. Meg kellett küzdenie az új generációs vitorlásokkal, azokkal a vitorlásokkal, melyek az első négy helyen végeztek.

 

A kitartása:

Úgy vélem, hogy az eredményei önmagukért beszélnek. Ezen a hosszú úton minden bizonnyal számos nehézséggel kellett megküzdenie. Feladta?

 

A tudatossága:

éveken keresztül építette,fejlesztette hajóját, tudatosan készült a jövőbeni versenyekre.

 

A pozitív szemlélete:

Fa Nándor a pályafutása csúcspontjának nevezte, hogy 63 évesen 93 nap alatt teljesítette a Vendée Globe szóló földkerülő vitorlásversenyt, s a nyolcadik helyen ért célba.
“Egyben vagyunk szerencsére, én is és a hajó is, bár a hajón a fáradás jelei mutatkoznak, egy 28 ezer mérföldes út során elhasználódik a kötélzet, az elektronika.
Az én lelkemben viszont hatalmas felszabadultságot okozott a fogadtatás, a sok ember, olyan pozitív élményeket élek át, amilyeneket eddig nem”

– nyilatkozott az MTI-nek a magyar hajós már a partra szállás és a szervezők részére adott első kötelező ünneplés, valamit a színpadi megjelenés után. Fa Nándor kisebb táncot járt a pódiumon, a nézők tapsa és éljenzése közepette.

A büszkesége:

igen is, ki merte jelenteni, hogy büszke. Sajnos a mai felfogás és trend szerint sokan a büszkeség érzését az egoizmussal keverik össze. Mintha a büszkeség valamilyen szitokszó lenne.
Van egy-két dolog, amire rendkívül büszke vagyok. Az egyik, hogy 100 napon belül célba értem, ez a 93 nap nagyon jó. A másik, hogy az árbócot nem kellett javítani, egyszer sem kellett megmásznom, s ezt az árbócot én készítettem. A harmadik, hogy a hajótestnek semmi baja, megbízhatóan teljesített. És persze ott a nyolcadik hely. Előzetesen azt mondtam volna, ha a 15 között végzek, az már nagyon jó eredmény. Ehhez képest a nyolcadik hely extrém jó.” – fogalmazott a székesfehérvári sportember, utalva arra, hogy új generációs, többek között a sebességet jelentősen növelő támasztóuszonnyal felszerelt vitorlásokkal – az első négy helyen ilyen hajó végzett – kellett felvennie a versenyt.

 

Légy te is büszke a saját teljesítményedre! Ne is rejtsd véka alá, hisz a büszkeség érzéséből keletkezik a sikerspirál. Erről már írtam ebben a cikkben is.

 

A víziója:

Az MTI-nek arra a kérdésére, hogy gondolkozott-e már a folytatáson, azt mondta: “az agyamban már összeállt egy új hajó virtuális terve”.

“De azt a hajót már nem fogom megépíteni. A mostani út annyi energiát emésztett fel, hogy csoda, hogy volt bennem ennyi.” – válaszolta Fa Nándor, aki 63 évével a verseny rekordere lett, ennyi idősen még senkinek sem sikerült végigvitorláznia a Vendée Globe-ot.

Nos, ezt az egy kijelentését fenntartással fogadom mivel, mint ahogy említette, az új hajó virtuális terve már kész van a fejében. Ezekkel a tulajdonságaival, amiket fent említettem, nem fog megállni….

A 63 év nem akadály. Sőt példaérték lehet sokaknak, akik leírják magukat ebben a korban. Erről szóló írásomat itt találod.

Úgy vélem, hogy ezekkel az emberi tulajdonságokkal – amik fejleszthetők- nem lehet kikerülni a sikert.

 

Fotók:
Spirit of Hungary, Christophe Favreau, Oliver Blanchet/Vendeé Globe

Vajon miért burjánzik az önismereti kérdésekkel foglalkozó tanácsadók népes hada?

Vajon miért burjánzik az önismereti kérdésekkel foglalkozó tanácsadók népes hada?

Az embereket ősidők óta foglalkoztatja önmaguk megismerése. Mind a mai napig. Vajon mi űzi és hajtja az embereket?

