Van -e olyan mint vállalkozói véna,

illetve milyen személyes tulajdonságok és gondolkodásmód jellemző egy sikeres vállalkozóra?

 

Erre keresem a választ….

A mostani bejegyzésemben ismét egy sikeres  vállalkozóval készített interjút teszek közzé, amiből számos tanulság vonható le.
A cég teljes bemutatása a hamarosan megjelenő könyvben teljes terjedelemben megtalálható lesz.

De addig is….


 

Akit faggatok, nem más mint Rácz Gyula, aki fiatal kora ellenére a több, mint 2,5  milliárd forgalmú Pékpont cégcsoport tulajdonosa.

Pekpont2

Szemelvények, kiragadott kérdések a készülő könyvből……


 

 Suri Éva:  A válság hogyan érintette a céget? 

Rácz Gyula :  

2008 novembere óta (a válság kezdete) nagyon jól ment egészen 2009. márciusáig,  és furcsa módon áprilisban kezdtük el érezni.  2009- és 2010  nehéz évek voltak. Akkor kellett új értékesítési csatornákat keresni, akkor kezdtünk el gondolkozni azon, hogy leépítések legyenek-e. Végül úgy döntöttünk, hogy előre menekülünk,  persze bele is bukhattunk volna, de szerencsére nem így történt.Visszatérve a válságra, sokkal többet dolgozunk, kevesebb haszonért.

 

Suri Éva:  Ha jól tudom,  több mint száz család sorsát tartod a kezedben, és  valamilyen formában felelős vagy értük.

Rácz Gyula:

Igen, százharminc család sorsáért vagyunk felelősek. Ha mi bezárjuk a  vállalkozást, akkor az nem csak kettőnket érint, hanem a nekünk dolgozó 130 család puszta megélhetését is, számszerűleg akár 360 embert érint, ha egy gyerekkel számolunk is.

Az olyan eseményeket , amiket tudok kontrollálni,  nem okoz nagy gondot.

Amíg van egy probléma  és a fejemben már megoldottam, találtam rá megoldást, hogy meg tudom csinálni, akkor megnyugszom és tudom, hogy sikerül.

 

Suri Éva:   Tehát ez ösztönösen is jó volt, hisz jó irányba mentél.

Érzek benned  egyfajta nyugalmat, ami árad belőled. De biztos vannak pillanataid, amikor legszívesebben odacsapnál? Vagy csak nagyon jól  tudod kordában tartani az érzelmeidet?  Valami olyasmi gondolkodásmód jellemez téged, hogy “most ezt magamban végiggondolom”…. Mire gondolsz ilyenkor, mert kívülről nagyon nyugodt vagy, az biztos.

Rácz Gyula:

Nekem, ha valaki odacsap vagy kiabál  az a pániknak a jele.  Ez egyértelműen azt jelzi, hogy azért csapkod vagy kiabál, mert nem látja a megoldást.

És én ezt azért teszem nagyon ritkán, mert az első gondolatom sosem az, hogy nincs megoldás, hanem az, hogy van megoldás, csak meg kell találni.

És amíg azt érzem, hogy hagynak engem gondolkodni,  akkor abban is hiszek, hogy mindig van megoldás. Nem is szeretném, ha olyan helyzetbe hoznának, amikor azt kellene mondanom, hogy nincs megoldás.

 

Suri Éva:  Tehát egyik erősséged a gondolkodásmódod.

 

Rácz Gyula:

szerintem igen.

És még azt sem mondhatom, hogy a pozitív vagy negatív gondolkodás , mert néha érzem, hogy negatív gondolataim is vannak. De ezeket a gondolatokat inkább mérlegre teszem.

Nem vagyok egy álmodozó  típus.  Azt gondolom, hogy nagyon reálisan látom a lehetőségeket, az adott helyzetet jól kell tudni felmérni szerintem,  és ebbe az is beletartozik, hogy felmérem a negatívumokat is a pozitívak mellett. A pozitív dolgok kapcsolódásaiból kell megtalálni a kiutat is.

Sok embernél az a probléma, hogy nem tudja objektíven felmérni a helyzetét.  Van aki két lábbal áll a földön és van az álmodozó, akinek sosem fog sikerülni, pont azért, mert nem tudja felmérni a lehetőségeit. Abban a szituációban az adott emberek vagy emberek csoportja hogyan fog reagálni a lépésekre.

Ezért ismerni kell az embereket is egy kicsit. Azt hiszem ebben vagyok jó, hogy viszonylag jól tudom felmérni a helyzeteket.

Nincsenek olyan gondolataim, hogy álmodjunk nagyot mert az jó, hanem inkább közelebb állok a földhöz.  És ez segít, mert pontosan tudom, hogyha arra lépek, mi fog történni.

Néha már azon kapom magam, hogy rengeteg gondolat jár a fejemben, hisz egy adott problémára akár 8-10 megoldási lehetőség is eszembe jut.

Suri Éva:   Ez döbbenetes!

 

Rácz Gyula:

Mindig előre kell látni a lépések következményeit. Mindegyikét. Csak így lehet jó arányban megfelelő döntést hozni. Az a tapasztalatom, hogy az hoz jó döntéseket, aki 3-4-5 lépést is lát előre egy megoldási variánsnál.

Néha ez persze sok időt igényel, nem gyors a döntés, de alapos.

Igen , és ezt én végigjátszom, hogyha arra megyünk, mi lesz az eredménye, ha amarra, akkor ott mi lesz. …

ha nem egyértelmű, hogy biztos ez a lépés a jó,  akkor  úgy érzem, mintha tökölnék egy kicsit, mert a mérleg serpenyője nagyon egyforma, akkor nehezebb egy kicsit  dönteni.