A régen letűnt kultúrák sem nélkülözték, a miénk sem. Művelték e mesterséget sámánok, vajákosok, álomfejtők, ördögűzők, papok, filozófusok, orvosok, próféták, jósok…… A módszerek látszólag különbözőek voltak, de tulajdonképpen más kultúra más kifejezésmódján, más aspektusból, de mindig ugyanaz hangzott el, és visszhangzik mind a mai napig az, amit olyan pontosan fogalmazott meg a delphoi jósda jelmondata: Gnóthi szeauton – Ismerd meg önmagad. Az emberek kíváncsiak voltak a jövőjükre nézve, és tudni akarták milyen sors vár rájuk. Ismerd meg önmagadat, és tudni fogod a sorsodat. Mert a sorsod te vagy. Nem külső erők uralkodnak rajtad, az istenek benned vannak, és jellemed, személyiséged alakítja, formálja a jövődet. Változtass magadon, és változni fog a sorsod is. Fogadd el magadat, és el tudod majd fogadni a sorsodat is. Ez a gnóthi szeauton igazi értelme.   Más a kultúránk, más a nyelvünk, mások a szempontjaink, a módszereink, de a lényeg azonos. Tudományos kutatások sok rejtett rugóját és okát tárták már fel az emberi viselkedés bonyolult szerveződésének, de a szubjektív problémák ugyanazok maradtak.


Ki vagyok én?

Hol a helyem a világban, az emberi kapcsolatok szövevényes rendszerében?

  • Miért vagyok boldogtalan, miért rossz a közérzetem, miért nem tudom kibontakoztatni a képességeimet, miért keveredem újra és újra hasonló konfliktusokba?
  • Miért nem szeretnek úgy és annyira, ahogy én igényelném, miért nem tudok én úgy szeretni, miért ér annyi kudarc és bántás?

Egyáltalán mit érek én?

  • Miért nyomasztanak félelmek, bűntudatok?
  • Miért nem tudok úgy élni, mint a többi ember – akik látszólag oly könnyen haladnak az élet útján. Kérdések, kérdések….

De a kérdezés már eredmény! Mindenesetre tovább vezet, mint önmagunk tömjénezése és a környezet vádolása.


Nagyon fontos, ne feledjük!

Az önmagával vívódó, elégedetlen, helyzeteivel küszködő ember pszichésen egészséges!

Sőt!

A belső küzdelmei éppen az egészségéből, a problémalátásából, a változás és a változtatás igényéből fakadnak!

Ezek az erőfeszítések közé tartozik az ember belső vívódása önmagával, kínlódásai azon a fejlődési úton, amit végigjár. De az egyenlethez az is hozzátartozik, hogy gyakran elkényelmesedünk önmagunk faragásában és nevelésében, ellustulunk emberi kapcsolataink ápolásában. Kikerüljük a kényes és feszült helyzeteink megoldását. Néha ez kompromisszumokra, szkepticizmusra, cinizmusra való hajlandóságunkban is megmutatkozik. Jobb egy – két tabletta beszedésével, erőfeszítés nélkül csökkenteni idegességünket, mint kemény munkával végigjárni egy önismereti utat, hogy saját erőnkből ismerjük meg feszültségeink okát, és jussunk túl rajta.


Sokkal egyszerűbb tanácsot kérni valakitől, mint vállalni a döntés felelősségét!

Ezért éli reneszánszát az ilyen-olyan területen tevékenykedő „tanácsadók” hada. Rengeteg önjelölt, a tutit megmondó tanácsadó vállal fel olyan területet, amely súlyos károkat okoz, hamis illúziókba kergeti a hozzá fordulókat.   Azonban a másik embertől kapott tanács, ami egy másik ember élményvilágából, érték rendjéből származik, vajon a saját énünktől nem idegen-e? Vagy inkább megfizetjük ennek az árát, csak hogy másra tudjuk hárítani a felelősséget, a belső terheinket?

Egyszerűbb panaszkodni, mint kiverejtékezni a megoldást?

Nem jobb-e lépésről-lépésre kitaposni a saját hiteles utunkat, legyen ez az út bármilyen keskeny ösvény is….de ez valóban a miénk!

Csak akkor meríthetünk bátorságot ahhoz, hogy őszintén szembenézzünk önmagunkkal, ha el tudjuk fogadni magunkat. Az összes fájó, kedvezőtlen, negatív tulajdonságunkkal, viselkedésünkkel együtt. Csak ezen az elfogadáson belül kísérelhetjük meg, hogy változni próbálunk.


Az elfogadás valódi értelme:

  • Nem jelent belenyugvást abba, amibe nem lehet belenyugodni .
  • Az elfogadás higgadt és elemző tudomásulvételt jelent, a valóság ( a mi valóságunk) tiszteletét, legyen az bármilyen, talán éppen olyan, hogy változtatni akarunk rajta.
  • Az elfogadás tehát megismerést eredményez. Saját magunk jobb megismerését, és éppen ezért válhat a továbblépés kiindulópontjává.

Önmagunk felvállalása híján még a szembenézésig sem juthatunk el, inkább becsapjuk magunkat. És az ember olyan könnyen hazudik önmagának….. nem kell félnie a leleplezéstől. De az ember kíváncsi is, hajtja őt előre a megismerés örök szomjúsága. Ez a megismerési vágy évezredek óta nem csak a külvilágra, hanem az ember belső világára is irányul. Ki vagyok én? Ez a kérdés fontos hajtó erő az ember lázadó elégedetlensége önmagával szemben, fejlődési igénye, netán saját boldogtalansága szempontjából. Vágya önmagával és a világgal való harmóniára.


Ha megrajzolhatnánk egy tökéletesen kiegyensúlyozott ember ideális képét, vajon mit mondhatnánk el róla?

  • Képes arra, hogy tehetségének, képességének megfelelően produkáljon tanulásban, a munkájában, a hivatásában.
  • Képes arra, hogy jól érezze magát a világban; képes életörömre, képes élvezni az élet által nyújtott lehetőségeket: az evést, a munkát, a pihenést, a szerelmet, a kultúrát…… stb.
  • Képes arra, hogy jó közérzete megteremtése során ne zavarja, ne tegye tönkre más emberek életét, mindez ne mások rovására történjen. Tehát képes a szociális beilleszkedésre.

Nem túl sok ez? Mindenesetre kevesen mondhatják el magukról, hogy így élnek. De valószínűleg így szeretnének élni. Ezért vagyunk manapság is tanúi annak, hogy az önmegismerés és az önnevelés iránt egyre fokozódó szellemi éhség nyilvánul meg.

A kérdés csak az, hogy kinek a kezébe tesszük le az életünket….

Az önismeret tévhitei, amibe szó szerint belebukhatunk…..

Az önismeret tévhitei, amibe szó szerint belebukhatunk…..

MINDEN, AMIT AZ ÖNISMERET TÉVEDÉSEIRŐL TUDNUNK KELL.

Az elmúlt éveknek a nagy pszichológiai divatja az önismeretről szóló tanítás. Számos pszichológiai szaklap, mondvacsinált önismereti “szakértők” ontják ránk a “tudást”.

 

Mellesleg: a pszichológiai divatok gyakran váltják egymást. Ezeket a divatváltásokat általában az amerikai önfejlesztő könyvekből, weboldalakról és jobb esetben egyéb kutatásokból vettük át.

Néhány évvel ezelőtt az akarat misztifikálása volt divatban. Gyerekeknek, felnőtteknek, vállalkozóknak, az életük jobbra fordulásáért imádkozóknak egyaránt az volt a baja, hogy gyenge az akaratereje. Kudarcaiknak is az volt oka, hogy nem tudott eléggé akarni.

“Mintha az ember lelkének volna egy jól körülhatárolható része, mondjuk az “akarókája”, ami elromlott. Nosza, gyorsan olvassunk el néhány önfejlesztő könyvet,  menjünk el pszichológushoz, pszichiáterhez, önfejlesztő guruhoz, ők majd megjavítják.”

MA MINDENKI AZ ÖNISMERETTŐL VÁRJA SORSA MEGVÁLTÁSÁT, ÉLETE JOBBRA FORDULÁSÁT.

SAJNOS ATTÓL LEHET TARTANI, HOGY EZ A HIEDELEM TÉVEDÉSEK HALMAZÁBÓL ÉPÜL FEL.

ELSŐ TÉVHIT:

Az önismeret gyógyít.

 

Nem igaz. Az önismeret feltétele a gyógyulásnak, de ez önmagában még nem elég. Előfordulhat, hogy egy önmagáról keveset tudó idegbolond az önismeret hatására egy önmagáról sokat tudó idegbolonddá változik.


MÁSODIK TÉVHIT:

Az önismeretnek titkos akadályai vannak, amit egy önismereti kurzus majd megsemmisít.


A valóságban az önismereti hiányosságainak kizárólag magunk vagyunk az okai.