 

Suri Éva:  akkor az ösztöneidre hagyatkozva döntesz. Szoktál ösztönösen dönteni?

 

Rácz Gyula:

Néha kellene, de nem. Sokszor kiderült már utólag, hogyha az ösztöneimre hagyatkoztam volna akkor lett volna a jó megoldás.

Tudatosan kell figyelnem arra, hogy ha rögtön van egy megérzésem egy dologgal kapcsoltban,akkor arra hallgassak.

Sokszor bebizonyosodott, hogy a megérzésemre kellett volna hallgatni.

Pl. volt egy megérzésem, hogy ezt és ezt kellett volna csinálni de a racionális felem meggyőzött arról, hogy ezt nem … és megcsináltam azt, amit a racionális felem diktált, bár nem lett belőle nagy gond, de azt megtanultam, hogy ne hagyjam mindig az eszem által meggyőzni magamat. Nehéz ügy….:-)

 

Suri Éva:  Nagyon profin működteted a vállalkozásodat, minden ez bizonyítja.

 

Rácz Gyula: 

Lehetne még jobban.

 

Suri Éva:  Egy külső szemlélőnek ez a cég az etalon lehetne. A profizmus tükröződik, itt sugárzik, hogy van egyfajta energia, jó a légkör,  vagy nem jól érzékelem?

 

Rácz Gyula: 

Igen, ezt sokan mondják. Van aki ezért szeret idejárni.

 

Suri Éva:   Visszatérve a szenzoraidra, az antennáidra. Ezeket nagyon jól tudod működtetni. Érzékelem. Te vagy a csúcson, aki összefogja ezeket a dolgokat, és mindenkihez meg kell találnod azt a bizonyos kulcsot. Vannak súrlódások azért a cégben?  Szakmai viták vagy hasonlók?  Hogyan kezeled?

Rácz Gyula:

Nekem inkább érzékem van az ilyenhez, pontosan tudom, hogy kivel hogyan kell beszélni,hogyan kell őt motiválni, hogyan kell vele beszélni amikor rossz napja van, vagy amikor rossz dolgot csinált. Persze ezt nem mindig találom el, de azt is pontosan érzem, ha így van, vagy hogy ezt nem találtam el.

És jön a következő öt perc, amikor próbálom helyretenni.

De az olyan típusú vezetőkben akikben nincs meg ez a képesség, nehezen boldogul az embereivel.

Amikor gyerekkoromban elkezdtem sportolni, aztán később mikor élsportoltam , mindig én voltam a csapatkapitány.  Nem biztos, hogy én voltam épp a legügyesebb, de valamiért az edzők mindig engem választottak meg . Már akkor is lehet, hogy érződött rajtam ez a képesség.

Ha kérdeznék tőlem, hogy kifejezetten miben vagyok ügyes, akkor azt  mondanám, hogy semmiben, vagy sok  mindenben egy kicsit. De leginkább abban, ahogy érzem a másik ember minden rezdülését.

Nem vagyok szakmailag olyan nagyon kiugró, de talán jó vezető vagyok.

Ez nagyon összetett dolog, hogy valaki mitől jó vezető.

Látni kell a saját területeden az összefüggéseket, tudni kell mindig rendszerben gondolkodni.

Ezért mondhatom azt, hogy semmiben sem vagyok nagyon jó, de mindenben jobb vagyok egy kicsit. Érezni kell az embereket – akár saját, akár tárgyaló partner – tudni kell mit érez egy mondatom után.
Ha pontosan tudod, hogy mit vált ki amit mondasz, irányíthatod a körülötted zajló eseményeket és nem csak sodródsz velük. Nagyon fontosak az „antennák”. Ha” látom és tudom olvasni” a mögöttes érzelmi reakciót, sokkal többet tudok meg annál, mint amit a szavak elmondanak.

 

Suri Éva:  Azt hogy érzékeled, hogy neked, mint élsportolónak  adott e koncentrálást, fókuszálást, egyfajta tartást a sport?

 

Rácz Gyula:

Nagyon fontos , igen a sport adott egyfajta belső tartást. Volt itt már olyan kolléga, akitől megkérdeztem, hogy ugye te nem sportoltál. Meglepődött, mivel ő nem értette mit mondok neki.

És amit felsoroltál, hogy lojalitás, erkölcsi tartás, kitartás, megbízhatóság, ezt mind adja a sport is.

Miután én élsportot, versenysportot űztem, ez mind hozzáadott valamit az ember jelleméhez.

És aki sportolókat ismerek mind pont ilyenek, hisz Kovács Katalin többszörös olimpia és világbajnok kajakos az egyik cégünk arca,  sokat beszélgettünk róla, hogy ez nem kérdés a sportolóknál . Itt most a versenysportolókra/élsportolókra gondolok elsősorban.

 

 Suri Éva:  Ha valaki nem sportol, akkor a fenti tulajdonságok tanulhatóak?  Mit gondolsz erről?

 

Rácz Gyula:

Két csoport van , valakiben meg van alapból és nem kell hozzá sportolnia,  ez nagyon ritka. De mégis úgy vélem a sport megtanítja azokat is, akiknek ez nem magától értetődő..

Vagy szülői példa lehet esetleg, otthonról hozva. De a sportnak óriási szerepe van. Kevés olyan színtere van az életnek, ahol ezt lehetne tanulni, ahol ez koncentráltan megvan.

És figyeld meg, amiket felsoroltál tulajdonságok, az mind a sportban adottak, a lojalitás, a csapatban való elkötelezettség…..Azt gondolom, hogy  ezeket a tulajdonságokat kellene adaptálni az üzleti életben is.


 

Konklúzió?  Ezt mindenkinek saját magának kell levonni!


Köszönöm, hogy kedveled a Facebook oldalamat is! icontexto_inside_facebook


 

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com