Önmagunkból azt nem ismerjük, amit nem akarunk  vagy nem merünk megismerni. Ebből alakul ki az elfojtott ösztöntörekvések és élmények, a tudatból kiszorított erkölcsileg titkos vágyak, traumatikus történések sorozata, a Freud által tudattalannak nevezett szféra.


HARMADIK TÉVHIT:

 

Az elfojtott ösztönenergiák megbetegítenek.

Szó sincs róla. Amennyiben az elfojtás tökéletesen zár, nincs lelki zavar. Freud is hangsúlyozza, hogy a neurózis a tökéletlen elfojtásokból keletkezik. A rosszul elfojtott energiák felszivárognak a tudat közelbe, de éppen az elfojtás még meglévő ereje legalább inadekvát irányba tereli őket. Ezért ott jelennek meg, ahol semmi keresnivalójuk nincs, nem illeszthetők be a lelki folyamatokba, ergo: megbetegítenek.


Mindezekből következtetve a lelki gyógyulásnak két útja van:

  • A sikertelenül elfojtott élmények feltárása, az eredetitől eltérő módon való újraélése (korrekciós élmények, katarzis), aminek nyomán újfajta reakciók, viselkedésformák alakulhatnak ki.  Ez a pszichoanalízis útja.
  • Az elfojtás tökéletessé tétele. Siker esetén a panaszok megszűnnek. Ezután már semmi akadálya nincs, hogy a téves és kóros alapokra épült viselkedést valaki újra tanulja. Ez a racionális pszichoterápiák (behaviorizmus, kognitív terápiák) útja. Némelyik módszer pl. a hipnózis mindkét utat bejárhatja.

NEGYEDIK TÉVHIT:

Az önismeret megnövekedése lelkileg csakis pozitív változásokat hozhat.


Sajnos igen gyakran az önismereti útra indulók nem számolnak azzal, hogy törekvésük saját karakterhibáik, nem ok nélkül elfojtott egyéb negatívumaik felszínre kerüléséhez vezethet.

A lelki tükör nem csak a szépet mutatja.  Kalkulálnak-e ezzel a felismeréssel?

Számítanak-e az önmaguk elviselését segítő illúziók széttörésére?  Nem lehetséges, hogy olyasmit keresnek, amit nem akarnak megtalálni?

Amikor pedig egy önismereti elmélyedés csakis pozitív értékeket tár fel, akkor bizonyosra vehetjük, hogy nem az önmegismerés, hanem a módszeres önbecsapás esete áll fenn.

Válaszoljunk őszintén:

Élhetünk-e az illúziók hazugsága nélkül?

Kívánunk-e magunk számára egy tiszta, fehér fényben ragyogó világot, ahol nincs pihentető árnyék, ahol nem lehet elbújni semmi elől, ahol nincs értelme megvalósíthatatlannak tűnő álmokat álmodni?


ÖTÖDIK TÉVHIT:

A lélektani tudást elsajátítjuk, harmonikusabbá teszi az életünket, könnyebben birkózunk meg a saját lelki problémáinkkal.

Már maga a lélek tudorainak magánélete is sokszor rácáfol erre.

De a válasz hasonló ahhoz, mint Hegelé, amikor megkérdezték: nevezetesen: a logika megtanulása logikusabbá teszi-e a gondolkodást?

Azt felelte:  ” körülbelül annyira, mint amennyire az emésztés fiziológiájának az ismerete megjavítja az emésztést…

Nos, akkor: kegyes hazugságok…. magunknak? Másoknak?

Vagy kegyes igazmondások…. magunknak? Másoknak?

 

Vigyázz! A hegy varázzsal van tele,
s ha tán lidérc mutatja, hol az út,
csak menj tovább, és ne gondolj vele.

(Thomas Mann: A varázshegy)

Forrásirodalom:  C.G.Jung,  S.Freud, P.Popper

Suri Éva

Suri Éva

szerző, szerkesztő, tréner

Egy vagyok közületek. Néha gondolkodom is, néha filozofálgatok, néha értetlenkedek….néha megírom provokatív gondolataimat is ebben a magazinban. Nem fogadok el fenntartás nélkül mindent amit látok, hallok és olvasok. Húsz éve tanulmányozom az emberi viselkedést, a magatartást, választ keresve a miértekre. Ezt a magazint azért hoztam létre, hogy fejleszd magad, megtanuld, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresebb legyél. Akár a magánéletedben, akár a vállalkozásodban. Nem a megszokott módon, hanem mást másként csinálva. Bővebb infót itt találsz rólam.

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com